"Reggelente Lo volt, egyszerűen csak Lo, ahogyan ott állt, egy méter ötven centis mivoltában egy szál zokniban. Bő nadrágban Lola volt. Az iskolában Dolly. Aláírásakor Dolores, de a karomban mindig Lolita."
Már nagyon rég óta szerettem volna elolvasni ezt a könyvet, de őszintén szólva nem volt elég bátorságom hozzá.
Teljesen az volt bennem, hogy egy rettentően pornográf, undorítóan megírt történet egy kislány megrontásáról, kihasználásáról, ami sokkolni, kiborítani fog. Nyilván közrejátszott ennek a képnek a kialakításában a gyermekoromban elkapott sutyorgások a könyvről, a figyelmeztetések a "cukrosbácsikról". Így toltam-toltam az elolvasásának az idejét, de mindig ott volt bennem a kíváncsiság, hogy vajon milyen is igazán a történet.
Megdöbbentem.
Nehéz pozitívan vagy negatívan jellemezni, mert egyszerűen nem is tudom. ...
Sose szoktam azonosítani az írót a történeteivel, mindig el tudok vonatkoztatni a könyvtől, de most minden más volt. Egyszerűen Nabakov egybeolvadt számomra Humbert-tel, és hiába tudtam, hogy ez "csak egy könyv", akkor se tudtam úgy nézni rá, mint más könyvekre.
Arra számítottam, hogy tele lesz szexjelenetekkel, de ez nem így volt (hála az égnek). Persze, történtek benne dolgok, de azért nem erről szólt végig.
Undorítóan se lett megírva, sőt, néha egészen költői volt.
De sokkolni azért sokkolt, mint gondolom valamilyen szinten, minden olvasót.
Tényleg nagyon nehéz róla írni.
Miután befejeztem, gondolkodtam azon, hogyha nem anya lennék, akkor vajon tudnék-e róla egy normális bejegyzést írni, mert most valahogy nem megy.
Azt látom magam előtt, hogy ki tudja hány ilyen beteg ember van, akik körülvehetik a mi gyerekeinket is. ...
Többször is az volt az érzésem, hogy Humbertet szeretné az író pozitív figurává tenni. Egy esetlen férfivá, aki ugyanolyan szerelmet érez Lolita iránt, mintha felnőtt nő lenne. Romantikus, kitartó, hűséges és bármit képes megtenni érte.
Bevallom, amikor nagyon belemerültem a történetbe, még sajnáltam is a férfit, hogy így szenved, mert őszintén szeretett.
De mikor felfogtam, hogy mit is olvasok, akkor rájöttem, hogy nem lehet pozitív szereplő, akárhogy is van megfogalmazva a története. Mert beteg ember, mert amit csinál az undorító.
Tény és való, hogy különbség van a beteg és a nagyon beteg ember között, de szerintem csak egy hajszál választja el Humbertet azoktól, akik elrabolnak gyerekeket, bezárják őket évekre valahová, és rendszeresen erőszakot hajtanak végre rajtuk.
Ami meg Lolitát illeti.
Végig unszimpatikus volt. Ahhoz képest, hogy csak 12 éves a történet kezdetekor, igenis tudatosan hívja fel magára a figyelmet, és ez nekem nem stimmel.
Persze felvetődik a kérdés, hogy vajon miért?
Ugyanakkor, amikor kényszerítem magamat arra, hogy "ez csak egy könyv", akkor nem tudok róla túl negatívan fogalmazni. Nem olyan szörnyű, mint amire számítottam.
A történet főszereplője Humbert Humbert, akinek a visszaemlékezéseiből áll össze a történet.
Igen, a férfi a fiatal lányokat szereti, a nimfácskákat.
Nincs szó megerőszakolásokról, inkább csak leskelődésekről, vágyakról, majd a magán való könnyítésekről.
Aztán egy nap beleszeret a főbérlője 12 éves lányába, Lolitába.
Humbert félelmében, hogy elveszíti Lolitát, elveszi az édesanyját. Az asszony hamarosan egy balesetben meghal, Humbert kettesben marad Lolitával. ... A többit pedig nagyjából ki lehet találni. ...
"A XX. századi világirodalomból nagyon kevés könyv vált annyira a kultúránk részévé – s köszön vissza a legkülönfélébb formákban könyvek lapjairól és filmek kockáiról –, mint épp a Lolita, az a regény, amelyet először, egy prűdebb korban, meg sem akartak jelentetni a merészen szexuális tartalma miatt, s amelyet sokáig mindenféle szexuális forradalmak híres-hírhedt műveivel volt szokás egy sorban emlegetni. Pedig mi sem állt távolabb a szerzőtől, mint a szexuális ösztön felszabadítására való törekvés. Nabokov művészi célja nem egy perverzió fölmagasztalása, se nem elítélése (vagy az mégis?): a mű metaforikus szinten az emberi "én" börtönéről szól – pedofil főhőse, Humbert Humbert ahhoz a majomhoz hasonlít, amelyik "létrehozta az első szénrajzot, amit állat valaha is készített; ez a vázlat a szerencsétlen pára ketrecének rúdjait ábrázolta".
A könyvből film is készült. Először 1962-ben, majd 1997-ben is.
Vladimir Nabakov (1899-1977) orosz származású amerikai író, fordító, kritikus, lepkész, sakkfeladványszerző.
1940-ben a feleségével és egyetlen gyermekükkel Amerikába menekültek a háború elől.
1953-ban családjával az Oregon állambeli Ashland-be költözött; itt fejezte be a „Lolita” című regényét. Sikere után Nabokov visszatért Európába és életét az írásnak szentelte.
1955-ben jelent meg, itthon először 1987-ben.
forrás: wikipédia
Nagyon diplomatikus és korrekt a véleményed, ha még nem olvastam volna, lehet, hogy elkezdeném, de már túl vagyok az én versenyfutásomon Nabokovval:-)))
VálaszTörlésIgyekeztem. ;o)
VálaszTörlésOlvastam a tiédet is, utána azon agyaltam, hogy befolyásolja-e az érzelmeket vajon az, hogy kinek milyen nemű a gyereke/gyerekei.
Amíg kicsi és biztonságban tudod magad mellett talán nem, de ha már kamasz a lányod és nővé kezd válni akkor szereintem igen. Ettől persze írhat fantasztikusan, de ha az embert egyszer már elkapta a nem szeretem érzés, akkor nehéz változtatni rajta.
VálaszTörlés