Könyvesem

Igazán nem is tudom, mi a véleményem a könyvről. Annyira vegyesek az érzéseim, a gondolataim. Tetszett, nem tetszett? Valahogy igen is, meg nem is.

Jacob 18 éves az édesanyjával és a 15 éves öccsével él egy házban. Asperger-szindrómás, ez az autizmus egyik enyhébb fajtája. Kedvenc hobbija, hogy bűnügyi sorozatokat néz és igyekszik minél előbb megoldani a gyilkosságok rejtélyét.
Az édesanyja, Emma próbálja összetartani a családot, miután a fiúk apja lelépett.
Theo, Jacob öccse. A mellőzött kistesvér, akire Emmának igazán nincs már energiája. A fiú lázad, egyszerűen nem tudja, hogy szeresse vagy gyűlölje Jacobot, amiért az ő életét is megkeserítette a betegségével.
Jess fejlesztő pedagógusnak tanul, ő segít Jacobnak beilleszkedni a társadalomba. Egy napon holtan találják. A gyanúsított pedig Jacob. ...

Annyi minden kavarog bennem. ... Olyan nehezen találom a szavakat. ...

Az autizmusról gondolom mindannyian hallottatok már. Az Asperger- szindrómások teljesen egészségesnek tűnnek, a betegségük a külső szemlélőnek abban tűnhet fel, hogy kerülik a szemkontaktust, az érintkezést. Mindent szó szerint értenek, nem tudják az érzelmeket kimutatni, de értelmezni sem. Jellemzőek a dührohamok, a kényszermozgások.
Anno, mikor még csak vártam Gyerkőcöt, jó pár cikket olvastam, melyek szerint a kötelező védőoltásoknak a higanytartalom miatt közük lehet az autizmus kialakulásához. Erre a könyvben is kitértek:

"Tudni kell még az autizmusról, hogy higanymérgezésre hasonlító biokémiai folyamatok állnak a háttérben, amelyek nagy eséllyel a csecsemőkori oltásoknak tudhatóak be."

A család egyfajta házirend alapján él, ami a történetben nagyon fontos szerepet fog kapni:

"1. Takaríts fel magad után!"
2. Mindig mondj igazat!
3. Naponta kétszer moss fogat!
4. Ne késs a suliból!
5. Vigyázz a tesódra, hiszen rajta kívül nincs senkid."

Amit Jacobról fontos tudni, hogy egyszerűen nem tud hazudni, mindig igazat mond. És emiatt érzem úgy, hogy egy kicsit a történet túl lett bonyolítva. Miért nem kérdeztek rá pontosan úgy, hogy Jacob is megfelelően tudja értelmezni a kérdést, hogy ő követte-e el a gyilkosságot? Mivel nem tud hazudni, őszintén válaszolt volna. Bár tény és való, hogy így elég hamar lezárásra került volna a történet, nem lehetett volna elhúzni 596 oldalban. ;o) Amúgy rettentően értelmes fiú, annyira sajnáltam, annyira sajnálom.
Emma miatt is nagyon fájt a szívem, piszok nehéz lehetett neki és mindenkinek, aki egyedül maradt a gyermekével/gyermekeivel. Egyedül neveli a fiúkat, eltartja őket, közben gondozza Jacobot, aki lényegében 24 órás felügyeletre szorul. Piszok nehéz lehet. ... És akkor szembenézni az emberek elidegenedéseivel, az értetlenkedéssel, a szánalommal, a magányával. ...

"A szülő szavunk nem főnév, de még nem is igenév, hanem ige, mivel folyamatos cselekvést, történést, létezést fejez ki. Másrészt pedig, hogy minden szülő kezdő szülő, ráadásul évtizedek múltán is az marad."

És akkor ott van Ted. Nála jutottam el az első súlyosabb gondolatmenethez.
Az autizmusnak nincsenek méhen belüli tünetei, mint más fejlődési rendellenességgel fejlődő magzatoknál. Nem tudhatja a szülő, amikor várja a gyermekét, hogy autista lesz avagy sem. Ráadásul Jacob 2 éves koráig, az egyik kötelező oltásáig teljesen hétköznapi kisgyerek volt, csak utána jelentkeztek a tünetek.
De vannak olyan betegségek, amiket ki lehet szűrni. ... Nem lehet, nem szabad pálcát törni senki döntése felett, ha bevállalnak egy beteg kisbabát, ha nem. Az ő döntésük, az ő életük, az ő lelkiismeretük. De ebben a történetben előtérbe került az egészséges testvér karaktere.
Persze, az a tökéletes, az a jó, ha a szülők össze tudják hangolni a gyerekeket, nem rekesztődik ki az egészséges a beteg gondozása miatt. Tudom, hogy vannak ilyen családok, sikerülhet. Ugyanakkor viszont vannak olyanok, akiknek ez nem sikerül, és a másik gyermek bizony háttérbe szorult.
Sajnáltam Tedet, amiért Jacob betegsége miatt nem kapta meg azt a figyelmet és szeretetet, amire igazán szüksége lett volna, így ő is sérült lelkileg. Mindig csak Jacob, ő pedig mindig háttérbe szorult. Ő a kistesó, de mégis neki kellett a nagynak lennie. A sorsa megpecsételődött a testvére betegségével. Az iskolában ő volt "Jacob testvére", ő az, akinek fiatalabb létére vigyáznia kellett a nagyobbra, akinek lemondásokkal járt az élete. Miért kellett így felnőnie?

A másik súlyosabb gondolatmenet az olvasás során az volt, hogy bűnös vagy ártatlan Jacob? Ha el is követte a gyilkosságot, ő követte el vagy a betegsége? Mentség lehet a tetteire, hogy autista? Néha a hideg futkosott a hátamon az érzelemmentessége miatt. Annyira tárgyilagos, érzelemmentes volt. Persze, ez együtt járt a betegségével, de rémülettel töltött el, mert ilyenkor eszembe jutott, hogy meghalt egy lány és Jacob ezt igazán nem értette meg.
Valakiknek a gyermeke volt Jess. Valakiknek a lányuk. A gyermekük. ...
És sajnáltam, hogy Jess szülei igazán nem szerepeltek a történetben.

Úgy érzem, hogy hibáztak már a kihallgatás során a rendőrök. Stresszhelyzetbe hozták a fiút, összezavarodott, egyszerűen figyelmen kívül hagyták az állapotát és nem a megfelelő kérdéseket tették fel neki.
Másrészt pedig annyira egyszerű és egyértelmű volt a megoldás, hogy már az elején leesett hogyan is történt, mi van a háttérben.

Az írónőt többször "vádolták" azzal, hogy túlságosan egy sémára írja a történeteit. Mindig olyan történeteket vet fel, amik morális kérdéseket hordoznak magukban, amik felháboríthatják az olvasókat és ezzel vonzza is őket. Ez engem nem zavar, szeretem a történeteit, de az, hogy ilyen hamar rájöttem a krimi szál megfejtésére azt bizonyítja, hogy elég kiismerhetővé vált már a cselekményszál.

A könyv végén nem ért egyáltalán döbbenet, éreztem, hogy az lesz a vége, ami.
Nem mondhatnám, hogy fordulatos, kicsit nekem már unalmas volt a hosszú tárgyalás, de mégis olvasmányos, jól megírt történet. Aki szereti Picoult regényeit, szerintem ebben se fog csalódni.


Megjelenés: House Rules (2010.)/ Házirend (2011. Athenaeum Kiadó)
Oldalszám: 596
Ára: 3490
Az írónő oldala ITT.

Alex Flinn Beastly c. regényéből -ami itthon a Könyvmolyképző Kiadó gondozásában jelent meg a Beastly- A szörnyszívű címmel-, készült filmet idén márciusban mutatták be a közönségnek Amerikában. Hogy itthon mikor fogják játszani, pontos dátumot még nem találtam. Van ahol júliust emlegetnek, máshol októbert. Állítólag a magyar címe A szép szörnyeteg lesz.
Amit tudni lehet róla, hogy 86 perces, 17 millió dollárból készült, a két főszereplő Alex Pettyfer és Vanessa Hudgens, valamit feltűnik Mary-Kate Olsen is.

A filmet a napokban megnéztem és azt kell mondanom, hogy pozitívan csalódtam. A regény annyira nem jött be, engem zavart, hogy a főszereplők 16-18 évesek voltak, kicsit nevetségesnek tartottam a találd meg az igaz szerelmet 2 év alatt témát, majd éljetek boldogan, míg meg nem haltok. Már akkor is írtam, hogy idősebb korosztállyal tán jobban tetszett volna.
A két főszereplőnk a valóságban 21-22 évesek és a filmben is inkább egyetemistáknak tűntek, mint gimnazistáknak. Mivel ezt a kort inkább elfogadhatóbbnak találtam a történet szempontjából, a legnagyobb problémám meg is oldódott. :o)
Kicsit furcsának találtam még a trailer megnézésekor, hogy Kyle nem szőrös szörnyeteg lesz, hanem tetkós, sebhelyes, szőrtelen formában, de ahogy néztem a filmet, egyszerűen nem is érdekeltek a változtatások, pedig vannak benne.
Egy kis könnyed, romantikus film, Szépség és a Szörnyeteg beütéssel, tetszett. De azért nem az a kategória, amit életem során még 2X meg fogok nézni. ;o)

A könyvről ITT írtam, a film is csak kisebb dolgokban van átírva.

A Könyvhétre jelent meg Tasnádi Emese Julijuli és Mackó c. mesekönyve a Manó Könyvek gondozásában, Agócs Írisz illusztrációival.

A 62 oldalas kis könyvecske főszereplője az ötéves Julijuli, aki ha nagy lesz, akkor tündér lesz és a kismackója, Mackó. Julijuli, Mackó, Nagytestvér és a szülei Angliában élnek. A kislány szereti az emeletes buszokat, de hiányzik neki a Magyarországon élő nagymamája és a legjobb barátja, Kristóf. De addig se unatkozik, amíg nem utaznak haza, ugyanis meséket gyűjt Mackóval.

Ebben a kötetben öt rövid kis történet olvasható. Az elsőben megismerjük Julijulit, a másik négyben pedig egy-egy új meséjét olvashatjuk. Legyen szó Duplavéről, a vízimanóról, aki szórakozásból lefröcsköli az arra tévedőket vagy Bimbamról és Tiktakról, akik az órásmesternél huncutkodnak vagy Piktorilláról, a kis erdei tündérről vagy Popcornról és Tekercsről, akik a moziban a rendetlenkedőket megdobálják popcornnal vagy összekötözik a cipőfűzőjüket és hasonló huncutságokat csinálnak. :o)
Mindegyik történet nagyon bájos, még én, felnőtt fejjel is imádtam olvasni. De a legnagyobb elismerés a mi esetünkben az, hogy egy ideje Gyerkőc 2 percig nem marad nyugton, de bizony 11 oldalt végighallgatott, ami nagy dolog nálunk jelenleg. Bár a siker titka lehet, hogy őt is Kristófnak hívják, mint Julijuli legjobb barátját. ;o) Szerintem minden gyerkőcnek kéne olyan mese, amiben a főszereplő, legjobb barát, stb. neve megegyezik az övével. :o) Úgyhogy Julijuli nyert a nálunk.

Tasnádi Emese két kislány édesanyja, foglalkozását tekintve ideggyógyász. A történetet a kisebbik kislánya, Juli ihlette. A helyszín, Anglia pedig nem véletlen, ugyanis a család ott élt egy ideig. És Mackó? Nos, ő minden kisgyermek mackója, mert rájuk szükség van.

"- ... mindenkinek kell, hogy legyen mackója.
- Pszt! Ezt a felnőttek nem tudják! Ez titok! Vagy nekik is van mackójuk?!
- Nekik is volt. Mikor gyerekek voltak. Csak elfelejtették. De eszükbe jut, ha gyerekük születik, és vesznek neki egyet."

Az illusztrációkat Agócs Írisz készítette, akinek a munkáival találkozhatunk többek között pl. a Pagony Kiadónál megjelent Maszat sorozatban vagy a Pongrác Kiadónál megjelent Wan-Wan és a kacagóvirágok c. könyvecskében.

A történetek nagyon bájosak, édesek, megmosolyogtatók, én minden ovis vagy még fiatalabb gyerkőcös családnak ajánlom a figyelmébe. A hosszúságukat közepesnek mondanám, de az ovisoknak szerintem épp megfelelő.
Az illusztrációk nem túlbonyolítottak, nem túl nagyok, nem túl kicsik, nem csiricsárék, nekem nagyon tetszettek. Inkább barnás-zöldes-kékes központúak.


És van benne egy kis mozzanat, ami elgondolkodtatott. Vajon mi felnőttek, miért nem tudunk mackóul beszélni, a gyerekek és az idősek pedig miért? Miért hagyjuk, hogy elvesszen a gyermekkor varázsa és ahelyett, hogy értenénk, kedves mosollyal nyugtázzuk, hogy a gyermekünk beszélget az állataival? Emlékezzünk csak! Amikor gyerekek voltunk, beszéltek hozzánk is, ugye-ugye? ;o)

Megjelenés: Julijuli és Mackó (2011. Manó Könyvek)
Oldalszám: 62
Ára: 2490
Agócs Írisz oldalát ITT találhatjátok.

A Gyerekgyár után úgy éreztem, hogy olyan könyvre van szükségem, ami könnyed, kikapcsol és visszaadja a hitemet, hogy mi emberek nem is vagyunk akkora "állatok". Arra számítottam, hogy a Férjek és hazugságok egy nagyon könnyed történet lesz, ami fölött majd szabadjára engedhetem a könnyeimet, mert sírni akartam, de egyszerűen maguktól nem jöttek azok a könnyek.

"szellemes, megható és elgondolkodtató"- olvasható a borítón. Szellemes volt-e? Lehet, hogy csak én nem voltam épp olyan hangulatban az olvasása során, de nem jellemezném így.
Megható? Lehet nem ilyen egy olyan történet, amiben egy pozitív szereplő haldoklik?
Elgondolkodtató? Fogjuk rá. Elgondolkodtam azon, milyen aljas emberek is élhetnek a Földön, milyen gusztustalanok, gyomorforgatóak.

Fran legjobb barátnője Alison haldoklik. A nő amolyan utolsó kívánsága, hogy segítsen előre párt találni a férjének társkereső oldalakon keresztül. Miközben Fran ilyen hirdetéseket nézeget, hogy vajon hogy is kéne megfogalmaznia a társkereső szöveget, a férje hirdetésével találja szembe magát. Egy világ dől darabokra benne, de biztos minden úgy van, ahogy elsőre tűnik?

Nem írhatom, hogy túl sok meglepetés ért volna, legalábbis a fő szálakat sejtettem, ami megdöbbentett, az Alison férjének a viselkedése. Olyan dühöt ébresztett bennem, hogy jaj lett volna neki, ha én lettem volna Fran helyében. Tuti adtam volna neki. Hogy lehet valaki ilyen aljas, gusztustalan?!
Megértettem Alison kívánságot, szerette volna biztonságban tudni a gyermekét és a férjét is, akit szeretett. Nyilván, ez nagyon fájdalmas lehetett neki, de olyan megható volt, olyan emberi.
Fran nagyon szimpatikus volt, de leginkább a férjéért voltam oda. (Persze, nem úgy. ;oP)
A történet nagyon olvasmányos, teljesen lekötött, letenni se tudtam. A vége viszont nagyon összecsapott lett és igazán nem is értem, miért kellett ilyen gyorsan és hirtelen lezárni a történetet?
És igen, sírtam rajta. ... Jó nagyokat. ... És igen, jól esett. ...

Megjelenés: Husbands and Lies (2009.)/ Férjek és hazugságok (2010. Kelly Kiadó)
Oldalszám: 282
Ára: 2980
Az írónő oldala ITT.

Juliette Benzoni 1920-ban született Párizsban. Romantikus, történelmi ihletésű könyvsorozatai vannak, amik mögött alapos történelmi kutatás és háttármunka áll. Történeteiben valós történelmi szereplők, helyszínek, események szerepelnek, de ezeket természetesen kénye kedve szerint csűri-csavarja, élve az írói szabadsággal. Leginkább azt szeretem a műveiben, hogy varázslatosan fogalmaz, elénk tudja tárni a történelmet, valós történelmi személyeket vonultat fel, épít köréjük történetet.
Úgy érzem, hogy az írónő megérdemli a figyelmet és nem tudom elégszer hangoztatni, hogy aki szereti a történelmi regényeket, ne hagyja ki a munkáit.

A sorozat részeiről egyenként is írtam, lent a képekre kattintva eljuthattok az adott bejegyzésekhez, most összefoglalni szeretném a történetet.

A köteteket megszakítások nélkül, egymás után jó olvasni, ugyanis nem telik el idő vagy csak kevés közöttük. Ahol abbahagyja az egyiket, lényegében ott folytatja a másikat.

1793-ban veszi kezdetét a történet és 1812-ben fejeződik be. A főszereplőnk Marianne, akit a forradalmi Franciaországból menekít ki a keresztapja Angliába a nagynénjéhez, miután a szüleit kivégezték, mert hűek maradtak XVI. Lajoshoz és Mária Antóniához. A kislány ekkor még csak csecsemő. A vénkisasszony nagynénje magához veszi, féltve, óvva neveli fel.
Csakhamar 1809-ben találjuk magunkat, Marianne az esküvőjére készül. Igen ám, de a nászéjszakáján valami szörnyűség történik és neki menekülnie kell. Ekkor ismerkedik meg azzal a férfival, aki fontos szerepet fog játszani az életében.
Franciaországba utazik, kalandok sora vár rá és nem mellesleg, Napóleon szeretője lesz. Ez a szerelem persze nem problémamentes, hisz ebben az időben Napóleon épp Josephine-től válik el (aki amúgy Marianne rokona) és készül feleségül venni Mária Antónia unokahúgát, Mária Lujzát. Ezt Marianne nehezen tudja elfogadni, ráadásul férjhez kényszerül a titokzatos toszkán herceghez, akit a hű szolgálóin kívül más még sose látott.
Aztán nagy fordulat következik be az életében, amit az olvasó reménykedve várt már. Napóleon is boldognak tűnik, hisz megszületett a várt trónörökös, de mivel a politikai helyzete nem épp stabil, arra kéri a nőt, hogy utazzon Törökországba, beszéljen a szultán anyjával (aki mellesleg szintén a rokona), hogy tartóztassák fel addig Oroszországot a háborújukkal, míg Napóleon beveszi Moszkvát.
A nő elindul a nagy útra, közben nagy kalandokat él át és egy számára megrázó dolog is történik vele, aminek a terhét cipelnie kell magával a továbbiakban.
A titokzatos toszkán férj nagy szerepet nem kap igazán a történetben, de amikor mégis, akkor mindig szeretnivaló szereplőként lép színre.
Miután Marianne teljesítette a feladatát, Moszkva felé veszi az irányt, ahol találkozik újra Napóleonnal. Teljesen más szemmel néznek már egymásra, ráadásul a nő is észhez tér, nagy döntést hoz meg. ...

Persze most gondolhatjátok, ha 6 kötetet ilyen röviden össze tudtam foglalni, akkor miért kellett 6 részben megírnia, nem lett volna elég egyben is? Nos, igazán nem. Mindegyik kötetnek megvan a maga jelentősége a sorozatban és így kapunk kerek történetet Marianne életéről és a korabeli történelemről is.
A kis ízelítőből is látni lehet, hogy szinte az egész korabeli Európát beutazhatjuk Benzoni segítségével és nagyon sok valós történelmi szereplőt is felsorakoztatott.

A sorozat nagyon jó indult, csak úgy faltam a sorait. Nagyon jól felvázolta az adott kort, mi miért történt, hogyan éltek az emberek, teljesen egész képet tár elénk, hogy közel érezzük magunkhoz, megértsük a történelemnek ezen részét.
Érdekes volt többek között Napóleonról is olvasni, akiről igazán annyi maradt meg bennem a tanulmányaim során, hogy alacsony, pattogó, harcias kis emberke volt. Az írónő kitér arra, hogy a nők szívét hevesen megdobogtatta, sok szeretővel "dicsekedhetett", akiket aztán bőségesen ellátott anyagi javakkal. De enyhén szólva féltékeny alkat volt és bizony ott volt benne az elfojtott agresszió is.
Josephine pedig alapjáraton egy elég szomorú szereplő. Őt amolyan csendes, finom nőnek tudom elképzelni, aki mindent elvisel, csak az imádott Napóleonának jó legyen. Szörnyű lehetett neki, hogy nem tudott örököst világra hozni, ezért bele kellett egyeznie a válásba, elfogadni, hogy a férfi akit szeret egy "anyaméhet" vesz feleségül, ahogy Napóleon jellemezte Mária Lujzát. És akkor a szeretők létezése se maradt előtte titokban.
Marianne pedig egy fiatal, heves, művelt lány, aki a szemünk előtt nő fel. Aki tisztában van azzal, milyen hatással van a férfiakra és él is ezzel, de a befejező részben végre kiteljesedik, igazán megér a története végére. Volt, hogy nem értettem a tetteit, sőt, néha egyenesen megvetettem a cselekedeteiért, de összességében olyan szereplő, akit kedvelni lehet. Az élete nagyon fordulatos és kalandos, néha már úgy éreztem, hogy túlontúl is fordulatos, ennyi minden a valóságban nem történhet egy emberrel.
Továbbá van még 2 főbb férfi főszereplőnk is, az egyik a titokzatos toszkán férj, a másik kiléte pedig egyelőre maradjon titokban, bár a részletesebb bejegyzésekből sejteni lehet, hogy milyen jelentősége is van Marianne életére nézve. A férjről olvastam volna többet is, nagyon izgalmas karakternek tartom.

A szerelmi szálakban többször is nem várt fordulat következett be, de kimondottan nem romantikus történetről van szó, bár tény és való, hogy nem marad ki belőle ez sem, hanem inkább történelmiről. (Bár volt, amikor másképp éreztem, de összességében inkább a történelem kap nagyobb szerepet.)

A negyedik résznél éreztem, hogy valahogy leszálló ágba helyezkedett a történet. Mintha már túlságosan el lett volna nyújtva, elfogyott az írónő lendülete és a további 3 kötetre már csak azért volt szükség, hogy teljes képet kapjunk a korabeli Európáról. Ekkor érezni lehetett, mintha túl lenne már bonyolítva a történet. Marianne is nagyon megváltozott. Visszaélt a szépségével, a tetteit már nem nagyon értettem. Nekem túl kihívó, kicsit olyan szirénes lett.

A befejező kötet pedig olyan fordulatot hozott, amire a szívem mélyén nagyon vágytam, de elképzelni se tudtam, hogy ekkora változás fog végbemenni Marianne érzéseiben. Teljesen letaglózott, szó szerint csak bambultam magam elé, majd nevetésben törtem ki.

Eltekintve a 4. és 5. kötet mélypontjaitól, egy nagyon kellemes, izgalmas, fordulatos, történelmileg hiteles, romantikus sorozathoz volt szerencsém. Élveztem az olvasását és ajánlom mindenkinek, aki szereti az ilyen történeteket. Igaz, több ezer oldalról van szó, de annyira olvasmányos, magával ragadó, hogy igazán észre se veszi az olvasó, milyen gyorsan halad az olvasásával.

A történet történelmi hátteréről ITT írtam.
A képekre kattintva pedig eljuthattok az adott részről szóló bejegyzéseimhez.
1. rész- Napóleon szerencsecsillaga
691 oldal
röviden: Marianne életének felvezetése, származása, menekülése és megismerkedése Napóleonnal.









2. rész- Az ismeretlen toszkánai
469 oldal
röviden: Napóleon az esküvőjére készül Mária Lujzával, Marianne pedig férjhez kényszerül a titokzatos toszkán herceghez.









3. rész- Négy tenger vándora
572 oldal
röviden: Ebben a kötetben nagy változás következik be Marianne érzéseiben. Napóleon trónörökösének a megszületésével ér véget ez a rész.








4. rész- Válaszúton
525 oldal
röviden: Firenzében, Velencében, Görögországban játszódik.










5. rész- A lángoló babérkoszorú
410 oldal
röviden: Törökországban játszódik.










6. rész- A remény
459 oldal
röviden: 1812-ben, leginkább Oroszországban játszódik. Minden szál lezárása.

A Lángoló babérkoszorú ott ér véget, hogy Marianne immár megszabadulva a gyermekétől, Oroszország felé veszi az irányt. 1812-t írunk, Napóleon megtámadja, majd beveszi Moszkvát. Marianne-nal újra találkoznak, de a férfi érzéseiben nem várt fordulat következik be és elfogató parancsot ad ki ellene.
A nő menekülni kényszerül, ráadásul elveszíti Jasont is. Közben belekeveredik a híres Nyakék-ügybe és kiderül, ki is valójában a keresztapja.
Mivel ez a befejező kötet, lezárásra kerül minden szál, újra igazán nem várt fordulat következik be Marianne életében.

A vége happy end, de nem úgy, ahogy igazán számítani lehetett rá. Ennek ellenére, én nagyon örülök, hogy így lett befejezve. Egy kicsit kusza lett a szerelmi szál, biztos, hogy senki se számított erre a végre, én is kicsit furcsán állok előtte, de tetszett.

Eddig kötetenként írtam a könyvről, de írni fogok majd egy összefoglaló bejegyzést is, átlátva az egészet, hisz ezzel a kötettel lett teljes a kép Benzoni Marianne sorozatáról.
Bár ez a rész nem az izgalmasabb, magával ragadóbb kategóriába tartozik, de a vége döbbenetes lett, számomra nagyon tetsző fordulattal.

Megjelenés: Les Lauriers de Flammes 2/ Marianne VI.- A remény (2005. Geopen Könyvkiadó)
Oldalszám: 459
Ára: 2490

A Piroska és a Farkas c. mese "újraértelmezése" lenne Sarah Blakley-Cartwright: A lány és a farkas c. regénye? Ráfogni rá lehet, hisz bőven találhatóak benne hasonló motívumok, de azért jóval durvább, baljóslatúbb a történet. És ha könyvben is olyan unalmas, mint filmben, akkor kétlem, hogy nagy rajongótábora alakulna majd ki.

Az egész történet unalmas, lassú és igazán nem is történt semmi, de az el lett nyújtva 100 percben. Végig a zene, az érdekes felvételi mód (amikor mintha más szemén keresztül láttuk volna a történteket), a tél és a sötétség miatt feszült a néző, szinte várja, hogy valami szörnyűséges dolog fog történni- vér folyik az utcákon, zombik támadnak rájuk vagy bármi ilyesmi-, de inkább csak olyan kis könnyedebb történet. Egyszerűen semmilyen.
Igazán nagy döbbenet nem ért benne, a mese motívumai pedig megmosolyogtattak és kb. a felénél esett le, hogy a Piroska és a Farkasról van szó, kicsit másképp. (Na jó, nem is kicsit.)
Egyszer meg lehet nézni, de azt is izegve-mozogva, engem egyáltalán nem kötött le és alig vártam, hogy vége legyen már.

"Valerie (Amanda Seyfried) meg akar szökni. Szeret egy fiút (Shiloh Fernandez), de a szülei egy ismerős család gazdag fiának (Max Irons) szánják. Ám azon a napon, amikor a fiatalok nekivágnának az erdőnek, holtan találják Valerie nővérét. A tettes valószínűleg az a vérfarkas, aki régóta a falujukat körülvevő sötét erdőben él.
A fenevad mostanáig megelégedett a helybeliek neki szánt ajándékaival. De felkelt a vérvörös telihold, és a farkas többre vágyik. Újabb és újabb áldozatokat szed, még akkor is, ha tudja, kivívja az emberek haragját.
A falusiak a híres vérfarkasvadászhoz (Gary Oldman) fordulnak segítségért, aki azt állítja: a farkas nappal a faluban élhet. Már csak az a kérdés, ki az.
Valerie sejti, hogy olyasvalaki lehet, aki nagyon közel áll hozzá. Ez teszi őt egyszerre gyanúsítottá, a következő lehetséges áldozattá és csalétekké is."
forrás: port.hu

Lőrincz L. László 72. születésnapja alkalmából (tegnap ünnepelte) a Librinél 3 napig 20% kedvezménnyel vásárolható meg pár könyve.
Bár mostanság nem nagyon olvastam tőle, de a párommal nagyon szeretjük a regényeit, főleg a régebbieket. Anno mikor megismerkedtünk (ó, már 2 számjegyűek vagyunk) még egy könyvét se olvastam az írónak, de a párom se szó-se beszéd, a kezembe nyomta az egyik kedvencét (ha jól emlékszem, a Nebet Het volt) és onnantól kezdve nem volt megállás, majdnem az egész életmű sorozatát olvastam már. Egy egész polc a könyvespolcunkon, csak az övé. ;o)
Az akcióban megvásárolható az egyik kedvencem is tőle, a Véresszakállú Leif és a lávamező.

