Zsidákovits Dávid: A ​kalapos róka

Kiadta: Pannora (2019.)

Oldalszám: 118

Forrás: saját

Értékelésem:

A mai fiatal korosztály nagyon odáig van a hazai videójátékos youtuberekért, amin eléggé meg vagyok lepődve. Nem is azon már, hogy 6-7-8 éves gyerekek mit keresnek fent a neten, hanem azon, hogy mi az, ami tetszik nekik.

Nálunk a Nagynak saját laptopja van, de szabályok vannak arra vonatkozóan, hogy mit nézhet rajta és mikor használhatja. Ezeket ő be is tartja, a korától szerintem érettebb és megbízhatóbb is. Ugyanakkor elég nehéz az a helyzet, amikor azzal állít haza az iskolából, hogy Pistike ezt és ezt látta, ő is megnézheti-e, mert ciki, hogy nem tudott róla. Ilyenkor a szülő mérlegel, mi az amire azt mondjuk, hogy inkább maradj ciki és mi az, ami egye-fene, nézd meg te is. Így kezdődött nálunk a Minecraft őrület, amit még jó dolognak is találtam, mondván, hogy fejlődik a gyerek kreativitása. Aztán jöttek a videósok, Anya, ebben a videóban azt mutatják meg, hogy mit építettek. Jól van fiam, nézzed. És ennyi is volt, megszületett a kedvenc youtubere, rákattant a videójátékokat bemutató videósokra. Különösebben nem is foglalkoztam ezzel, időkorláttal nézhette ezeket a videókat.

Aztán tavaly a születésnapjára azt kérte, hogy menjünk el az akkor aktuális Minecinema-ra. Gondoltam legyen, a gyerek boldog lesz, kibírom azt a pár órát, bíztam abban, hogy nem egyedüli szülő leszek. Aztán leesett az állam.

Tömve volt a mozi és ez már a sokadik előadásuk volt, ráadásul esti. Rengeteg gyerek volt és többnyire 8-12 éves korosztály, ahogy saccoltam. Mint az Istenekre, úgy néztek a személyesen is megjelenő kedvenc videósaikra és azt kell mondanom, hogy elkapott engem is a hév. Aranyos volt a lelkesedésük és éreztem rajtuk, mennyire is fontos nekik, hogy személyesen láthatják őket, kérdezhettek tőlük, dedikálhattak, hogy ott lehettek.

A Nagy egyszerűen ragyogott a boldogságtól. És képes volt 1 órát sorban állni, csak hogy a kedvence dedikáljon neki egy posztert. Hihetetlen élmény volt az egész!

És akkor a könyv. Limitált példányszámban, dedikálva megjelent ez a kis kötet, és névnapjára ezt kérte illetve kapta is meg. Azonnal nekiesett és utazva a Balatonra, pár nap alatt el is olvasta. Nagyon tetszett neki, áradozott róla és mivel a Minecinema-n láttam élőben is a fiatal srácot (aki a normálisabbak közül van, mert volt olyan videós, aki bejött és szó szerint megijedtem, hogy gyerekek nézik, hallgatják amit mond és leginkább döbbenetemre, lányok. Fura egy srác volt.),  a normálisabbak, stílusosabbak közül való szerintem. Nem beszélt csúnyán, szerintem tényleg felfogta, hogy a fiatal generációra mekkora hatása van és ebből mennyit tud kaszálni még pár évig.

Szóval én is belekezdtem a történetbe és olvastatta magát.

A kalapos róka egy másik bolygóról érkezett, akinek az űrhajója lezuhant a Földön. Ervin, az emberfiú, aki épp most ballagott el a nyolcadikból, találkozik a rókával és segít neki megtalálni egy kütyüt. Cserébe a róka felajánlja neki a lehetőséget, hogy utazhat vele egy kört az űrhajójában, amivel persze Ervin él. 

Nagyon egyszerű a sztori, két nap alatt játszódik le, de összességében aranyos volt. Kimondottan olyan, ami a kisiskolásoknak szerintem bejöhet. Nem akarok a történetben okosságokat, tanulságokat keresni, de piros pont azért, mert Zsdav szőtt bele szólásokat, mondásokat, próbálkozott a "neveléssel". 

A Nagynak nagyon bejött, várja a folytatást.

Nekem nyilván a korom miatt kevés volt már, de kellemes csalódás ért, aranyos sztori volt, minden egyszerűsége ellenére is.