"Már évek óta vártam a vámpírra, amikor belépett a bárba.
Azóta reméltem, hogy elvetődik majd egy Bon Tempsba is, amióta a vámpírok két évvel ezelőtt előbújtak a koporsóikból."
Azt hittem, ha egy könyv olyan sok részt él meg, mint a True Blood sorozat, akkor biztos jó lehet.
Hát, most mégis csalódtam egy picit, ugyanis nem mondhatnám, hogy annyira elnyerte volna a tetszésemet.
A hátoldalán levő "Kapaszkodj Edward és Bella, itt jön Sookie Stackhause!" meg enyhén szólva is túlzás. A Twilight-nak nem kell kapaszkodnia ehhez képest.
Izgalomra, romantikára számítottam, amolyan emberes-vámpíros stílusban.
Egy-két jelenetet leszámítva egyiket se kaptam meg.
Sőt, néhol teljesen rideg volt. Már megint nem jöttek át nekem az érzelmek.
Úgy voltam vele, hogy a második részre már kíváncsi sem vagyok, de aztán az utolsó pár oldalnál felcsillant egy kis reménysugár bennem, hátha az Élőhalottak Dallasban jobb lesz.
A történet lényege, hogy Sookie hallja mások gondolatait. 25 éves, a nagymamájával él, soha nem volt senkije, néhányan bolondnak tartják. Egy bárban dolgozik pincérnőként.
Aztán egy nap megjelenik Bill a vámpír, akinek nem hallja a gondolatait és persze összejönnek.
(Teljesen normális dolog a történetben, hogy a vámpírok léteznek.)
Aztán szép sorban gyilkosságok következnek be a városban. Végül Sookie élete is veszélybe kerül. ...
"Sookie Stackhouse pincérnő a louisianai Bon Tempsben. Csinos, de csendes lány, aki nem jár el szórakozni. Oka van rá. Sookie ugyanis olvas mások gondolataiban. Bill magas, sötét hajú, jóképű srác - és a lány egy árva szót sem hall a gondolataiból. Tehát pontosan az a fajta pasi, akire egész életében várt... Azonban Bill szörnyű titkot rejteget; ő ugyanis vámpír.Váratlanul Sookie egyik kolléganőjét megölik, nem is akárhogyan - miközben megátalkodott vámpírok csoportja veszi üldözőbe Billt. Az idegeneknek tervei vannak Sookie-val, a kérdés csupán az, ki tudja jobban és gyorsabban kihasználni emberfeletti képességeit."
Charlaine Harris (1951.) több könyvsorozat írónője.
A Sookie Stackhouse széria első kötete Dead until Dark címmel 2001-ben jelent meg, magyarul 2009-en.
A sorozat 11. része idén májusban fog megjelenni Dead in the Family címmel.
Az HBO-n True Blood címmel fut a sorozat.
Nekem ez a része még tetszett, de a következőben valahogy elakadtam 100. oldal körül és azóta nem volt kedvem a kezembe venni. Eseményekben pedig nincs hiány benne, de nem kötött le. :/
VálaszTörlésCsak az első részt olvastam, meg abba olvastam bele, amelyikben Eric kap nagyobb szerepet:), de valahogy nekem sem tetszett annyira, mint más vámpírkönyvek. A sorozat viszont jó, nagyon!
VálaszTörlésMost igyekszem majd megszerezni a sorozatot, csak a kíváncsiság miatt. ;o)
VálaszTörlés"Sőt, néhol teljesen rideg volt. Már megint nem jöttek át nekem az érzelmek."
VálaszTörlésMivel elsősorban ez egy vámpíros könyv, gondolom nem kell lépten-nyomon akármelyik szereplő érzelmi válságának taglalását olvasni. Ha érzelmeket akarsz, akkor ez a könyv valóban rossz választás
Itt nem érzelmi válságokról van szó.
VálaszTörlésA könyvben pl. egy szerelmi(?) kapcsolatról is szó esik, de a szereplők közti érzelmek egyáltalán nem jöttek át számomra megfelelőn. Erre értettem, hogy rideg és nem éreztem.
Persze, nem romantikus történet, de ha már célzás tesznek arra a borítón, hogy reszkessen a Twilight, akkor az olvasó fejében megfordulhat a gondolat, hogy érzelmes lesz legalább egy kicsit.
Én ezt a könyvet már el is cseréltem. Olvasás közben még azt mondtam, jó-jó,(vagy néha, hogy elmegy), de szerintem kriminek iszonyat gyenge- kábé a felénél rájöttem, miről is van szó-, a romantikus vámpíros könyveket meg amúgy sem szeretem. Az egész nem is bosszantott volna fel, ha nem tudom, még hány része van hátra: én nem éreztem az első részben annyi húzó erőt, hogy még egyszer pénzt vagy időt szánjak a többire...
VálaszTörlésSikerült belepillantanom a sorozatba.
VálaszTörlésHááááát. Totál nem így képzeltem el Billt, és annyira az adott rész se jött be, kb. 10 perc után mondtam, hogy "ennyi volt akkor".