Jennifer E. Smith: Vajon létezik szerelem első látásra?

Eredeti címe: The Statistical Probability
of Love at First Sight (2012.)
Itthon kiadta: Maxim Könyvkiadó (2012.)
Oldalszám: 276
Ára: 2999
Forrás: kiadó

Kinek ajánlom a figyelmébe?: igazából

mindenkinek. Legyél tizenéves vagy

sem, higgyél a szerelem első látásban

vagy sem, ha szereted a fiatalos,

könnyed történeteket,

akkor ajánlom a figyelmedbe!

"Négy perc általában alig valamire elegendő ugye nem hinnéd, hogy ennyi idő alatt minden megváltozhat? 
A tizenhét éves Hadley Sullivan életében ez az egyik legrosszabb nap. Ott ragadt a JFK repülőtéren, késésben van apja második esküvőjéről, amelyet Londonban tartanak, ráadásul a leendő mostohaanyjával még soha nem találkozott. 
Ebben a lehetetlen helyzetben pillantja meg a tökéletes srácot, az angol Olivert a repülőtér szűk várótermében. A fiú jegye a 18C ülésre szól Hadley-é pedig a 18A-ra. 
A végzet fordulatai és az idő fontos szerepet játszik ebben az elgondolkodtató regényben, amely egyaránt szól a családi kapcsolatokról, a második esélyről és az első szerelemről. Hadley és Oliver huszonnégy órát felölelő története meggyőz arról, hogy az igaz szerelem akkor talál rád, amikor a legkevésbé számítasz rá."

 


Amikor a Maxim Könyvkiadó közzé tette a várható megjelenéseit és megpillantottam a Vajon létezik szerelem első látásra? borítóját, azonnal sikítani kezdett könyvmoly énem, "Őt! Őt! Őt akarom!". Köszönhető mindez annak, hogy nem is olyan sokkal előtte, belebotlottam pár külföldi könyves bloggernél a könyvbe és azonnal felkeltette az érdeklődésemet, a pozitív visszajelzések miatt. Nagyon örültem, hogy magyarul is lehetőségünk adódik majd elolvasni, annak meg külön, hogy megmaradt az eredeti borító.
Amikor pedig végre kézbe vehettem, azonnal el is tudtam kezdeni az olvasását. Onnantól kezdve kín volt félbehagyni, amikor épp kellett.

Több befolyásoló tényezőtől is függ, hogy mitől jó igazán egy történet. Van, amit egyszerűen csak jó olvasni. Nem mozgat meg, nem gondolkodtat el, csak egyszerűen minden a helyén van és olyan jó. Aztán vannak azok a könyvek, amik megmozgatnak. Elgondolkodtatnak, néhol megállsz az olvasásuk során és elmélázol a hatásukra. Nem feltétlenül komoly dolgok miatt, lehet az egész nagyon könnyed, de mégis elgondolkodtató. A Vajon létezik szerelem első látásra? ilyen. Könnyed, fiatalos, olvasmányos és elgondolkodtató.

Kezdjük akkor az elején.
Létezik-e vajon szerelem első látásra? Eddig is sejthettétek, hogy én bizony elég romantikus alkat vagyok és megrögzötten hiszek abban, hogy igen, létezik. Jobban mondva, nem maga az érzés születik meg egy pillanat alatt, hanem amikor a másik szemébe nézel érzed, hogy valami történt, minden megváltozott. Nehéz ezt szavakba önteni.
Találkozik a két tekintet, érzed abban a pillanatban, mintha tényleg megállna az idő. Mintha lelassulnának a percek, felerősödnének a belső hangok. Hallod ahogy dobog a szíved, zúg a füled, szinte a vér száguldását is hallod az ereidben, érzed, hogy kimelegedsz és tudod, hogy ennek a percnek minden pillanata beléd vésődik és akár évtizedek múlva is úgy fogod tudni felidézni, mintha csak tegnap lett volna. Abban a percen tudod, hogy ennek így kellett lennie, egyszerűen nem történhetett másképp. Érzed, hogy Ő az és, hogy ennek mindenképp lesz folytatása.

Hadley 17 éves, az édesapja esküvőjére készül Londonba. Lekési a New Yorkból induló gépét és csak egy későbbi járatra kap jegyet. Ez viszont mindent megváltoztat. 
Oliver 18 éves. Amerikában tanul, de amúgy Angliában született és élt. Épp haza készül.
A két fiatal találkozik a repülőtéren és mit ad a sors, majdnem egymás mellé is szól a jegyük. Együtt teszik meg az utat, közben egyre jobban megismerik egymást és érezni kezdik, hogy ez valami más. Aztán Londonban elszakadnak egymás mellől. ...

A másik fontos kérdés amit boncolgat a könyv, hogy létezik-e a sors keze? Létezik, hogy Hadleynek le kellett késnie a gépét, mert különben lehet, hogy sose találkoztak volna Oliverrel?
Nos, én nem csak a szerelem első látásban hiszek, hanem a sors kezében is. Ha 11 évvel ezelőtt az utolsó pillanatban nem maszatalom össze a felsőmet és kényszerülök arra, hogy átöltözzem, akkor időben indultam volna el otthonról. Viszont, akkor az út túloldalán nem futottam volna teljesen véletlenül egy fiúba. Akkor nem találkozott volna a tekintetünk, nem éreztem volna az idő lelassulását és tán akkor nem lennék ma az, aki vagyok.

Több ok miatt is nagyon közel éreztem magamhoz a történetet. A szerelem első látásra meg a sors keze kérdésköre miatt már alapból, másrészt Hadley azonnal szimpatikus lett számomra. Ugyanis én is nagyon félek a repüléstől és enyhébb klausztrofóbiám is van, mióta úgy 4-5 évesen benn ragadtam egy liftben.

Mélyen érinti a családi kapcsolatokat is a történet, ami anyaként érdekes volt számomra. Mit érezhet a gyerek, amikor a szülők külön válnak és az egyiknek vagy épp mind a kettőnek új párja lesz? Gyerekkori sérelmek kerültek felszínre és mindeközben egy kimondatlan kérdés ott lebeg a levegőben: Mi a helyzet veled Oliver? Te hová utazol? Ugyanis inkább Hadley az, aki megnyílik, akinek a szemén keresztül jobban átlátjuk a gondolatait, érzelmeit.

Volt egy pillanat amikor úgy éreztem, mintha az egész történet gondolatokból, érzelmekből állna össze. Mintha az olvasó Hadley lelkében lenne benne, ott legbelül. Az érzelmeiről és a gondolatairól tiszta képet tudtam adni, viszont a külsejéről nem. Tudtam, hogy vékony és szőke hajú, de nem láttam magam előtt. Mintha a külső tényezők nem is lettek volna fontosak, csak a gondolatok, mert így az olvasó még jobban át tudja érezni az egészet. Lényegtelennek tűnt, hogy vékony-e avagy sem. Hogy szőke, barna vagy vörös. Hogy hófehér-e a bőre vagy barnásabb. Mindez lényegtelen volt, jobban belegondolva akármilyen lehetett, így az olvasó még könnyebben bele tudja magát élni a történetbe. Hisz Hadley hasonlíthat rá vagy a barátnőjére vagy akárkire a környezetéből, mert csak a gondolatok, az érzelmek számítanak.

Nagyon könnyed az egész történet. Nem eröltetett, nem az a fajta amikor a szerző annyira akar valamit sugallni, hogy szinte belegebed. Az írónő nagyon könnyedén adja az olvasó tudtára a tanulságot.
Könnyed, fiatalos, romantikusnak induló történet, mély, emberi gondolatokkal és érzelmekkel. Ne várd tőle, hogy magasröpptű gondolatokkal találod szembe magadat, de arra mégis számíts, hogy nyomot fog hagyni benned.
Ajánlom a figyelmetekbe és nem csak tizenéveseknek!

"- Tudod, hogy mondják- szólt Apa.- Ha szeretsz valamit, útjára engeded.
- Mi lesz, ha nem jön vissza?
- Van, ami visszajön, van, ami nem ..."