Még sose írtam arról, miért és hogyan indult ez a blog, így most pótlom.
Kb. 4 éve már egyszer nekikezdtem egy könyves blognak. Fogalmam se volt, hogy mások is írnak könyvekről, akkor még annyira se voltam képben a blogos körökben, mint most. Végülis az én blognál lyukadtam ki, és a könyves akkor törlésre került.
Telt, múlt az idő, az én blogomat felváltotta a kismama, majd a babablog.
Tavaly októberben indult el a közös könyves blogunk pár én- ill. babablogos ismerősömmel, ez lenne a Könyvfalók.
Gyerkőc születésnapjakor döntöttem úgy, hogy eljött annak az ideje, hogy most már csak magunknak örökítsem meg a fejlődését. Ekkor hoztam létre azajtom-at, aki akart, az pedig jött velem ide.
Kezdetben én blognak indult, de egy idő után egyre több könyves bejegyzés kívánkozott ki itt is belőlem, így hagytam, sodorjon az ár, átalakult a blog február 26-án könyves bloggá.
Olvastam már több "definíciót" is, mi is az a könyves blog. Kinek mi, lényeg, hogy a könyvekhez köze legyen, szerintem. :o)
Itt az olvasott könyvekről a véleményeim olvashatóak, kiegészítve olyan megjelenésekkel ill. akciókkal, amik érdekelnek. Ilyen az én könyves blogom.
Olvasva másokat, egyáltalán nem tartom magamat jónak. Próbálom formálni a bejegyzéseket, többet, jobbat kihozni magamból. Olyan bejegyzéseket szeretnék írni, melyek hatására az olvasónak, kedve támad elolvasni a könyvet. Gyakorlok, próbálkozok. Teljesen más írni egy könyvről, mint a mindennapokról. Valahol kihívás is. És a pozitív visszajelzések "löket"-et adnak a folytatáshoz.
Na de mi célból is írok?
Emlékeztek arra a pillanatra, amikor először álltak össze a betűk előttetek értelmes szóvá? Az örömre és a büszkeségre, amit akkor éreztetek?
És arra, milyen döcögősen haladtatok az első mondattal, szóról szóra raktátok össze?
Emlékeztek arra a pillanatra, amikor először olvastatok végig egyedül egy könyvet?
Arra a pillanatra, amikor magával ragadott titeket a könyvek varázsa?
Emlékeztek, hogy gyermekkorotokban milyen érzés volt, amikor meséltek nektek?
Milyen volt nézni a képeket, de a szavak még nem álltak össze?
Olvasni jó! Az egyik legfantasztikusabb dolog az életben, elmerülni egy-egy könyvben és csak repülni-repülni a sorokon.
Mégis az utóbbi években a fiatalok körében leáldozóban vannak a könyvek. (Legalábbis én így tapasztalom.) Miért alakult ez így, hol van a hiba?
Közben nő a következő generáció, akik felfedezhetik újra a könyvek szeretetét, csak egy kis rásegítés kell hozzá.
Én hiszek abban, hogyha a gyerek könyvek között nő fel, a szülei sokat mesélnek neki egészen kicsi kora óta, látja, hogy a szülei a saját szórakoztatásukra is olvasnak, érdeklődni fog a könyvek felé. Persze, ez még nem jelenti azt, hogy falni fogja a sorokat, de a magocska el van ültetve a szívében, csak idő kell neki, hogy kihajtson.
Nincs olyan, hogy korai még mesélni a gyereknek. Nem nevetséges és nem butaság akár egy pár hónapos csecsemőnek mesélni már. Miért lenne az?
Ha egy gyerek könyvek között nő fel, becsülni fogja őket. És remélem, hogy szeretni is.
Szülő vagyok, egy másfél éves kisfiú anyukája.
Imádom a könyveket, rabjuk vagyok. Azt az élményt, amit egy jó könyvben való belefeledkezés nyújt, amikor a szavak átalakulnak képpé, és olyan, mintha te is ott lennél a történetben, ott állsz, látod a cselekményt, hallod a hangokat, nem tudja visszaadni sem a TV, sem az internet.
Célom, hogy felkeltsem egy-egy könyv irányába az érdeklődést, elolvassátok. Igazából nem is "kritizálni" szeretném az adott könyvet, inkább csak leírom róla a véleményemet, szeretem visszaolvasni őket.
Mivel mindannyian mások vagyunk, ami nekem nem jött be, lehet, másnak nagyon is be fog. Így inkább csak a figyelmet szeretném felhívni rájuk. Ha jónak, ha rossznak tartom a könyvet, lényeg az olvasás, a saját vélemény róla.
Kritizálni úgy érzem, nem is kritizálhatnám. Csak most döbbentem rá, mióta olvasok másokat is, hogy rengeteg olyan könyv, író van, akikről, amikről nem is hallottam még, a könyves berkekben hívták fel rájuk a figyelmemet. Úgy gondolom, hogy a kritikához jóval szélesebb körű ismeret kell, mint amivel én rendelkezem egyelőre. Így, csak a véleményemet írom le, hátha sikerül így is felkeltenem az érdeklődést egy-két könyv felé.
2010. augusztus 10., kedd
Mi célból?
írta:
Niki
közzétéve:
augusztus 10, 2010
Írta
Niki
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése