Follow Us @nikikonyvesem

2015. december 12., szombat

Alexandra W. Müller: Függőségben

Kiadta: magánkiadás
Oldalszám: 80
Forrás: szerző
Értékelésem:

Függőségben #1

Nem szoktam abból titkot csinálni, hogy hazai írókkal szemben kritikusabb vagyok, mint a külföldiekkel. Amit egy határon túlinak "megbocsátok", elfogadok, egy hazainak nem. Tudjátok, mint az édesanya, akinek a gyereke kettest hoz haza az iskolából, majd a gyerek azzal védekezik, hogy na de a Pistike is kettest kapott, mintha ez az édesanyát meghatná. Kit érdekel Pistike eredménye, amikor az ő gyereke kettest hozott?
Kritikusan és tán kicsit szkeptikusan kezdtem neki az írónő történetének, így nagyon kellemes volt a csalódásom. Azt hittem, hogy majd egy hazai tucattörténetet olvasok, melyben idegesíteni fog a külföldies "cselekmény", nem fog tudni átállni a szerző a "külföldiességre", bugyuta lesz a történet, de nem így lett.
Végig Simone Elkeles Tökéletes kémiája cikázott előttem. Hasonlít, emlékeztet rá a cselekmény néhány momentuma, de egyáltalán nem zavaróan.

Alex gazdag családból származó jókislány, aki iskolaváltásra kényszerül és ekkor egy focimeccsen a véletlen folytán találkozik Nate-el, a középiskola focista szépfiújával. A szimpátia kölcsönös kettőjük közt, de a sors úgy hozza, hogy kevés időt tudnak együtt tölteni. Ugyanis Nate és a szülei elköltöznek, a fiatalok kapcsolata teljesen megszakad.
Négy év telik el, mire a sors úgy hozza, hogy újra találkoznak. A fiú elhatározza, hogy megszerzi magának a fiatal lányt, ha az élet úgy hozta, hogy újra egymásra találtak. ...

A Függőség első része lényegében a történet eleje. Olyan, mintha vennénk egy regényt, majd külön kötetben olvasnánk az első 100 oldalt, a másik 300-at pedig majd a második kötetben. Szóval ez a bekezdés, a felvezetés, ami nagyon jóra sikeredett.

Nem volt több annál, mint aminek lennie kellett. Azt hittem, hogy végig YA történethez lesz majd szerencsém, kicsit meglepett amikor hirtelen négy évet ugrottunk előre az időben, de jobban belegondolva ez így volt tökéletes. Nem lehet majd zavarónak találni, amikor reményeim szerint a két főszereplőnk összegabalyodik, hogy tizenévesekkel történik ez meg, hisz az idő elteltével felnőttekké váltak.
De tetszett az is, hogy amíg középiskolások voltak, addig a cselekmény megmaradt ennek megfelelően a középiskolás szinten. Kedves volt, bájos, ártatlan. De bízom abban, hogy jönnek majd a forróbb jelenetek is a folytatásban.

Szóval a cselekményben kivetnivalóm nincs.
Úgy érzem, hogy a karakterek kidolgozására is odafigyelt az írónő. Külsőleg jobban kidolgozottabbak, de ez tán azért van, mert a rövidség miatta a belső értékeik nem tudtak még nagyon kibontakozni. Majd tán a folytatásban.

Kezdésnek nagyon jó volt a történet, bízom a folytatásban is. :o)

Nincsenek megjegyzések: