Könyvesem

Eredeti címe: Fasandraeberne (2008.) Magyar megjelenés: 2012. Kiadó: Animus Kiadó Oldalszám: 383 Ára: 3290 Sorozat: A Q- ügyosztály esetei Előző részről:  Jussi Adler- Olsen: Nyomtalanul Forrás: kiadó- recenzió Kiknek ajánlom?: a krimik kedvelőinek mindenképp, de aki olvasta az első részt, ne hagyja ki ezt sem. Nem folytatásos a történet, önállóan is élvezhető, szóval aki a Nyomtalanult kihagyta, akár kezdheti ezzel is a sorozatot.

A Nyomtalanulban már megismerhettük a Q- ügyosztályt, Carlt és Assadot. Most pedig itt a második esetük, ami cseppet se unalmasabb, mint az első volt, tán, még izgalmasabb is.

A 80-as évek vége felé meggyilkoltak egy fiatal testvérpárt. A gyilkosok kilétét nem sikerült felderíteni, de Carl és Assad látókörébe újra és újra egy elit egyetemi kis csapat kerül. A tagjai mára már felnőttek, gazdagok és befolyásosak lettek. Ugyanakkor az egyikük eltűnt és bár a nyomára akarnak bukkanni, de nem nagyon járnak sikerrel, sőt, mintha félnének is tőle. Ki lehet ez az illető? Miért keresik őt?
Az egyik fontos szereplőnk a hajléktalan Kimmie. Nem jöttem rá egyből, de Kimmie nő és nagyon titokzatos a múltja. Célzást tesz már a könyv elején arra amikor meglát egy csinos, jól öltözött nőt, hogy valaha ő is olyan volt, de egyszerűen nem tudtam rájönni mi is történt vele. Egyáltalán biztos, hogy hajléktalan? Mi a titka?
Miközben a Q- ügyosztály halad a nyomokon, folyamatosan feltárul a múlt, a kirakósok a helyükre kerülnek és döbbenetes a valóság. Kiderül, hogy ki az eltűnt tag a kis csapatból, miért tűnt el és miért félnek tőle. Azt is megtudjuk, hogy ki Kimmie és mi a titka. Néha a szívem facsarodott össze olvasva a múltját, bár mindez nem változtatott azon, hogy bár rettentően sajnáltam őt, de egyszerűen nem is értettem.
Hátborzongató az egész, félelmetes, hogy ilyen emberek tényleg szabadlábon rohangálnak és akár bármikor te is az áldozatuk lehetsz, csak mert épp nem jó helyen voltál az adott pillanatban.

A Nyomtalanul is nagyon izgalmas krimi volt, de a Fácángyilkosok tán izgalmasabb. Sőt, olyan, mintha a lélektan jobban lenne ábrázolva. Vagy az is lehet, hogy azért érzem így, mert bár Kimmiet semmiképp se tartanám pszichikailag egészséges nőnek, de a sorsa megindított rendesen.
A Q- ügyosztály esetei jelenleg 4 kötetes, magyarul egyelőre az első kettő olvasható, de remélem, hogy a többi is lefordításra kerül majd.

Eredeti címe: Intrugued (2001.) Magyar megjelenés: Magyar Könyvklub (2002.) Oldalszám: 427 Ára: 1990 Forrás: könyvtár Kiknek ajánlom?: azoknak, akik szeretik az írónő regényeit. Aki csak történelmi romantikusra vágyik, annak teljes mellszélességgel nem ajánlanám, biztos találna jobbat is. De egyszer el lehet olvasni. :o)

Nem mondhatnám, hogy jól indult az írónővel a kapcsolatunk. A Tiltott örömök olyan szinten nem jött be, hogy nem is írtam róla, márpedig ilyen szerintem nem nagyon fordult elő velem, mióta könyves blogot vezetek. :oP

Sétáltam a könyvtár polcai között, "Vegyünk ki valami romantikusat is!". Ekkor láttam meg a könyv gerincét, Királyok szeretője, királyi szeretők. Kihúztam, vagy dokumentumregény lesz vagy telitalálat- gondoltam. Még ismerős is volt az írónő neve, de nem esett le a tantusz. Sőt, már javában olvastam amikor beugrott, hogy Álljunk csak meg egy percre! Nem ő írta azt a kiakasztó pornóregényt? Száguldás fel a netre, (nem, nem pornóregény volt, de ami abban folyt, az még nekem is sok volt és higgyétek el, az akkor nem egyszerű) de igen, ő lenne az. Innentől kezdve szegénykét elég kritikusan olvastam.

Az 1600-as évek második felében járunk. A 18 éves Autumn- aki nem mellesleg angol hercegnő- menekülni kényszerül a családjával Franciaországba. A lány persze gyönyörű, kacér és elhatározta, hogy csak szerelemből házasodik. Kérőkkel bőven dicsekedhet, még bizony a fiatal Napkirály is a "sarokba szorítja". Végül a lány Sebastian d'Olerinnak mond igent. A házasságuk szenvedélyes, boldog, de aztán váratlanul meghal a férfi.
Autumn mély letargiába esik, amiből később csak amolyan "anyai parancsra" tud kilábalni. 
A francia király az udvarába szólítja és mint már sejteni lehet, a nő a szeretője lesz. 
Aztán visszatér Angliába, ott meg az angol király ágyában fordul meg. ...


Történelmi romantikus, de valahogy nem az igazi. ... Amolyan egyszer elolvashatós, végülis nem rossz, nagyjából a kort is sikerült lefestenie, a szereplők se voltak annyira kiábrándítóak, de valahogy mégsem jött be annyira. Nem mondhatom, hogy olvasmányos volt, csak úgy faltam a könyvet, de gyorsan végeztem vele. Ugyanakkor maholnap már azt se fogom tudni, kik szerepeltek benne. :oS

Megjelenése: Alexandra Kiadó (2009.) Oldalszám: 256 Ára: 2999 Sorozat: Anna, Peti, Gergő Az eddigi részekről: Anna, Peti és Gergő- Süss fel Nap! Anna és Peti- Irány az óvoda!  Anna, Peti és Gergő- Megmondalak!

Újabb Anna, Peti, Gergő könyv, bár ebben a főszereplő Petike. A megszületésétől kezdve az iskolába indulásáig szólnak róla a történetek.
16 mese található a kötetben, szó esik az első fodrászos élményről, a Mi leszek, ha nagy leszek? kérdéséről, a "balesetekről", a kedvenc nyunyóról (alvós mackó, Paprikajancsi és társai) és még sok másról.
Újra nagyon kis aranyos könyvecske, bár a Pók a piros sapkában kiverte nálam a biztosítékot és naná, hogy Gyerkőcömnek pont az lett a kedvence. :oS Még az olvasása közben is borsódzott a hátamon a szőr és ide-oda tekintgettem a szobában, nem látok-e valahol ilyen veszedelmes állatot. Na igen, ilyen ha anya retteg valamitől. :oP

Magyar megjelenésük: Egmont Kiadó Oldalszám: 232 + 247 Áruk: 2999 + 2999 Forrás: saját + kiadó (recenzió) Kiknek ajánlom?: azoknak,akik szeretik a fantasyt. Nincs benne annyira hű de túlfűtött erotika, annyira nem krimis, inkább a mitológia szála hangsúlyosabb és érdekesebb.

Amikor láttam, hogy megjelenik Asa Schwarztól a Nefilim az Egmont Kiadó gondozásában, amolyan Nalini Singh-es angyalos történetre számítottam. Hisz kik is a nefilimek?
Igazán több meghatározásuk is van, hol titánoknak, hol gigászoknak, hol angyaloknak tartják őket. Egy a közös bennük, hogy mindenképp természetfeletti származásúak, akik aztán földi nőknek gyermekeket nemzettek.
Még régebben olvastam a neten egy elméletet, hogy a bukott angyalok amikor földi nőkkel "családot alapítottak", óriás termetű embereket hoztak létre, akik aztán a Föld ellen lázadtak és lényegében Isten ezért bocsátotta a bolygóra a híres özönvizet és mentette meg Noét a családjával, illetve minden állatfajt két egyedével. És akkor most témánál is lennénk.

Szóval, az első gondolatom a könyvvel kapcsolatban "Biztos angyalos történet lesz.", így kellőképpen megdöbbentem amikor skandináv kriminek titulálták a Nefilimet. Skandináv krimi? Ez eddig nekem egyet jelentett egy másik kiadó kiadványaival, így kíváncsian vártam milyen lesz egy fantasztikus elemekkel tűzdelt skandináv krimi, a már olvasottak árnyékában.
Így utólag úgy gondolom, hogy hiba Asa Schwarzot egy lapon említeni pl. Jo Nesboval. Rendben van, hogy skandináv országbéli szerző mind a kettő, végülis nevezhető kriminek a Nefilim és a folytatása is, de itt inkább a fantasy érvényesült.

Érdeklődve kezdtem neki az első résznek, kíváncsi voltam sikerül-e az írónőnek a skandináv krimikre oly jellemző hidegséget átadnia, ugyanakkor számítottam Nalini Singh hevességére is, már csak az angyalok miatt. Legalábbis angyalokra is számítottam.
Nem éreztem az északi hidegséget, de a hevesség se jött össze. Inkább olyan volt az egész, mint egy enyhébb krimi fantasztikus elemekkel tűzdelve, amiben a bibliai mítoszok nagy szerepet kaptak.


Az első rész kicsit döcögősen indult, de ami hajtott az olvasásában előre az az, hogy kiderüljön végre, mi köze van a Bibliának az egészhez. Szeretem a kicsit misztikus történeteket, kíváncsi vagyok a Biblia elemezgetésére még akkor is, ha tisztában vagyok azzal, hogy emberek írták, amire a Halott angyalban az írónő is kitért:

"A Bibliát emberek írták emberekről. Majd később más emberek kívánságára megváltoztatták. Vegyük csak a száz évvel ezelőtti népirtást. Néhány török állítja, hogy megtörtént, de ha tiltakoznak, börtönbe kerülnek. Szerinted ötezer év alatt mennyit változhat az emberek történelme?"

Bár  a Nefilim döcögősen indult, nem ájultam el tőle, de kíváncsi voltam a folytatására is. A Halott angyalban újra érezni lehetett a döcögősséget, de mégis olvastatta magát, ahogy egyre közelebb kerültünk a tisztázáshoz. Aztán amikor minden a helyére került, kicsit hiányérzetem maradt. Mintha túl egyszerű lett volna a vége. Nagyobb durranásra számítottam, de mindezektől függetlenül kellemes és érdekes olvasmány volt.

Amikor befejeztem mind a két kötetet, kicsit utána olvastam a nefilimeknek. Ajánlom figyelmetekbe EZT az oldalt, szerintem döbbenetes. És szeretném azt is kihangsúlyozni, hogy miután befejeztem, igazán akkor értettem meg, hogy a Nefilim és a Halott angyal nem csak egy történet volt. Az írónő nagyon finoman beleszőtt egy olyan mítoszt, ami egy kis utánaolvasás után eléggé elgondolkodtató lehet és maga a török-örmény ellentétek valóságosak, sokkolóak. Nem csak egy könyvről van szó, mint ahogy olvasható a borítóján is, megtörtént eseményekről is szó van benne, amitől az egész valahogy valóságosabb lett. És ha már valóság, nézzétek ezt a képet. ...

Kép forrása

Ki lehet ez a bizonyos E.L. James, akit beválasztottak a 100 legbefolyásosabb ember közé? A Time "kiadói jelenség"nek nevezte a listájukon, akinek a trilógiája felkavarta a kiadókat, Hollywoodot és sok édesanyát. És ennek a trilógiának az első kötete hamarosan olvasható magyarul is.

Eredeti címe: Fifty Shades of Grey Magyar kiadás: Ulpius-ház Kiadó Várható hazai megjelenése: jún. 29. Ára: 3999

E. L. James Nyugat-Londonban él a családjával.
Szinte berobbant A szürke ötven árnyalatával a könyvpiacra. Jelenleg még csak a trilógia 3 kötete olvasható tőle, de már dolgozik egy újabb szerelmi történeten.

Megkésve bár, de itt vannak. :oP Igaz, most kettő az egyben.

Mi is az a "Musing Mondays"?: ez az esemény a Should Be Reading blogról indult. Lényege az, hogy minden Hétfőn a blog írója -MizB- feltesz egy kérdést, amire aztán válaszolhatsz a blogodban, majd pedig a linkeled a bejegyzésedet az adott bejegyzéséhez.

Szoktál hallgatni hangoskönyvet? Ha nem, miért? Ha igen, akkor melyik a kedvenced?

Igazán még sose fordult meg a fejemben, hogy hangoskönyvet hallgassak. Fura, de nem is tudom miért nem próbálkoztam ezzel eddig. ☺

Top10 könyv, amit szívesen megnéznél a moziban(ha készülne film belőlük).

Tudom, hogy van amelyikből már készülőben van, de még nem készült el. ;o)

1. Leiner Laura: A Szent Johanna gimi
2. Theresa Révay: Párizs fehér fényei
3. Nalini Singh: Angyalvér
4. Mauren Lee: Búcsú Liverpooltól
5. Julianna Bagott: Tiszták
6. Diana Gabaldon: Outlander
7. Kerstin Gier: Rubinvörös
8. Justin Cronin: A szabadulás
9. Lőrincz L. László: A kicsik
10. Sofi Oksanen: Tisztogatás

Tudom, csúszásban vagyok a hétfői, keddi és a mai rovattal is. A hosszú hétvégénk festéssel telt és naná, hogy mikor az ember azt hinné, hogy akkor most már lehet lazítani, persze, hogy közbejön valami. ☺De majd pótolni fogom őket, amint eljutok odáig és jön majd a Letye-petye-lepetye, a Mozidélután és persze az elmaradhatatlan bejegyzések is. Csak egyelőre érjem utol magamat. :oP Bár, ha a továbbiakban is sűrűsödni fog az "életem", akkor ezek a rovatok a heti rendszerességből át fognak állni a 2 hetire vagy heti 1 összefoglalóra, de ez még úgy is a jövő zenéje. Ja, és dög meleg van. Nekem már most elegem van a nyárból.

Mi is az az In My Mailbox?: Ez az esemény Kristi blogjáról indult. A résztvevő bloggerek hetente, havonta -kinek, hogy- beszámolnak egy-egy bejegyzésben arról, hogy az adott héten/hónapban milyen könyveket vettek, kaptak recenzióra, kölcsön, cseréltek, kölcsönöztek a könyvtárból, stb. Majd pedig linkelik a bejegyzésüket Kristi aktuális bejegyzéséhez.

Ebben a hónapban kétszer jártam meg a könyvtárat. Először a hónap elején, majd pedig a végén.

forrás: könyvtár

Első körben ezt a 8 könyvet vettem ki:
Az imádott Jenna Foxra és A Szobára azonnal lecsaptam amikor megláttam a polcon. A Felszáll a ködért is boldogan nyúltam Az elfeledett kert után. Igazán ezek után már be is fejezhettem volna a böngészgetést, de persze sose tudom megállni, hogy ne nézzem végig az egész részleget úgy-ahogy.
Amikor a Csodaidők 4. részét is megláttam, egy picit elbizonytalanodtam, hogy olvastam-e már avagy sem, de végül úgy éreztem, hogy a 3.-nál tovább nem jutottam, így a kosárban landolt.
A Messze, messze annyira nem hozott lázba, de rémlett, hogy jókat olvastam róla.
A fekete Hold és A szunnyadó vadállat amolyan próbálkozás volt, végülis nem tűnik rossznak a fülszövege.
A Rajongás meg. Igazán nem is tudom miért tettem bele a kosárba, tán a Büszkeség és balítélet emlegetése miatt, mert azt nagyon szeretem.
Aztán hazamentem és nekiestem először Az imádott Jenna Foxnak, majd A Szobának, végül a Felszáll a ködnek. Utána beleolvastam a Messze, messzébe, de félbehagytam, majd tán máskor folytatom. És itt el is akadtam. Pár oldalt olvastam A szunnyadó vadállatból is, de valahogy nem hangolódtam rá.
Aztán jött az értesítés, hogy megérkezett egy előjegyzett könyvem, így a már elolvasottakat visszavittem és naná, hogy más is landolt a kosaramban. ☺

forrás: könyvtár

Az előjegyzettem az Emma fiai volt. Megtehettem volna, hogy csak azt veszem ki, de persze nem bírtam ki, hogy ne kukkantsak oda az "újdonságok" polcára és ott egyből szembe találtam magamat egy másik Fábián Janka könyvvel, Az angyalos házzal, amire gyorsan le is csaptam.
Aztán a Metro 2033 is szemezett velem egy sort, már rég óta kíváncsi voltam rá, így még szép, hogy nem tudtam ott hagyni.
A baba memoárja is érdekel egy ideje, így örültem annak is, amikor megtaláltam.
Jelenleg az Emma fiait olvasom, és nagyon tetszik. ☺

forrás: Ad Astra Kiadó; Mason Murray (recenziók)

Két recis könyvet is kaptam ebben a hónapban. A Marija Morevna és a Halhatatlan az Ad Astra kiadótól érkezett, nagyon kecsegtetőnek tűnik.
A Lélekcsapda pedig a szerzőtől, szintén érdekesnek tűnik a fülszöveg és a már olvasott értékelések alapján. Hamarosan ezek is sorra fognak kerülni.

Eredeti címe: Juliette va á l'école (1994.) Magyar megjelenés: Alexandra Kiadó (2009.) Oldalszám: 15 Ára:1499

Már említettem, hogy vadászok az ovis könyvekre, így került a kezeim közé a Julcsi óvodába megy.
Bár az Oszkár a bilin annyira nem nyerte el a tetszésemet, mindenesetre kíváncsi voltam az írónő kislányos sorozatára és hát pont ez aktuális, így végül ezt emeltem le a polcról.
Őszintén szólva örülök annak, hogy könyvtári könyv, mert bizony nem vagyok elragadtatva tőle. Semmilyen volt, olyan van is, meg nincs is.
A célja nyilván az lenne, hogy megnyugtassa a gyerekeket, az ovi klassz hely, ehelyett 15 oldal a kis könyv, de csak 6 játszódik anya nélkül az oviban. Ebben a 6 oldalban Julcsi fest, csúszdázik, pisil, énekel és már véget is ért a nap, mindezt lezavarva pár sorban.
Nem ájultam el tőle, sőt, eléggé hiányérzetem maradt, viszont Gyerkőcömnek tetszett. Igaz, inkább egy kép miatt, amin az egyik kisfiú majd bepisil. ☺

Kicsit úgy érzem magamat, mintha egy homokórában igyekeznék fölfelé dobálni a homokot, hátha akkor tovább tart mire mindegyik szem lefolyik, de igazán ez nem jön össze.
Amilyen gyorsan eltelt a március, olyan gyorsan elrepült az április. Fura egy hónap volt. A hónap elején-közepén még fűteni kellett, aztán hupsz, egyik napról a másikra már 30 fokot mért a városban a hőmérő és ahelyett, hogy esténként magasabbra akartam volna állítani a radiátort, nyitott ablakért ácsingóztam. De azért ebben a változatos hőmérsékletű tavaszias időben is olvasgattam, írtam, bár az olvasmányok is elég változatosak voltak.

Amikről áprilisban írtam:
Gyermekirodalom érthető módon Gyerkőcöm miatt nem maradhatott ki. Természetesen volt Thomas és megismerkedhettünk -bár inkább én, mivel rá nagy hatást nem tett vonat hiányában-, a Pirosovival is, ami elnyerte Az Év Gyermekkönyve díjat.
Ifjúsági irodalom nélkül se nagyon telhet el egy hónap, ez van, szeretem őket. ☺Előző hónapban már írtam A Szent Johanna gimi 3. részéről, áprilisban sorra került a 4. rész is, ami szerintem az eddigi legjobb. Nagyon várom már, hogy a kezeim közé akadjon a másik két megjelent rész is, főleg most, hogy végre R+C "közeledni kezdett" egymás felé.
Az Alekszandra és a Teremtés növendékei nagyon különleges olvasmány, mindenkit csak biztatni tudok arra, hogy tegyen vele próbát. Mondom ezt annak ellenére, hogy valahogy nem látom át az egészet, inkább csak érzem.

3 könnyedebb könyv is sorra került.
Az egyik az Érted mindent!, ami valamilyen szinten csalódás volt. Romantikus, humoros, csajos történetre számítottam és bár tény és való, hogy csajosnak végülis mondható, romantika is felfedezhető benne nagyítóval, de semmiképp se merném bátran ebben a kategóriákba sorolni gondolkodás nélkül.
A Nefertiti érdekes történelmi- szórakoztató kategóriájú. Tetszett a kor és a világ amit az írónő az olvasó elé tárt, de történelmileg nem tartom teljesen hitelesnek. Inkább a szórakoztató irodalom felé billen a mérleg nyelve.
A Nyomtalanul skandináv krimi, nagyon izgalmas. Ebben a hónapban sorra fog kerülni a sorozat második része is, a szerző nem adta alább, a Fácángyilkosok is remek krimi lett.

Két ütősebb könyvet is leemeltem a könyvtár polcáról.
Az egyik A Szoba volt, ami meghatott, sokkolt rendesen. Ilyennek nem szabadna megtörténnie. És ha belegondolok, hogy vajon ebben a percben valaki átéli-e ezeket a valóságban. .... Inkább belegondolni se akarok, mert rettenetes, félelmetes.
A Lélegzethinta megérdemelte az irodalmi Nobel-díjat. A munkatáborokat valahogy más szemszögből mutatta be. Inkább a tábor működése, hogyan éltek a foglyok, ez kapott nagyobb szerepet a történetben.


Ami a blogéletet illeti:
Igazán két fontosabb dolog történt. Először is új sablont kapott a blog, másrészt pedig átlépte a statisztika a mystat szerint a 150.000 látogatást, újabb nyereményjáték vette kezdetét, ami jelenleg is tart még (150.000 látogatás + nyereményjáték). Ha jól emlékszem, most először fog 4 emberke nyerni majd, ugyanis szerencsére mindegyik nyereményért játszottatok. Bevallom féltem, hogy az SK meglepiért senki se fog játszani, de azért kapott voksokat. ☺Annyit így előre elárulok, hogyha az eddigieket nézem, akkor az egyik könyvért a játékosok 90%-a játszott, az egyik másikért 5%, a harmadikért illetve az SK-ért pedig 2-3% kb. (Matekból sose voltam jó.)
Megtörtént a 2. blogszülinapi játék II. fordulójának nyertesének a kisorsolása is, ColourfulFantasy nyerte a tulipános könyvjelzőt, még egyszer gratula!☺
A rendszeres rovatok segítségével ebben a hónapban kiderülhetett, hogy nem vagyok rendszeres könyvklubtag (Musing Mondays (3.)- Kérdezz! Felelek!); melyik az a 10 könyv, amit 1 nap alatt elolvastam (Top10 Tuesday (3.)- Leg-leg-leg); szerintem melyik az az 5 könyv, amit minden nőnek el kéne olvasnia (Musing Mondays (4.)- Kérdezz! Felelek!); melyik az az 5 könyv, aminek becsapott a borítója vagy a fülszövege (Top10 Tuesday (4.)- Leg-leg-leg); amit épp akkor olvastam jobb vagy rosszabb könyv volt-e, mint az előző (Musing Mondays (5.)- Kérdezz! Felelek!); tanácsokat is osztogattam (Top10 Tuesday 5.- Leg, leg, leg), írtam arról is, hogy milyen feladatok szoktak elszólítani a könyvektől (Musing Mondays (6.)- Kérdezz! Felelek!) és hogy ki a 10 kedvenc könyvszereplőm (Top10 Tuesday (6.)- Leg- leg- leg).
A rendszeres rovatok bővült két újjal is. Megszületett a Barangolás 1. bejegyzése és a Letye-petye-lepetye (1.) is bemutatkozott.

Ami a nagyvilágot illeti:
Ebben a hónapban megrendezésre került a XIX. Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivál, amire most se jutottam el, pedig Vasárnap már szép idő volt, felpattanhattam volna a vonatra, de hát lusta voltam hozzá, inkább takarítgattam itthon.

És mi várható májusban?
Thomas biztos.☺Elolvastam már a Fácángyilkosokat, Az imádott Jenna Foxot, Felszáll a ködöt, Nefilimet és a folytatását és még márciusban a Királyok szeretője, királyi szeretőket, ezekből szerintem biztos meglesz a bejegyzés, legalábbis igyekezni fogok. Jelenleg az Emma fiait olvasom, odáig vagyok érte. ☺

Sokat gondolkodtam azon, miről szóljon a rovat első bejegyzése. Nem volt könnyű olyan helyet kiválasztanom az ebben a hónapban olvasott könyvek közül, aminek a helyszínét különlegesnek tartanám és érdemesnek arra, hogy egy külön bejegyzésben felhívjam rá a figyelmeteket. Aztán addig-addig kattogott az agyam, amíg egyszer csak beugrott a Lélegzethinta helyszíne, Gorlovka. Már majdnem elvetettem az egészet, hisz egy munkatárborról nem olyan könnyű írni, de azért a kíváncsiság csak hajtott, gondoltam nézzünk körül a neten, mit találok róla. És itt ért a döbbenet: szinte semmit.
Gorlovka tényleg létezett, létezik a mai napig, tényleg munkatábor volt a 40-es években a területén, de egyszerűen alig lehet erről információt találni. Ezt furcsának is tartom, mert ma már a neten arról is lehet olvasni, ha X celebnek pattanás nő az orrán, de erről mégis alig találtam valamit. Így nem tudok sok mindenre hagyatkozni, szerintem átnéztem az összes magyar nyelvű oldalt ami érinti, belekukkantottam angolba is, de még oroszba is, pedig abból egy kukkot se értettem, de hátha.

Kép forrása

Gorlovka Ukrajnában található és bányaváros. Fogalmam sincs, hogy a böngészgetés során hol olvastam (sajnos a forrást elfelejtettem elmenteni), de állítólag a bányájukat hadifoglyok építették ki és bizony nagyon-nagyon sokan lelték a halálukat ott.
Szomorúnak tartom, hogyha koncentrációs táborokról, munkatáborokról van szó, akkor az embereknek szinte csak a német táborok jutnak eszükbe, holott világszerte voltak táborok szörnyű körülményekkel, az éheztetés, erőszak, brutalitás mindenhol szinte mindennapi volt. Nem csak német fennhatóság alatt levő táborokban haltak meg nagyon sokan sajnos.

Maguk a gulágok az 1930-as években jöttek létre és a foglyok halálozási aránya átlagosan 80% volt. Szerettem volna képeket, több információt keresni nektek erről, de egyszerűen nem találtam. Több helyen említik Gorlovkát, de kutyafuttában. Tán a legtöbb információt erről az oldalról kaptam. Itt olvastam, hogy a halottainak majdnem a fele magyar volt.
Próbáltam hadifoglyok élményei után is nézni, hátha találok egy olyat, amit pont Gorlovkáról szól, de nem jártam sikerrel. Viszont ezen az oldalon többet lehet olvasni a munkatáborokról és tán ez az élmény Gorlovkánál is nagyon helytálló lehetne:

Kép forrása

 „Megjártam a Don-kanyar poklát, 1944. november 4-én estem szovjet fogságba. Bevagoníroztak, 70 főt egy vagonba és elindultunk Kirovba. Az 52 napos út borzalmas volt. Fél szelet szárított kenyér és némi szárított hal volt az adag. Enni hol kaptunk, hol nem. A szomjúság miatt sokan a deres vasat nyalták, amitől hasmenést kaptak és belehaltak. Tele lettünk tetvekkel. Kézzel söpörtük össze őket és szórtuk ki a vizelőnyíláson.  Ha megállt a vonat, megjelent egy őr és megkérdezte van-e halott. Ha 2-3 ember volt, azt felelte: ez kevés! Ha többet mondtunk, akkor felugrott a vagonba és ellenőrizte. Ha a szám nem stimmelt, összevert bennünket. A közel 3500 emberből csak 1200 szállt le a szerelvényről Kirovban.” (Bedi Gyula – Devecser, HH 1992/2.)

Eredeti címe: Room (2010.) Magyar megjelenés: 2011. Kiadó: Alexandra Kiadó Oldalszám: 387 Ára: 3000 Forrás: könyvtár Kiknek ajánlom?: mindenkinek (nyilván persze nem egy 5 éves gyereknek esti mese képpen, de értitek)

Emlékeim szerint nem sokkal Natascha Kampusch kiszabadulása után járta be a világsajtót egy hasonlóan szörnyű eset, ami szintén Ausztriában történt.
Josef F. 24 éven át tartotta fogva a lányát. Többször erőszakot követett el rajta, akinek így 7 gyermeket nemzett. 3 gyermeket felnevelt a feleségével (az asszony amúgy úgy tudta a lánya valamilyen szekta tagja lett és lelépett), 1 pici meghalt, 3 pedig csak a kiszabadításuk után tudta meg, milyen az élet a szoba falain kívül.
Az írónő történetét ez a szörnyű eset ihlette.

Anya 19 éves volt, amikor egy férfi elrabolta és egy már előre kialakított szobába zárta. A helység hangszigetelt volt, tetőtéri, az ajtaja számzár segítségével nyílt. 12 nm, ennyit életteret adott a férfi neki. 
Teltek-múltak az évek, Anya már 27 éves és van egy 5 éves kisfia, Jack. Jack még sose hagyta el a szobát és mivel Anya úgy érzi, hogy lehet sose fognak szabadulni, ezért felépít egy saját világot a kisfiúnak. Ebben a világban a SZOBA falain kívül nincs más, csak a világűr. 
Próbálja tartani magát, megadni a lehetőségeinek megfelelően mindent a kisfiúnak. Tornáznak, szellemileg is edzi őt, 5 évesen a kisfiú ír és olvas, imádja az édesanyját, de sok mindent nem ért és ahogy telnek a napok, egyre több olyan kérdéssel bombázza az édesanyját, amire már nehezen tud válaszolni. Belegondolni se akarok, hogy mi lett volna, ha Jack élete végéig csak ebben a szobában él.
Bizonyos időközönként a férfi meglátogatja Anyát, hoz nekik élelmet, és vasárnapi meglepiket, viszont a férfi sose láthatja a kisfiút. Valahol az egészet nagyon furcsálltam, értettem is, meg nem is. Az éjszaka közeledtével a kisfiú mindig bebújt a szekrénybe és ott várta, hogy Patás elhagyja a szobát, végre előjöhessen. A férfi természetesen tud a kisfiú létezéséről és pont azt nem értettem, hogy meddig tartott volna neki az évek alatt, hogy kinyissa az ajtót és megnézze őt? Miért nem tette ezt meg soha? Nekem ez valahogy olyan fura. Ugyanakkor meg nagyon is elképzelhetőnek tartom, hogy a nő inkább mindent megtett, csak a férfi szempillantást se tegyen a gyerekére.
A történetet a kisfiú szemszögéből olvashatjuk. Néhol mosolyra húzódik a szánk, néha sírásra görbül. Jack tündéri és leginkább ártatlan. Viszont Anya jól érzi, ahogy nő a kisfia, a szoba egyre kisebb lesz kettőjüknek, valamit tennie kell. Eljön a cselekvés ideje. ...

Ha egy szóval kéne jellemeznem a könyvet, akkor az a megindító lenne. Csodálatosnak tartom azt a kapcsolatot, ami kialakult anya-és fia között. Tán, azért is tett rám olyan nagy hatást, mert Anya és én szinte egykorúak vagyunk és nekem egy 3 éves kisfiam van. Tudom, hogy bármire képes lennék érte és bár megfordult a fejemben, hogy miért várt a meneküléssel addig ameddig, ugyanakkor elgondolkodtam azon is, mertem-e volna kockáztatni a legnagyobb kincsem életét egy esetleges balul elsült menekülési kísérlettel és rájöttem, hogy nem.
Könnyű azt mondanunk, hogy mi ütöttük-vertük volna Patást a helyében, mindent megtettünk volna azért, hogy kiszabaduljunk, de szerintem egész más a helyzet, amikor már abban a szituációban benne vagyunk. Mint amikor azt mondja egy nő, hogy ő bizony azonnal el fogja hagyni a férjét, ha esetleg egyszer kezet emelne rá. Aztán ne adj Isten megtörténik és nem biztos, hogy úgy is fog tenni. Van aki ezt, van aki azt teszi egy adott helyzetben, de ahhoz, hogy megtudjuk tényleg mit tennénk, abban a helyzetben kéne lennünk, addig minden csak elképzelés. Gondolhatjuk azt, hogy belőlünk a bezártság kiváltaná a szupererőnket, egy kungfu ütéssel legyőztük volna Patást, a számkódot a szuperagyunkkal megfejtettük volna vagy tök egyszerűen kirúgtuk volna a tetőtéri ablakot és repültünk volna, mert naná, hogy tudunk. Az elképzelés és a valóság azért két külön dolog.
Na de ott tartottam, hogy megindított a kettőjük közti kapcsolat. Annyira szoros, hogy igazán Jack nem érti, hogy ő egy külön álló személy, azt hiszi, hogy ő anyáé.
Csodáltam Anyát, mert én lehet, hogy rég összezuhantam volna. Csodáltam amiért képes volt a kis világot létrehozni, csodáltam az ötleteit. És csodáltam azért is, amikor mert elengedni.

"- Érthető okokból bizonyosan már-már patologikusan szükségét érzi annak, hogy őrt álljon a fia és a világ között.
- Igen, ezt hívják úgy, hogy anyaság."

Megindító, elgondolkodtató, letehetetlen.
Amikor nekikezdtem az olvasásának, "épp hogy csak belepillantok" gondolattal nyitottam ki. Aztán azon kaptam magamat, hogy nem tudom letenni. 2 nap alatt befaltam. ... Igaz, ami a hátlapra van írva:

Új Kinsella könyv megjelenése várható a Kelly Kiadótól! Igaz, hogy az utolsó tapasztalatom az írónővel annyira nem volt fényes, hisz A Boltkóros babát vár nem lett annyira jó, mint amennyire számítottam rá, de mégis amikor megláttam az írónő nevét, azért nagyot dobbant a szívem. ☺ Olvasva a fülszöveget pedig reménykedek, mert izgisnek tűnik. :oP Bízom abban, hogy most hozni fogja a formáját, romantikus és humoros is lesz kellőképpen.

