 |
| Kiadta: Móra Könyvkiadó (2010.- a legelső 1980-ban jelent meg) Oldalszám: 56 Ára: 1990 |
Imádom a történeteit, mindig a gyerekkoromat juttatják eszembe és ez persze hol jó, hol nem, hol könnyesre nevetem magamat, hol viszont sírok az emlékektől.
Janikovszky Éva utánozhatatlan. A történetei maga a múlt. Persze-persze, megértik a mai gyerekek is, de igazán tán nehezen tudják elképzelni, hogy volt idő, amikor a TV fekete-fehér volt, amikor nem volt Minimax, hanem volt az esti mese és annyi. Amikor rádiót nem telefonon hallgattunk (meg amúgy is telefonon? Az az irodákban volt, családoknál elvétve. És ha mégis, akkor olyan kerek tárcsázós volt, ami mindig kattant egyet az adott számnál.), hanem recsegve-ropogva kerestük meg a frekvenciát a böhöm, fából készült gyártmányon. Amikor a Karácsonyfán nem színes, kicsi, villogó égők égtek, hanem egyszerű, simák. Gyertya alakúak vagy csillagok, harangok, tobozok. Amikor még mi voltunk a kicsik, a gyerekek. Amikor kockás ingben, kertésznaciban álltunk a fa alatt és énekeltük sejpítve a Kiskarácsonyt. Amikor Gyerkőcöm mamája, az én anyukám olyan fiatal volt, mint én most. Amikor még nem volt ránc a homlokán, amikor még nem őszült a haja, amikor ő volt a legszebb (és az persze ma is) és el se tudtam képzelni milyen lesz akkor, amikor én leszek annyi idős, mint ő akkor.
És most Gyerkőcöm lát ránc nélkül, ősz haj nélkül, remélem a legszebbnek. ...
Dani megszületett, Dani óvodás lett, Dani iskolás lett, Dani már 13 éves és szerelmes. ...
Gyerkőcöm megszületett, Gyerkőcöm óvodás lett, ...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése