Könyvesem

"1954 nyarán Teddy Daniels szövetségi rendőrbíró és újonnan kinevezett társa, Chuck Aule megérkezik a Vihar-szigetre, melyen egyedül az Ashecliffe Elmegyógyintézet áll. Feladatuk, hogy nyomára bukkanjanak az egyik ápoltnak, aki egykoron szörnyű bűnöket követett el, és most titokzatos módon tűnt el a bezárt cellájából. A szigetre azonban pusztító hurrikán csap le, a rejtélyek és a megválaszolandó kérdések pedig egyre sokasodnak. Hogyan szökhetett meg valaki a zárkájából, és hol rejtőzhetett el a kietlen szigeten? Ki hagyja hátra a titokzatos üzeneteket a nyomozók számára? Mi történik valójában a hírhedt C Részlegben? Miért veszi körül az üresnek tűnő világítótornyot elektromos kerítés, és mit keresnek ott a felfegyverzett örök? Minél közelebb kerülnek a nyomozók a titokhoz, annál inkább úgy érzik, a megoldás folyamatosan kicsúszik a kezeik közül. Vajon csak képzelik, vagy tényleg mindenki az őrületbe akarja kergetni őket? Teddy Daniels egyre elszántabban keresi a megoldást, de minduntalan falakba, nyomasztó titkokba és hazugságokba ütközik. A végső igazságért pedig talán mindent fel kell áldoznia."

Már hónapok óta várt a sorára ez a könyv a könyvespolcunkon. Ha tudtam volna, hogy ilyen kincsecske hever parlagon!
Szanik eme bejegyzése annyira felkeltette az érdeklődésemet, hogy belevágtam a nálam levő könyvbe. És már a 19. oldaltól elvesztem.

Nem vagyok kimondottan krimi rajongó, de néha van olyan időszakom, amikor sorban falom a krimiket.
Az igazán jó krimi gondolkodásra ösztönöz. Együtt nyomozok a nyomozóval, próbálok rájönni a tettes kilétére. Egy idő után van egy sejtésem, de szeretem, amikor aztán rádöbbenek, hogy rossz úton jártam, hatalmas döbbenet ér, a fejemhez kapok, és egyszerűen nem tudom letenni, a bűntény végére akarok érni.

A Vihar-sziget zseniális.
Kb. az első fele olyan volt, mint a szokványos krimik, semmi újdonság. De aztán jött egy olyan fordulat benne, hogy a szemeim elkerekedtem, "Most mi van?", és nem tudtam letenni. Minden a feje tetejére állt.

Igazán olvasmányos, szerintem szenzációs. Minden sorát élveztem, és nagyon várom, hogy az író más könyvei is a kezeim közé kerüljenek.


Dennis Lehane 1966-ban született.
Első regénye 1994-ben jelent meg, és el is nyerte vele az Amerikai Krimiírók Szövetségének Shamus-díját.
Eddig legnagyobb sikerű könyve a 2001-ben megjelent Titokzatos folyó, amiért Anthony- és Dilys- díjakat zsebelhetett be.
A Vihar-sziget megfilmesítési jogait már a megjelenése előtt megvették. A filmet 2010-ben a Berlini Nemzetközi Filmfesztiválom mutatták be, Leoardo DiCaprio, Mark Ruffalo főszereplésével.
hivatalos oldala: http://www.dennislehanebooks.com/

"A Fekete Tőr Testvériség hat vámpír harcosból álló csoport, akik a fajt védelmezik. A testvériség szövetségese most élete legnagyobb kihívásával, valamint a kor legsötétebb gonoszával kényszerül szembenézni. Butch O’Neal természeténél fogva harcos. A nehéz életutat bejárt, egykori gyilkossági nyomozó az egyetlen ember, aki valaha is bebocsátást nyert a Fekete Tőr Testvériség belső köreibe. Ő azonban egyre nagyobb szerepet akar vállalni a vámpírok világában, és az alantasok ellen folytatott harcukban. Ha nem kaphatja meg a vámpír lányt, akit szeret, akkor legalább a testvérek oldalán akar harcolni… A sors azonban megátkozza azzal az egy dologgal, amire vágyik. Amikor feláldozza magát, hogy megmentsen egy vámpírt a gyilkosoktól, a háború legsötétebb hatalmának esik áldozatául. Haldoklik, ezért a testvériség Marissát hívja segítségül, hogy visszahozza az életbe, de talán még az ő szerelme sem elég ahhoz, hogy megmentse... "

Őszintén szólva, Butch karaktere sose hozott lázba, viszont Marissa az első részben annál jobban szimpatikusabb volt nekem. Kíváncsi voltam arra, hogyan fognak összejönni, milyen lesz a kapcsolatuk, mennyire heves.
Butchtól nem sok jóra számítottam, nem csak azért, mert ő az egyetlen ember férfi, hanem egyszerűen a világvégi karaktere annyira lehangolt, hogyha nem lehetett volna sejteni, hogy valami köze lesz Marissahoz, túlságosan kíváncsi se lettem volna a történetére.

Butch az, akit ember létére befogad a Testvériség. Amolyan "tökös legénynek" tűnő szereplő.
Marissa pedig Wrath "felesége" volt, amíg a király meg nem találta Beth-t.

Jó volt a történet, rosszabbra számítottam. ;o)
Ahogy észrevettem, a párok egyre háttérbe szorulnak. Míg az első rész, szinte csak Wrath-ról és Beth-ről szólt, fokozatosan érezni lehet, hogy egyre csökken a szerelmesek tere, és tágul a "körítés".
Volt benne minden: szenvedély, harcok, izgalom.

Ez a rész eléggé felkeltette az érdeklődésemet V. irányába. Kíváncsi leszek az ő részére, milyen lesz az a nő, aki meghódítja őt, és hogyan fog történni a dolog. ;o)


Előző részek:
Éjsötét szerető
Síron túli szerető
Megsebzett szerető

És már játék is van a sorozathoz, íme. (katt a képre)

"Gemma Doyle alig várja, hogy elutazzon a Spence Akadémiáról a karácsonyi szünetre, a barátnőivel töltse az időt Londonban, elegáns bálokra járjon, és ami már nem akkora mulatság, a betegeskedő apját ápolja. Miközben az 1896-os év szilveszterére készül, egy jóképű fiatalember, Lord Denby szeme akad meg Gemmán, vagy csak úgy tűnik? Mégis, a nagyvárosi forgatagban is egyre erőteljesebbek Gemma látomásai három fehérbe öltözött lányról, akikkel valami szörnyűség történt, amit csak a birodalmak tudnak megmagyarázni... "

Egyre több helyen láttam, hogy az olvasók izgatottan várják a trilógia befejező kötetének a megjelenését, így meggyorsították bennem a vágy felbukkanását, hogy elolvassam a második kötetet.

Az első kötetet így jellemeztem:
Valahogy ezt a borzongást most nem éreztem. Egyszerűen nem tudott magával ragadni a történet.
Többször is félretettem, pihentettem, hátha csak nincs meg a hangulatom hozzá, de később se ragadott annyira magával. Bár tény és való, hogy a második fele pörgősebb, olvasmányosabb és a Birodalmakat is jobban meg lehet ismerni, részletesebben van ábrázolva. De még sem. ... Vagy csak rosszkor vettem a kezembe.

Nekem olyan, mintha ennek a kötetnek csak annyi lenne a jelentősége, hogy kiderült ki is Kirké. (Ezen meg is döbbentem.)

A három barátnő Londonban tölti a téli szünetét. Gemma megismerkedik Simonnal, Ann továbbra is odáig van Gemma testvéréért, Felicity lázad a szülei ellen. És mindeközben látogatásokat tesznek a Birodalmakba, ahol Pippa várja őket. Pippa, aki megváltozott, de közben még sem.
A lányoknak meg kell találniuk a Templomot, hogy a Rend-et újra helyre tudják állítani, és mindeközben Kirké a nyomukban van. ...


Előző része:
Rettentő gyönyörűség

Most már nem csak mesélni lehet a Gyerkőcöknek Boribont, hanem hallgatni is velük. ;o)
Tuti felkerül a Jézuskás listára. ...

"A népszerű Kockásfülű nyúl megihletője Marék Veronika, 8 részes Boribon és Annipanni című mesekönyvéből készíti el első zenei lemezét. A 40 perces lemez 17 dalt tartalmaz majd, amelyek Boribon maciról és barátjáról, Annipanniról szólnak."

"Laura vagyok, tizenkilenc éves egyetemi hallgató. Prostituált lettem, hogy tanulhassak. Az események különös láncolatában úgy történt meg egyik dolog a másik után, hogy szinte észre sem vettem, mibe sodródtam bele ...`
Az álnéven író diáklány blogban mesél kettős életéről: nappal lelkiismeretes egyetemista, szülei mintagyermeke, éjszaka alkalmi prostituált, aki 100 euróért árulja a testét; így keresi meg a lakbérre, ennivalóra, jegyzetekre valót. Pedig a beiratkozáskor még azt remélte, hogy élete legszebb időszaka veszi kezdetét. Hogyan jutott idáig? Laura kíméletlen őszinteséggel ír a szüleinek kiagyalt hazugságokról, az internetes szexchatekről, a szolgálatait igénybe vevő perverzekről és lúzerekről, és persze a szexről, ami örömöt nem, de átmeneti anyagi biztonságot kínált neki.
A Szex és tandíj az utóbbi idők egyik legnagyobb botránykönyve volt Franciaországban, ahol közel félszáz ezer diák kényszerül alkalmi prostitúcióra. Laura D. egy közülük, akinek szerte a világban vannak sorstársai, így hazánkban is."

A Fucking Berlin után eszembe jutott, hogy ott figyelt a könyvtár polcán az eléggé hasonló tartalmú másik ilyen témájú könyv, a Szex és Tandíj. Kíváncsi voltam, mi újat olvashatok majd ebben a könyvben, na meg egyáltalán milyen lesz.

Tartalom szinte ugyanaz, csak a helyszín más.
Míg a Fucking Berlinben Sonia 20 éves a történet kezdetén és Berlinben tanul, továbbá 4 évet ölel át a története, addig a Szex és Tandíjban Laura 18 és fél éves a történet kezdetekor, Franciaországban tanul és 1 évéről ír.
Semmi újdonságot nem olvashattam.
Egyetemista lány, aki úgy érzi, hogy más munkával nem tud annyit keresni, hogy megéljen és tanulni is tudjon, így kiköt a "piroslámpás negyedben".

"Az ember nem lesz prostituált zsebpénzért tizenkilenc évesen. Divatos holmikért, egy-egy kávéért még nem adja el a testét. Csak a nélkülözés viszi rá, és ha átmenetileg semmi más megoldást nem tud kitalálni, hogy teljen lakbérre, rezsire, ennivalóra."

Ebből a kis idézetből is kiderül, hogy igen, Laura tényleg nehéz helyzetben volt. Mondhatjuk, hogy éhezett, de ebben nagy szerepe volt a szintén elfuserált kapcsolatnak. A barátja. ... Á, jobb rá szót se fecsérelni. ... És biztos nem volt más megoldás?

Nekem az egész történet olyan, mintha alig-alig feküdt volna le valakivel, mert többnyire mindig úgy ledermedt, hogy semmit se tudtak vele kezdeni a férfiak.
Nincsenek benne obcén leírások, részletezések, viszonylag normális regénynek felelne meg, de közben még sem.
Olvasod-olvasod, aztán a végén rájössz, hogy nem is olvastál semmit, csak az idő telt vele.

És nem értem, hogy jön ide a blog? A könyvből nem derül ki, hogy ezek blogbejegyzések. Akár naplóbejegyzések is lehetnek egy kockás füzetben. ...

És a Libri oldalán így van bekategorizálva: szépirodalom- romantikus/ kalandos. ... Sikítófrász.

Nem tudom, hogy vagytok vele, de én már most karácsonyi lázban égek. :o) Nem lehet elég korán kezdeni. ;o)

1+1 akció a Librinél.
Közte van a Pocsék karma, amiről itt írtam, tényleg nagyon humoros könyv.
Frei Tamás könyvei is megtalálható az akcióban, agyalgatok rajta.
Carlos Ruiz Zafón-tól pedig az Angyali játszma. A szél árnyéka nagyon megfogott.
Az Eat, Pray, Love-ról rosszat eddig nem hallottam.
Csak, hogy ne legyen könnyebb az őszi döpping. ;o)
(katt a képre)


Kortárs mesék hete a Bookline-on.
Bogyó és Babóca, Boribon, Berg Judit kötetek akciósan, és még sok más könyvecske.
(katt a képre)

"Évszázadokkal ezelőtt egy lidérces éjszakán Sebastian Wroth vámpírrá változott. Telve gyűlölettel és örök magányra kárhoztatva nem sok értelmét látja az életnek, amíg egy gyönyörű és veszedelmes teremtés el nem jön hozzá, hogy megölje.
A Dermedtszívű Kaderin két imádott leánytestvére a vámpírok áldozatává vált, azóta a valkűrnek nincsenek érzései. Mégis valahányszor találkozik Sebastiannal, újult erővel támad fel benne a kéjvágy, és képtelen véghezvinni küldetését. Sebastian és Kaderin menthetetlenül egymásba szeretnek, és közösen titokzatos ereklyék nyomába indulnak ősi sírokon és katakombákon át, akár a történelmet is újraírva, hogy elnyerjék az örök boldogságot. Ám eljön a pillanat, amikor Kaderin választásra kényszerül; szerelem vagy család, élet vagy halál.
Kresley Cole világhírű sorozata megérkezett. A számos országban bestseller regényeket fergeteges akciók, ördögien szenvedélyes szex és lenyűgöző szereplőgárda jellemzi. A Vámpírok alkonyat után sorozat az olvasókat egy varázslatos és démoni világba vezeti, ahonnan nincs visszaút."

10 hónappal a sorozat első része után, végre a kezeim közé került a második rész.
Az a "baj", amikor egy író nagyon jól indít, hogy onnantól kezdve már úgy veszed kezedbe az újabb műveit, hogy elvárod tőle, az is elnyerje a tetszésedet. Próbáltam elfelejteni, hogy a Vámpíréhség mennyire tetszett, ne legyen elvárásom, egyszerűen csak érezzem jól magamat az olvasása közben.
Szerencsére fölösleges volt aggódnom, Kresley Cole megint jó kis történetet hozott össze.

A Vámpírok alkonyat után egy sorozat, aminek jelenleg 4 kötete olvasható magyarul.
1. Vámpíréhség
2. Vámpírszerető
3. Vámpírharc
4. Vámpírvér

A Vámpíréhségben egy vérfarkas és egy vámpírlány romantikus történetét olvashattuk. És mintegy mellékszálként felvetődött egy vámpír és egy valkür lány kapcsolata is.
A Vámpírszeretőben a főszereplő férfi, az első kötetben felbukkanó vámpír testvére, a lány pedig a valkür lány rokona. Így egy vámpír és egy valkür történetéről olvashatunk.
Szenvedélyes, erotikus, de nem esik át az írónő a ló túloldalára, amikor már zavaró lehetne az erotika.

Kaderin esküdt ellensége a vámpíroknak, mióta megölték két szeretett testvérét. Sebastian akarata ellenére lett vámpír, és eddig magányosan élt. A sors összehozza őket, de a lány nem adja könnyen magát. Elindulnak egy versenyen, mely győzelmével megváltoztathatják a múltat. ...

Amolyan "macska-egér harc" az egész, de a végén az "egér" megadja magát. ;o)
Romantikus, szenvedélyes.
Akik szeretik az ilyen irodalmat, azok szerintem ne hagyják ki.


Az előző rész:
Vámpíréhség

"Rose Hathaway élete tele van gondokkal. Nem elég mindaz a nehézség, amit dampyr testőrtanoncként kell átélnie, ráadásul oktatója, a vonzó Dmitrij valaki másra vetett szemet. A köztük lévő szoros kapocs miatt pedig Rose folyton akkor hallja legjobb barátnője, Lissa Dragomir gondolatait, amikor az barátjával, Christiannal enyeleg. A Szent Vlagyimir Akadémiát azonban megtámadják az élőhalott strigák, akik korábban több királyi vérű nemesi családot lemészároltak. Így az iskolának a legjobb dampyr testőrökre van szüksége, többek közt Rose anyjára, a legendás, ám szigorú Janine Hathaway-re. Az idei sítábor kötelező, ám Idaho hótól csillogó lankái csak látszólag biztonságosak. A könyörtelen strigák halálos veszélyt jelentenek mindenki számára, és Rose-nak cselekednie kell. De a hősiességnek mindig ára van."

Túl nagy elvárásokkal estem neki a Vámpírakadémia II. részének. Szinte mindenhol azt olvastam, hogy az olvasók odáig voltak érte, még jobban tetszett nekik, mint az első rész, csak úgy záporoztak az 5 és 4 csillagok (inkább az 5). Vártam, hogy ezek után én is elájuljak tőle, de ez nem következett be.

Striga támadás miatt az akadémia tanulói és a szüleik, rokonaik amolyan "luxus sítáborba" költöznek, hogy a testőrök jobban tudjanak rájuk vigyázni. Feltűnik a színen Rose testőr édesanyja, Christian nagynénje is, aki érzelmeket táplál Dmitrij irányába, valamint Lissa unokatestvére, aki elég furcsán viselkedik.
Dmitrij próbál távolságot tartani Rose-tól, így a lány próbál átlépni rajta, új kapcsolatba kezd. Majd Rose és néhány társa bajba kerül, elkerülhetetlen az összecsapás. ...

