Follow Us @nikikonyvesem

2010. augusztus 22., vasárnap

Dorothy Koomson: Csokoládéfutam

Épp az egyik postán álltam sorban, hogy feladjak pár molyos cserekönyvet, amikor elnéztem az újságos felé, és akkor megláttam a könyvet azon a forgó polcos micsodán. Azonnal kiszúrtam. Eszembe jutott Pöfivonat bejegyzése. Birtokolni akartam a könyvet.
Alig bírtam kivárni, hogy végre sorra kerüljek az ablaknál, félve pillantottam minden esetleges vásárló felé, akik megálltak a könyveknél. "Csak a Csokifutamot ne, mert akkor kénytelen leszek kivetődni a sorból és megharcolni érte." Szerencsére, senkinek se kellett, csak rám várt.

Ha azt mondom csoki, kinek mi jut eszébe? Nekem a jó öreg Piros Mogyorós. Imádom a mogyorós csokit! Vagy a Mars, ahogy a karamell elolvad a számban. Hm. ...
Amikor megláttam először a könyv borítóját, azt hittem, hogy velősebb, komolyabb témájú könyv lesz. Erre egy tipikusan csajos könyvet olvashattam. Legalábbis az elején így éreztem, aztán rájöttem, hogy ennél azért több a történet.

Amber 30 éves, fesztiváligazgató helyettesként dolgozik. Szereti a munkáját, éli a szinglik életét, és nagyon jól elvan a legjobb barátnőjével Jennel, illetve a legjobb barátjával Greggel. Aki nem más, mint Jen barátjának gyerekkori barátja.
Amber amolyan jó kislány, akit mindenki szeret.
Jen kihívóbb nála. Ő az, akiért a pasik odavannak, Amberrel max. barátkozni szeretnének.
Greg pedig a szoknyapecér, aki Amber szerint egymaga teljesíti a Durex évi forgalmát. :o)
Aztán egy nap beüt a mennykő, Amber és Greg közelebbről is megismerik egymást.
Kapcsolat alakul ki közöttük, de megfogadják, hogy fél évig nem szólnak erről a barátaiknak.
Mikor letelik az idő, nagy fordulat következik be. ...

Egyrészt egy szerelmi kapcsolatot ír le az írónő, másrészt nagyon jól ábrázolja, hogy a szülők viselkedése mennyi sebet tud ejteni egy gyermeken, amik elkísérhetik egész életében. Harmadszor bepillantást kapunk egy barátságba is. Érdekes.

Amber karaktere nagyon szimpatikus volt. Néha egy kicsit túl bonyolultnak éreztem őt, ugyanakkor volt, amikor magamra ismerhettem benne.
Jen már az elején se volt szimpatikus. A végére se szerettem meg. :oS
Ami meg Greget illeti. Fura. Valahogy nem tudom hová tenni a kettősségét. Nagy nőcsábász, aki a futó vadászkutyát is becserkészi, aztán teljesen elveszik Amber mellett.

Jó volt a történet. Néhol megnevettetett, néhol könnyeket csalt a szemembe.
Néhol megsimogattam volna Ambert, néhol jól kupán vágtam volna. (Persze csak úgy gyengéden.)
Szerintem, ha szembe sétáltok a könyvvel, ne hagyjátok ki. Én nem bántam meg! Tényleg csak rám várt ott az újságosnál. ;o)

Tartalom: 4
Megjelenés: 2008/2004
Eredeti cím: The chocholate run
Az írónőről: Dorothy Koomson 1971-ben született Londonban. Eddig 6 regénye jelent meg, a Csokoládéfutam az ötödik.
oldala: http://www.dorothykoomson.co.uk/

Magyarul eddig megjelent regénye ezen kívül: Barátnőm kislánya

Nincsenek megjegyzések: