Könyvesem

11-én éjfélkor véget ér a játék.
Aki még nem küldte el a válaszait, és szeretne részt venni a játékban, az Szombat éjfélig megteheti.
Részletek ITT.

2010. december 12.
És megvannak a szerencsés nyertesek, gratulálok nekik! Az első 3 helyezett az, a 6 játékosból. (Írtam e-mailt!)


2010. december 20.
Az írónő megkért, hogy osszam meg veletek ezt a pár sort, amit nektek ír, küld szeretettel:

"Kedves társaim az olvasásban és az álmodásban! Köszönöm Nikinek is, és Nektek is, hogy közvetlenül szólhattam hozzátok! Amióta elkapott a Zzzihlet, ez a láthatatlan zsarnok, aki telesuttogja a fülem szavakkal, és addig suttog, míg fel kell kelnem, és le kell írnom őket, azóta ritkábban olvasok. Az írás teljes embert követel magának, ahogy az olvasás is. Mégis szinte naponta elugrom ide, Niki blogjára, hogy a szemem élvezhesse a könyvek borítója mögötti ígéretek suttogását. Mert a szavak mindenkinek suttognak. Érzésekről, álmokról, reményekről, csupa olyasmiről, amitől ember az ember…

Hadd kívánjak Nektek szeretetben gazdag, ajándékokban szegény, odafigyelős-megbocsátós-kacagós karácsonyi ünnepeket az egyik versemmel!

Okfosztott öröm
Váratlan vidámság simítja el
a gyűrött elmét.
Újszülött ráncok perdülnek táncra
a szemek udvarában.
Oldott mosoly kunkorodik
a szájzug árnyaiban.
Hökkent hangok staccatójaként
buggyan ki a kuncogás.
Ne kérdezd, honnan a hirtelen jókedv.
Ne sápasszon, rosszabb lesz-e, ha múlik.
Minden kérdésed külső erőt kutat,
és eltakarja a belőled áradó fényt.

Látjátok magatok előtt, hogyan kacag egy kisgyerek? Hát, kacagjunk mi is éppen így. Hogy ne takarjuk el a fényt, amivel körbevilágítjuk magunk körül a világot...

Szabó Karmencita, nektek csak Cita"

Először is itt van az Egmont Kiadó játéka:

"Játssz velünk Karácsonyig! Hagyd, hogy a véletlen állítsa össze az olvasnivalót és nyerj 2 könyvet a végén!

A feladat:
1) Menj a könyvespolcodhoz és emeld le az első könyvet, ami a kezed ügyébe kerül!
2) Nyisd ki a 24. oldalon és keresd meg ott a 12. mondatot!
3) Hozzászólásként írd le IDE azt a mondatot! Egy ember csak egy mondatot írhat.
4) Ne áruld el, melyik műből származik, de próbáld kitalálni a többiek mondatainak forrását! A tippjeidet oszd is meg a fórumban! Nézz vissza és válaszolj annak, aki a te mondatod forrását megpróbálta kitalálni!

Nyeremény:
Ha Karácsony első napjáig, azaz 2010. december 25-éig összegyűlik 240 mondat, akkor sorsolunk,
egy szerencsés nyertes megkapja ajándékba
- Nalini Singh: Angyali vadász 2 – Angyalcsók c. könyvét, amint az januárban megjelenik,
- és választhat egyet a többi, már megjelent Egmont Dark könyv közül.

Figyelem! A sorsoláshoz az kell, hogy Karácsonyig írjatok legalább 240 véletlen, szerencsés mondatot: a tizenkettediket egy könyv huszonnegyedik oldaláról. "

Kommenteljetek a megadott oldalra (http://www.facebook.com/topic.php?uid=158887037484760&topic=360), gyűljenek azok a mondatok! ;o)



A másik pedig a Victoria Kiadó nyereményjátéka, Vidd hírét a megjelenésnek!

"Újabb szórakoztató Susan Elizabeth Phillips regény jelent meg a Victoria Kiadó gondozásában. Egy biztos tipp a romantika szerelmeseinek."

A játék részleteit, az alábbi blogon találhatod.

Íme 2 újabb akció. Lehet csábulni, ajándékozni, álmodozni, vagy csak verni a fejünket a falba. ;o)
Libri oldalán Ulpiusos 2+1 akció. Bőven lehet válogatni, 38 oldalon keresztül.



Bookline Karácsonyi Gyermekkönyvheténél is el lehet időzni. Jaj, azok a Könyvmolyképzős könyvek. ;o)
Az akcióban szerepelnek azok a Manó Könyvek is, amikről írtam már.

Labda pattant sajtosrolotól, köszönöm neki.

01 – A múlt év legjobb könyve
Mivel 2009 végén kezdtem igazán visszarázódni az olvasásba (addig energiám Gyerkőc mellett nem nagyon volt hozzá), sok könyv közül nem tudok választani, de az abszolút kedvenc Az időutazó felesége volt.

02 – Több, mint 3 alkalommal olvastad
A Harry Potter összes részét. :o) Illetve a Száz év magányt, Lőrincz L. Lászlótól a Kicsik trilógiát és a Csödöt. :o)

03 – Kedvenc könyvsorozat
Harry Potter, J. R. Ward FTT sorozata, mily meglepetés. :o) De szerettem a Twilight saga-t is, csak az utolsó kötet valahogy nem jött össze.

04 – A sorozat kedvenc része
Harry Potter utolsó 3 kötete. Az FTT-ből, a Beavatás, bár ez külön álló, csak kapcsolódik a sorozathoz. A Twilight saga-ból pedig az első 2 rész.

05 – Boldog leszel ettől a könyvtől
Hű, ez jó kérdés. Utoljára a Pocsék karmán jókat nevettem, felvidított.
Boldog leszek? Az összes olyan könyv, ami rádöbbent, milyen szerencsés is vagyok.

06 – Szomorúvá tesz
Maria Housden: Hannah ajándéka. Nem írtam erről a könyvről, de nem is tudnék. Végig sírtam. Nincsenek szavak hozzá. :o(

07 – Leginkább alulértékelt könyv
Hm. Nem is tudom, semmi se jut eszembe, ami illene ide.

08 – Túlértékelt könyv
Shiver. Sokan szeretik, de nekem nem jött be.

09 – Amiről azt hitted nem fogod szeretni, de végül mégis (és még mennyire...)
Elveszett próféciák. :o) Gaiman-nal mindig bajban voltam, egyik tőle olvasott könyve se ért el nálam átütő sikert. Az Elveszett próféciákban nagyon reménykedtem, ugyanakkor túl sok reményt nem tápláltam felé. De bejött! :o) Nagyon is.

10 – Kedvenc klasszikus
Büszkeség és balítélet, Anyegin, Anna Karenina.

11 – Ami nagyon nem tetszett
Betrice Small: Tiltott örömök. Tipikusan az a könyv, amit letagadnék, hogy olvastam. :oS Nagyon nem, nagyon csalódtam, soha többet. Nem is értem az egészet. (Nem, nem írtam róla, és nem is fogok, nincs mit. Fölösleges papírpocsékolás volt.)

12 – Amit valaha szerettél, de most már nem
A Twilight saga nagy lendülettel indult nálam, de a vége valahogy nem jött össze annyira.

13 – Kedvenc író
Sok van. :o) Susan Elizabeth Phillips, Ward, Jodi Picoult, Rowling. De nagyon sok Dumas könyvet is olvastam anno, nagyon szeretem a könyveit. Leon Urist is nagyon szeretem. És bár tőle még semmiről se írtam, de Lőrincz L. László is nagy kedvenc. A könyvespolcunkon egy egész sor az övé. :o)

14 – Kedvenc könyv az írótól
SEP-Apafogó? Játék az élet? Nem is tudok dönteni.
Ward- Beavatás
Picoult- Tizenkilenc perc
Rowling- az utolsó 3 HP
Dumas: Monte Cristo grófja
Leon Uris: Exodus
Lőrincz L. László: Kicsik, Csöd

15 – Kedvenc férfi karakter

"A nevem Lawrence. Leslie L. Lawrence."

:o)

16 – Kedvenc női karakter
Anyegin Tatjanája. :o)

17 – Kedvenc idézet a könyvből
Mármint az előző kérdéshez kapcsolódva? Akkor ez:

"Ifjabb voltam s tán jobb lehettem
Találkozásunk idején.
Anyegin, szívemből szerettem,
S szívében mit találtam én?
S válasz mi volt? Szigorusága.
Egy halk leány szerelme, vágya
Nem is volt újság, ugye, nem?
Ma is meghül még - istenem! -
Vérem hideg, feddő szavától
S szemétől... Nem hibáztatom:
Nemes szándékú volt nagyon
A szörnyű órában, s magától,
Amit tett, nem volt helytelen:
Köszönöm, hogy úgy bánt velem..."

18 – Csalódtál benne
A csipkeolvasó. Meg a Tiltott örömök, de azt hagyjuk is. :oS

19 – Legjobb adaptáció
Eddig 5 HP részt láttam. A Főnix Rendje nagyon jól sikerült.

20 – Kedvenc romantikus
Elfújta a szél, Büszkeség és balítélet

21 – Gyerekkori kedvenc
Ez jó kérdés. Pöttyös könyvek. :o)

22 – Kedvenc saját könyved
Most nagyon HP-s hangulatom van ma. :o)

23 – Régóta el akarod olvasni, de még mindig nem került sorra
Ilyen jó sok van. :o) A moly-on megnézhetitek a "Szeretném majd elolvasni" polcom alatt. :o)

24 - A könyv, amit bárcsak többen olvasnának
Nem is tudom. Most, így Karácsony előtt olvassátok a Búcsú Liverpooltól-t. :o) Vagy Ahern Ajándékát.

25 - A karakter, akivel leginkább tudsz azonosulni
Harry Potter? :oD (Csak vicceltem. Vagy még sem?) ;o) Anno a gimiben volt egy tanárunk, akitől nagyon félt az osztály. Azt mondta az osztályfőnökünk, hogy képzeljük el, ahogy ő lép ki abból a szekrényből (nem jut eszembe a varázslat neve, de tudjátok, amikor pl. Ron-nak a pók jött ki és korcsolyát varázsolt a pók lábaira.). Na, akkor remekül tudtam azonosulni Harry-vel, ahogy dementorként kilép az illetékes tanár a szekrényből.

26 - A könyv, ami megváltoztatta a gondolkodásodat valamiben
Többnyire mindegyik könyv hatással van rám így-vagy úgy, elgondolkodtat. Legutoljára az Ajándék gondolkodtatott el, hogy mi is az igazi ajándék.

27 – Legmeglepőbb befejezés vagy csavar a történetben
Dennis Lehane Vihar-szigetének a végén jól megdöbbentem.

28 – Kedvenc könyvcím
Pocsék karma

29 – Mindenki utálta, kivéve te
Ilyet most nem is tudok mondani. Nem emlékszem ilyen könyvre. ... Vagy, a Marie Antoinette c. könyvet sokan nem szeretik, de nekem bejött.

30 – Abszolút kedvenc könyv
Jelenleg a Búcsú Liverpooltól, ha csak 1-et írhatok. :o)

És a végére jutottam! Remélem nem untátok meg! ;o)
Akiknek pedig tovább dobnám: Olvasokkk blog, zakkant és Szanik.

Nagyon szeretem Cecelia Ahern könnyed, fiatalos, finoman nőies stílusát. A történetei nem bonyolultak, olvasod, úszol a sorain, de mikor befejezed és becsukod a könyvet, akkor érzed, hogy milyen mély nyomot hagyott benned. Érezni kezded az üzenetét.

Az írónőnek már az első 4 oldalon sikerült megalapozni a hangulatot.
Láttam, ahogy a fiú sétál az úton, bepillant az ablakokon, keresi a karácsonyi fényeket. Tán még figyelte is, ahogy kifújja a száján a meleg levegőt. Még jobban összehúzza magán a kabátot, hideg van, de csak sétál tovább.
Majd megáll azelőtt a bizonyos ház előtt és történik, ami történik. És a "mese" kezdetét veszi. ...

A Karácsony a szeretet, a család ünnepe. Amikor az egész éves rohanásban próbál mindenki egy picit legalább lazítani, lassítani, lenyugodni és csak a családjának élni.
Cecelia Ahern ebben könyvében újra arra hívta fel a figyelmet, hogy észre se vesszük, az igazi ajándék egész évben ott van mellettünk. A párunk, az egészséges gyermekeink, a szüleink, a szeretteink. Mert ők az igazán lényegesek. De egyszerűen a nagy rohanásban annyira természetesnek vesszük, hogy ott vannak, hogy el is feledkezünk róluk. Pedig nem szabad. Mert mi lesz, ha egyszer azon kapjuk magunkat, hogy nincsenek már ott? Vagy épp, mi nem lehetünk már velük. ...

Egy kicsit a történet hasonlított azokra a filmekre, amikor a férfi főszereplő csak lót-fut, elhanyagolja a családját, majd jön a Karácsony szelleme és megmutatja milyen lehetne az élete nélkülük. A főszereplő pedig rájön a lényegre. Hogy már későn-e?

Lou nagymenő, állandóan dolgozik, a feleségét, gyermekeit, rokonait teljesen elhanyagolja. Csak az számít neki, hogy minél előrébb jusson a ranglétrán. Aztán egy napon szóba elegyedik a kolduló Gabe-bel. Munkát szerez a férfinak, aki hálából egy pirulát ad neki, ami segítségével egyszerre lehet két helyen. Közben rádöbben néhány dologra, de ott lóg a levegőben a kérdés: Vajon idejében?

Érdekes volt a könyv felépítése, de így lett olyan igazán Ahern-esen meseszerű.
Nagyon könnyen lehetett olvasni, észre se vettem milyen gyorsan haladtam vele. Amolyan igazi karácsonyi ajándék. És akár üzenet is lehet valakinek. ...
Vajon hány ilyen Lou él a Világon? Hány ilyen Lou-nak lenne szüksége a pirulára? Vagy csak a tanulságra. ...
Tetszett, elgondolkodtatott az üzenete, szerettem. Olyan igazi "Ajándék".

The Gift c.-mel 2008-ban jelent meg angolul, magyarul pedig 2010-ben, az Athenaeum Kiadó gondozásában. Köszönöm nekik!

Az írónő eddig megjelent művei magyarul:
Ui.: Szeretlek (2007.)
Bárcsak láthatnál (2007.)
Ahol a szivárvány véget ér (2008.)
Bennem élsz (2009.)
Talált tárgyak osztálya (2010.)

Idén is újra indult a "Cipősdoboz Akció". Akinek lehetősége van rá, december 1-20-ig tudja leadni a meglepetéseit közel 100 gyűjtőhelyen az országban.
Tavaly 20.300 doboz ajándék gyűlt össze, idén 30.000 a cél, amiket az árvíz,-vörösiszap károsult és a nehéz sorsú gyerekek között osztanak szét.
Idén a Westend bevásárlóközpontban is le lehet adni a dobozokat az 1. emeleten, az Orex és a Marks&Spencer közötti átjáró hídon Hétfőtől Vasárnapig, 10-20 óráig.

Szerintem mindannyiónk fejében megfordul a gondolat így Karácsony felé közeledve, hogy milyen jó lenne egy-két könyvvel is meglepni a gyerkőcöket. Na de mik legyenek azok?
Két gyerekkönyvet mutatnék be nektek, amik a Manó Könyvek gondozásában jelentek meg és akár tökéletes ajándékok is lehetnek a fa alá. ;o)

Amikor a Téli mondókákat kézbe vettem, azonnal elkapott a nosztalgikus hangulat. Kicsinek imádtam a laporellókat, a karácsonyi versecskék mondogatásával pedig izgatottan vártam a Jézuskát. Egyszerűen kihagyhatatlan minimum 1 ilyen kis könyv a Karácsonyra várva.

A gyerekeknek ez az ünnep maga a csoda. Várják a hóesését, várják, hogy a séták során láthassák a lakásokból kiszűrődő karácsonyi fényeket, a karácsonyi hangulat megbabonázza őket. A Téli mondókák még jobban segíti ezt a varázst. Segíti, hogy a Karácsony szelleme ne hunyjon ki bennük.
Köszönhetően a vastag kartonlapoknak, egészen kicsiknek is megfelelő könyvecske lehet akár. Gyerkőc is, még csak hason tudott feküdni, és onnan szemlélgette a világot, amikor az első ilyen laporellós könyvet kinyitottam és letettem elé. Hosszú percekig nézegette a színes képeket, teljesen megbabonázta őt. Ma már a versecskéket is örömmel hallgatja. (Vagy épp "kerítést" építünk belőle, ő pedig beleáll a közepébe, és megpróbál úgy leülni, hogy a kerítés ne dőljön össze. Többfunkciós könyvek a laporellók.) :o)
A könyvecske kis téli versei rövidek, rímelnek, könnyen megjegyezhetőek, ezzel sikerélményt érve el a kicsiknél.
Gábor Emese neve pedig biztosíték arra, hogy színes, télies rajzait nézegetve, azonnal elkapja az embert a karácsonyi hangulat. Ő az, aki 2007-ben elnyerte a Szép magyar könyv díját, Gyermekkönyv kategóriában, Mikes Lajos Sanyimanó c. könyvének az illusztrációjával.

A másik könyv pedig egyszerűen csodálatos. Annyira szép, annyira karácsonyias, hogy nagyon odakívánkozik a fa alá.
Kismackók készülnek a Karácsonyra, végül jön a Mikulás és a napkeleti bölcsek. Mindegyik kis történetecske mellett pedig ott van egy-egy 48 db-os puzzle.
Gyerkőcöknek remek szórakozás lehet a képek kirakása, még én is jól elszórakoztam vele. ;o)
Továbbá kis képfelismerési gyakorlatok is találhatóak a könyvben, amik még izgalmasabbá tehetik a könyv átnézegetését.
A Karácsony Puzzle- könyv illusztrátora az a bizonyos Lee Krutop, aki több kismackós könyvnek az illusztrátora is.

Nekem személy szerint a Puzzle-könyv lett a kedvencem. ;o) Gyerkőcnek meg a mondókás.

Mi felnőttek is szeretjük megmérettetni magunkat egy-egy rejtvényújságban, akkor a gyerekek miért ne szeretnék?
A Hupikék Törpikék foglalkoztató füzetei jó kis szórakozást nyújthatnak az óvodás illetve a kisiskolás korú gyerekeknek. És amellett, hogy a megfejtésükkel sikerélményhez jutnak, kitartásra, gondolkodásra ösztönzi őket.

Gondolom a kis kék törpöcskékről nem nagyon kell mesélnem. Igen, ők azok, akik gombaházakban laknak, imádják az áfonyás muffint, és Hókuszpók a nagy ellenség, akinek az eszén mindig túl tudnak járni. ;o)
Ezeknek a kis foglalkoztató füzeteknek a főszereplői ők lennének. A gyerekek pedig játszva tanulnak a feladatok megoldása közben.

A Labirintusokat akár óvodások is meg tudják oldani.
16 oldalon keresztül, hol könnyebb, hol nehezebb labirintusos játék található a törpökkel.
Anno gyerekkoromban nagyon szerettem az ilyen játékokat. Jól fejleszti a logikát és a tájékozódást.







A játékos tanulás híve vagyok, és úgy érzem, hogy a gyerekeket leginkább az ilyen kis feladatokkal lehet ösztönözni a tanulásra, gyakorlásra. Ezért mindenképp ajánlanám, hogy akinek lehetősége van rá, szerezze be az Ügyi foglalkoztatóját.
Vannak benne könnyű matematika, logikai, képfelismerési gyakorlatok. Továbbá labirintusos és színezős is. Első, esetleg második osztályos gyerekek biztos nagyon jól el tudnának vele szöszmötölni és közben észre se vennék, hogy a játék közben mennyit tanultak.


Minden óvodás, illetve kisiskolás korú gyerkőcnek meg lehet találni azt a kis füzetecskét, ami érdekelné őket. Kifestők, játékos foglalkoztatók, stb. Linkelni nem tudom a sorozat részeit, de a Manó Könyvek gondozásában jelentek meg, az oldalukon utána tudtok olvasni.

Én annyira-de annyira szerettem olvasni ezt a könyvet!
Szinte látom is magam előtt, ahogy egy téli estén a 16 éves Mollie és a 13 éves Annamarie elszökik otthonról, hogy Amerikába hajózzanak. Látom, ahogy fogják egymás kezét a hidegben, valami szörnyűség nyomja a lelküket, de csak szedik, szedik a lábukat, minél előbb a biztonságos óceánjáró fedélzetére jussanak.
Amerikába csak az egyikőjük jut el. Ki lesz az? Mi történik a másikkal? Hogyan folytatódik a történetük? Mi elől menekülnek?

A történet 1925-ben kezdődik és 1945-ben ér véget. A szereplők a szemünk előtt nőnek fel, követhetjük nyomon az életüket.
A romantikus szálai annyira finoman vannak szőve, hogy aki annyira nem szereti a romantikus irodalmat, az is bátran belevághat az olvasásába.
Hiába romantikus irodalom, de még sem ez van a középpontban, hanem a család, a szeretet, az összetartás, és a megbocsátás. Különleges családi történet inkább.
Nagyon jól átjön a kor más viselkedési formája, az elvek. Teljesen más hangulata van, mint a mai regényeknek.
Elénk varázsolja Amerika, Anglia és Írország történelmét, a világháborút. Olyan mesterien, hogy szinte hallottam a bombák robbanását, láttam a lerombolt épületeket, együtt menekültem a rémült emberekkel az óvóhelyre.

A könyv eleje annyira fordulatos, hogy csak kapkodtam és kapkodtam a fejemet, "Ezt nem hiszem el!". Utána szerencsére lenyugszik az állóvíz, és egy nagyon kis könnyed, de magával ragadó történetet olvashatunk.
A szereplők nagyon szerethetőek, a történet szerintem nagyon jól van felépítve, maga a könyv egyszerűen imádnivaló.

Úgy érzem, hogy tökéletes választás a téli, hideg estéken.
Szinte csak úgy tudom elképzelni az olvasását, hogy kint hull a hó, bent a lakásban meleg van, betakaródzol egy könnyű pléddel, kezed közelében egy pohár forró csoki és elmerülsz benne. Felkészülsz a Karácsonyra, átérzed a sorait és az üzeneteit.
Sajnáltam, hogy vége van, én még olvastam volna tovább.
Azt pedig még jobban sajnálom, hogy az írónőtől egyelőre csak ez a könyve olvasható magyarul.

Maureen Lee a II. vgh. idején született Liverpoolban. Több könyvének is a helyszíne ez a város.
Idén a 21. könyve jelent meg angolul, de magyarul sajnos, egyelőre csak a Búcsú Liverpooltól olvasható. 2007-ben jelent meg The Leaving of Liverpool címmel angolul, magyarul pedig 2008-ban.
2008-ban az "Év Romantikus Regénye" (Romantic Novel of the Year Award) díjat is elnyerte vele.

Minden nap fix ajándékok 23-ig, online vásárlás esetén.

1940-ben ismerkedik meg egymással a zsidó származású Vera és Pista. 4 évvel később a németek megszállják Magyarországot és pár hónap alatt kb. 600 ezer zsidót deportálnak. Pista munkatáborba kerül, Vera bujdosik a kisfiúkkal. A háborút mind a hárman túlélik, próbálják az átélt élményeket megemészteni és újra kezdeni az életüket Budapesten.
1956-ban pár pillanatig azt hihette az ország, hogy győzött a forradalom, de aztán megjelentek a szovjet tankok. Vera és Pista elmenekül a két gyermekével, Dániában telepednek le.
A történet 1991-ben kezdődik, Vera 71 éves, Pista 82. Unokáik vannak, sok-sok barátjuk. Szeretik egymást, el se tudják képzelni a másik nélkül az életet, de Pista nagyon beteg ezért meghoznak egy döntést. Együtt mennek a halálba. ...

Johanna, a könyv írónője ekkor 18 éves volt.
2009-ben jelent meg Eine exklusive Liebe c.-mel ez a könyve, ami az ismerősök, rokonok és a saját emlékei alapján próbálja felvázolni a nagyszülei életét, döntését, és az utolsó napjukat.
Mi visz arra 2 idős embert, akik túlélték a holokausztot, túlélték a világháborút, hogy aztán kéz a kézben, önként dobják el az életüket? A szerelemnek tényleg ilyen nagy hatalma van vagy csak egyszerűen féltek? Miért tették? Hogyan tették? Hogyan tehették?

Az írónő mesterien lefestette fővárosunkat, láttam magam előtt a megnevezett épületeket. Fura volt elképzelnem, hogy abban az épületben laktak a nagyszülei, ami előtt évekig, minden nap eljártam. Hirtelen kiemelkedtek a történetből, kézzel foghatóvá váltak.
Néha azért megemelkedett a szemöldököm, amikor próbálta átadni, milyenek lennénk mi magyarok. Tényleg ilyenek vagyunk? Hajlamosak az öngyilkosságra, túlságosan hangoskodóak, a nők korán elhíznak, nem éppen jól neveltek, stb.?

A történet felépítésében ide-oda ugrálhatunk. Hol olvashatjuk a nagypapa szemszögéből az utolsó napot, hol a nagymamáéból, hol a múltban járunk, hol Johanna mesél a jelenben.
Nehéz a szereplőkről bármit is írni, és nem is akarok. Ez nem egy kitalált történet, kitalált karakterekkel.
Hús-vér, élő szereplőkről van szó, akik itt éltek az országunkban, akik megjárhatták a pokol egyik mély bugyrát. Nem tudok sem ítélkezni (hogyan tehetném?), sem véleményt mondani, még akkor sem, ha a nagymama karaktere kevésbé fogott meg. Nem mondhatok véleményt, hisz valakik szüleiről, nagyszüleiről van szó.

Végig döbbenetet éreztem az olvasása során. Nem potyogtak a könnyeim, csak ültem dermedten és olvastam. Mikor pedig befejeztem, becsuktam, és csak néztem magam elé.
Örülök, hogy elolvastam. Rövid történet, de nagyon jól felvázolja országunk múltját. Még akkor is, ha néhol egy kis sántítást érzek. Maga a történet pedig megdöbbentő, elgondolkodtató, egy különös és mély szerelmet mesél el.

Johanna Adorján 1971-ben született, újságíró. Ez az első regénye.
Magyarul, idén jelent meg a Park Könyvkiadó gondozásában a Könyvhétre.

Remélem sikerült eléggé felcsigáznunk az érdeklődéseteket az interjúval, ugyanis most Carmencita Woolf egy kis játékot készített nektek. :o) A helyes válaszolók közül kisorsolt 3 szerencsés nyertes megnyeri a 2-2 alábbi könyvét dedikálva, amiket még Angel Face néven írt.
Ez az a 2 könyv, aminek a kerettörténete lenne A hollywoodi álompár.

Az írónő ajánlása:

"A szerelemtől meghajlik a tér: Két ember között nincs nagyobb távolság, mint egy ölelés, és ha az egyik hollywoodi sztárszínész, a másik meg egy kicsi közép-európai országban tanárnő, akkor sincs köztük távolság. Ami vagyoni, földrajzi, testi adottságban lévő különbség meg létezik, azok csak két szemmel látszanak, hárommal a lényeget lehet látni, az emberségben meg nincsenek mérőszámok. Jóság van. Vagy nincs...
Belső hajlítás: A két messziről egymás felé vágyakozó ember, Billy és Rika már összehajoltak. Tartják egymást erősen. A hétköznapok rutinjában is működik a hajlítás? Mert ha igen, az az IGAZI hajlítás. A koszos zoknit mindennap a szennyesbe dobni, ez szerelmebb szerelem, mint néha virággal állítani haza..."

Nincs is más feladatotok, mint helyesen válaszolni az alábbi kérdésekre, és a helyes megfejtéseket elküldeni erre az e-mail címre:

A sorsolás másnap lesz.
A nyerteseket e-mailben értesítjük.

És akkor lássuk a kérdéseket, amik A hollywoodi álompár c. könyvéhez kapcsolódnak.
1. Kiről mintázta az írónő a könyve férfi főszereplőjét?
2. Mi a "hajítás" lényege?
3. Milyen történelmi, vagy inkább mitológiai eseményről szeretne az írónő egy olyan "nőkről-nőknek" történelmi regényt írni?
+ 1. Mi a véleménye az írónőnek Angelina Jolie-ról?

A válaszoknak utána tudtok nézni az írónővel készült interjúban. A + 1 kérdésnek pedig az írónő honlapján ill. a blogjában. Ne gondoljatok bonyolult megfejtésekre, ki is lehet logikázni. ;o)
Hajrá-hajrá! A szerencsés nyerteseknek még a fa alá fognak kerülni a könyvek.

Pár nappal ezelőtt egy nagyon édes, szórakoztató, élvezetes mesesorozatot vehettem kézbe a Manó Könyvek jóvoltából.
Mivel egy két éves gyerkőc édesanyja vagyok és nagyon fontosnak tartom, hogy rendszeresen, a gyerekek korosztályának megfelelő könyvből meséljünk nekik, így gyorsan bele is temetkeztem a 6 kis történetbe.
Liane Schneider egyszerű, de mégis izgalmas, rövid kis történetei azonnal megfogtak. A könyvei témáját egy-egy olyan esemény köré szőtte fel, amik hétköznapiak, amik felolvasásával segíthetünk a gyerekeknek megérteni az őket körülvevő történéseket. Legyen szó az első óvodai napról, vagy a kistestvér érkezéséről.

A téma, a történetek hosszúsága az óvodásoknak megfelelő, 24 oldalas egy-egy kis könyvecske.
A rajzokat Eva Wenzel-Bürger készítette. Színesek, aranyosak, mosolygás minden oldalon, nem túlbonyolított, pont úgy jó, ahogy van.
A sorozat jelenleg 26 részből áll németül. Idén, ez a 6 rész jelent meg magyarul:

Amikor megláttam a címét, egyszerre húzódott mosolyra a szám, ugyanakkor szorult össze a szívem. Gyerkőc jövőre óvodába megy.
Egyik szemem sír, hogy ilyen gyorsan rohan az idő, a másik nevet és várom a percet, amikor elővehetem majd ezt a könyvet és elmesélhetem neki, hogyan telt Bori első napja az óvodában. Megnyugtathatom, hogy minden rendben lesz, szeretni fogja, láthatja, hogy Bori is félt, de a végén mosolyogva, izgatottan mesélte az anyukájának, hogyan is telt az első napja.
Kiscsoport előtt álló gyerkőcök szüleinek mindenképp ajánlanám a figyelmébe. Már csak azért is, mert Bori felhívja arra a figyelmet, milyen félelmei lehetnek egy kis gézengúznak az óvoda kezdete előtt.

Gondolom sokunk fejében megfordult már, hogyan mondjuk el egy óvodás korú gyereknek, ha kistestvére érkezik. Hogyan érhetjük el nála, hogy várja a kistestvért, ne pedig vetélytársként tekintsen rá?
Ebben a részben erről olvashatunk, ugyanis Borinak kistestvére érkezik.







És az újabb nagyon izgalmas téma, ami gondolom egyszer minimum minden családnál szóba kerül. Cica, macska, hörcsög, aranyhal, kisegér és társi. A gyerekek nagyon szeretik az állatokat, Gyerkőc már most minden kóbor kutyát és macskát szíve szerint hazacibálna.
Ebben a kötetben finoman arra próbálja felhívni az írónő a gyerekek figyelmét, mekkora felelősség is egy kisállat.




Juj-juj, gyerekorvoshoz menni. Nálunk az indulás még elmegy, de mikor megérkezünk a rendelőbe, Gyerkőc megérti, hová is vittük őt, kezdődik a bújás, dédelgetés, majd amikor belépünk a rendelőbe és meglátja a fehér köpenyt, azonnal ugrik is egyet és startol kifelé. :o)
Ebben a 24 oldalban Borinak státuszvizsgálatra kell mennie. Az elején aggódik, de természetesen a végén rájön, hogy kár volt félnie.


És íme egy karácsonyi rész is, ennek most kimondottan örültem Karácsony előtt.
Várakozás, készülődés, karácsonyi hangulat, hópelyhek, vásár, karácsonyfa vásárlás és díszítés (odáig voltam a játszócumis díszért!), végül a nagy nap. Teljesen elfogott a láz, várom a havat, a díszítést, hát még akkor mit érezhet egy óvodás korú gyerkőc, miután elmesélte neki valaki ezt a kis történetet! ;o)



Az előző kis történethez akár kapcsolódhat is, de igazából külön álló történet.
Milyen szerencsések is vagyunk, hogy ebben a korban a kicsik még örömmel segítenek nekünk formákat nyomkodni a tésztából, de pár év múlva már ugyanezért könyöröghetünk. :o)
Bori sütni szeretne és végül süt is. A könyvnek a végén pedig ott található a keksz receptje, aminek aztán a mese után neki is lehet állni, hogy teljes legyen a történet. ;o)


Nagyon tetszett, nagyon élveztem az olvasását. Gyerkőcöt a kora miatt, leginkább a rajzok érdekelték. Izgatottan fedezte fel a cicát, a gyerekeket, játékokat, amit csak talált. Így fiatalabbaknak is bátran ajánlanám, nem csak óvodásoknak.
Szerintem ez egy olyan kis sorozat amit érdemes beszerezni, érdemes újra és újra elővenni, amikor aktuálissá válik a történet lényege is.
És van még egy plusz pont.

Sajnos, nem sajnos, nem éppen olcsó mulatság egy könyv vétele, és a gyerekkönyvek se kivételek, ezért a legtöbb családban nagyon át kell gondolni, mikor, mire költenek. Én többek között ezért is vagyok a könyvtár híve, a gyerekrészleget sem kihagyva.
A Barátnőm, Bori sorozat viszont, úgy érzem, hogy árban is nagyon kedvező, 690 Ft egy-egy kis könyvecske.
Mikulásnak, Jézuskának ajánlanám a figyelmébe. ;o)

A jó mesekönyv történetei olvasmányosak, kedvesek, tanulságosak és az adott korosztálynak megfelelő a tartalma. Gondolkodásra késztetik a kicsiket, kíváncsivá teszik őket, kérdések vetődnek fel bennük, melyek hatására fejlődik a szülő-gyermek között a kommunikáció.
Többször is hangoztattam már, hogy a beszélgetés nagyon fontos. Persze egy óvodás korú gyerkőccel nem a világpolitikai helyzetet kell megbeszélni, de ha elővesszük a Terka, a Világutazó c. mesekönyvet, elég sok olyan témát találhatunk, amikről utána beszélgetni lehet, nincsenek határok.

Egy sorozatról lenne szó, aminek eddig 3 kötete jelent meg a Manó Könyvek gondozásában.
Az első a Terka a piacon, a második a Terka és a varázscsizma, a harmadik a Terka, a Világutazó, amiről most írni is fogok.

