Follow Us @nikikonyvesem

2013. március 15., péntek

Frédérique Deghelt: Valaki másnak az élete

Eredeti címe: La vie d'une autre
Kiadta: Könyvmolyképző Kiadó (2011.)
Oldalszám: 244
Ára: 2499
Forrás: könyvtár
Értékelésem: 
"Azok az emberek, akik soha nem sírnak, tele vannak könnyekkel. De azok az emberek, akik sosem nevetnek, nincsenek tele nevetéssel, az látszana!"


Nagyon kíváncsi voltam erre a könyvre amikor megjelent, de mivel nem épp pozitív véleményekbe botlottam róla -szerencsétlenül-, így hátrébb került a "Szeretném majd elolvasni" listámon. Ráadásul azt hittem, hogy eléggé hasonló lesz a lényege a Mielőtt elalszomhoz. Tévedtem.
Először is már abban, hogy hátrébb került a listámon. Ez igenis egy jó könyv! Nem felejthetetlen és hű de jó, de akkor is jó. A vége felé ellaposodott, de igenis jó és sokat mond. A kérdés csak az, hogy kinek? Azok, akik nem élnek hosszabb ideje párkapcsolatban, úgy érzem, hogy nem nagyon fogják megérteni a történetet.
Másodszor pedig abban, hogy hasonló a Mielőtt elalszomhoz, mert egyáltalán nem. Nehéz besorolni, hogy milyen műfajú is a könyv, de egy biztos, nem thriller. Inkább amolyan szórakoztató irodalom, jó sok lélektannal.

A tartalomról röviden: Marie 25 éves 1988-ban. Nem a hosszú párkapcsolatok híve, él a mának, örül a mának és ennyi. Aztán egy este megismerkedik egy férfival -Pabloval-, felmegy vele a lakására, majd másnap amikor magához tér, már 2000-et mutat a naptár. Ott találja magát az ágyban 12 évvel idősebben, 3 gyerek édesanyjaként és nem tudja hova tenni az egészet. Mi történt? Hová lett az elmúlt 12 év? Nem emlékszik semmire.
Arra sem, hogy gyerekei vannak, azt se tudja hol van, milyen a kapcsolata a férjével, kik a barátai, kik nem, semmire se emlékszik. Az utolsó emléke az, hogy 25 évesen azon a bizonyos éjszakán ágyba bújt Pabloval.
A nő nyomozni kezd, próbálja megfejteni, hogy mi történt vele és egyáltalán mi az, amire már nem emlékszik. ...

A véleményem:

Mint ahogy írtam, ez a könyv nem thriller. Nem kell gyilkosságra, hatalmas, véres titokra gondolni, jóval egyszerűbb az egész.
Adva van egy pár, akik 12 éve élnek együtt. A kapcsolatuk hullámvölgybe került, sokat változtak és igen, van egy titok is, amire a nő sehogy se tud rájönni. Ráadásul belül úgy érzi, hogy nem fordulhat a férjéhez a problémájával, így titkolja az állapotát.
forrás
Lényegében egy könnyed, olvasmányos történet, ami nagyon elgondolkodtató is. Mit tennél, ha holnap 12 évvel idősebben ébrednél? Vagy fordítsuk meg inkább az egészet! Nézz a tükörbe és gondolj arra, hogy 12 évvel fiatalabb vagy a mai testedben, a mai életedben. Mennyit változtál? Így képzelted el magadat 12 évvel idősebben?
Ha belemennék ebbe a "játékba", akkor ma reggel arra ébredtem volna, hogy 29 éves vagyok, de közben meg csak 17. Harmadik osztályos gimnazista lennék, épp túl egy jó nagy szerelmi csalódáson, amikor biztos voltam abban, hogy vénkisasszony maradok. Aztán tessék, reggel arra ébredtem volna, nem hogy párkapcsolatban élek, de van egy ovis Gyerkőcöm is. Tuti sokkot kaptam volna. (És ez fura is volt, mert igazán a főszereplő nem pánikolt be.)

Érdekes olvasmány. Igazából semmi extra, ráadásul pont a vége, a kb. utolsó 40 oldal nagyon nehezen csúszott már, de mégis van benne valami. ...

Miért is tetszett a történet?
  • Mert érdekes olvasmány volt. Mit tettem volna a főszereplő helyében? Először furának találtam, hogy a problémájával nem fordult a férjéhez, de aztán megértettem, hisz a belső hangja éreztette vele, hogy mit tegyen és ezt elfogadtam.
  • Elgondolkodtatott. Vajon képes arra az emberi elme, hogy amikor nagy fájdalom ér minket, úgy menekítsen ki minket belőle, hogy egyszerűen elfeledteti velünk?
  • Mert megértettem a főszereplő érzelmeit, kétségbeesett kutatását.
  • Mert érdekelt, hogy mi lesz a vége, miért történik mindez, ezért olvastatta magát.

Ami annyira nem tetszett:
  • Furának tartom, hogy ennyire hideg fejjel tudott gondolkodni a főszereplőnk. Én tuti sokkot kaptam volna, ha egy reggel 12 évvel idősebben ébredtem volna. Téptem volna a hajamat, rohangáltam volna körbe-körbe, csipkedtem volna magamat, nem-e álmodok, szóval mindenképp bepánikoltam volna. Szerintem. Marie pedig nem pánikolt be, végig logikusan cselekedett és ez nekem kicsit fura volt.
  • Igazából nem nagy szám történet, ugyanakkor ott van az a bizonyos "de".
  • A vége valahogy túl gyors volt nekem, minden gyorsan került lezárásra és tán egy kicsit amolyan szappanoperás is lett.
 
Kedvenc szereplő: igazából kimondottan kedvencem olyan értelemben nem volt.
Kinek ajánlanám a figyelmébe?: inkább azoknak, akik hosszabb ideje élnek párkapcsolatban, megtapasztalták azt, amikor a szerelem átváltozik valami mássá. Amikor szeretünk valakit, de a kapcsolatban történnek az évek alatt olyan dolgok, amiket szeretnénk elfelejteni.


Frédérique Deghelt Franciaországban él.
Volt újságíró, rendező, tévés.
2009 óta csak a regényírással foglalkozik.
Eddig 8 regénye jelent meg, a Valaki másnak az élete a második.
A könyvből film is készült 2012-ben, Juliette Binoche főszereplésével.
Hivatalos oldala az írónőnek

Nincsenek megjegyzések: