Debbie Macomber: A fagyöngy alatt

Eredeti címe: Mr. Miracle (2014.)
Kiadta: General Press (2015.)
Oldalszám: 240
Forrás: kiadó
Értékelésem: ****

Amint megláttam a General Press várható őszi megjelenései között ezt a könyvet, pici szívem nagyot dobbant. Számomra az év ünnepe a Karácsony. Amint véget ér a nyár, én egyre jobban várom, hangolódok az ünnepekre. Advent első vasárnapja előtt már elkezdem feldíszíteni a lakást, nincs olyan év, hogy ne szereznék be legalább egy pici ünnepi figurát és persze kezdetét veszi a sütés. A decembereim nem szólnak másról hétvégente, mint a sütésekről. Aztán jönnek az ajándékok beszerzései, amik évről évre egyre nagyobb nyűgöt jelentenek, de Gyerkőc ajándékát mindig különleges élmény beszerezni (jobban mondva tiszta idegbetegség, hogy legyen még olyan játék, amit szeretne, időben be tudjam szerezni, stb.). Végül eljön a nagy nap, amikor persze úgy érzi az ember lánya, hogy megérte minden idegeskedés. Csak egy baj van: hónapokig várom, készülök rá, majd pikk-pakk eltelnek az ünnepek és oda a hangulata, a varázsa.

Nos, A fagyöngy alatt első pillantásra az ünnepeket juttatta eszembe. Hullik a hó kint (álmaimban igen), bent meleg van, díszítjük a karácsonyfát, ünnepi zene szól, vagyis kellemes ráhangolódást sugallt nekem az ünnepekre.

Reggel munkába menet kezdtem neki az olvasásának a vonaton és annyira gyorsan haladtam vele, hogy amikor leszálltam, magam is meglepődtem, de már majdnem a felénél jártam. Teljesen beszippantott, nagyon kis kellemes, aranyos volt.
Összességében olyan a történet, mint egy kis Julia füzetecske, csak hosszabb történéssel. Egyszerű, kellemes, aranyos, lájtosan romantikus.
Hazafelé pedig be is fejeztem az olvasását.

Addie visszatér szülővárosába, hogy édesapja halála után újra az édesanyjával éljen. A lány anno nem érettségizett le, de most úgy dönt, hogy felvesz egy főiskolai kurzust, hogy be tudja fejezni a tanulmányait. Hazatérve aztán nagy döbbenet éri. Az édesanyja bejelenti neki, hogy két hetes hajóútra megy a barátnőjével, aki amúgy a szomszédjuk és gyermekkori szerelmének (akivel semmi se volt köztük, mert a fiú egyszer durván elutasította, Addie pedig azóta mély haragot táplál irányába) az édesanyja. És ha mindez még nem lenne elég, az undok gyermekszerelme eltöri mind a két kezét, így Addienek kell pátyolgatnia őt, amíg az anyukák kipihenik magukat.
Aztán persze vannak ám angyalok is a történetben, de igaziak ám! Addie tanára nem más, mint egy angyal, aki az első küldetését teljesíti a Földön. El kell érnie, hogy a lány szíve megenyhüljön Erich (undok pasi) irányába. Vajon sikerrel jár majd?

„Az emberek hajlamosak falakat építeni, amikor éppen ajtókat kellene nyitniuk."

Ha kedvenc szereplőt kellene megneveznem a történetből, akkor az nem más lenne, mint az első földi szolgálatát teljesítő angyalunk. Nem elég, hogy új testet kell megszoknia a földi létben, de olyan érzésekkel, eseményekkel találja szembe magát, amikkel a Mennyben nem nagyon. Legyen szó pl. a nem kicsit ráizguló munkatársról vagy épp arról, hogy felismerje mit kell tennie és mit nem, hogy a szereplőinket egymás felé sodorja. Jobban belegondolva Addie nélküle is összejött volna Erich-el, mert sokat nem tett a küldetése érdekében, de ennek ellenére kellemes volt olvasni a pici csetléseit-botlásait (persze nem kárörvendő módon, értitek).
Maga Addie és Erich is szimpatikus karakter volt, bár úgy érzem, hogy annyira nem voltak kidolgozottak, mint kellett volna nekik.

Összességében A fagyöngy alatt egy nagyon kis lájtos semmiség, de pont emiatt nagyon kellemes olvasmány volt, jó időszakban kapott el. Igazából nagy dolgok nem történnek benne, sőt, ha akarnék bele tudnék kötni egy.két dologba -mert azért vannak a történetben furcsaságok, amiket olvasva egy picit felkúszott a szemöldököm-, de mondom, nagyon jó pillanatban kapott el és minden fölött szemet hunytam. Élveztem az olvasását, tetszett.
A könnyed romantikát kedvelőknek tudom a figyelmükbe ajánlani! Ebben a történetben nincsenek heves ágycsaták, minden könnyed, bájos, aranyos és a karácsonyi ráhangolódásra tökéletes olvasmány. :o)