Hohol Ancsa a mesekönyvek írója, aki angol-magyar szakosként végzett az egyetemen. 10 éve barátok Boris Julival, a sorozat illusztrátorával, így adott volt nekik a munkafelosztás. ;o)
Mivel a sorozat másik 2 részét még nem olvastam, így csak erről tudok nyilatkozni, de bátran állíthatom, nagyon jó kis történetet hoztak össze.

Terka 4 éves, óvodás, cserfes, megvan a véleménye, kíváncsi, barátságos, tüneményes, mint a legtöbb vele egykorú kisgyerek.
Hohol Ancsa nagyon jól meg tudja szólaltatni a szereplőjét, igazán szerethetővé teszi.
Boris Julis pedig tündérien megrajzolta a történetet. Vidám színek, nincsenek túlbonyolítva a rajzok, kedves figurák, viccesek.

Ebben a kötetben Terka, álmában bejárja a fél Világot a repülő óvodai ágyán Grétával és Flórával, az új óvodai társaival együtt. (Még jó, hogy neki nem olyan összebicsakló ágya van mint anno nekem. Nem egyszer úgy kellett szétfeszíteni, mert beleszorultam.)
Nincsenek túlbonyolítva a történetek, röviden, egyszerűen, 2-2 oldalban (a rajzokkal együtt) megismertethetjük a gyerekekkel Afrikát, a sarkvidéket, Kínát, Ausztráliát, Finnországot, Hawaiit, Indiát, Hollandiát. Mindegyik helyszínen az ottani gyerekeken keresztül próbálják finoman bemutatni, hogy nem az számít, ki hol lakik, milyen nemzetiségű, milyen a bőrszíne, milyen nyelvet beszél, hanem a belső tulajdonságok.
Úgy gondolom, hogy egy nagyon jó kis beszélgetés kezdete lehet ez a könyv.

A sorozat hivatalos oldala megtekinthető itt.
A Csodaceruza oldalán pedig olvasható egy interjú az írónővel és az illusztrátorral.

Itt a megígért interjú Carmencita Woolf-fal. Remélem, hogy érezni fogjátok az írónőnek azt a kisugárzását, ami a könyvén keresztül is átjön. Hihetetlenül kedves, közvetlen, barátságos, amolyan angyalka-természet és szívből kívánom neki, hogy eljöjjön az a világsiker. ;o) Megérdemelné. ...

(Hú, rendesen izgulok, hogy fog nektek tetszeni, ez életem első interjú-félesége.)

Mit lehet tudni Carmencita Woolf-ról?
Szabó Karmencita a „becsületes” nevem, de anyukám lánykori nevét, a Wolf-ot angolosítottam kicsit. Szépen cseng, kiejteni is könnyebb egy külföldinek, de ami fontosabb, benne van az a hála és szeretet, amit anyu és az ő anyukája iránt érzek. Nekik köszönhetem, hogy teljes emberré cseperedhettem.
Pécsett élek, tanár volnék, ha nem író lennék, vagyis mindkettőt művelem. A tanításból van a pénzem (nyelveket tanítok), és rajongok a munkámért. Mindig is szerettem tanítani, de négy éve nyáron, teljesen kifordult az életem a megszokott menetéből, mert rám jött az írás, mint valami szellemi hascsikarás (csak pár verset írtam előtte, mást semmit), és három hét alatt megírtam az első könyvemet. „A szerelemtől meghajlik a tér” a címe, és varázslat volt a megírása az elejétől a végéig!

"A hollywoodi álompár álom nélkül” előtt, már megjelent 3 könyved. Azokról mit lehet tudni?
Az első négy könyvem a Hajlítás-sorozatom kötetei, ebből kettő jelent meg, és egy különálló történet, ami Mexikóban játszódik. A hajlítás meg azt jelenti nekem, ahogy két ember egymás felé nyújtózik, hogy középen összeérjenek. Ha csak az egyik nyújtózik, a gerince törik, annyira, abból maximum rabszolgaság lesz. Ha mindketten három szemmel nézik egymást, akkor mit sem számít, kinek mennyi pénze van, hogy néz ki, vagy mennyivel sikeresebb a másiknál. A hajlítás képessége minden emberben ott szunnyad, bátorság kell felébreszteni, hogy tiszta szemmel nézhessünk körül végre. Ha érdekel valakit, mi a sorozatom lényege ennél is pontosabban, a honlapomon (www.szerelemhajlitas.eoldal.hu) olvashat rólam és a hajlításról – ami ugyanaz! – többet is. Egy-egy teljes fejezetet is feltettem a könyvekből, hogy érzékeltessem, miről is próbálok gagyogni.

Kapcsolódnak ehhez a történethez?
"A hollywoodi álompár álom nélkül” a Hajlítás kerettörténete. A sorozat négy kötete már elkészült, amikor elkapott a Zzzihlet megint. Az Álompárban nincsenek is fejezetek, mert úgymond nem regény, hanem a „valóság”, az életünk meg egyre csak hömpölyög, nap, nap után.

Mennyi a hasonlóság közted és a könyvben szereplő Carmi között?
Carmi és én egyek vagyunk. Teljesen. Amikor elkezdtem írni az első kötetet, minden álmomat, vágyamat is kiírtam magamból. Így lettem én magam a főszereplőm is. Szokatlan életem volt, ilyen lapokat osztott nekem a sorsom. Megtanultam elfogadni, megtanultam egyedül lenni, megtanultam sokaknak odaadni magam, ha már keveseknek (egy férfinek és a gyerekeimnek) nem adhattam. Kívülről néztem mások életét, szemlélődtem, megláttam az összefüggéseket, ettől elfogadóvá váltam, hiszen nincs igazi különbség köztünk, és álmodoztam saját életről. Ezt írtam ki magamból. A türelmemet, az őszinteségemet, meg a képességet, hogy nagyokat tudjak kacagni a világon, úgy kaptam. Én ilyen vagyok. Mindnyájan okkal válunk olyanná, amilyenné.
Írom valahol az Álompár folytatásában – kész van, de csak a számítógépemen -, hogy

mindenkit csak magához szabad hasonlítani, nem másokhoz. Valaki szerint ez egy baromság. Szerintem, nem. Mert ki is érthetné meg, hogy milyen az életem, aki nem élte meg?

Az a lényeg, hogy voltam körülményeim, és voltak adottságaim, és én ezekből mit tudtam kihozni. A körülményeim adottak, de hogy kesergek-e, szidom-e a sorsomat, és alkoholba menekülve gyűlölködöm, vagy vigyorogva végigsétálok az életemen, megosztom magam másokkal, teljesen őszinte merek-e lenni… na, ez már rajtam áll. Én döntöttem. Tudatosan, és nem szándékozom letérni a vigyorogva sétálás ösvényéről. Aki sétálna mellettem, abba örömmel belekarolok, és szétdumáljuk a szánkat a séta közben.

Mi adta a történet ötletét?
Hollywood beteg világ. Vagy imádják, vagy mocskolják. Egyik sem jó. Amikor elkezdtem álmodni magamnak egy szerelmet, ösztönösen olyan nagy távolságot képzeltem közénk, hogy el tudjam mesélni, milyen érzés meghajlítani az előítéletek terét, hogy két ember összesimulhasson. Az első kötetem mottóját is én kreáltam:

„Két ember között a legnagyobb távolság éppen egy ölelésnyi. Nem több. De nem is kevesebb.”

Az ölelés elvileg könnyű mozdulat, még sincs nehezebb nála! Felszínes a világ, hazudunk állandóan, lazának és megértőnek hazudjuk magunkat, de az igazi hajlítás baromi nehéz! Gondoltam, ha Hollywood egyik szexistene tanulná meg nyögve, milyen igazi életet élni, három szemmel nézve, és ezt egy vigyorgó magyar tanárnő mutatná meg neki, ez aztán HAJLÍTÁS lenne a javából! Az is lett. Én meg gyönyörűeket álmodtam közben.
Nekem két életem van. A kinti valóság az, ahol most ütögetem a billentyűket, és tudom, hogy nem állnak sorban az ajtóm előtt szexistenek, és egyedül élve is boldog tudok lenni. Képességem van rá. És van a másik életem, ahol szerelemben élek. Igaziban. Csillagszeműnek neveztem el Őt. Nem Brad Pitt az illető. B. P. a modell. Vagyok annyira értelmes, hogy tudjam, ismeretlen szerzőként reklámra van szükségem. Mert se pénzem, se kapcsolataim, ezért előszedtem Brad és Angie figuráit, hogy rájuk kapja fel a fejét az olvasó. Aztán ha már felvett a könyvesbolt könyvkupacából, onnan a tehetségem az úr.

Meddig dolgoztál rajta?
Gyorsan írok. Négy év alatt írtam meg a nyolc könyvet, most dolgozom az önéletrajzomon, az lassan megy, mert le kell buknom a saját mélységem legmélyére, és ez pokoli nehéz! De az álmaimat leírni, meg azt, amit a világról megértettem a sok szemlélődés közben, az könnyű. Gyorsan megy. Amin tökölök, az csak néhány kifejezés. Hogy meg lehet-e fogalmazni még érzékletesebben valamit? Például amikor olyan fáradtak vagyunk, hogy elaludni se tudunk, arra kitaláltam, hogy „tele voltam valami furcsán fényes fáradtsággal.” Értitek? El lehet ezt mondani úgy is, hogy aludni se tudtam, annyira ki voltam purcanva. De így szebb. Nekem szebb.

Képes vagyok tizenkét-tizennégy órát írni egyfolytában, csak a húgyhólyagom és a szomjúság ránthat fel pár percre. És amikor a végén elolvasom, amit írtam, sose értem, miért pont azok a szavak buktak ki belőlem, amik végül kibuktak. Ez a része is varázslat, mint a benti életem szépsége.

Hát, ilyen az írás. Mármint nekem.

Mi is a hajlítás lényege?
Annyit rittyentenék hozzá ahhoz, amit már elmondtam, hogy mindenki hajlít. Állandóan. Csak kicsiket hajlítunk, aztán visszaállunk a kezdő pozícióba. Mert félünk.

Hajlítani azt jelenti, hogy bízunk abban, akihez oda akarunk simulni.

És az biztos, hogy néhányszor már belénk taposott az, akinek oda akartuk adni magunkat. Jogos, hogy félünk. Mégis újra meg újra meg kell próbálni, mert szerintem ezért kaptuk az életünket. A kockáztatásért. Mi a manótól lehetne többé válni, mint az állandó próbálkozástól? Valami bejön, valami nem. Így ér körbe az életünk…

Milyen terveid vannak a jövőre nézve?
Amikor befejezem az életem papírra vésését, akkor írok tovább. Egy történelmi regényt is elkezdtem tavaly, de anyukám agylágyulást kapott, a paranoia és depresszió mellé, hogy még nehezebb legyen mindkettőnknek, felmondtam az állásomat, ápoltam egy évig, és a napi rettenet, ahogy a szemem láttára veszítette el ember mivoltának egyre nagyobb részét… ez lelassított. Most már öregek otthonában van, nővérkék vigyáznak rá, én meg megpróbálom elfogadni, hogy nem tudok többet tenni érte. Most kezdek újra visszatérni az életbe. Tele vagyok tervekkel. A történelmi regényem arról szól, hogyan élték meg a nők a trójai háború húsz évét? Nem a hősök, hanem a nők. Az anyák, akik nézik, hogy cseperednek a fiaik, és rettegnek, mikor kell őket is felküldeni a várfalakra? Feleségekről írok, akik a férjüktől naponta kell, hogy elbúcsúzzanak, mert lehet, hogy nem jönnek haza estére. Nőkről, akik gyűlölik a háborút, de nem mondhatják, mert a hazájukat meg szeretik. A régi történet egy új szemszögből, ez mozgatja a fantáziámat. Ez is…

"A hollywoodi álompár álom nélkül" c. könyvről itt írtam.