Marina és Szergej Gyacsenko: Alekszandra és a Teremtés növendékei

Eredeti címe: Vita Nostra (2007.)
Magyar megjelenés: Metropolis Kiadó (2009.)
Oldalszám: 366
Ára: 2990
Forrás: könyvtár

Kiknek ajánlom?: mindenkinek! Bár azt nem
tudom, ha valaki alapjáraton nincs oda a
kicsit fantasztikusabb elemekért, annak
be fog-e jönni ez a könyv, mindenesetre
mindenkinek ajánlom a figyelmébe. :o)

Nagy valószínűséggel, ha tavaly nem olvastam volna annyi pozitív véleményt erről a könyvről, sose vettem volna a kezembe. Aztán történt egy szép napon, hogy épp a könyvtárban sétáltam amikor kikukucskált a többi könyv közül. Felidézni nem tudtam már, hogy miről is szólt, de azt tudtam, hogy jókat olvastam róla, így landolt a kosaramban.
Ránézve a borítóra, azt hittem, hogy tündéres történet lesz, azokért meg igazán nem vagyok oda. Elolvasva a címet: "Alekszandra és a Teremtés növendékei", ennek meg olyan Harry Potteres fílingje volt. Szóval magamban szépen összeraktam, hogy biztos egy olyan történetről lesz szó, ami egy középiskolában játszódik és varázslók helyett tündérek népesítik be. Nos, teljesen nem lett jó a megérzésem.

Igazából elég nehéz írnom erről a könyvről, mert őszintén szólva nem értem. Látom magam előtt a történteket, de egyszerűen nem LÁTOM a valóságot. Mint amikor a történtek mögött ott a valós tartalom, de egyszerűen valami elhomályosítja a szemünket és képtelenek vagyunk meglátni a valóságot.

A főszereplőnk egy 17 éves lány, Szaska. Épp a tengerparton nyaral az édesanyjával, amikor furcsa dolgok történnek vele. Találkozik egy férfival, aki lényegében arra kényszeríti, hogy minden hajnalban felkeljen, meztelenül ússzon a tengerben, majd pedig meglepő módon a lány minden ilyen alkalom után aranyérméket öklendez fel magából. És ha csak egy alkalmat is kihagy, annak bizony következményei vannak.
Nos hát igen, itt azért elég magasra kúszott a szemöldököm: mi van? Aranyérméket "dobál" ki magából? Na jó, nem mondom, hogy nem láttam magam előtt, ahogy 20.000-sek potyognak ki belőlem. 
Ez így megy egy ideig, a lány mindig kap egy feladatot, amit X ideig teljesítenie kell, szépen gyűjti az érméket, majd egy napon bejelenti a férfi, hogy ügyes volt, ezzel elérte a megfelelő pontszámot, felvételt nyert a Különleges Technológiák Főiskolájára. (Jobban belegondolva lehet egyszerűbb lenne így felvételizni, mit vért izzadni az érettségin.)
Szaska persze sose hallott erről az iskoláról, bennem a tündéres sztori ekkor átíródott titkosügynökössé. 
Ahogy lennie kell, a megadott időben a lány megjelent az évnyitón és elkezdi a tanulmányait. A Főiskola persze nagyon fura, a felsőbb éves diákok mintha nem is önmaguk lennének, azt, hogy mit is tanulnak, arról igazán fogalmuk sincs, teszik amit tenniük kell, mert ha nem így van, bizony mindennek megvan az ára. (Ott aztán senki se mer lazsálni vizsgaidőszakban.) ... Aztán kiderül, hogy ki/mi is Szaska. ...

Nem fogom lelőni a poént, én mindenesetre szedegettem az államat a földről. Érdekes. Egyfelől értem, de közben pedig mégsem. Rengeteg kérdés kavarog a fejemben, de leginkább arra vágyom, hogy legyen folytatása, amiben szépen a szerzőpáros mindent elmagyaráz, mert most csak zűrzavart érzek.
Ugyanakkor meg olyan varázsa van a történetnek, hogy mindenkinek muszáj lenne elolvasni!