Szubjektíven könyvekről, adaptációkról és miegymásról

Leiner Laura: Útvesztő

Megjelent: Ciceró Könyvstúdió (2012.)
Oldalszám: 537
Sorozat: A Szent Johanna gimi #7
Ára: 2.999
Forrás: csere
"- Szerinted ciki, hogy még nem voltunk senkivel? Szerintem az a ciki, ha valaki tizenévesen kiélt."


Nagyon örültem annak, amikor csere révén viszonylag gyorsan sikerült szert tennem a Ketten után az Útvesztőre. Nagyon kíváncsi voltam, vajon Reni hogy fogja viselni azt a bizonyos 85 nap távollétet Corteztől és hogyan fog indulni az utolsó évük első féléve.
Mikor nekikezdtem a könyvnek, igazán most éreztem először, milyen kár, hogy a nyári szünet alatt történtekről nem lehet olvasni Reni naplójában, csak amolyan visszatekintéseket kapunk az első oldalakon.

A tartalomról röviden: Reni sikeresen kibírta Cortez nélkül a nyarat, csak néha bizonytalanodott el, de "ismerve őt", ez a minimum volt. ;o) Aztán elkezdődött az év és Cortez is megérkezett. Megvolt a nyakbaborulás, ölelkezés, megtudták, hogy az első félévben mi minden fog velük történni (szalagavató, keringő, készülés az érettségire és ami a legfontosabb, el kell dönteniük, ki hol fog továbbtanulni). Szóval viszonylag nyugis félévnek kezdtek neki. ;o)
Persze a fiúk továbbra is minden poénban benne voltak, amire csak rásegít egy-egy "titkos" küldetés.
Reni viszont továbbra is bizonytalan. Na de kivételesen nem a Cortezzel való kapcsolatában (bár néha azon is beagyal), hanem azon, hogy mi is szeretne lenni, ha nagy lesz. Egyszerűen nem tud dönteni és besokall, hogy mások akarják meghozni ezt a nehéz döntést helyette.
Miközben próbálja megtalálni az útját, Virág és Kinga persze mellette áll (ki így- ki úgy), elkezdik a szalagavatóra a felkészülést, Arnold is megjelenik, valamint Kinga is tartogat meglepetéseket. ;o) Arról nem is beszélve, hogy a könyv legvégén váratlan vendégek bukkannak fel. ...


A véleményem:

A 7. rész is ugyanúgy elvarázsolt, mint a többi. Akármelyik kötetnek kezdtem neki, egyszer csak azon kaptam mindig magamat, hogy beszippantott és letenni se tudtam. Így volt ez most is. Legszívesebben mindenhová vittem volna magammal. Szokásommal ellenkezik, hogy evés közben olvassak, most viszont nem tudtam ezt betartani, egyszerűen olvasnom kellett és kész. :o)

Továbbra is azt tudom írni, hogy nagyon szeretem a sorozatot, de az Útvesztőre még se tudom azt mondani, hogy a kedvencem lesz.
Ami annyira nem tetszett:
  • Egyrészt -sajnos főleg az elején-, nagyon sok hibát találtam benne. Ez eléggé megdöbbentett, mert nem emlékszem arra, hogy az előző részekben erre példa lett volna.
  • Másrészt továbbra is azt érzem, amit a Kettennél is, hogy a szereplők megrekedtek. Ha elképzeltem magamat, az osztályunkat, hogy mi milyenek voltunk az utolsó évben, akkor úgy érzem, hogy Reniék nem nőttek a koruknak megfelelően. Mintha nem is 18-19 évesek lennének, hanem 15-16 évesek. Aranyosak, kedvesek, de rózsaszínű velük minden.
kép forrása
Ami tetszett:
  • Jó dolognak tartom, hogy az írónő röviden kitért a szexre, de szerintem a 17-18-19 éves fiatalokat ez jobban foglalkoztatja, mint a szereplőinket. És igen, zavart, hogy valahogy a levegőben lóg ezen a téren minden. Leginkább Virágékkal nem tudom, hogy mi a helyzet és ez zavart. Ugyanakkor tetszik és egyetértek az üzenetével nagyon. A szüzesség egy nagy kincs és nem mindegy kinek, mikor, hol, hogyan adjuk oda. Ezt jobb lenne, ha minél többen nem felejtenék el.
  • Örültem a humorosabb megnyilvánulásoknak is, bár néha erőltetettnek éreztem őket.
  • Továbbá tetszett, hogy valamilyen szinten az egész pályaválasztási-mizéria úgy jött le: természetes dolog, ha összezavarodnak az érettségi előtt állók. Kevesen tudják eldönteni azonnal, hogy mit szeretnének kezdeni az életükkel. Én személy szerint úgy érzem, hogy ebben a korban nem sikerülhet mindenkinek. Ez az életkor az útkeresésről szól, ami eltarthat akár évekig is, amíg végre megtalálja ténylegesen. Viszont érdekes volt olvasni az útkeresésüket és megtudni, hogy ki milyen pálya mellett döntött. Többnyire mindenki választását sejteni lehetett előre, Renié volt tán a legkétségesebb, meg is döbbentem a választásától.
Maga a történet jó volt úgy, ahogy volt, bár tán én egy kicsit nagyobb hangsúlyt fektettem volna a testiségre. Persze nem arra gondolok, hogy a szereplők hevesen egymásnak esnek miközben a szülők nincsenek otthon, de az egész kimerült abban, hogy átölelték egymást, szinte csak elsuttogva lett, hogy megcsókolták egymást. Finoman lehetett volna ebből egy kicsit többet is érzékeltetni szerintem. Ugyanakkor meg belegondolva, hogy akár 10-11 évesek is olvashatták a sorozatot, tán mégis inkább így volt jó.
Mint ahogy írtam az előző részben is, Reniék párosán kívül Kingáék és Ricsiék is belopták magukat a szívembe. Kingáék kapcsolata nagyon tetszett és mivel semmi poént nem szeretnék lelőni azok előtt, akik még nem olvasták a 7. részt, így csak annyit árulok el, hogy leesett az állam a fordulat miatt. Megdöbbentem, először hova tenni se tudtam, viszont miután magamhoz tértem el kellett ismernem, hogy ez így volt jó megoldás az írónőtől.
Ricsiék a másik kedvenckéim, imádom őket! Annyira meghat az a fajta ragaszkodás, szeretet, amit Ricsi érez Virág iránt, hogy azt megfogalmazni se tudom. Úgy érzem, hogy ebben a korban ritkán alakul ki ilyen mély kapcsolat és én nagyon szorítok nekik a befejező részben. ;o)

Nagyon kíváncsi vagyok a befejező kötetre és nagyon sajnálom, hogy vége lesz. :o(
Kedvenc szereplők: Kinga, Ricsi, Reni
Kinek ajánlanám a figyelmébe?:  igazából mindenkinek, korhatár nélkül. Az idősebbek se ijedjenek meg attól, hogy ifjúsági regény, mert van egy olyan bája, aminek köszönhetően ez pár oldal után már nem is lényeges. Engem szinte mindig visszaröpített a múltba és ezt nagyon élveztem. :o)

Leiner Laura 1985-ben született Budapesten. 2005-ben jelent meg az első regénye, de a népszerűséget A Szent Johanna gimi c. sorozata hozta meg neki, aminek az első része 2010-ben jelent meg a Ciceró Könyvstúdió gondozásában, az utolsó pedig idén.
Idén augusztusban-szeptemberben megjelenik az írónő új könyve. Egyelőre még nem lehet tudni, miről fog szólni.
Hivatalos oldala | Facebook 

4 megjegyzés:

Leonine írta...

Jajjj, ezért nem szabad ezt nekünk olvasni! Én is háborogtam, hogy nem volt szex. :) Mondjuk én már az utolsó részen is túl vagyok, ott azért választ kapsz majd az ezzel kapcsolatos kérdéseidre (bár természetesen olyan lepelben, hogy akár egy általános iskolás is elolvashassa a könyvet).

A hibákat én is kiszúrtam, illetve én ennél a résznél vettem észre először azt, hogy Leiner Laura mintha "lusta" lett volna kidolgozni bizonyos részeket. Sok megszokott részt szeretett újrahasznosítani, így oldalakon keresztül olvashattuk, hogy péntek este ki ki mellett ült és hajtotta a fejét a vállára vagy az ölébe a garázsban, majd egyszer csak 10 nap kihagyás után Reni ír egy pároldalas bejegyzést a komplett karácsonyi-szilveszteri szezonról. Emiatt mérges voltam, kidolgozatlannak éreztem az egészet. Nálam ez a rész a molyon sem kapott túl sok pontot.

Az utolsó szerintem sokkal jobb lett ennél, bár ott már nem kell nagy csavarokra várni, de legalább egyenletesen jó színvonalú az egész. :)

Niki írta...

Akkor nem csak én voltam így vele. ;o) Ugyanakkor mivel nem felnőttek voltak a célközönségei, akiknek nyilván mások az igényei, így igazából nem is lehetett volna arra számítani, hogy máshogy, bővebben, részletesebben ki lesz fejtve. Hőnek kellett maradnia ahhoz, hogy ez egy YA regény, fiatal tizenéves olvasóknak.
Igen, én is éreztem amit te. Kicsit olyan volt, mintha Laura erre a részre elfáradt volna vagy nem is tudom. Néha a poénok is erőltetettnek tűntek.
A 8. részt még nem olvastam, de be van tervezve a megvétele majd.

Niki írta...

hőnek= hűnek

Niki írta...

hőnek= hűnek