Mert ilyen is van ...

Amikor semmi se jó

Nem tudom észrevettétek-e, de kb. 2 hete eltűnt az oldalsávból a "Mit olvasok"  dobozocska, amiben az épp aktuális olvasmányomról láthattatok képet. És hogy miért?

Olyan 2 hete kezdődött a "problémám". Hiába vár itthon kb. olyan 30-40 olvasatlan könyv, egyszerűen egy se tudott lekötni. Belekezdtem már négybe, de sokáig egyikkel se bírtam.
A muránói üvegműves lányára nagyon kíváncsi voltam. Kb. a 20. oldalig jutottam -ami lássuk be, eléggé az eleje még-, de egyszerűen nem kötött le.
A földre szállt nagynénit nagyon sokan dicsérték, örültem is neki amikor megláttam a könyvtárban. El se jutottam odáig, hogy kinyissam, de valahogy nem is akarom.
A Férfiak és egyéb katasztrófák még elment, eljutottam a 100valahanyadik oldalig, de tovább azzal se. Nem tetszett. Nem volt vicces. Csalódott voltam. Hisztis voltam. Nyűgös voltam. Semmi se volt jó.
Ilyenkor aki ismer, bátran mondhatná, hogy akkor kezdj bele valami romantikusba vagy erotikusba, azokra viszonylag könnyen rákattanok bármikor. Én is így voltam ezzel, majd a Catherine M. szexuális élete 2. átlendít a holtponton. Hát, ez se jött össze. Eljutottam odáig, hogy kinyitottam, majd be is csuktam. De szó szerint addig. Kinyitottam és csuktam is vissza. Nem, most nem ilyen kellett nekem. De akkor milyen és mi?

Ilyen olvasói válság szinte minden évben előfordul velem. Amikor akár hetekig semmi se jó, szenvedek mindennel, már csak amiatt is, mert nem tudok egy jót olvasni. Aztán jön majd a KÖNYV, amire rákattanok és átlendít ezen a fránya holtponton. Már csak az volt a kérdés, hogy most melyik lesz az a könyv?

Szóval szenvedtem, legszívesebben téptem volna a hajamat, mert ezzel felborult a már megszokott napi rutinom is: alvás előtti olvasással töltött kellemes percek, órák, amiknek köszönhetően úgy tudok aludni, mint akit fejbe vágtak. Mivel ez nem jött össze, nyugtalanul aludtam és rendesen elvonási tüneteim keletkeztek.

Amikor csak tudtam, a könyvespolcok előtt bóklásztam. Levettem egy könyvet: Ez lesz az? Nem. És visszatettem. Újabb könyv: És ez? Nem. Ez ment napokig.
Aztán épp ültem a fotelomban, amikor jött a VÁGY. Nem mást akarok olvasni, mint az Alkonyatot. Szinte hallottam is, ahogy az ördögöcském felhördül az egyik vállalom. Mi? Alkonyat? Már olvastad! Meg amúgy is vámpírok, vérfarkasok? Valld be, hogy eleged van már belőlük!  Mire az angyalkám: Na és? Tetszett nem? Meg amúgy is évekkel ezelőtt volt. Tegyünk próbát, hátha az lesz A KÖNYV.
Így gyorsan próbáltam rátalálni a könyvre, ami nem is volt olyan egyszerű -mivel nálunk egy polcon 2 sorban vannak a könyvek, így alapjáraton fogalmam sincs, hogy hátul mik vannak-, de azért sikerült rálelnem. Amint kézbe vettem, éreztem, hogy tényleg ő lesz az én könyvem.
Gyorsan bevackoltam magamat a fotelomba és olvasni kezdtem. Azonnal ellazultam, boldogságdöppingem lett, mint amikor befalok egy tábla Milka mogyorós csokit, Ó Istenem, de jó is ez! Hála neked! :o) És csak faltam- faltam.
Már a 3. kötetnél tartok, egymás után olvasom őket. ;o)

Bevallom, most már annyira nem vagyok oda érte, mint amikor először olvastam a köteteket, de ettől függetlenül még mindig tetszik. :o)