Eredeti címe: I've Got Your Number (2012.) Várható magyar megjelenés: május 4.  Kiadó: Kelly Kiadó  Oldalszám: 368 Ára: 2980

Sophie Kinsella 1969-ben született Londonban és jelenleg is ott él 3 gyermekével és a férjével.
A "Sophie Kinsella" csak írói álnév, Madeleine Wickhamnek hívják.
Az első regénye 2000-ben jelent meg, ezzel kezdetét vette A Boltkóros sorozata, amivel több sikerlista élére is felkerült. Később, 2009-ben film is készült belőle.
A Boltkóros sorozata jelenleg 8 kötetből áll, továbbá 5 más regénye is van. Madeleine Wickham néven pedig 7 regénye jelent meg.
Hivatalos oldala

Eredeti címe: Atemschaukel (2009.) Magyar kiadás: Cartaphilus Kiadó (2010.) Oldalszám: 331 Ára: 2900 Forrás: könyvtár Kiknek ajánlom?: mindenkinek! De érettségi előtt állóknak ajánlott irodalomként biztos. Akiket pedig érdekel a téma és ez a kor, azoknak meg főleg.

Még gimibe jártam amikor Kertész Imre megkapta az irodalmi Nobel- díjat a Sorstalanságért, én pedig ajánlott irodalomként elolvastam. Igazán felidézni már nem tudom, hogy miért is nem tetszett, akkor olvastam először és utoljára. Lehet, ha most így 10 év elteltével újraolvasnám, más lenne a véleményem, de őszintén szólva annyira az maradt meg bennem, hogy nem tetszett, egyszerűen indíttatást se érzek az újraolvasására.
Amikor láttam, hogy Herta Müller a Lélegzethintával 2009-ben Irodalmi Nobel-díjat nyert és a téma hasonló, kíváncsi lettem, ugyanakkor egy kicsit szkeptikus is. Néha olyan érzésem van, mintha valaki írna a koncentrációs táborokról, akkor azt mindenképp valamilyen díjjal jutalmazni kell, mert egy szörnyű témát dolgozott fel.

Az első tévedésem Herta Müller regényével kapcsolatban ott kezdődött, hogy a német koncentrációs táborok poklára számítottam. Most keletebbre kaphatunk bepillantást, méghozzá a szovjet időkre.
1945-öt írunk, amikor is Románia szovjet fennhatóság alá került. Minden 17 és 45 év közötti nőt, férfit, aki bár román állampolgár, de német nemzetiségű, 5 év munkatáborra ítéltek, amolyan jóvátételként.
A főszereplőnk a 17 éves Leo, akit egy ukrajnai táborba szállítanak. Nagyobb bepillantást kaptam a tábor működésébe, mint más hasonló regényekben, amiket már olvastam. Arra számítottam, hogy csupa szörnyűséggel találom szembe magamat: csecsemőket dobálnak a katonák a levegőbe, majd lövik le úgy őket, vagy brutálisan megkínozzák a táborlakókat, csak úgy "poénból" lövöldözni kezdenek közöttük, kísérletek, stb. Bár nyilván szörnyűségekről itt is lehet olvasni, de másképp. 
A középpontban inkább az áll, hogyan tudott működni a tábor belülről. Az éheztetés, a durva munka mindennapi volt. Sokan éhen haltak, sokan feladták, mert egyszerűen nem volt erejük folytatni. De ugyanakkor a láger szinte élt.
Cserekereskedelem folyt, az emberek segítették egymást vagy épp keresztbe tettek egymásnak. Divatot teremtettek, a semmiből egy új világot hoztak létre. Nagyon gyorsan azon kaptam magamat, hogy az járt a fejemben, mi lesz a szereplőkkel amikor vége lesz az 5 évnek? Olyan volt, mintha a láger az otthonukká vált volna és a külvilágtól elszakadtak volna. ...

Herta Müller, Oskar Pastior költővel közösen kezdte el írni ezt a regényt. Leo nem más, mint Pastior. Az ő visszaemlékezéseiből állt össze a Lélegzethinta.
Olyan, mintha a lágerélet egy másik szeletére pillanthatnánk rá ennek a könyvnek a segítségével.
Az éhezés olyan finoman van érzékeltetve, hogy szinte éreztem a számban az étel ízét, éreztem az illatokat. Az ételek leírása szinte költői volt. Ezt pedig szerintem csak olyasvalaki tudja elérni, aki tényleg megtapasztalhatta, hogy milyen az "éhség angyala" és mit tud kiváltani az emberekből.
Szerintem sose fogom elfelejteni annak a nőnek a halálát, aki a férjével együtt került a táborba és az étkezéseknél a férje szinte kilopta a tányérjából az ételt, mert annyira éhes volt. Az asszony pedig egy szót se szólt, tűrt, fel se fogta, hogy nem is evett, majd egy idő után éhen halt. ...
Bár a Sorstalanságnál nem feltétlenül értettem egyet a díjazással (azt azért ki kell emelni, hogy Kertész Imre az első és mindezidáig egyetlen magyar irodalmi Nobel-díjasunk), de a Lélegzethintánál igen.

Top10 kedvenc könyvszereplő.

Már megint csak hű. ☺ Akkor lássuk, bár bajban vagyok, van amikor nem szeretem, hogy csak top10-es a lista.

Áááááá, egyszerűen nem tudok dönteni, ez egy végtelen lista.

* a sorrend úgy alakult, ahogy eszembe jutottak, nem pedig az alapján, hogy kit szeretek a legjobban és ki jöhet csak utána. :oP