Szubjektíven könyvekről, adaptációkról és miegymásról

Tessa de Loo: Ágy a mennyben

Már hónapok óta kerülgettem ezt a könyvet , mire végre megrendeltem és egyáltalán nem bántam meg.
Már maga a címe is hívogató volt, "Ágy a mennyben". Elképzeltem egy hatalmas hófehér, fodros felhőn, egy kényelmes, szintén hatalmas ágyat, pehelypaplannal és párnákkal.
Aztán elolvastam a fülszöveget. "Tegnap eltemettem apát. Most itt vagyok az Astoriában. A cím Budapest Kossuth Lajos utca 19-21. Az apám fia fekszik mellettem az ágyban." Hm. Érdekes. És mindez egy nem magyar írónő tollából.
Őszintén szólva, egy közepes történetre számítottam. Szerencsére, nem lett igazam. Az Ágy a mennyben jó történet. :o)

1965-öt írunk. Rózsavölgyi Kata 18 éves, restaurátor szeretne lenni.
A barátnőin keresztül megismerkedik a 20 éves Stefannal. A fiú munkával bízza meg, meg kell festenie a szobája plafonján a mennyet. A két fiatal egymásba szeret, de aztán kiderül egy régi titok, és ez a szerelem nem teljesedhet be.
Aztán, eltelik 30 év, 1995-öt írunk. ...

Az egész történet egy nagy monológ, Kata visszaemlékezéseiből áll össze.
Nem tipikusan romantikus történet, hanem inkább a háború, a zsidóság és annak hatása van a középpontban finoman. De, mint ahogy erre az írónő is felhívja a könyvében a figyelmet, a sors olyan, mint egy láncszem. Ok-okozat. A múltunk juttat el a jelenbe.

Ami egyedül zavart, hogy hol 1965-ben voltunk, hol pedig a múltban. Néha kellett pár pillanat, amíg felfogtam, hogy akkor mit is olvasok.


Tartalom: 4
Megjelenés: 2004/2000
Eredeti cím: The bed in heven
Az írónőről: Tessa de Loo írói álnév. Az írónő igazi neve, Martina Johanna (Tineke) de Wit Duyvene. Hollandiában született, jelenleg Portugáliában él. Eső könyve 1983-ban jelent meg. forrás: wikipédia

A Könyvmolyképzőnél az Ikrek c. műve megjelent.

2 megjegyzés:

Cukorfalat írta...

Én is megvettem ezt a könyvet pár hónapja. :) Kíváncsi vagyok, de még nem volt hangulatom nekikezdeni..

Niki írta...

Én féltem tőle. Valamiért azt hittem nagyon nyomasztó történet lesz, de egyáltalán nem olyan. Igaz, nem is vidám, de nem is szomorú. Olyan átmenet a kettő között. És amilyen rövid, pár óla alatt elolvasható. :o)