Szubjektíven könyvekről, adaptációkról és miegymásról

Van olyan, hogy "igazi olvasó"?

Kérdezz! Felelek! (42.)

Nem rég egy külföldi oldalon bukkantam bele a téma boncolgatásába.
Ki számít "igazi olvasónak"? 
Mitől lesz valaki az? 
És te az vagy?
Először csak értetlenül vakargattam a fejemet, egyszerűen nem értettem mi az, hogy "igazi olvasó". Azt hittem, hogy valamit rosszul fordítok, értelmezek, mert egyszerűen nem értettem a fogalmat. Ízlelgettem a számban, megrágtam így, megrágtam úgy, de akkor se tudtam rájönni, mire is gondolnak. Hisz az olvasó az, aki könyvet olvas. De mi az, hogy igazi? Van sima olvasó és van igazi olvasó?
Aztán tovább olvastam a bejegyzést és kezdtem kapizsgálni a problémát. A jó öreg sznobizmus jött már megint elő a témában. Vagyis a problémát az adta, hogy az egyik oldal szerint az az "igazi olvasó", aki csak olyan könyveket olvas, ami szerintünk könyv, nem pedig papírpocsékolás. Vagyis klasszikusokat, szépirodalmat. Ergo, aki pl. romantikus regényeket búj, vagy ifjúsági irodalmat, na az, nem "igazi olvasó". Hogy akkor mi, fogalmam sincs, de nyilván sima olvasónak lenni, hatalmas sértés. :oP

Úgy gondolom, hogy egyesek nagyon másképp értelmezik az olvasást, és a kapcsolatukat a könyvekkel, mint én. Maximálisan elfogadom, hogy léteznek olyan olvasók, akik csak a klasszikusokat szeretik. De miért is azt? Mert nyilván abban lelik örömüket, az kapcsolja ki őket. Akkor mi a probléma pl. a romantikus irodalommal? Hisz a lényege ugyanaz. Örömet okoz az olvasójának, pihenteti, szórakoztatja, kikapcsolja. Egyszer már körbejártam ezt a témát, még egyszer nem fogom, de kitérve erre az "igazi" és nem igazi olvasóra, szerintem hülyeség az egész.
Az olvasás szórakozás. És innentől kezdve nincs olyan, hogy "igazi", meg "lenemecsekezett" olvasó. Csak OLVASÓ van. És mitől lenne több az, aki csak Tolsztojt olvas? Miért nem lehet csak magát az olvasást nézni? Hogy ebben a rohanó Világban, szerencsére vannak olyan emberek még, akik egy hosszú nap után nem odavágják magukat a valóságshow elé sörrel a kezükben, hanem olvasnak! Mit számít, hogy mit? A lényeg nem maga az olvasás?

Nektek mi a véleményetek erről az "igazi olvasó" és sima olvasó témáról?
Ti hogy gondoljátok?

______________
* Az illusztráció forrása.

11 megjegyzés:

Unknown írta...

Szia!

Nos, értem az álláspontodat, igazad van abban, hogy nem érdemes erről pusztán FEKETÉN vagy FEHÉREN gondolkodni, azt állítva, hogy aki klasszikus irodalmat olvas az IGAZI, aki meg mást, az már nem. Ebben egyetértünk. Az alábbiakban inkább kiegészíteném, pontosítanám az általad leírtakat.
Abban árnyalnám a képet, hogy valamilyen minőségbeli különbség szerintem mégis csak van olvasó és olvasó között, és nem biztos, hogy helyes mindenkit egy kalap alá venni.
Ha egy másik hasonlattal akarok élni (bár nem biztos hogy ez a legmegfelelőbb), akkor a TV-zést hoznám fel példaként. Az is TV néző, aki a délutáni szappanoperák és Balázs- meg Mónika-showk után este 10-ig a Való Világot nézi - meg az is, aki a NatGeo vagy a Spektrum műsorai mellett, mondjuk a nemzetközi hírcsatornák elemező műsorait követi figyelemmel. Idővel óriási különbségek alakulhatnak ki a két tábor tagjai közt világlátás és -értelmezés, valamint általános műveltség terén.
Szóval tény az, hogy ha a mai világban valaki olvas, az alapvetően egy örvendetes dolog. De olvasó és olvasó közt is minőségbeli különbségek vannak - ami természetesen közel sem jelenti azt, hogy az egyik kisajátíthatni magának az IGAZI jelzőt.
Én egyébként azt vallom, hogy az olvasás akkor igazán jó, ha kicsit olyan mint egy változatos heti étrend: hiába imádom én a marhapörköltet, ha egész héten át azt kéne ennem, a harmadik napon rá se tudnék nézni. Így van ez a könyvekkel is: egy kis szórakoztató irodalom után nem baj, ha jön egy kis ismeretterjesztő, amit követhet egy-egy klasszikus, vagy akár szakirodalmi témájú munka is.
Dióhéjban ennyi. :o)

eMBé

Niki írta...

@Unknown: Szia! Értem amit írtál, de nézzük akkor más oldalról. Tegyük fel, hogy hazaér Jolánka a munkából és levágja magát a Mónika show elé. Hazaér Pistike is, aki mondjuk elkezdi nézni a Spektrumot. Azt mondod, hogy idővel a két emberke közt különbség alakulhat ki, hisz Pistike "művelődik", Jolánka nem. De mi van akkor, ha Jolánka tegyük fel atomfizikus és azért nézi a Mónika showt, mert kikapcsolja a nehéz nap után? ;o)
És ugyanez igaz a könyvekre is. Értem, hogy minőségi szempontból más egy Anna Karenina, mint mondjuk egy Angyalvér (csak azért ezt a könyvet emelem ki, mert nem tudtam mi legyen a másik könyv, ránéztem a könyvespolcomra és ezen akadt meg a pillantásom), mert aki sok szépirodalmat olvas, elkerülhetetlen, hogy ragadjon rá valami. De ugyanakkor még se emiatt lesz különbség a két olvasó közt, már ha lesz. Hisz nem tudhatjuk, hogy aki mondjuk Angyalvért olvas kikapcsolódásként, mivel foglalkozik, mit csinál a napja jelentős részében, stb. Lehet, hogy a "töltetet" ő megkapja máshonnan és pont emiatt vágyik a könnyedebbre. Érted, hogy mit akarok. ;o) Legalábbis remélem. :o)
A lényeg, hogy valamilyen szinten igazad van abban, amit írsz, de még se lehet csak ebből a szempontból nézni, hogy minőségi különbség lesz a hatásukban az olvasóra nézve.

Niki írta...

@Unknown: Azt még elfelejtettem, de szerettem volna leírni, hogy én még nem találkoztam olyan olvasóval, aki csak kimondottan egy adott műfajt olvasna állandóan. Mármint lehet, hogy valaki hosszú hetekig nyomatja mondjuk a YA-t, de utána tuti a kezébe fog akadni valami más. És szerintem ez azokra is igaz, akik mondjuk a "kemény" klasszikusokat bújják. Egy idő után csak becsúszik valami könnyedebb. ;o)
Hosszú távon nem lehet csak 1 műfajt olvasni, szerintem ez lehetetlen.
Én mindenevő vagyok, de elismerem, hogy néha vannak bizonyos korszakaim. Ilyenkor hetekig vagy akár hónapokig is egy bizonyos műfajt olvasok, de aztán jön a megcsömörlés és valami más utáni vágyás. ;o)

Annamária Szövetes-Nagy írta...

Szerintem is van olyan, hogy "igazi olvasó". Méghozzá az, aki élvezettel olvas, kereskedelmi- és marketingérdekektől függetlenül, pusztán élvezetből, kikapcsolódásból, szerelemből. Nem?

Niki írta...

@Annamária Szövetes-Nagy: Ebben az esetben az olvasás az illetőnek a munkája. Ha a munkáján kívül nem olvas, akkor igen, ilyen téren külön lehet venni az olvasókat, de azért erre szerintem kicsi az esély. Valószínűleg magánemberként is forgat könyveket (legalábbis szerintem aki ilyen területen dolgozik, az szereti a könyveket, nagy eséllyel) és akkor érvényét is veszti az egész elmélet.
A legtöbb ember azért olvas, mert élvezi, nem pedig a munkájából kifolyólag. Vagy ha ez is a munkája, akkor szerintem munkán kívül is szeret olvasni. De amúgy érdekes "elmélet", végülis ebből a szemszögből nézve, van benne valami. :o)

Unknown írta...

@Niki
Igen, van ráció az érvelésedben, hiszen nem tudhatjuk, ki milyen megfontolásból olvas ezt vagy azt. Bár a szabadidejében Mónika-showt néző atomfizikus embertípusával meglehetősen szkeptikus vagyok, szerintem ez elég valószerűtlen. :o)
Az csak most jutott eszembe, hogy az "igazi olvasó" vagy úgy általában "az olvasó" fogalmát nem biztos, hogy csak minőségi szempontok alapján lehet behatárolni. Pár évvel ezelőtt a kezembe került egy olvasási szokásokat feltérképező kutatás, amelyben azt az eredményt tették közzé (lehet, hogy nem pontosak a számok, régen volt már), hogy Magyarországon a lakosságnak csak a 48%-a olvas. Majd jött a csillagos-apróbetűs megjegyzés: a kutatás olvasóként határozta meg mindazokat, akik évente legalább egy (azaz egy darab) könyvet elolvasnak. Igen, évente. Majd hozzátették: a szakirodalom "hard core" olvasóknak azokat tartja, akik havonta átlagban egy könyvet, évente tehát legalább 12-t elolvasnak. (A kutatásból egyébként az derült ki, hogy ezek az emberek kb. 25%-nyian vannak.)
Szóval mennyiségi szempontok szerint is fel lehetne akár tenni a kérdést, hogy tényleg olvasónak számít az, aki növeli a statisztikát azzal, hogy évente egy könyvet a kezébe vesz? Hozzá képest van "igazi olvasó"? Ha igen, akkor az az "egy könyv, egy hónap" típusú ember lenne? És mi van a kettő közt?
Szóval érdekes dolgok ezek... :o)

Niki írta...

@Unknown: Így nézve, totál igazad van és siralmas a statisztika. :oS
Amúgy nem értem ezeket a számokat. Folyamatosan abba botlok, hogy az emberek nem olvasnak, a fiatalok nem olvasnak, de ha vonatra, buszra, metróra, villamosra ülök, olyan még nem volt, hogy legalább 1 embert ne szúrtam volna ki ugyanabban a kocsiban (buszban). (Mondjuk tán ez attól is függ, hogy ki hol lakik, közlekedik.) De olyan is volt a metrón, hogy olyan kocsiba kerültem, hogy mellettem mindenki és velem szemben is olvasott mindenki. :o)

SummyDoobyDoo írta...

Ez az olvasós cucc szerintem elég hülyeség, vagy legalábbis a fiatalokat nem veszik bele. Én pl. mióta megtanultam olvasni, azóta bújom a könyveket, és manapság már van olyan, hogy havonta 20 könyvet is elolvasok, meg kb. minden műfajjal próbálkoztam már, kivéve az erotikus irodalmat(bár már a Szürke itt van a polcon, de egyelőre nem nekem való xD) és a szépirodalmat(ennek is itt van az Anna Karenina)Meg szerintem akik évente egy könyvet olvasnak, nem számítanak olvasónak. :o)

Niki írta...

@SummyDoobyDoo: Igen, visszautalva eMBé kommentjére, ebből a szempontból nézve, szerintem se számít "igazi" olvasónak az, aki egész évben 1 könyvet olvas csak. Mondjuk az más kérdés, hogy honnantól lehetne akkor meghúzni a határt, ebből a szemszögből.

~Johanna. írta...

Szerintem, ha létezik ilyen fogalom, akkor az az igazi olvasó, akinek mindig jut ideje az olvasásra és persze szórakozásból olvas. Mert például egy középiskolás, akinek minden hétre adnak fel valami kötelezőt és el is olvassa őket, de csak azért mert muszáj, szerintem az nem igazi olvasó. És az sem, akinek hetekbe, hónapokba telik kiolvasni a könyvet, mert "nincs rá ideje". Ami valójában burkoltan azt jelenti, hogy nincs hozzá kedve.
És egyébként szerintem a fiatalok igenis olvasnak. Persze vannak olyanok is, akiket konkrétan megijeszt a könyvek látványa, de én akárhányszor belépek az osztályba mindig megakad a szemem egy pár emberen, akiknek a kezében/padjukon/táskájukban ott lapul az éppen olvasott könyv. Egy másik példa meg a Szent Johanna. Óriási tömegeket vonzott csak a dedikálás és utána a boltokban még rengetegen meg is vették kicsiktől egészen nagyokig.:)

Niki írta...

@~Johanna.: Most azon gondolkodtam, ahogy írtad a középiskolás szitut, hogy lehet, maga az "igazi olvasó" egy érzés, ami belülről jön. Hisz ha magamat nézem, én 8 éves korom óta faltam a könyveket (nyilván ebben a korban nem szépirodalmat). Viszont, miután gimibe kerültem és utána is jó ideig, csak a kötelezőkre, ajánlott irodalmakra volt energiám (vagyis klasszikusokra, szépirodalomra, szakirodalomra). Ettől függetlenül visszagondolva, "igazi olvasónak" tartottam magamat, csak nem volt energiám és időm sem, ezeken kívül mást olvasni. Tán akkor az egész egy érzet lenne bizonyos esetekben? Ugyanakkor meg az érzet nem bizonyít semmit, hisz attól nem nő a könyveladások száma és a statisztika sem.

Érdekes dolog ez, érdekes elméletekkel, nagyon sok szemszögből lehet nézni. Amikor megírtam a bejegyzést, csak a szórakoztató irodalom, kontra szépirodalom kapcsolatát néztem, de jó, hogy felhívtátok a figyelmemet más nézőpontra is, mert így még érdekesebb a kérdés. ;o)