Szubjektíven könyvekről, adaptációkról és miegymásról

L. M. Montgomery: Anne otthonra talál

Eredeti címe: Anne of Green Gables
(1976-os kiadás)
Itthon kiadta: Európa Könyvkiadó (1992.)
Oldalszám: 350
Ára: 250 (jó rég került ennyibe egy könyv ☺
Azóta a sorozat megjelent a
Könyvmolyképző Kiadó
gondozásában is 2011-ben, az ára 2495 Ft.)
Forrás: könyvtár

Kiknek ajánlom?: mindenkinek!!!!!
Már hónapok óta ígérgetem nektek, hogy erről a könyvről is írni fogok. Fura, mert nagyon tetszett, de mégis olyan nehezen álltam neki ennek a bejegyzésnek. Tán azért, mert ez a sorozat az, amit a legtöbben ha olvasni nem is, de filmben biztos láttatok már, így sok újdonságot nem fogok tudni nyújtani nektek.

Egyáltalán nem volt betervezve, hogy el fogom olvasni, de miközben Gyerkőcöm épp a gyerekrészlegen játszott (mert naná, hogy az ottani játszószőnyeg mindennél érdekesebb), addig én bóklászgattam az ifjúsági részleg polcai között. És akkor megláttam a sorozatot. Egyből felrémlettek a film egyes képkockái, eszembe jutott, hogy én mennyire- de mennyire szerettem a minisorozatot, így a kosárban landolt az első rész.

Ha a gyermekkoromat a kedvenc filmjeimmel kéne jellemeznem, akkor a sorban a helye a Sissi-nek, a Dirty Dancingnek és az Anne Shirleynek. Igaz, hogy több film, több feldolgozás is készült, de én csak egyet láttam, Megan Follows főszereplésével. Imádtam és odáig voltam Gilbertért, sőt, sajnáltam amiért nem vagyok vörös és szeplős.
Már kicsinek is teljesen elvarázsolt a "romantikus szerelmük" és szorítottam nekik, hogy a végén "boldogan éljenek, míg meg nem halnak". Na jó, tán egy kicsit azért is a szívem csücske volt, mert titkon reménykedtem abban, hogy majd belém szeret az én Gilbertem is, de ez nem jött össze. Maradt a hajhúzásnál. :oP

Imádni való a történet, tessék mindenkinek elolvasni! Ajánlott irodalommá tenném az iskolákban, a kislányok szerintem odáig lennének érte.

Anne egy cserfes, tündéri kislány, aki sajnos nem látja, hogy mennyire szép a szeplőivel és a vörös hajával. Amikor csak tud, álmodozik és sokat locsog.
Matthew és Marilla idős testvérpár, akik együtt élnek. Elhatározzák, mivel már nem bírják egyedül a ház körüli munkákat, magukhoz vesznek egy árva kisfiút. Igen ám, de a kisfiú helyett Matthew, Annet találja a pályaudvaron.
A kislány azonnal belopja magát a szívébe, de Marillaval nehezebb dolga van.
Mint sejteni lehet, végül velük marad. Elkezd iskolába járni, ahol szert tesz a legjobb barátnőre és megismerkedik az "utálatos" Gilberttel is, aki nem szégyellte őt Répának elnevezni. Innentől kezdve köztük nem lehet másról szó, csak is állandó civakodásról és versenyzésről. Igen ám, de aztán Gilbert viselkedése elkezd megváltozni. ...

Lucy Maud Montgomery 1874-ben született. Három sorozat fűződik a nevéhez. Az Anne Shirley (ami 8 kötetes), A mesélő lány (amiből Váratlan utazás címmel filmsorozat készült) és az Emmily.
Az Anne otthonra talál 1908-ban jelent meg, a sorozat utolsó része, Anne családja körében pedig 1939-ben.
Az írónő 1942-ben hunyt el.


Ha láttad a sorozatot, ha nem; ha olvastad már a könyvet, ha nem, ajánlom a figyelmetekbe újra, imádtam!
Többet nem is írok róla, annyira bájos, hogy úgy se tudnám szavakkal kifejezni, olvassátok el inkább helyette. ;o)

4 megjegyzés:

Annamária Szövetes-Nagy írta...

Én is ajánlott irodalommá tenném :) Sokkal jobb lenne 4. osztályban egy ilyen kedves történet, mint a Kincskereső, ami már 9-10 évesen sírva fakasztja a gyerekeket... (legalábbis engem...)

Niki írta...

Nekem 4.-ben hála az égnek Tüskevár volt és imádtam. :o)

ROZSONITS JUDIT írta...

Ezzel a véleménnyel a legmesszebbmenőkig egyetértek-bár én anno a Tüskevárt is imádtam, meg ma is, de Montgomery az egyik legnagyobb kedvencem. Egyébként Anne és Emily mellett a Pat-sorozata van még, igaz, hogy az csak két kötetes, A Mesélő Lány+Az Arany Út pedig szintén kétrészes. Lassan összegyűjtöm az összes történetét. Időtállóak, kedvesek, értékesek, szórakoztatóak. A Kincskeresőn én is sírok-szerintem az nem abban a korban való a gyerekeknek, főleg nem a mostaniaknak.

Niki írta...

@ROZSONITS JUDIT: Én szinte majdnem mindegyik ált. kötelezőt szerettem, de a Kincskeresővel nekem is meggyűlt a bajom, bár úgy emlékszem, hogy nálunk csak ajánlott volt. Szerintem sem 4-5.-eseknek való (azt hiszem akkor volt, bár ennyi év után, már a fene se tudja). Hiába szép meg minden, de elég depis hangulatú.