Szubjektíven könyvekről, adaptációkról és miegymásról

Hercsel Adél: AnyukaLand

Kiadta: Athenaeum (2015.)
Oldalszám: 100
Forrás: kiadó
Értékelésem: ****
Akik már régebb óta olvasnak azok tudják, hogy nagyon szeretem a babavárós könyveket főleg, ha a humorosabb fajtából valóak. Ez nyilván abból fakad, hogy a mai napig csak áradozni tudok a saját babavárásomról, az átélt humoros szituációkról és olvasva az ilyen történeteket újra átélhetem az én kilenc hónapomat, ami nem épp ma volt, hanem lassan 7 éve már.

Hercsel Adél neve valahogy ismerős is volt a borítót nézegetve, de valahogy nem is. Tudjátok, amikor ott motoszkál a fejetekben a gondolat, mintha valahol már hallottam volna a nevét, de nem ugrik be hogy hol, aztán vagy utánanéztek a neten vagy ezt elfelejtitek. Na, én elfelejtettem. Majd befejezve a rövid kis könyvecskét akkor esett le, hogy a nem olyan rég megjelent Magyar szeretőket is ő írta és több helyen belefutottam ebbe a könyvébe.
Az AnyukaLand viszont valahogy a háttérben maradt, nem olvastam róla annyi értékelést, véleményt a blogokon, mint amennyit szerintem érdemelne.

Kézhez kapva a könyvet, első pillantásra az jutott eszembe, hogy ez egy mesekönyv. Kicsi keményfedeles négyzet -gyorsan végigpörgettem a lapokat-, színes illusztrációkkal. Első pillantásra nem az volt, amire számítottam.
Aztán egy éjszaka lefekvés előtt nekikezdtem az olvasásának. Kinyitottam és egyből azzal találtam szembe magamat, hogy "Fergeteges bébinapló mókás kedvű szülőknek". Elégedetten nyugtáztam: igen, most erre van szükségem. Nevetésre, mókázásra, kacagásra, babavárós sztorikra. És hogy mindez valóra vált-e?

"- ... És kisfiú lesz vagy kislány?
- Hát, már megint lány. A tiéteket hogy hívják?
- Róza Sarolta.
- Nekünk már van egy Saroltánk. Egy igazi kis ribanc. Ezel a Sárik már csak ilyenek. Meglátod, az lesz a tiéd is."

Az biztos, hogy a babavárós sztorik 100%-ban megvalósultak az oldalakon. Ismerős helyzetekkel találtam szembe magamat a lapokon és ami különösen tetszett, hogy valóságosak voltak, olyan információkkal, melyek hasznosak lehetnek azoknak, akik még a babavárás előtt állnak és ez szerintem fontos. Fontos, hogy az ilyen történetek ne csak szórakoztassanak, hanem megfelelő információt is nyújtsanak az olvasóknak és ez a kis 99 oldalas történet megadja ezt.

Nem a regényekben megszokott történetfelépítésről van szó a könyvben. Fejezetenként találjuk szembe magunkat egy-egy kis rövid visszaemlékezéssel, melyek néha időben, térben is teljesen máshol történnek.

És hogy megvalósult-e a móka, kacagás? Nekem ez volt az egyetlen problémám vele, számomra nem jött össze. Aranyos volt, néhol kellemes humorú, de nem kacagtam végig, sőt, úgy igazán egyszer se nevettem fel az olvasása közben, max mosolyra húzódott a szám. Kellemes humorú volt, de nem fergeteges.

Ajánlom a könyvecskét babavárás előtt állóaknak, babát váróknak vagy épp nosztalgiát kedvelőknek. ;o)

0 megjegyzés: