Francoise Sagan: Jó reggelt, búbánat!

Eredeti címe: Bonjour tristesse! (1945)
Kiadta: Ulpius-ház Könyvkiadó (2007.)
Oldalszám: 179 (a többi előzetes)
Ára: 2999
Forrás: könyvtár

Értékelésem:

"... a rajzok már készek is életem megtévelyedett képsorozatához, csupán a feliratok hiányoznak; megfeledkeztem arról, hogy az idő is meghal, a dolgok folytonossága megszakad, és elfeledkeztem a jó, mindennapi érzelmekről is. Eszményien sekélyes és ocsmány életnek néztem elébe."


Miért is akadt meg a pillantásom ezen a könyvön és vettem le a könyvtár polcáról? Először is a címe miatt. Ez adta meg a lökést, hogy egyáltalán kihúzzam az odapasszírozott kötetek közül. Aztán a borítója rávett arra, hogy elolvassam a fülszövegét. Ebből a 3 dologból pedig összeraktam a fejecskémben, hogy amolyan ifis, romantikus történet lesz, amiben nagy szerepet fog kapni az apa-lánya közti kapcsolat.
A szemem előtt ráadásul villózott az alábbi két mondat, mint valami neonreklám:

"Tizenhét éves szemmel a világ..."

"Megható története örökre bevésődik az emlékezetünkbe; egy apa és lánya "szerelmes" összekapaszkodását talán senki nem írta meg ilyen szépen és egyszerűen."

Elkönyveltem magamban, hogy bőgök majd rajta egy sort, és ez jaj de jó lesz nekem. Viszont, miután befejeztem a történetet, csak a csalódottságot éreztem.

A történetről röviden: Cécelie 17 éves, túl van az érettségijén (megbukott) és most az édesapjával, és annak a barátnőjével nyaral.
Az apuka 15 éve özvegy, nagy nőcsábász, a nők elolvadnak tőle.
A barátnő 29 és titkon persze esküvőről, családról álmodozik.
Minden jól és szépen alakul, a lánynak nagyon jó kapcsolata van az apjával, a barátnőjével is egész jól kijön. De aztán a nyaralásra meghívja az apuka az egyik ismerősüket, a 40 éves Annet. A nő más, mint Cécelie-ék. Az első pillanattól kezdve érezni lehet, hogy odáig van az apukáért, a lány pedig megijed amikor látja, hogy a férfi is kezd érdeklődni a nő iránt. Fél attól, hogy túlságosan megváltozik körülöttük minden, amolyan "szép és jó" családdá alakulnak át, és belőle is jó kislányt csinál, a merev szabályaival.
Cécelie lázad, ráadásul szerelmes lesz egy 26 éves joghallgató fiúba. Az i-re a pontot az teszi fel, amikor eltiltják tőle. Ekkor elhatározza, hogy elválasztja az apjától Anne-t. Ugyanakkor maga se tudja, hogy mindez mivé fog fajulni. ...

A véleményem:

Bevallom, először azt hittem, hogy biztos halálos beteg Anne. Aztán olvasva a könyvet rájöttem, hogy ez nem lehet. Előálltam egy másik elmélettel: gyilkosság fog történni. Aztán ezt is elvetettem. Abban biztos voltam, hogy a vége csak is valami szörnyűség lehet, valaki meg fog halni és az Anne lesz.

A Jó reggelt, búbánat! először 1954-ben jelent meg. Végig érezni lehet egy más világ fílingjét az olvasása közben. Magázódnak a szereplők, a nő nem csak odadobja magát a kiszemelt vadnak, hanem szó szerint becserkészi, de úgy, hogy közben a vad azt érezze, ő vadászik a nőre. Ugyanakkor pont ez a más világ hangulata taszított is. Érzelemmentes volt, minden olyan tárgyilagos. Fogadd el, hogy az van ide leírva, hogy az apuka összejött a nővel, de érezni ne akard, hogy vibrál köztük a levegő, mert ez van és kész! Hideg és érzelemmentes volt, kevés. Ugyanakkor azt is szem előtt tartottam, hogy maga a kor is ilyen lehetett, és igazából szinte majdnem minden ekkor íródott történet ilyen. El kell fogadni, hogy máshogy éltek az emberek, merevebben, tán annyira nem mutatták ki az érzelmeiket és ez kitűnik a kor regényeiből is.

Nem éreztem úgy, hogy olyan hű de szépen lenne megfogalmazva az apa-lánya kapcsolat, meg hogy sírnom kéne rajta. A szeretet helyett, inkább egy fiatal lány bosszúja van a könyv középpontjában. Nehogy már megmond nekem, hogy mit csináljak, inkább eltüntetlek az útból! Ez volt a lényege, nem pedig az, hogy Nehogy már közém és apa közé álljál! De lehet, hogy amikor 1954-ben olvasták ezt a könyvet, akkor úgy érezhették, hogy nagyon szépen meg van benne fogalmazva minden. Szerintem most, 2013-ban, ez a fajta érzelem kevés lehet az olvasónak.

A szereplők különösebben nem fogtak meg, sőt, nem is láttam őket magam előtt. Inkább csak jelzőket illesztettem a nevekhez és úgy próbáltam magam elé vetíteni őket: Apuka a csajozógép, a barátnő (Elsa) a vörösre sült csaj, Anne az úriasszony, Cécelie a lázadó kamasz, Cyril a joghallgató srác.

Teljesen kiszámítható, gyorsan olvashatós, kellemes stílusú történet, de közepes. Egyszer elolvastam, többet nagy eséllyel nem fogom.

Francoise Sagan 1935-ben született Franciaországban, Francoise Quoirez néven.
18 évesen írta a Jó reggelt, búbánat!-ot, amivel világhírűvé vált. Az újabb történeteivel nem sikerült túl szárnyalnia ennek a könyvnek a sikerét.