2012. október 30., kedd

Sophie Andrews: A megsebzett

Eredeti címe: Scarred (2007.)
Itthon kiadta: KönyvFakasztó Kiadó (2008.)
Oldalszám: 277
Ára: 2980
Forrás: Rukkolán beszerzett
"Sophie már csecsemő korától nevelőszülőkkel élt. Jólétben, békében, boldogan – amíg csak meg nem jött a havi vérzése. Ettől kezdve ugyanis nevelőapja, a „Papa” a nemi rabszolgájának tekintette. Sophie egyetlen utat látott a menekvésre: elkezdte magát rendszeresen vagdalni zsilettpengével. Az önbántalmazás idővel szenvedélyévé vált; sokáig még azután sem tudta abbahagyni, hogy az angol szamaritánus egylet segítségével egy pszichiátriai osztályra menekülhetett az őt enyhén szólva furcsán szerető Papa karmai közül. Még innen is hosszú volt az útja a normális életbe. Adjuk át a szót egyik szamaritánus pártfogójának:
 „Sophie ma már felnőtt nő, és én nagyon örülök, hogy annak idején telefonált... Szerencsés kézzel ragadta meg a lehetőségeket, és élt is velük, mégpedig sikeresen. Kiegyensúlyozott ember lett belőle... A félelmei sose szűnnek meg, és biztos, hogy időről időre felszínre törnek majd. Ám Sophie ma már olyanoknak segít, akik ugyanolyan borzalmakon mentek keresztül, mint ő. Ne nézz többé hátra, Sophie! Haladj tovább, előre - én mindig ott leszek, egy lépéssel mögötted..." 




Nagyon rég óta el szerettem volna olvasni Sophie Andrews megdöbbentő történetét. Aztán amikor kézbe vettem, az első "velősebb" résznél legszívesebben a falhoz vágtam volna és üvöltöttem volna kétségbeesésemben. Egyszerűen nem értem, ilyen dolgok hogy történhetnek meg. Hogy lehet az, hogy ilyen beteg állatok, mint pl. a Papa, szabadon járkálnak a Világon és semmilyen büntetést nem kapnak az élettől?

Sophie 16 éves, amikor a története elkezdődik. Pszichiátriai intézetbe viszi a nevelőanyja, ugyanis a fiatal lány zsilettpengével vagdossa magát. De vajon miért?
Sophiet nevelőszülők nevelték fel. Az apjával -vagyis a Papával- mindig szoros volt a kapcsolata, míg az anyjával tartotta a távolságot. A Papa volt az, aki munka után rohant haza hozzá, aki játszott vele, amíg az anyja vacsorát készített. Aki elvitte vásárolni, aki babusgatta, szeretgette, esténként betakarta és mesélt neki. Aztán az idill egy szempillantás alatt megszűnt, amikor a lánynak 12 éves korában megjött az első havivérzése. Kb. 2 hónappal később az anyukája elutazott, a Papa pedig "megengedte" neki, hogy vele aludjon. ... Megerőszakolta a lányt, majd onnantól kezdve rendszeresen.
Anya erről mit se sejtett, a házasságuk tönkrement, majd elköltözött, a fiatal lány pedig ott maradt kettesben az apjával, aki egyre brutálisabb és undorítóbb dolgokra kényszerítette. Sophie ekkor kezdte el vagdosni magát. Ez volt a néma segélykiáltása. ...

Nehéz szavakat találni a történet elolvasása után. Igazából egyetlen érzés kavargott bennem végig: a mély harag. Hogy létezhetnek ilyen állatok? Hogy tehet bárki ilyet hosszú évekig (vagy akár élete végéig), mindenféle büntetés nélkül? De a haragon kívül szép lassacskán megjelent egy újabb érzés is, a zavarodottság. Ugyanis Sophie egyszerűen nem tudott haragudni a Papára. Annyira vágyott a szeretetére, hogy amikor újra felbukkant a férfi és lazán közölte vele, hogy mit tegyen vele, a lány engedelmeskedett, csak szeresse.

Sokkoló, döbbenetes olvasmány volt. Igazából nem is tudom miért olvastam végig. Vágytam arra, hogy megbüntessék valahogy ezt a férget és magyarázatot akartam kapni Sophie viselkedésére is, de egyik se jött össze.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése