Isabel Allende: Lelkem, Inés

Eredeti címe: Inés del alma mía (2006.)
Itthon kiadta: Geopen Könyvkiadó (2008.)
Oldalszám: 288
Ára: 2990
Forrás: könyvtár

"A szemrevaló, szegény fiatal spanyol varrólány, Inés Suárez 1537-ben kalandvágyó férje keresésére indul az Újvilágba. Csábító külseje miatt már a hajóút során hajmeresztő kihívásokkal kell megküzdenie, de nem kevesebb küzdelem várja Amerika földjén sem. Elverekszi magát egészen a perui alkirályságig, ahol egy kaland során megismerkedik az akkor már neves spanyol konkvisztádorral, Pedro de Valdiviával, akivel szenvedélyes, mindent elsöprő szerelembe esnek. Valdivia éppen Chile meghódítására készül, ahová vele tart elválaszthatatlan társnője, okos tanácsadója: Inés Suárez is... S az igazi kalandok ekkor kezdődnek csak a fiatal nő életében."



Ez az a könyv, amiről ha nem olvastam volna jókat a könyves blogokban, 99%, hogy nem vettem volna kézbe. A borító szerintem szörnyű, inkább érzi úgy tőle az olvasó, hogy pornóregényt fog olvasni, mint olyat, amit kapna. A fülszöveg már egy fokkal jobb, de még se tudja visszaadni azt, ami várni fog arra, aki belekezd ebbe a könyvbe.
Szóval amikor megláttam a könyvtár polcán, legszívesebben azonnal visszaraktam volna a többi könyv közé, de aztán eszembe jutott, hogy elég sokan dicsérték, így gondoltam vétek lenne kihagyni, próba szerencse. Örülök, hogy így döntöttem.

Nehéz összefoglalni, hogy miért is tetszett. Tán a legjobban azért, mert látni lehet benne a több éves kutatómunkát. Nem az a fajta történet, ami kipattan a szerző fejéből, azonnal nekiesik a megírásának és lényegében pár hónap alatt el is készül vele. Persze most nem azt mondom, hogy pár hónap alatt nem születhetnek szuper könyvek, hanem azt, hogy ezt a történetet több éves kutatómunka előzte meg. Még egy sor se íródott meg, de az írónő már évek óta dolgozott rajta és ez szerintem sokat nyom a latba.
És ami még nagyon fontos, hogy tán így olvasva félőnek találhatjátok, hogy túl szárazzá vált a történet, túlságosan tényszerű lehet. Nos, megnyugtatlak titeket, Isabel Allande nagyon jól összehozta a Lelkem, Inést. Érezni a sok munkát benne, de a tényeket és a történetet sikerült olyan szinten összemosnia, hogy az információkat úgy súgja az olvasó fülébe, hogy annak fel se tűnik, hogy most elég száraz történelmi anyaggal találja szembe magát.

A könyv főszereplője Inés, a fiatal spanyol nő, aki a férje után indul az Újvilágba. 1537-ben érkezik meg hosszas hajóút során az új földrészre és próbálja felkutatni a több éve nem látott férjét. Mivel a férfiak már a hajóút során nőhiányban szenvednek, így a fiatal nőnek elég kalandos élete van, erre csak rátesz egy lapáttal, amikor megismerkedik Pedro de Valdiviával. Heves szerelem lobban fel közöttük, miközben Valdivia Chile meghódítására készül. Inés pedig vele tart.

Magát a történetet a halálára készülő idős Inés meséli el.
Nagyon olvasmányos, nagyon jól felépített az egész. Néhol lehet, hogy szárazabb, mint kéne és párbeszéd se valami sok szerepel benne, de kárpótolja az olvasót a történelem olyan szeletére való rápillantás, ami azért nem annyira hétköznapi, hogy minden 10. történelmi témájú könyvben bele lehet futni.
Ajánlom a figyelmetekbe!