Connie Glynn: Beépített ​hercegnő

Eredeti címe: Undercover Princess (2017.)

Kiadta: Menő Könyvek (2018.)

Sorozat: Rosewoodi Krónikák 1.

Oldalszám: 384

Forrás: kiadó

Értékelésem:

Miután befejeztem a Gyönyörű nyár olvasását (írok majd erről is hamarosan), vágytam egy olyan mai ifjúsági regényre, mely tényleg ifjúsági. Nincsen benne eltúlozva a korosztály és a szereplők tényleg azt teszik, amit a tizenéveseknek tenniük kellene. Lágyságra, varázslatra, frissességre vágytam. És amikor elolvastam a Beépített hercegnő fülszövegét úgy éreztem, hogy ez a könyv ilyen lehet. 

Nagyon nehéz a mai YA könyvek között olyat találni, amit bátran mernék egy fiatal tizenéves olvasó kezébe adni. Azért mert úgy érzem, hogy a legtöbb ilyen történetben a fiatal tizenévesek úgy viselkednek, mintha bőven a húszas éveikben járnának. Ezt pedig én nem szeretem. 

Azt vallom, hogy mindennek megvan a maga ideje. Egy 14-15 éves lánynak még a rózsaszín álomról kellene olvasnia. Hogy eljön majd érte a szőke herceg, hogy olyan szerelem vár rá, mint a mesékben. Nem pedig csalódásokról, árulásról, szexről esetleg és minden olyanról, amivel a korosztályának még nem kellene megismerkednie.

A Beépített hercegnő viszont egy olyan történet, amit bátran tudok ajánlani a fiatal tizenéves olvasóknak. Megvan benne a mese, a varázslat és bár a főszereplők itt is kicsit koravének, de legalább nem a szexualitásukban ütközik ez ki.

Lottie 14 éves és ebben a kötetben kezdi a tanulmányait a híres és elit Rosewood Hall bentlakásos iskolában ösztöndíjasként. A hátterét egyenlőre homály fedi, annyit tud meg csak róla az olvasó, hogy az édesanyja elhunyt és nemzedékek óta kötődnek ehhez az intézményhez. Az édesapjáról csak sejteni lehet, hogy mi történt vele. Szóval a lány nem az elithez tartozik, de kivételes módon (bár nagyon okos) felvételt nyer ebbe az elit intézetbe, ahol örökösök, iparmágnások, leendő trónörökösök, gazdagok csemetéi járnak. Vajon miért?

"– Bármit megtehetsz, amit csak a fejedbe veszel, kicsi hercegnőm." 

Aztán ott van Ellie, aki a Maradova trónörököse. Míg Lotti tipikus hercegnő-féle, lágy, kedves, csendes, addig Ellie vadóc, hangos, agresszív. Egyáltalán nem olyan, mint amilyennek lennie kellene egy leendő uralkodónak. A lány kiharcolja, hogy a Rosewoodba járhasson, de még az igazgató előtt se fedik fel a valódi kilétét. Vajon tényleg nem tudja? A két lány szobatárs lesz, majd meglepő módon elindul a pletyka az iskolában: Lottie a trónörökös. Ezzel pedig veszélybe kerül az élete.

A cselekmény nagyon kis könnyed, kb. a könyv felét hipp-hopp befaltam. Amikor viszont képbe került az egész testőrséges mizéria, eszembe jutott, hogy 14 évesekről van szó, az egész kicsit fura és elképzelhetetlen még akkor is, ha filmekben és könyvekben minden elképzelhető. Innentől kezdve kicsit lassabban csúszott a történet, de ez biztos a korom miatt van. Ha fiatal tizenéves lennék, ezt a fordulatot nagyon izgalmasnak találtam volna, ebben biztos vagyok.

Kicsit olyan érzésem volt, mintha egy átírt Harry Pottert és Vámpírakadémiát olvastam volna. Persze itt nincs szó varázslatról, meg vámpírokról, de a felépítésben itt-ott mégis érezhető a két könyv hatása. 

Itt van először is a bentlakásos iskola, aminek a neve szintén R betűvel (Rosewood-Roxfort) kezdődik. Aztán van D betűs professzorunk, akinek a szobájának a felépítése eléggé hajaz Dumbledoréra. Itt is a tanulók egyfajta csapatokra oszlanak és megvan a titok is benne.

Ami meg a Vámpírakadémiát illeti, ott Rose volt Lissa testőre, aki a mora (Mora-Maradova) uralkodó család örököse volt. És bár a romantikus szál itt nem egy mentorral jön létre, hanem egy Partizánnal, de akkor is nagy a hasonlóság.

Van a történetben nagyon enyhén szerelem is, amit egyenlőre ebben a kötetben nem tudok hová tenni, ugyanis nem tudom, hogy az illető kinek az érzelmeit is viszonozza. Nyilván ez a folytatásokban ki fog derülni, kellene ennek a tisztázásához még pár információ Ellie múltjából.

Szóval összességében a cselekmény gördülékeny, kellemes, olvasmányos, de a könyv második felében kicsit koravénekre sikeredtek a főszereplők, ugyanakkor a mai Világban úgy érzem, hogy erre van igény és ezt Connie Glynn megadta. Amúgy úgy kezdtem neki a könyv olvasásának, hogy fogalmam sem volt, hogy ki is az írónő (ha miden igaz, egy elég népszerű youtuber. Már eleve ez a fogalom is sejteti, hogy halad a korral rendesen ez a rózsaszín hajú lány.).

Ami pedig a szereplőket illeti. Megkedveltem mind a kettőjüket, de a szívem mélyén nagyon vágyom arra, hogy a folytatásban kiderüljön, hogy Lottie ereiben királyi vér csörgedezik. 

Úgy érzem, hogy ezt a könyvet bátran a fiatal tizenévesek kezébe lehet nyomni.

Amikor én voltam ennyi idős és nem épp az akkori korosztály szépirodalmát faltam, mielőtt belekezdtem egy új könyvbe, évekig az anyukám elolvasta a fülszövegét, beleolvasott, ha ő esetleg nem olvasta. És csak miután rábólintott, akkor kezdhettem el olvasni. Persze a mai tizenévesek teljesen mások, mint én voltam 10-12 éve, de a Beépített hercegnő olyan történet, amit bátran a kezébe adnék a 13-14 éves lányomnak. 

Olvasmányos, izgalmas, mesés, varázslatos. Kicsit olyan, mint a vattacukor. Rózsaszín, édes, aztán történik valami ezzel a vattacukorral és minden felpörög benne. Legalábbis egy 13-14 éves biztos így érezne. Nagyon kellemes olvasmány lehet ennek a korosztálynak!

A borító pedig mesés!