Szubjektíven könyvekről, adaptációkról és miegymásról

Jussi Adler- Olsen: Fácángyilkosok

Eredeti címe: Fasandraeberne (2008.)
Magyar megjelenés: 2012.
Kiadó: Animus Kiadó
Oldalszám: 383
Ára: 3290
Sorozat: A Q- ügyosztály esetei
Előző részről: 
Jussi Adler- Olsen: Nyomtalanul
Forrás: kiadó- recenzió

Kiknek ajánlom?: a krimik
kedvelőinek mindenképp, de aki
olvasta az első részt, ne hagyja ki
ezt sem. Nem folytatásos a történet,
önállóan is élvezhető, szóval aki
a Nyomtalanult kihagyta, akár
kezdheti ezzel is a sorozatot.
A Nyomtalanulban már megismerhettük a Q- ügyosztályt, Carlt és Assadot. Most pedig itt a második esetük, ami cseppet se unalmasabb, mint az első volt, tán, még izgalmasabb is.

A 80-as évek vége felé meggyilkoltak egy fiatal testvérpárt. A gyilkosok kilétét nem sikerült felderíteni, de Carl és Assad látókörébe újra és újra egy elit egyetemi kis csapat kerül. A tagjai mára már felnőttek, gazdagok és befolyásosak lettek. Ugyanakkor az egyikük eltűnt és bár a nyomára akarnak bukkanni, de nem nagyon járnak sikerrel, sőt, mintha félnének is tőle. Ki lehet ez az illető? Miért keresik őt?
Az egyik fontos szereplőnk a hajléktalan Kimmie. Nem jöttem rá egyből, de Kimmie nő és nagyon titokzatos a múltja. Célzást tesz már a könyv elején arra amikor meglát egy csinos, jól öltözött nőt, hogy valaha ő is olyan volt, de egyszerűen nem tudtam rájönni mi is történt vele. Egyáltalán biztos, hogy hajléktalan? Mi a titka?
Miközben a Q- ügyosztály halad a nyomokon, folyamatosan feltárul a múlt, a kirakósok a helyükre kerülnek és döbbenetes a valóság. Kiderül, hogy ki az eltűnt tag a kis csapatból, miért tűnt el és miért félnek tőle. Azt is megtudjuk, hogy ki Kimmie és mi a titka. Néha a szívem facsarodott össze olvasva a múltját, bár mindez nem változtatott azon, hogy bár rettentően sajnáltam őt, de egyszerűen nem is értettem.
Hátborzongató az egész, félelmetes, hogy ilyen emberek tényleg szabadlábon rohangálnak és akár bármikor te is az áldozatuk lehetsz, csak mert épp nem jó helyen voltál az adott pillanatban.

A Nyomtalanul is nagyon izgalmas krimi volt, de a Fácángyilkosok tán izgalmasabb. Sőt, olyan, mintha a lélektan jobban lenne ábrázolva. Vagy az is lehet, hogy azért érzem így, mert bár Kimmiet semmiképp se tartanám pszichikailag egészséges nőnek, de a sorsa megindított rendesen.
A Q- ügyosztály esetei jelenleg 4 kötetes, magyarul egyelőre az első kettő olvasható, de remélem, hogy a többi is lefordításra kerül majd.

0 megjegyzés: