Follow Us @nikikonyvesem

2012. augusztus 3., péntek

Michelle Moran: Madame Tussaud

Eredeti címe: Madame Tussaud (2011.)
Itthon kiadta: Geopen Könyvkiadó (2012.)
Oldalszám: 583
Ára: 3990
Forrás: kiadó (recenzió)

A francia forradalom regénye

Három dolog miatt voltam nagyon kíváncsi erre a könyvre:
- Tetszett az írónő egyik másik magyarul megjelent regénye, a Nefertiti is.
- A XVIII. és XIX. sz.-i Franciaország történelme kimondottan érdekel. A XVI. Lajossal és a családjával történtek mélységesen megdöbbentenek, ugyanakkor mégis nagyon érdekel a kivégzésükhöz vezető út.
- Nagyon szépnek találtam a borítóját. *Igen, én vagyok az az olvasó, aki bele tud szerelmesedni egy-egy szép borítóba.*
És hogy megfelelt-e az elvárásaimnak a Madame Tussaud? ... Igen.

Pedig nem valami jól indult a kapcsolatunk. Igazán nem értem, hogy miért úgy kezdte Michelle Moran a könyvet ahogy, mert jelentősége a történet szempontjából egyáltalán nincs.
1812-ben veszi kezdetét a cselekmény, amikor is egy szép napon, egy bizonyos Rose Bertin -aki nem mellesleg nem más volt, mint Marie Antoinette ruhakészítője- úgy dönt, hogy most már 20 év után kíváncsi arra, hogyan szökött el a forradalmi Franciaországból Londonba a főszereplőnk. Madame Tussaud pedig, aki akkor még csak Marie volt, mesélni kezd.
Mi is volt a problémám? Teljesen feleslegesnek találtam, hogy elviekben visszaemlékezés az egész történet, mert ha nincs előszó, ezt észrevenni nem is lehetett volna. Másrészt pedig olyan furának tartom, hogy eltelik 20 év, gondol egyet ez a bizonyos ruhakészítő, ideje most már megtudnia a teljes történetet, felkerekedik, hogy mesére bírja az asszonyt. Mert ha még az előszó 10-15 oldal lett volna, akkor megértem, hogy így indul, főleg, ha jelentősége lesz, na de csak 2 és fél oldal lett, minden jelentőség nélkül.

De akkor térjünk vissza a történetre, ezután a kitérő után, mert hibát ezen kívül nem tudok felhozni. ;o)
Alapjáraton ez egy szórakoztató irodalmi mű, ami próbálta hitelesen visszaadni az adott történelmi kort, szerintem nagy sikerrel.
Remekül tudta ábrázolni a forradalmi Franciaországot, a főbb történelmi alakokat.


A visszaemlékezés 1788 végén veszi kezdetét. Marie 28 éves vénkisasszony "lenne", aki a munkájának él. Az édesanyjával és a nagybácsikájával egy panoptikumot vezetnek, elég nagy sikerrel. Híres embereket, a királyi családot formázzák meg viaszból és állítják ki a látogatóknak.
A fiatal nő jó üzletasszony, igazán neki köszönhető, hogy a családja jól él ebből a vállalkozásból. De maga a panoptikum nem csak egy hely, ahol szobrok vannak kiállítva, hanem politikai látkép is. A kiállítás mindig az adott politikai helyzetnek megfelelően változik. Ráadásul gyülekezésnek is helyet ad. Lényegében innen indul el a forradalom eszméje.
Marie közel kerül a királyi családhoz, ugyanakkor a másik oldalon közel van a másik oldalhoz, a forrongó néphez. Végül kirobban a forradalom. A nép nem elégszik meg azzal, hogy a királyi családot letaszítják a trónról, vérpadra küldik őket. Mindeközben Marie és a családja próbál királypárti, ugyanakkor néppárti is maradni, ami egyre nehezebb. ...

Döbbenetes magunkban végigjátszani az eseményeket, ami a királyság bukásához vezetett. A nép éhezése, a királyi kincstár folyamatos apadása, Marie Antoinette költekezése. Néha úgy éreztem, hogy a hiba ott lett elkövetve, hogy összeházasítottak két fiatal gyermeket, akik az idő elteltével se voltak igazán készek a kormányzásra. Névlegesen XVI. Lajos uralkodott, de igazából az "udvaroncok".
Akik elvárták, hogy a királyné minden nap új ruhában és cipőben jelenjen meg -és ez hatalmas összegekre rúgott-, aztán meg arról sutyorogtak és hintették az "igét" a nép között, hogy a királyné két kézzel szórja a pénzt. De ha szerencsétlen szeretett volna visszafogottabban öltözködni, akkor meg azzal piszkálták őt, hogy egy királyné nem viselkedhet így. Akkor most mégis mit kellett volna tennie?
"Ha az emberek kétségbeejtő helyzetben vannak, a köztársaság nem tart sokáig. Királyt választanak maguknak."
Szóval cselekmény szempontjából egészen az előzményektől 1802-ig követi nyomon Marie életét és ugyanakkor Franciaország politikai átalakulását. Rengeteg vér folyt, rengeteg igazságtalanság történt. Remek példa arra, hogy amikor a közember hatalmat kap, mennyire el tud vakulni ettől.

Az írónő oldala
A cselekmény és az adott történelmi kor ábrázolása szerintem telitalálat volt és a karakterek ábrázolása is jól sikerült.
Marie nagyon erős egyéniség, aki folyamatosan küzd az érzelmei és a politikai nyomás között. Ugyanakkor természetesen a szerelem se kerülheti el. Bár ő a címszereplő és az elvilegi főszereplő, de szerintem igazán nincs főszereplője a könyvnek. Vagy jobban mondva mintha a XVIII.-XIX. sz.-i Franciaország lenne a középpontban.

_________________________________________

Magyarul már megjelent az írónőtől:
Nefertiti (2010.) | Az eretnek királyné (2011.) | Madame Tussaud (2012.)

Kinek ajánlom a figyelmébe?:  Nem egy fordulatos könyv, kiszámítható, kicsit tán lassú is, tán vannak benne olyan oldalak, amik valahol fölöslegesek, de aki szereti a történelmi regényeket, érdekli az adott kor, annak szerintem tetszeni fog és sok kellemes percet fog neki okozni az olvasása.

2 megjegyzés:

Mónika írta...

Elolvastam! Nem tudtam letenni, annyira kíváncsi voltam, hogy mi lesz Marie-val. Mondjuk leginkább az érdekelt, hogy hogy lesz belőle Madame Tussaud. :) Szóval ez is telitalálat volt nálam!! :)

Niki írta...

Örülök neki. :o) Mondtam én. :oP