In My Mailbox (5.)- A postás mindig kétszer csenget

Júliusi beszerzések

- mielőtt még elfelejtem őket -

A Geopen Könyvkiadó előrukkolt 2 olyan könyvvel is, amire nagyon kíváncsi voltam. Először is itt volt a Madame Tussaud, ami egyrészt azért érdekelt, mert az írónő egyik másik könyve is tetszett (Nefertiti), másrészt meg azért, mert nagyon érdekel az adott történelmi kor. Aztán megjelent A vérbe öltözött Anna is, amit nagyon sokat dicsértek és nem csak a szép borító miatt. Mind a kettőt megkaptam recenziós példányban a kiadótól.
Tetszettek, de máshogy. A Madame Tussaudban sikerült a történelmet a szórakoztató irodalommal nagyon jól kevernie az írónőnek.
A Vérbe öltözött Anna kicsit más volt, mint amire számítottam. Nem vagyok csalódott, mert olvasmányos, de valahogy komolyabbra, ütősebbre gondoltam. Inkább egy kis laza ifjúsági irodalom, vámpírok helyett szellemekkel.

Pár nappal később két könyv érkezett a PlayOn Magyarország Kft-től. Az egyik a Vaják 2. része volt, a másik a Guildwars. Még egyik kötetet se olvastam, de a Vaják 1. része számomra új vizekre evezés volt, így kíváncsi vagyok a második részre is.






Júliusban a szokásostól eltérően csak 1X jártam meg a könyvtárat, de ez annak köszönhető, hogy utána egy hónapos nyári szabadságra mentek. A nyaralás előtt pár nappal elmentem feltankolni magamat -legalábbis tankoltam volna-, de úgy tűnt sokak fejében megfordult ugyanez a gondolat, ugyanis mire megérkeztem, félig kifosztották a polcokat. Sokkoló élmény volt a tátongó polcok látványa, a támasztéktól eldőlő könyvek. Világvégi hangulatot idézett a könyvtár, amolyan "most már mindennek vége, jöjjön velem haza ami még van" elve alapján. Nos, én is így jártam.
Futottam egy kört, megtaláltam az Angyali csókot, még örültem is, mint majom a farkának és indultam tovább. Aztán innentől kezdve semmi.
Futottam még egy kört, kínomban megpillantottam az Egyetlen szerelmemet, eszembe jutott, hogy olvastam már róla valahol és mintha nem is lett volna rossz az értékelés, szóval a kosárban landolt.
Futottam még egy kört, de semmi. Kínomban odamentem a kis kerekes kocsihoz (ezekre szokták visszapakolni az épp visszahozott könyveket.) Pemberley-krónikák? Legyen. Végülis egyszer úgy is el akarom olvasni. *ha tudtam volna!* Futtattam végig a szememet a polcokon, semmi és semmi. Vagy már olvastam, vagy totál nem érdekelt. És akkor megpillantottam a Helló, Londont. Magamban még fel is sikkantottam, Niki! Ne csináld! Ne feledd az Eper reggelire c. könyvét! Erre a másik felem meg visszaszólt a másiknak, totál lelombozva a kifosztástól, Nekem már úgy is mindegy, jöjjön ami jönni akar, adok neki még egy esélyt. Így az is a kosárban landolt. *aztán a 160. oldal környékén végleg le is tettem. Most már tényleg soha többet Fejős Éva. Viszont legalább senki se mondhatja, hogy nem adtam neki még egy esélyt.*

A hónap utolsó napjaiban pedig megérkezett az Egmont Kiadótól az új sorozatuknak az első része, a Csábítás. Annyian áradoztak róla, hogy hű de jó lesz, hogy jön magyarul is, lehetetlennek tartom, hogy aki szereti ezt a műfajt, az ne legyen kíváncsi erre a könyvre.