Viktoriánus kor, gyermek utáni vágy, egy titok és egy mesekönyv. ...
Az írónő oldala |
Kicsit félve kezdtem neki az olvasásának, mint a legtöbb olyan történetnek, amiről sok pozitív véleményt olvastam. Akaratlanul is elvárásaim vannak ilyenkor, úgy érzem, hogyha ennyi embert sikerült megnyernie magának, akkor muszáj engem is. Ugyanakkor persze egyfajta félelem is elfog, hogy csalódni fogok. Vágyom a szépre, arra, hogy tetszeni fog és félek mi lesz ha majd nyugtázhatom magamban, ahhoz képest még se lett olyan jó, mint amennyire számítottam rá? ... Szerencsére most nem csalódhattam, de azt azért el kell ismernem, hogy egy picit jobbra számítottam. Szép volt, jó volt, tetszett, de az a bizonyos plusz, amitől számomra ütős lesz az adott történet, hiányzott belőle.
Kate Morton az ihletet a "saját életéből" merítette. Először is talált egy régi fényképet, rajta egy kislánnyal a kikötőben egy fehér bőrönddel. Másodszor a nagymamája 21 éves korában tudta meg, hogy a szülei nem a biológiai szülei voltak. Nem kutatott a rokonai után, idős volt amikor megosztotta a titkát a három lányával.
Az elfeledett kert szálai már a Felszáll a köd előtt kezdtek körvonalazódni az írónő fejében, de papírra mégis csak később vetette.
A történet ide-oda ugrálásokkal kezdődött az időben, amiket nem volt nehéz követni, mindenesetre megrémültem, hogy ilyen sűrűn fogom magamat hol a múlt egyik, hol a másik részén, hol a jelenben találni és hogy hosszú távon is követhető lesz-e az egész.
Lényegében 3 idősíkon játszódik, amik szinte átszövik egymást, így elég nehéz utólag megmondani, hogy mikor honnan jutunk el egyik pontból a másikba.
1913-ban veszi kezdetét a regény, amikor is egy hajó fut ki Londonból Ausztrália felé. Rajta egy egyedül utazó kislánnyal, akit egy titokzatos nő bújtatott el a hajón és eskette meg, hogy nem mozdul onnan. Ki a kislány, ki a titokzatos nő és miért kellett egyáltalán elbújtatni őt? A hajó kifut, de a nő már nincs a fedélzeten. Mikor kikötnek Ausztráliában, a kislány magányosan vár a kikötőben. Senki nem tud róla semmit. Végül egy házaspár veszi magához és nevelik fel a saját gyermekükként. Nell 21 éves, amikor megtudja az apjától az igazságot.
A másik szálon a 70-es években vagyunk, amikor is Nell már nagymama és a lánya nála hagyja az unokáját, akit innentől kezdve ő nevel fel. Később ez az időszak még visszatérő elem lesz, ugyanis még ezelőtt történik, hogy meghal Nell nevelőapja és a nőhöz eljut a bőrönd, amit anno vele együtt találtak meg a kikötőben. Ekkor Nell Angliába utazik, hogy kiderítse a múltját.
Innentől kezdve hol 1913-ban vagyunk, hol még előtte, hol 1975-ben, hol pedig 2005-ben.
Amikor Nell meghal, az unokája Cassandra pedig megtudja az igazságot, ő is Angliába utazik felgöngyölíteni a szálakat. Nem érti, hogyha Nell felkutatta a rokonait, akkor mégis miért tartotta titokban a származását? Valamit titkolnia kellett esetleg?
Ki volt Nell? Ki volt az a nő aki feltette a hajóra és miért? Ki a sokszor emlegetett Írónő? Mi köze a regényben többször felbukkanó meséknek a történethez? ...
Olyan hű de szövevényesnek nem mondanám Az elfeledett kertet, viszonylag elég hamar átláttam, hogy ki kicsoda, milyen kapcsolat van közöttük és mi lesz a vége. Ettől függetlenül élveztem az olvasását, mert nagyon jól felépített, több szálon futó történet.
Amikor pedig kicsit böngészgettem az írónő oldalán és megtudtam, hogy a nagymamájáról mintázta Nellt, maga a kert is létezik, egészen más szemmel néztem vissza az olvasottakra.
Kate Mortonnak sikerült remekül ötvöznie az 1900-as évek eleji hangulatot, a XXI. század elejivel. Mint amikor két világ csap össze -jobban belegondolva hatalmas a hézag közöttük-, de Nell a hidat testesítette meg és neki köszönhetően szinte egy évszázad eseményeit olvashatjuk el.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése