Szubjektíven könyvekről, adaptációkról és miegymásról

Jojo Moyes: Tiltott gyümölcs

"Merham takaros tengerparti település az 1950-es évek Angliájában. Olyasforma város, ahol mindenki tudja, hol a helye (aki pedig nem, azt nyomban helyre teszik). A háborúban, a Londonra hulló német bombák elől sok más kisgyerekkel együtt evakuált, nehézsorsú Lottie Swift Merhambe a tiszteletreméltó Holden családhoz kerül, amely befogadja őt, s a háború után is náluk marad. Náluk nevelkedik, és imádja Merhamot. Nem úgy Holdenék lánya, Celia, akit bosszant a városlakók kisszerűsége, szűklátókörűsége.
Amikor egy csapat bohém költözik be az art deco stílusban épült, lakatlan tengerparti házba, az Arcadiába, a lányokat – akik később szerelmi riválisok lesznek – legalább annyira vonzzák a kísértései, mint amennyire meghökkentik Merham polgárait. Olyan események láncolatát indítják el, amelyeknek múlhatatlan és tragikus következményei lesznek.
Most, mintegy ötven esztendővel később, az Arcadia ismét életre kel, s lakói újból viharos érzelmeket korbácsolnak fel. Az események többeket is arra késztetnek, hogy elgondolkodjanak a saját életükön, és feltegyék a kérdést: valaha is magunk mögött hagyhatjuk-e a múltunkat?"



Amikor megláttam a könyvet a könyvtár "újdonságok"kocsiján, egyből bevillant, hogy jó pár hónapja az egyik könyvesblogban már láttam a borító képét. Nem tudtam felidézni, hogy a könyv miről is szólt, de emlékeztem arra, hogy már akkor is tetszettek a harsány színei.
Meg se fordítottam, el se olvastam a fülszöveget, csak kivettem.

Az elején, kb. a 100. oldalig csalódott voltam. Egyáltalán nem hozott lázba a történet. Sőt, többször is azon kaptam magamat, hogy olvasás közben arra eszméltem, fogalmam sincs miről is olvasok. Egyszerűen nem kötött le.
Nem sok kellett, hogy azon kevés könyvek sorsára jusson, amik olvasását feladtam. Így utólag örülök, hogy küzdöttem vele, mert egy idő után valahogy megváltozott a véleményem.

A történet olyan, mint egy bohém festmény.
Amikor először ránézel, akkor csak LÁTSZ. Látod a színeket, a formákat, leszűröd, hogy tetszik, vagy sem.
És akkor itt választás elé kerülsz. Tovább sétálhatsz a következő alkotásig, vagy megpihensz előtte, és belemélyedsz. A LÁTÁS helyett ÉREZNI kezded.
Így voltam én a Tiltott gyümölccsel.

Elég vaskos példány, 543 oldal. Lényegében 2 részre van osztva. Az egyik a múltról szól, a másik a jelenről.
A II. vgh. után vagyunk, az 50-es években. Helyszín, Merham, egy angliai tengerparti település.
Lottie 20 éves, akit befogadott a Holden család. A lány maximálisan igyekszik megfelelni az elvárásoknak, nem úgy, mint a család, vele egyidős lánya, Celia.
Egy napon a kis település nyugodt élete felbolydul. Az addig jó ideje üresen álló Arcadia-házba fura lakók érkeznek.
Nem felelnek meg az elvárásoknak, nem szabályok szerint élnek, egyszerűen csak bohémek.
Lottie állandó látogatója lesz a háznak.
Minden viszonylag jól alakul, amíg Celia meg nem ismerkedik egy férfival, Guy-jal, akibe Lottie is szerelmes lesz. A lány szenved, örlődik, de a sorsát nem kerülheti el.
Itt meg kell említeni Joe-t. A fiú rég óta viszonzatlanul szerelmes a lányba. Nagyon szimpatikus karakter, de túl unalmas lett volna, de Lottie és Guy között nem szövődik valami, aminek eredményeként a lány terhes lesz. Persze, ezt csak azután tudja meg, hogy Celia és Guy összeházasodtak. De miért hagyta, hogy a fiú elvegye a lányt?
A második része már több szálon fut. Eltelt kb. 50 év.
Egyrészt megtudhatjuk, hogyan folytatódott Lottie, Joe, Celia és Guy élete. Bár, inkább Lottie és Joe van középpontban, illetve Lottie lánya, Camille.
A másik szálon pedig ott van Daisy.
Az Arcadia-házból szállodát szeretne csináltatni az új tulajdonosa, ezért egy belsőépítész érkezik a házba a 4 hónapos kisbabájával (Daisy). Az élettársa magára hagyta a kicsivel, teljesen váratlanul.
Felelevenedik a múlt, titok derül ki, és közben szerelem is szövődik.
Lehetősége adódott-e Lottie-nak és Guy-nak, hogy tisztázni tudják a történteket?
Ha lehetőséged lenne életed nagy szerelméért feláldozni a nyugodt házaséletedet, megtennéd? Vagy elengednéd?
Visszafogadnád-e azt, aki egyszer már elhagyott?
A sors útjai néha kifürkészhetetlenek.

Igazán egyik szereplő se került közel a szívemhez.
Persze, sajnáltam Lottie-t, nem lehetett könnyű neki.
Ugyanakkor sajnáltam Joe-t is. Őszintén szeretett.

Összességében nem nagy szám a könyv, de valahogy még is. Finom, könnyed, olyan, mint a lágyan lehulló selyem, ami kellemesen betakar, amíg olvasod a történetet.

Tartalom: 3,5
Megjelenés: 2007/2003
Eredeti cím: Foreign Fruit

Jojo Moyes 1969-ben született Angliában.
2001 óta ír.
2009-ig 7 regénye jelent meg angolul. A Foreign Fruit a második.
hivatalos oldala: http://www.jojomoyes.com

0 megjegyzés: