Follow Us @nikikonyvesem

2012. május 9., szerda

Catherynne M. Valente: Marija Morevna és a Halhatatlan

Eredeti címe: Deathless (2011.)
Magyar megjelenése: Ad Astra Kiadó (2012.)
Oldalszám: 368
Ára: 2990
Forrás: kiadó (recenzió)

Kiknek ajánlom?: hm-hm. Kicsit úgy érzem,
hogy nem feltétlenül értené meg ezt a
történetet olyasvalaki, aki már az új rendszer
szülötte. És akkor hozzá teszem, hogy minden
nekem se volt tiszta benne. ;o) Ugyanakkor
olyan hangulata van, olyan mesterien keverte
össze a valóságot a fikcióval az írónő, és
valahogy az egész nem tiszta, de mégis kerek.
Szóval mégis mindenkinek csak ajánlani tudom.
Nem tudom, hogy más is érezni fogja-e az
olvasása közben azt a különlegességet amit én,
de bízom benne. :o)
Az Ad Astra Kiadó a Könyvfesztiválra rukkolt elő az első 4 könyvükkel.
Az utóbbi napokban jó pár értékelést olvashattatok már erről a könyvről, de abban mindegyik egyetértett, hogy a Marija Morevna és a Halhatatlan egy nagyon különleges történet, amit nem olyan könnyű szavakkal visszaadni. Én is csak csatlakozni tudok ezekhez az értékelésekhez.
Catherynne M. Valente egy nagyon különleges történetet hozott össze, amiben a valóság és a fikció olyan szinten keveredett, hogy igazán az olvasása során nem tudtam mi a kitalált elem és mi nem. Mintha két világ összecsúszott volna.

Amikor először olvastam a könyvről, hogy az orosz mítoszok és valóság keveredik benne, meg hogy egy madár veszi feleségül a főszereplőnk nővérét, egyből megjelent előttem egy szőrmekucsmás, tipikusan orosz férfi, bajszosan, nagydarabosan, ahogy madárrá változik.
Hogy mire számítottam az olvasása előtt? Nehéz megfogalmazni, mert egyszerre éreztem úgy, hogy tényleg mesebeli lények fognak a lapokon szerepelni, ugyanakkor gondoltam arra is, hogy tán egy szerelmi történetről lesz szó, csak itt pl. angyalok/ vámpírok helyett madárrá változott férfi lesz a főszereplő.
És mit kaptam? Tényleg annyira nehéz szavakba önteni a gondolataimat, már csak azért is, mert ugyanazt a különlegességet érzem, mint pl. Gyacsenkoék Alekszandra és a Teremtés növendékei c. művükben.
Így utólag se tudom eldönteni, hogy mi volt a történetben a valóság és mi nem. Mi maga az orosz mítosz benne és mi az, amivel meg lett toldva.
Az olvasása előtt nem hallottam még Marija Morevna történetéről, de Baba Jaga is csak olyan volt, mint egy folt a múltból. Ismerős, de nem tudtam hova tenni. Nagyon zavart ez, hisz a szüleim, nagyszüleim, dédszüleim az anno rendszerben éltek (én magam is pár évet), de semmi se maradt meg bennem az orosz mondákból, pedig biztos, hogy hallottam róluk gyerekkoromban.

Marija Morevnának három nővére volt. A fiatal lány látta, amint háromszor változott át a házuk előtt egy-egy madár férfivá, majd lépett be a házukba és vitte magával az épp aktuális legidősebb nővérét. Marija így várta a madarát, de hitt abban, hogy ő bizony meg fogja tudni, hogy ki valójában.
Aztán eljött az ő napja is és a "lovagja" magával vitte. ...

Az egész történet olyan, mintha nem lenne elég, hogy a valóság és a fikció összekeveredik, de a mondandója is két síkon játszódik. Mintha lenne egy földi értelme, de érzi az olvasó, hogy mögötte van ott valami, csak egyszerűen nem értettem meg. Tán azért nem, mert én már igazán nem a szovjet rendszerbe születtem, tán azért, mert a múltnak az a része annyira nem ismert számomra és így nem tudtam olvasni a sorokból, csak éreztem, hogy valami van mögötte.

A 3 nővér házassága a történelemnek egy-egy szeletét ábrázolja és megtalálhatóak bennük persze a mesés elemek. Elég ha csak a számra nézünk, mesebelien hárman vannak. :oP
A három vőlegényen keresztül lett ábrázolva az orosz történelem. Hisz az első férfi a cári testőrség tagja volt. Aranykalapot adott a menyasszonyának, megengedhette magának. 14 gyermekük született, Olga ezzel bizonyította hűségét a férje és valahol a cári Oroszország felé is. Évekkel később újra találkozott Marijával és egy fonalgombolyagot adott neki, ami mindig hazavezeti majd. Mintha a gombolyag lett volna a kapocs az otthon (múlt, haza, stb.) és az emberek között. (Tisztára, mint Ariadné fonala.)
A második vőlegény már a Fehér Gárda tagja volt. Kevesebb földi javakkal rendelkezett már, mint Olga férje, szerényebb ajándékot is tudott adni a menyasszonyának, egy fehér kalapot vett neki. A gyermekek száma is jelzi, hogy gazdasági problémák léptek fel a világon, hisz Tatjána 9 gyermek édesanya volt "csak". Míg Olga erénye a hűség volt, Tatjána a szeretői számával kérkedett. Egy almát adott ajándékba Marijának, ezzel jelezve, hogy mindig gondoskodik a szeretteiről. Ha elvontan szeretnék gondolkodni, akkor Olga a múlt, az a bizonyos kapocs ami összeköti az embert a hazájával, az otthonával, a hűség jelképe, stb. Tatjána maga a haza.
A harmadik vőlegény már a Vörös Hadsereg hadnagya volt, ami 1918-1948 között létezett. Mindent megosztott a társaival, az egyenlőség elvében hitt. Könyveket ígért szép ruhák és ékszerek helyett Annának, ajándékba pedig egy egyszerű sapkát adott neki, vörös csillaggal. Amikor pedig Anna újra találkozott Marijával, a családjuk régi házának a kulcsát adta neki. ... A kulcs, ami az ajtót nyitja, az otthonét. Itt A kékszakállú herceg vára jutott eszembe. Ráadásul az egész történet átvitt értelemben, de kicsit emlékeztet rá. 7 kulcs, próbatétel, kinyitja az asszony az ajtókat avagy sem.
Aztán Marija is felnőtt és az anyja elküldte egy bábuskához. Itt veszítettem el a fonalat. Egyszerűen nem értettem, hogy innentől kezdve a lány "egy történet" részese lesz amit olvas vagy pedig megtörténik minden.
Lényeg a lényeg, hogy egy napon egy fekete autó áll meg a házuk előtt, megérkezett a kérője, Koscsej és magával viszi a lányt. Utazgatások, próbatételek, megtanulja-e Marija a "szabályt"? Megérti-e, amit a bábuska mondott neki, hogy "egy házban az egyetlen kérdés az, hogy ki uralkodik"?

Az egész történet olyan, mint egy időutazás a múltba, csak minden keveredik benne. Néha úgy éreztem, mintha éjszaka eltévedtem volna az erdőben, egyik fától rohanok a másikig, fényforrásra vágyom és amikor egy picit meglátom a Hold fényét már tova is libbenek.
Volt, hogy csak úgy peregtek az ujjaim között a lapok, de volt, hogy alig haladtam az olvasásával, annyira szerettem volna megfejteni, hogy mit is akar igazán üzenni.
Semmiképp se gyorsan és könnyen olvasható történet. Mint ahogy mások is írták már, a Marija Morevna és a Halhatatlanra időt kell szánni, lassan kell olvasni, gondolkodni kell rajta. Nem tudom azt mondani, hogy egy fantasztikus történet, de érzem, hogy mégis az, csak egyszerűen még nem tisztult le minden bennem. Úgyhogy olvassátok el! Különleges élmény lesz. ☺

Nincsenek megjegyzések: