Mira Grant: Feed- Etetés

Eredeti címe: FEED (2010.)
Kiadta: Lazi Könyvkiadó (2012.)
Oldalszám: 422
Ára: 3699
Sorozat: Newsflesh Trilógia #1
Forrás: könyvtár

Értékelésem: 

"Bármit meg lehet ölni; csak néha, miután megöltél valamit, tovább kell rá lőnöd, addig, amíg mozog. És ha belegondolsz, ez király!"

 Amikor megláttam a könyvet a könyvtárban az újdonságok közt, gondolkodás nélkül kaptam le és tettem a kosaramba. Annyit tudtam róla, hogy zombis lesz, de ezen kívül semmi mást és nem is akartam.
Mostanában bejönnek a kicsit véres, élőholtas történetek. Ezt régebben el se tudtam képzelni, úgy voltam vele, hogy az ilyen történeteket filmben kell látni, könyvben nem tud úgy átjönni az egész, de tévedtem. Igenis át tud, pusztán csak egy jó könyv kell hozzá. És hogy az Etetés jó volt-e? Igen.

A tartalomról röviden: 2014-ben létrejött egy vírus, ami miatt a holtak feltámadtak és nekiestek a még élőknek. Az emberek menekülni kezdtek, a zombik lakta övezeteket messze elkerülték és próbálták az életüket folytatni azzal a kis különbséggel, hogy a rózsaszín álomvilág összetört, zombikkal bármikor összefuthatnak.
2039-ben veszi kezdetét a cselekmény. Ebben az időben a bloggerek lettek a sajtósok. Ők azok, akik megmondják a frankót, akik az életük árán is tudósítanak, hogy ezzel másokat megmentsenek.
Georgia és Shaun a 20-as éveik elején járó testvérpár. Nevelőszülők nevelték fel őket, akik a "sajtós bloggerek" úttörőik. Nevüket mindenki ismeri és számukra csak egy valami fontos, a látogatottság. A gyerekeiket is ez alapján nevelik, a reflektorfényben, felhasználva őket a látogatottság növeléséhez.
Georgia és Shaun is blogger lett. Nem tartoznak a legolvasottabbak közzé, de aztán egyik napról a másikra minden megváltozik. Elnökválasztás lesz és az egyik jelölt felkéri őket, hogy csatlakozzanak a stábjához. Így elsőként jutnak a friss információkhoz, teszik közzé az oldalukon. Egycsapásra a legolvasottabb oldal lesz az övéké.
De miközben politikai ármánykodás folyik, a zombikról se szabad megfeledkezni. Jobban mondva magáról a vírusról, amivel valaki képes bárhol, bárkit megölni, csak hogy elérje, amit szeretne. ... A testvérek pedig a nyomára bukkannak. ...

A véleményem:

Amikor nekikezdtem a könyv olvasásának, borzongásra vágytam és véres húscafatokra. Elképzeltem, hogy létrejön egy vírus ami miatt a halottak feltámadnak és felzabálják a még élőket. Szinte láttam is a hasonló filmek jelenteit: menekülnek az emberek, utánuk loholnak a zombik, karuk leszakadva, szemük már kiesve, de csak mennek-mennek. Megkaptam-e a borzongást? Igazából nem, mert ennek a történetnek valahogy nem is ez volt a lényege.

forrás

A nevelőszülők sehogy se kerültek a szívem közelébe, de gondolom kevés olvasót érintettek meg.
Többnyire Georgia szemén keresztül olvassuk a történteket. Ő a főnök, a kicsit megközelíthetetlen, mindig hideg fejű egyik főszereplőnk. Igazából túl sok minden nem derült ki róla és emiatt nem is sikerült belopnia magát a szívembe. Kicsit olyan katonás volt, túl logikusan élte az életét (mondjuk az is igaz, lehet máshogy nem is lehetne egy ilyen világban), érzelmet csak akkor lehetett felfedezni rajta, ha a testvére életéről volt szó, de amúgy olyan volt, mint valami kőszikla.
Tán a legszimpatikusabb szereplő Shaun volt. Kicsit bolondos, őrült, felelőtlennek tűnik, de mindez csak a látszat, mert igazából nagyon megfontolt, bátor fiú, aki nagyon szereti a nővérét, de tudja, hogy mi a kötelessége. Volt olyan pont a történetben, amikor úgy éreztem, hogy vége van, össze fog omlani, elveszítjük.
És van még egy fontosabb szereplő, Buffy, a csapat technikusa, a kicsit lírai egyénisége. A kicsit paranoid csaj, de szerintem nem véletlenül.
Na meg persze ott egy rakat mellékszereplő, apuka, anyuka, maga az elnökjelölt, a felesége, a testőrök és még egy kiscica is.

Miért is tetszett a történet?

• Azért mert zombik voltak benne? Végülis igen, de ugyanakkor meg nem is kaptak olyan hű de nagy szerepet. Nem volt marcangolás, olyan szintű menekülés, vérengzés, semmi, igazán mellékszereplők voltak.
• Akkor azért, mert tetszett az elmélkedés a bloggerekről? Ez tényleg tetszett, nagyon érdekes és elgondolkodtató volt, de mindez kevés lett volna.
• Akkor a szereplőket kedveltem meg? Az az igazság, hogy különösebben nem.
• Akkor a világkép tetszett? Igazából attól se dobtam hátast, sőt, kicsit fura volt elképzelni, hogy az emberek szépen élik az életüket, mintha semmi baj nem lenne, de mindeközben egyes helyeken meg zombik zombiskodnak.
• Akkor mégis mi tetszett benne? ... Kicsit bajos, hogy nem tudom konkrétan megfogalmazni. Egy kicsit ez is, egy kicsit az is, meg amaz is és akkor végülis ebből összejött egy jó történet. Nem a hű de jó kategória, mert néhol untam és legszívesebben átlapoztam volna, de összességében jó. Olvasmányos, érdekes volt, kicsit finomabb zombissággal, mint ahogy számítottam rá és nagyon feldobta, hogy minden fejezet végén bele lehetett olvasni a blog egy-egy bejegyzésébe, de néhol untam.
• Ugyanakkor elgondolkodtató is. Jobban belegondolva tényleg nem nagy különbség van a mai Világ és eközött a Világ közt. ...  

Kedvenc szereplő: Shaun
Kinek ajánlanám a figyelmébe?: ha szereted a zombis történeteket, akkor bátran vágj bele! De ha annyira nem szereted, akkor is próbálkozhatsz vele, mert igazából enyhén marcangolós a könyv. Lényegében azoknak ajánlanám a figyelmükbe, akiket érdekel, hogyan hozta létre az írónő az elképzelt világát, amiben az emberek és a zombik "együtt élnek".

Mira Grant Észak-Kaliforniában született és nevelkedett. Valódi neve Seanan McGuire.
Mindig is nagyon érdekelték a horror filmek és könyvek, az elképzelt vírustámadások, amik a holtakat feltámasztják.
A Feed-Etetés, a Newsflesh Trilógia első része, amiben minden van: blogolás, politika, kémkedés, árulás, orvostudomány. 2010-ben jelent meg angolul.
A második rész, Deadline c.-mel 2011-ben jelent meg, Hugo-díjat is nyert vele az írónő. A trilógia befejező részét, a Blackout pedig tavaly májusban adták ki. Megjelent egy novella is, Countdown címmel.
Hivatalos oldala