Susan Elizabeth Phillips: A szeretőm a First Lady

Eredeti címe: First Lady (2000.)
Itthon kiadta: Victoria Kiadó (2011.)
Oldalszám: 377
Ára: 3399
Forrás: könyvtár

Kiknek ajánlom?: SEP rajongóknak
mindenképp, de azok figyelmébe is,
akik szeretik a könnyedebb romantikus
történeteket.

Van úgy, hogy bár szeretünk egy szerzőt, de épp nem akad a kezeink közé olyan könyve, amit még nem olvastunk. Így jártam én is Susan Elizabeth Phillipssel. Bár sorra jelentek meg az újabb könyvei, valahogy nem jött meg a lendület, hogy akkor én most ezt megszerzem és nekiesek. Aztán történt, hogy nézegettem a könyvtárunk katalógusát és egyszer csak beugrott a neve. Aha, nézzük meg van-e esetleg tőle olyan könyv, amihez még nem volt szerencsém! Így akadt meg a tekintetem A szeretőm a First Ladyn.
Nagyon vártam, hogy nekikezdhessek, kellemes borzongást éreztem, biztos egy nagyon szuper, romantikában és szexben nem szűkölködő történethez lesz szerencsém, totál ráhangolódtam. Aztán elkezdtem és már az elején éreztem, hogy valahogy nem az igazi.

Az első döbbenet akkor ért amikor rájöttem, hogy ez a bizonyos First Lady úgy First Lady, hogy megözvegyült és az új elnöknek nem lett felesége, így közösen "kormányoztak", ha már úgy hozta a sors. Csalódott voltam ettől a fordulattól, mert arra számítottam, hogy miközben a férje dolgozik, ő valahová elutazik (pl. egy szegény afrikai országba), majd szerelembe esik (egy "bantu négerrel", csak mert). Olyan jól elképzeltem a fejemben, erre tessék, kaptam egy özvegy First Ladyt, akinek ráadásul a házassága se volt piskóta.
Aztán azon is csodálkoztam egy sort, hogy míg itt Európában a kislányok arról álmodoznak, hogy teljesen véletlenül belebotlanak majd egy hercegbe és hercegnők lesznek (hajaj, nekem is volt ilyen álmom!), ott a messzi országban First Ladynek készülnek. Elég nehezen tudtam elképzelni, hogy kislánynak erre vágytam volna.

Na de visszatérve a történetre.
Corneliat az édesapja szinte születésétől kezdve arra készítette fel, hogy az államok első számú asszonya legyen. A fiatal nő maga a megtestesült tökéletesség, az amerikaik imádják, a házassága látszólag tökély, viszont a valóság szomorú. A férje és közte nagyon nem működnek jól a dolgok (és akkor ez enyhe kifejezés), ő pedig kezd belecsömörölni az egészbe.
Aztán váratlanul megölik az elnököt, a nő pedig úgy dönt, hogy szünetre van szüksége, álruhában megszökik.
A másik szálon ott van a szívdöglesztő Mat. Persze hatalmas, erős, férfias, mi más is lehetne. A gubanc az életében, hogy a volt felesége meghal, így rá marad két kislány, akik az ő nevén vannak, de nem az ő gyermekei és nem is nagyon tartotta velük a kapcsolatot. A férfi felkerekedik, hogy elmenjen a tizenéves és nagyon lázadó Lucyért és a másfél éves kishúgáért. Persze az egész egyáltalán nem olyan egyszerű.
Útközben a kis család összefut a magát várandósnak álcázó Corneliaval és együtt folytatják útjukat. Izgi-izgi-izgi. .... De nem eléggé. ...

Jobbra, sokkal jobbra számítottam SEP-től. Kellemes olvasmány volt, minden benne volt, de valahogy nem az igazi. Nem éreztem a megszokott SEP-es hevességet, nem jött át az izzás megfelelően és valahogy az egész sem. Mintha nem a régi lenne az írónő.
Mindezektől függetlenül mégis tetszett, csak nem eléggé.
Most viszont remélem, hogy nem fog egy év kimaradni két olvasott regénye között, kíváncsi vagyok a legújabbakra tőle. Vajon mások lesznek-e? Érezni fogom-e a hevességet vagy pedig teljesen egyszerűen az írónő most már finomabb vizekre evezett?