Szubjektíven könyvekről, adaptációkról és miegymásról

Szélesi Sándor: A láthatatlan város

"[... ]Zsuzsa.
Megráztam. Kemény kézfogása volt. Céltudatos. Egyenes.
- Sándor. Nem Sanyi! Sándor.
- Mi a baj a Sanyival?
- Olyan, mint egy lónév...
- Indul a bakterház?...
Elvigyorodtam.
- Olyasmi."


Most itt ülök a billentyűzet fölött és egyszerűen nem találok szavakat, ami lássuk be, olyan sűrűn nem fordul elő velem. ;o)
Amikor megláttam Szélesi Sándor nevét a könyv gerincén, beugrott, hogy a Jumurdzsák gyűrűje után, valaki ajánlotta a molyon a regényeit (akkor még nem tudtam ki, de azóta kiderült, hogy @Shanara volt az), én pedig megígértem, hogy olvasni is fogok tőle. Így levettem a polcról. A borítója különösebben nem fogott meg, sőt, az "Európa Legjobb Sci-fi Írója 2007." felirat el is riasztott egy kicsit (tudjátok, a sci-fi nagyon nem az én műfajom), de mégis elolvastam a fülszöveget:

"A budapesti bérházak málló vakolatú lakásaiban, baljós pincéinek mélyén különleges emberek élnek, a kihalt aluljárókban, romos gyárterületeken elképesztő dolgok esnek meg, a környező pilisi rengeteg pedig félelmetes szertartásoknak szemtanúja – ez egy másik, egy ismeretlen város, ahol néha még a fizika törvényei sem érvényesek.
Amikor e novellák írója beköltözik hetedik kerületi albérletébe, sorsa gyökeres fordulatot vesz: felfedez egy ijesztő, mágikus birodalmat. Napról napra új alakokat ismer meg – jósokat, mágusokat, tündéreket és magát a Halált is –, és alámerül e valószínűtlenül valóságos világ életébe.
Szélesi Sándor író, szerkesztő, forgatókönyvíró eddig háromszor kapta meg a legjobb magyar SF-műért járó Zsoldos Péter díjat, idén pedig Koppenhágában az Európai Science Fiction Társaság Európa legjobb SF írójának választotta. Művei jelentős részét Anthony Sheenard néven publikálta."

Szóval Budapesten játszódik a történet (hiába volt oda írva, hogy NOVELLÁK, hát én ezen nagyon átsiklottam, mert regényre számítottam, de mindegy), eddig izgisnek tűnik. Ijesztő, mágikus birodalmak, jósok, mágusok, tündérek? Nocsak-nocsak! Próba szerencse. -És így landolt a kosaramba.
Utoljára hagytam az olvasását a könyvtári könyvek közül, de már bánom, mert nagyon tetszett.

A láthatatlan városban 14 novella szerepel. Mindegyik különálló, de mégis kapcsolódnak egymáshoz, ugyanis az előzőekben már megismert szereplők tűnnek néhol fel bennük.
Nehéz a történetekről írni, mert egyfelől azt érzem, hogy semmi extra nincs bennük, ráadásul némelyiknek a vége olyan fura, elcsépelt, vagy teljesen egyszerűen csak nem értettem; ugyanakkor mégis mindegyik egytől egyig beszippantott. Tudjátok, amikor csak ültök a fotelban, pislogni se pislogtok, a sorok meg szinte elröppennek a szemeitek előtt, láttok mindent, belecsöppentek az eseményekbe, ott vagytok. Ezt 100%-osan elérte az író. Faltam a novellákat, mindig nagyon vártam, hogy folytathassam az olvasásukat és amikor félre kellett tennem őket, legszívesebben elbőgtem volna magamat, hogy "Még csak egy kicsit! Ne, még ne!". És átkoztam a vonatot, buszt, ami naná, hogy ilyenkor nem késett, átkoztam az éjszakát, hogy nem birok tovább ébren maradni, mert csak falni-falni szerettem volna.

Szuper volt! Nem sci-fi, hanem fantasy és baromira jók a novellák, de tényleg! A könyvtárban tuti rávetődöm majd az Sz betűnél levő könyvekre, és nagyon remélem, hogy lesznek benn még tőle kötetek, mert ezek után olvasni AKAROK még tőle. Zseniális, csak ajánlani tudom nektek is!
A kedvencem az Egy napló, kilenc arckép volt. De még többnél is azt éreztem, bárcsak regényként is folytatva lennének! Annyira érdekeltek volna bővebben, hosszabban a történetek.


Kiadta: Tuan Kiadó (2007.)
Oldalszám: 298
Ára: 2190
Forrás: könyvtár
Értékelésem:



Szélesi Sándor 1969-ben született.
Hatszoros Zsoldos Péter-díjas sci-fi-, fantasy- és thrilleríró, forgatókönyvíró, szerkesztő, eddig közel 30 megjelent regény és több, mint 70 publikált novella szerzője.
2007 szeptemberében a koppenhágai Eurocon találkozón megkapja az European Science Fiction Society legjobb szerző díját, mint az év legjobb európai sci-fi szerzője.
forrás: wikipédia

0 megjegyzés: