Szubjektíven könyvekről, adaptációkról és miegymásról

Kate Morton: Felszáll a köd

Eredeti címe: The Shifting Fog (2006.)
Magyar kiadás: Könyvmolyképző Kiadó (2010.)
Oldalszám: 598
Ára: 3499
Forrás: könyvtár
Más olvasott az írónőtől: Az elfeledett kert

Kiknek ajánlom?: ugyanazoknak, akiknek
Az elfeledett kertet is. ☺
Kate Mortontól a Felszáll a köd jelent meg magyarul először és rendesen amolyan "misszió" vette kezdetét akkor, hogy ezt bizony mindenkinek el kell olvasnia, mert nagyon jó. Nos, nekem most nyílt rá lehetőségem, de Az elfeledett kert után pozitívan és érdeklődve vettem a kezembe.
Most pedig örülök, hogy nem ezt olvastam az írónőtől először, mert lehet, hogy akkor a másikat el se olvastam volna. Egyáltalán nem volt rossz -félre ne értsetek-, de korántsem nyerte el a tetszésemet annyira, mint Az elfeledett kert. Jó volt felépítve, az egész történet klappolt, a karakterekkel se volt problémám, átjött -ahogy mondani szoktam én is-, de valahogy még sem. Tán azért, mert kicsit másra számítottam.

A jelenben 1999-ben vagyunk, amikor is egy fiatal rendezőnő filmet készül készíteni az 1924-ben öngyilkosságot elkövetett fiatal költő, R.S. Hunter haláláról. Így jut el a 98 éves Gracehez, aki akkoriban az udvarházban komornaként szolgált.
A történet újra több idősíkon játszódik, egyszer a jelenben  vagyunk, ahol Grace küzd a múlt szellemeivel és szép lassan felidézi a múltat, máskor pedig a felidézett múltjában, amiben megismerhetjük fiatal kislányként, amikor az udvarházba került cselédlánynak. Ekkor ismerkedett meg a testvérekkel, Hannah-val és Emmeline-al.
Szinte az elejétől kezdve érezni lehet, hogy Grace származása körül titok lappang, így nem is csodálkoztam azon amikor kiderült az igazság, de csalódott voltam amiért ez nem kapott nagyobb teret, nem sikerült jobban megismerni a történteket. Igazán a főszereplő nem is Grace, így a vele történtek a háttérbe szorulnak, pusztán csak annyi a szerepe, hogy az ő szemén át látjuk az egészet.
Ahogy telnek-múlnak az évek, a lányok felnőnek, kitör az első világháború, ami mindent összezavar. Hannak férjhez megy, de igazán nem boldog, ráadásul valami furcsa kapcsolat érezhető közte és a húga között, aztán feltűnik a színen újra a régi ismerős Robbie, aki csak még jobban összekuszál mindent. ...

Azt hittem Grace lesz az igazi főszereplő, de ez nem így volt. Inkább a lányok voltak azok. Azt is elképzeltem, ha lesz is szerelmi szál, akkor biztos vele lesz kapcsolatos, hát ebben is tévedtem. Amikor pedig a vége felé kezdett összeállni az egész, hogy mi is fog történni, nos ... sikerült az írónőnek egy nagy fityiszt mutatnia és jól megcsavarni a szálakat. Én pedig csak ámultam a döbbenettől és hirtelen nem értettem semmit. Szomorú voltam, annyira más véget képzeltem el.

Megfigyelhető az eddigi két regényében, hogy szinte összecsap a múlt és a jelen, ugyanakkor tán nagyobb teret kap az idősebb szereplő, mint a fiatalabb.
Míg Az elfeledett kertben egy nagymama származása után kutatott az unokája, ebben a könyvben lényegében egy fiatal filmrendező segítségével tárul fel a múlt, Grace emlékei nyomán. Megismerhetünk egy olyan kort, ami a XXI. század gyermekeitől már nagyon messze áll, a cselédség korát.
Igazán komolyan sose gondoltam bele abba, hogy milyen lehetett cselédként dolgozni, soha semmi furát nem találtam ebben, tán már csak azért sem, mert nekem a dédnagymamám szintén cselédként dolgozott és rosszat sose mesélt az ottani tapasztalatairól. 

Az elfeledett kert igaz jobban tetszett, a Felszáll a köd néhol untatott, néhol úgy is éreztem, hogy csak húzva-húzva van az a mézes madzag, de azért el kell ismernem, hogy egyáltalán nem volt rossz. De azért örülök, hogy nem ezzel a könyvével kezdtem az írónőnek. :oP

4 megjegyzés:

~Johanna. írta...

hát, mivel ez előbb jelent meg én ezt olvastam először. a barátnőm rám sózta, mondván, hogy ő nem tudta végigolvasni, mert nagyon untatta(az pedig tény, hogy én bármit elolvasok).
nagyon szenvedtem vele, mert hiába volt néhol érdekes a történet, több helyen untatott. na de a végén... ott akkora csavar volt, hogy teljesen-totálisan ledöbbentem. és elszomorított. nagyon. ennek ellenére - az ütős befejezés miatt - nagyon megszerettem a könyvet.:)
(azóta a barátnőm egyik kedvence lett.:D)

Niki írta...

És "Az elfeledett kert" hogy tetszett?

~Johanna. írta...

ott már volt egy elvárásom a könyvvel szemben, meg bennem volt az is, hogy ebben is biztosan óriási csattanók lesznek. de kicsit túl sokat vártam. mármint ki lehetett következtetni a következő lépéseket/a titkokat és ez valamelyest rontott az összképen. meg sokszor idegesített, hogy x miért nem jön össze y-al z miatt?!:D
összességében viszont teljesen magával ragadott, imádtam a kort, az idősíkváltást, a nyomozást, meg úgy Morton stílusát. szerintem íróként merész vállalkozás lehet, hogy nem teljesen happy end(az elfeledett kertben meg aztán teljesen nem az) és valahogy annak ellenére, hogy a néhány szereplőt meg tudtam volna fojtani és néhány történés az őrületbe kergetett, nekem a kedvenceim közé tartozik.:)

u.i.: ez egy kicsit kusza lett, de erről a könyvről nehéz bármit is összeszedetten mondanom.:D

Niki írta...

Értem-értem. :o) Igen, elég hamar át lehetett benne látni mindent, de mégis annyira különleges, hangulatos volt, hogy hihetetlen. :o)