Miután befejeztem a Párizs fehér fényeit, nem tudtam elszakadni a II. vgh. légkörétől, ezért azonnal belekezdtem ebbe a regénybe.
Anno hónapokig kerülgettem a Könyvudvar oldalán, amíg végre megvettem. Persze nem a 290 Ft rettentett el (igen, jól olvassátok, 290 Ft a Könyvudvar oldalán), hanem a borítója (szerintem szörnyű).
A tartalmából azt szűrtem le, hogy amolyan mesterséges megtermékenyítéses dologról lesz szó, de nem. ...

A Lebensborn programmal először a Magda lánya c. könyvben találkoztam. Akkor azt hittem, hogy a program arról szólt, hogy árja gyerekeket vagy annak tűnőeket raboltak el a szüleiktől, semmisítettek meg minden iratot róluk, nevelték át őket és adták árja nevelőszülőkhöz. A történet másik feléről eddig nem hallottam. ...
Arról, hogy lényegében nőket és férfiakat kényszerítettek arra, hogy mindenféle ismeretség, érzelmek nélkül gyermeket nemzzenek, majd az anya lemondjon az így fogant gyermekéről és átadja nevelésre az országnak. Hogy így jöjjön létre egyre több árja gyermek, akik majd a 3000 éves uralom alatt harcolhatnak a hazájukért. ... Döbbenetes, igazán a szavakat se találom, egyszerűen nem értem az egészet, bár, már meg se döbbenek.
Több ezer gyermek született így, több ezer akkori gyermek semmit se tud a felmenőiről. Az anyákat, mivel többségük hajadonon szült, a háború után kiközösítették és a gyerekeket se fogadták be igazán. A könyv a programot dolgozza fel regényes formában.

A két főszereplőnk Doris és Klaus. Fiatal szerelmespár, akik kitartanak egymás mellett a világháború alatt is. Aztán kezdetét veszi a program, 13-13 társukkal együtt kiválasztják őket is és bár nem tudják mit írnak alá, aláírják a részvételt a programban. Aztán persze mindenkit nagy döbbenet ér, amikor az otthonban (ez lenne a "szerelmi fészek", ahol 3 hetet kell eltölteniük a fogantatás érdekében), kiderül, miért is csődítették oda a fiatalokat. Klaus és Doris döbbenten ismeri fel egymást. ...

Az elején teljesen magával ragadott a történet, de aztán valahogy túlságosan sarkos lett az író stílusa, egyáltalán nem volt gördülékeny az olvasása. Jó a történet, igazán bajom nincs is vele, csak valahogy a stílus hibádzik. Mindenesetre 290 Ft-ért kár lett volna otthagyni. ;o)

Megjelenés: Lebensborn (1958.)/ Gyerekgyár (2001. Minerva Kiadó)
Oldalszám: 229
Ára: 2271

"- Mindannyian felelősséggel tartozunk saját boldogságunkért. Ez nem valami születési kiváltság. Szerintem mindenki csak annyi boldogságot érdemel, amennyiről le is tudott mondani."

Volt már veletek úgy, hogy írni szerettetek volna egy könyvről, de egyszerűen nem találtátok a szavakat? Éreztétek már úgy, hogy nem lehet megfogalmazni mennyire tetszett és minden szót félve pötyögtetek le, mert éreztétek, hogy valahogy mégsem a megfelelő szavak jönnek? Benned minden olyan jól összeáll, de amikor gépelni kezdesz, valahogy minden gondolat, minden mondat átalakul és nem cseng már olyan jól? Így vagyok én ezzel a könyvvel. ...
Már az első oldalakon megfogott, elrepített egy olyan korba, amit szerencsére én nem éltem át. Mesterien sikerült elém festenie az írónőnek a helyszíneket, a szereplőket, mintha filmet néztem volna, úgy peregtek előttem az események. Theresa Révay fantasztikusan fogalmazott. Játszott a szavakkal, mint egy festő, aki a színekkel játszik és valami csodálatosat alkotott.

1917-ben veszi kezdetét a történet, amikor a 15 éves Xénia a születésnapját ünnepli. De a boldogsága hamar rémálomba fordul, amikor egy éjszaka rájuk törnek a bolsevikok és el kell menekülniük Oroszországból. A fiatal lány nagyon hamar arra kényszerül, hogy felnőjön.
Utuk Franciaországba vezeti őket, a gazdagság után megtapasztalják milyen a nélkülözés. Pár évvel később egy híres divattervező felfedezi őt és az egyik legelismertebb modellévé válik.
Az egyik divatbemutató során Berlinben megismerkedik Max-al, azonnal szerelem szövődik közöttük, de a szerelmükre Hitler árnyéka vetül.
A szerelmesek elszakadnak egymástól, Xénia egy hatalmas titkot cipel magával, Max pedig részt vesz a zsidók kijuttatásában Berlinben.
Mikor találkoznak újra? Mi lesz velük?

1917-től 1945-ig követhetjük nyomon nem csak a szereplők sorsának alakulását, hanem Hitler rémuralmát is. Rápillantást kapunk arra, hogyan próbáltak a külföldiek beilleszkedni Franciaországban, majd hogyan próbálták a németek ellehetetleníteni a zsidókat Németországban.
A történetnek igazán 2 főszereplője van Max és Xénia, de nagyon sok mellékszereplő sorsát is nyomon követhetjük. Az én kedvencem Sara volt, az elejétől a végéig. Nagyon a szívemhez nőtt, jobban, mint Xénia.

A korábrázolása hihetetlen, odacsöppentem az 1920-40-es évekbe. Valahogy a lelki szemeim előtt mindig az lebegett, hogy főleg az 1920-as években az emberek lovas szekerekkel utazgattak, láttam magam a bajszos bácsikat, sok rétegű szoknyás, fejkötős néniket díszbe öltözve, dédikém ekkor még csak csecsemő volt. Bele se gondoltam igazán, hogy a városi élet teljesen más volt, mint a falusi. A nagyvárosokban hatalmas áruházak álltak, ahol divattervezők árulták a ruháikat, ahová a tehetősebb nők betértek vásárolni, cigarettáztak, majd a hatalmas dobozokkal automobilba ültek és hazatöfögtek. Vagy szállodákba mentek teázgatni és ott csevegtek az ismerőseikkel. Divattervezők kreációit viselték, nem pedig kis kötényként piros szoknyával és hímzett kendővel. Annyira szélsőséges lehetett a városi és a falusi élet, mint két véglet. És Párizs már akkor is a divat központja volt.

Rengeteg történelmi szereplőt is felvonultatott Theresa Révay és bizony híres magyar fényképészek se maradhattak ki a sorból.
A könyv elég részletes, nem aprózza el a történteket az írónő, fokozatosan haladunk a végkifejlet felé, de valahogy a vége mégis túl gyorsan került lezárásra. Olvastam volna részletesebben a vége felé történteket is, ráadásul olyan, mintha a legvége egy hatalmas kérdőjel lenne.
Igazán csak az utolsó oldalakon értettem meg, hogy nem is maga a történet fogott meg, hanem leginkább a hangulata, a korábrázolása az, hogy lényegében nyomon lehet követni a világháború előzményeit és a kitörését, egészen a befejeztéig.

Olvasva a fülszöveget kicsit aggódtam, hogy túlságosan is divatközpontú lesz a történet és ez nem áll hozzám olyan közel, de szerencsére nem ilyen lett. A divaton keresztül csak korábrázolást kapunk, valós szereplőket tudott az írónő belecsempészni a történetébe, nem ez van a középpontban.

Az elején kicsit olyan Az orosz szerető érzetem volt. Ugyanúgy fiatal orosz lány a(z egyik) főszereplő, erős, kitartó, stb., de aztán kinőtt a történet "Furnivall árnyékából".
Amin ebben a regényben is megdöbbentem, hogy Xénia szőke. Valahogy az van bennem, hogy az oroszok csak sötét hajúak lehetnek. :o)

Csak reménykedek abban, hogy sikerült a megfelelő szavakat megtalálnom, hogy érzitek, kedvenc született. Egy nagyon lágy, finom regény, nagyon jól megírva, döbbenetesen élethű korábrázolással, kidolgozott karakterekkel. A szereplők a szívedbe költöznek, így még baljóslatúbb a sorsuk előre tudván, hogy alakult a történelem. A nagybetűs REGÉNY maga, minden sorát élveztem. Ezek után rettentő kíváncsi vagyok az írónő másik magyarul is megjelent regényére A muránói üvegműves lányára.

Megjelenés: La louve blanche (2007.)/ Párizs fehér fényei (2010. Athenaeum Kiadó)
Oldalszám: 565
Ára: 3990

Az olvasása közben többször is eszembe jutottak ezek a regények is, szintén a II. vgh-t dolgozzák fel:
Csipkerózsa
A felolvasó
Búcsú Liverpooltól
Magda lánya
Noé gyermeke
Krumplihéjpite Irodalmi Társaság
Leon Uris: Exodus

A Válaszúton ott ér véget, hogy Marianne-nak döntenie kell, a szerelmével marad vagy pedig teljesíti Napóleon küldetését és Törökországba utazik, hogy rávegye a szultán édesanyját- aki mellesleg rokona a fiatal nőnek-, tartsák fel Oroszországot a háborújukban, így addig Napóleon csapatokat indíthat Oroszország elfoglalása ellen.
Az egész kötet Törökországban játszódik, egész jól bemutatja az országot, de egyre inkább érezni lehet, hogy a sorozat leszálló ágba helyezkedett. Nem tudott annyira megfogni, magába szippantani és Marianne igazán nem volt szimpatikus ebben a részben.  
Ugyebár Velencében történt vele egy szörnyűség, aminek a "terhét" cipeli magával, ez pedig egy magzat a szíve alatt. Elutasítja az anyaságot, úgy néz a benne növekvő gyermekre, mint egy utálatos teremtményre, aki csak gonosz és csúf lehet. Ez nálam kiverte a biztosítékot. Elhiszem, hogy szörnyű lehet, ha valakit többször is megerőszakolnak, majd gyermeke fogan és a terhessége csak az átélt borzalmakra tudja emlékeztetni, de én egyszerűen nem tudtam az ő szemszögéből nézni az eseményeket, csak az ártatlan picikéből, aki nem tehet arról, hogy milyen körülmények között fogant meg, aki nem kérte, hogy megszülethessen. Engem a sírógörcs kerülgetett, ahogy magam elé képzeltem az újszülöttet, sír, remeg a hirtelen hidegtől, ismeretlentől, vágyik az édesanyja ölelésére, melegségére, szeretetére, aztán még csak egy pillantást se vet rá. Majd, mint aki jól végezte dolgát, a gyermekét magával viszi a férje, ő pedig éli világát és az útját Oroszország felé veszi.

Már megint ott tartok, hogy nem értem ennek a kötetnek sem az értelmét. Van egy 410 oldalas könyvünk, aminek a lényege igazán az lenne, Marianne hogyan éli meg azt, hogy édesanya lesz. Úgy érzi az olvasó, hogy ennek a kötetnek nagyon fontosnak kéne lennie, hisz ez hatalmas fordulópont a főszereplő életében, de mégis olyan, mintha csak mellékszál lenne. "Marianne édesanya lesz, na bum." és ennyi. Mindez persze kiegészítve a küldetésével.

Kíváncsi leszek a VI. kötetre, a befejező részre, ami történelmi szempontból az 1812-es oroszországi hadjárat idején fog játszódni. Remélem, hogy fog szó esni a kisbabáról és a titokzatos (jobban mondva annyira már nem is titokzatos) toszkán férj is nagyobb szerepet fog kapni, mert nagyon megkedveltem. Ellenben Marianne szerelme viszont egyre inkább közömbös karakter számomra. Arról nem is beszélve, hogy míg eddig Marianne is pozitív szereplő volt a kötetekben, most amolyan nyafka kislánynak tudnám jellemezni és ez nem nagyon nyerte el a tetszésemet.


Megjelenés: Les Lauriers de flammes/ Marianne V.- Lángoló babérkoszorú (2005. Geopen Könyvkiadó)
Oldalszám: 410
Ára: 2490

Nalini Singh elég nagy magyar rajongótáborra tett szert, miután megjelent magyarul is az Angyali vadász sorozata első (majd második) kötete. Aztán jött a hír, hogy megjelenik a Psy Changeling első része is. Többnyire olyan véleményekbe botlottam, melyek szerint az Angyali vadász 1.-2. nagyobb sikereket ért el, mint az Egy világ-két faj-állandó küzdelem 1. (elviekben hamarosan megjelenik a sorozat 2. része is magyarul).
Kíváncsian vártam, hogy a kezeim közé kerüljön valamelyiknek az első kötete, végül csere folytán a Vonzódással kezdhettem. :o)

Igazán vegyesek az érzelmeim és nem is. Ha összességében nézem a 34 éves írónő történetét, akkor azt kell írnom, hogy nagyon jól felépítette, Sascha karaktere maximálisan ki van dolgozva, az egész világképe emészthető, sikerült úgy átadnia, hogy lássam magam előtt ezt a jövőt.
De ha részletekben nézem, akkor voltak mélypontjai, amikor kicsit el is veszett a könyv felé az érdeklődésem.

Nagyon jól indult, letenni se tudtam, faltam a sorokat. Aztán olyan éles váltás következett be a stílusban (amikor sor került a szexjelenetre), hogy úgy éreztem, most két végletet olvasok. Az egyik oldal finom, olvasmányos, amikor úgymond húzza az agyát a férfi a nőnek, a másik pedig olyanfajta erotikát sugall, amire nem is számítottam a történet kezdeti finomságából. Úgy éreztem, hogy valahogy nem illik bele a történetbe. Mintha elkezdenénk olvasni egy egyszerűbb romantikus könyvet, aztán átvált fullasztóan erotikussá és hirtelen nem érted, mert annyira más, mint az eleje.
Aztán persze megszoktam ezeket a váltásokat, egy idő után ezek el is maradoztak, a történet újra olvasmányossá, könnyeddé vált.

A történet 2079-ben játszódik. Lényegében az emberek 3 fajba tömörültek. Vannak az alakváltók (leopárdok, farkasok, stb., akik át tudnak változni), az emberek és a mentálok. A mentálokról lehetne mondani, hogy a tökéletes emberi egyedek. Igen ám, a bibi az velük, hogy túl racionálisak, nincsenek érzelmeik, olyanok, mint az élő számítógépek.
A mentálunk a 27 éves Sascha, aki érzi, hogy más, mint a többi, az érzelmei kezdenek felszínre törni és ez rémülettel tölti el, mert ha ez kiderül, könnyen az életébe kerülhet.
Az alakváltónk Lucas, aki egy falka alfahímje, mellesleg leopárddá tud változni.
Ahogy lennie kell, Sascha és Lucas egymásba szeret, bonyolítja a történetet, hogy az alakváltók között egy mentál sorozatosan gyilkol. Igen ám, de a mentálok elviekben nem gyilkolnak. Akkor most mi a helyzet? Ki a gyilkos? Mi lesz Saschaval a "hibája" miatt?

A legjobban kidolgozott karakter Sascha. Az elejétől kezdve szimpatikus volt.
Lucas érzelmeibe, gondolataiba annyira mélyen nem lehet belelátni, ő olyan alfahímes végig. Játszadozik Saschaval, meg akarja hódítani, birtokolni akarja, miközben az elején a nő próbál a képességeinek megfelelően hidegnek, tartózkodónak mutatkozni, de a vibrálás az első pillanattól ott van köztük.
Lényegében egy erotikusabb (de ne durvára gondoljatok) fantasy, érdekes világképpel. Semmi extrát nem érzek benne, olvasmányos, kikapcsolt (eltekintve a mélypontoktól) és ennyi. Nincsenek benne harcok, vérengzések, inkább amolyan elmék, majd pedig szexuális vágyak csatája.

A borítóra kitérve, akárhányszor rá nézek, mindig mosolyra húzódik a szám, mert egyből beugrik, hogy mit írt @Nima, szerinte mit nézhet annyira a felhők között olyan elmélyülten a pasi. :oD De még mindig jobb, mint ez a rózsaszín-lilás, nem? ;o)

Megjelenés: Psy Changeling- Slave to Sensation (2006.)/ Egy világ-két faj-állandó küzdelem- Vonzódás (2011. Egmont Kiadó)
Oldalszám: 384
Ára: 3999
Az írónő oldala ITT.