Szubjektíven könyvekről, adaptációkról és miegymásról

Sarah Lotz: A ​Hármak

Eredeti címe: The Three (2014.)
Kiadta: Kulinária (2015.)
Oldalszám: 454
Forrás: saját
Értékelésem:

A Hármak #1

Miről szól? 

A fülszöveg

"Az ​​évtized legfeketébb könyve. Négy repülőgép-katasztrófa. Három túlélő gyerek. Egy üzenet, amely örökre megváltoztatja a világot.
Stephen King így fogalmaz a könyvről: A Hármak tényleg csodálatos. Elsöprően izgalmas és lebilincselő. Eddig 19 országban jelent meg, hamarosan tévésorozat készül belőle.
Fekete csütörtök: ezt a napot senki sem felejti el. Négy utasszállító repülőgép szinte egyszerre zuhan le a világ négy különböző pontján.
Csupán négy túlélő van. Három közülük gyerek, akik szinte sértetlenül megmenekülnek. De egyre furcsábban viselkednek.
A negyedik túlélő egy amerikai háziasszony, aki nem sokkal a tragédia után meghal. Ám előtte fontos üzenetet küld a telefonjáról a lelkipásztorának.
Az üzenet örökre megváltoztatja az emberek sorsát.
Isteni gondviselés vagy ördögi cselszövés?"

Hogy tetszett?

Én még ilyen hülyén sose éreztem magamat könyv olvasása során, ezt már a bejegyzés legelején le kell szögeznem.
Először is kezdjük akkor azzal, hogy miért is döntöttem amellett, hogy pont ezt a könyvet olvasom el. Igazából fogalmam sincs. Tán Stephen King ajánlója miatt vagy csak az érdekesnek tűnő fülszöveg eredményeként, a fene se tudja már mi tette fel az i-re a pontot (vagy lehet egyszerűen csak az, hogy jön a folytatása), egyszerűen csak nekiálltam. És már az első pár oldal után azt se tudtam hol vagyok és egyáltalán mi a fészkes fene is ez az egész.

Az adott, hogy lezuhan 4 repülőgép és a szerencsétlenséget 3 (4?) gyerek éli csak túl.

"Tudjuk, hogy egy a 27 millióhoz az esélye annak, hogy valakit légi baleset érjen. Tehát mennyi az esélye annak, hogy ugyanazon a napon négy repülőgép járjon szerencsétlenül mindössze HÁROM túlélővel? Ennek az esélye lényegében kimutathatatlan."

Természetesen egyből jönnek a rémhírek, hogy itt a Világ vége, mert beteljesült a jóslat, eljöttek az Apokalipszis lovasai stb. Ráadásul egyes túlélők furán kezdenek el viselkedni (egyeseknek a családjuk is), mintha megszállta volna őket valami.
A történet vége? Kiábrándító, mindenesetre letisztult bennem minden, amit addig nem tudtam hová tenni.

És akkor most folytassuk azzal, miért is éreztem hülyén magamat a könyv olvasása során. Ez lehet végülis a szerző dicsősége, de ennek ellenére nálam nem pozitívumként jelent meg.
Maga a történet a túlélők és rokonaik, ismerősek beszámolóiból, chat beszélgetésekből, interjúkból, stb. áll. És itt jött a probléma. Annyira összerakott, jól megszerkesztett az egész, hogy egyszerűen nem tudtam eldönteni, hogy amit olvasok az igaz avagy sem. Egy dokumentumkönyv jött létre, amiben azért benne volt a szórakoztató irodalom is, de mégis ott motoszkált végig bennem, hogy most mindez tényleg megtörtént vagy csak kitalálta a szerző? Többször elgondolkodtam azon, hogy emlékszem-e olyan esetre amikor valami hasonló dolog történt volna, de semmire se jutottam az emlékeimben.

Úgyhogy Lotzot végülis gratuláció illeti, mert nagyon jól el tudja bizonytalanítani az olvasót és meg tudja téveszteni. Ettől függetlenül viszont nem tudott lekötni a története. Lehet, hogy azért, mert annyira az volt bennem, hogy ez most igaz vagy sem és szinte rohantam az olvasásával, hogy kiderüljön és nem adtam magamnak időt igazán élvezni, de az is lehet, hogy alapjáraton nem tetszett volna akkor sem, ha nem rohanok vele.

2 megjegyzés:

Imladris Könyvesblog írta...

Fura, mennyire másként működnek emberek, nekem annak idején hatalmas hűha érzés volt olvasni a könyvet. :) Most elkezdtem a folytatását, az viszont már annyira nekem sem tetszik, meglátjuk, mi lesz a végén.

julcsi írta...

Nagy a csend errefelé... Minden Rendben Nikim? ♥ Boldog Új évet nektek! :)♥