Igazából kb. a 2/3-a kevésbé tudott lekötni, mint az első része. Aztán beindultak az események, de ez a pörgősség már a vége felé volt. És persze megint jót bőgtem a végén, na de én min nem sírok? ;o)
Röviden: nem volt rossz a történet, de nekem az első része jobban tetszett. Viszont a vége már megint nagyon jól eltalált. Kíváncsian várom, hogy végre Rose és Dmitrij össze fog-e úgy igazán jönni valamelyik kötetben.

Ami a szereplőket illeti, Lissa nem a szívem csücske. Szerintem rettentően önző, és ahhoz képest, hogy állítólag milyen jó barátnők, Rose-al nem nagyon foglalkozik.


Első része:
Vámpírakadémia

"A Vegyél vissza! Program a Jövő nemzedékek országgyűlési biztosa védnökségével, a Magyar Telekom Nyrt. támogatásával esszépályázatot hirdet 15-25 éves diákok számára. Írj nekünk 2020 karakterben arról, milyen lehet, legyen a jövő Magyarországa!"

további információ: http://vegyelvissza.hu/hirek/reszletek/895/hello_holnap_esszepalyazat/
nyeremények:
1 db Samsung Galaxy
3 db Sony e-book
20 db 2.000 Ft-os Libri vásárlási utalvány

Kár, hogy én már lecsúsztam róla. ;oP De aki belefér a korhatárba, hajrá-hajrá! ;o)

"Rebecca egész gyermekkorának meghatározó élményei voltak Gemma nagymama meséi Csipkerózsáról. Az amerikai kislány számára egzotikus európai folklórvilág azonban új értelmet nyer, amikor a nagymama halálos ágyán közli vele, hogy ő maga volt Csipkerózsa. Ez a vallomás hosszú útra indítja az immár felnőtt Beccát térben és időben egyaránt, mert csak egy másik földrészen fejtheti meg azt a titkot, amely homályba burkolja családja múltját. Ám Európában a várt csodák helyett a holokauszt nyomasztó emlékeivel kell szembesülnie, és ez a fokról fokra megismert történet, noha bizonyos párhuzamokat mutat a klasszikus mesével, egyre élesebb ellentmondásba kerül a gyermekként oly sokszor hallott "boldogan éltek, míg meg nem haltak" befejezéssel.
Jane Yolen díjnyertes regénye nélkülözhetetlen olvasmánya lehet a felnövekvő új nemzedékeknek, mivel a történelemnek vannak korszakai, amelyeket nem feledhetünk el, nehogy véletlenül megismétlődjenek."

Ilyen különleges hangulatú könyvet én még nem olvastam, mint amilyen a Csipkerózsa volt. Egyszerűen nem akartam a végére érni, szomorú voltam amikor láttam, hogy fogynak a hátralevő oldalak. Azt szerettem volna, bárcsak hosszabb lett volna 187 oldalnál, bárcsak ne lenne vége.
Félek attól, hogy a soraimmal nem fogom tudni kellőképpen visszaadni, mennyire megfogott.

Ha azt mondom "Csipkerózsika", mi jut eszetekbe? Nagy valószínűséggel a Grimm mese. Amiben a hercegkisasszonyt és a családját megátkozza a gonosz boszorka, és a teljes udvar mély álomba merül, amikor Csipkerózsika megszúrja az ujját. Majd az átok csak akkor tör meg, amikor a herceg megcsókolja, és felébred álmából.
Gondoltatok már arra, hogy az egész mesét át lehetne vinni a valós életbe, a múltba? Pl. a II. vgh. idejére, Csipkerózsika pedig egy zsidó lány lenne. Az egész mese pedig egy metafora.
Jane Yolen ezt hozta össze. Ötvözte a mesét, a történelem egyik rettegett időszakával és valami csodálatosat, megindítót, felejthetetlent alkotott.

Rebecca-nak és 2 nővérének gyermekkorában sokat mesélte a nagymamája Csipkerózsika meséjét. A halálos ágyán a nagymama kijelentette, hogy ő maga volt Csipkerózsika és megeskette Rebeccat, hogy a mese végére jár. A 23 éves lány útnak indul Lengyelországba, kideríteni ki is volt a nagymamája, mi köze lehetett Csipkerózsikához.
És közben a holokauszt emléke kísérteni kezd.

A történet egyik fejezetében a jelenben vagyunk, a másikban a múltban, amikor a nagymama mesél. És ezek így váltakoznak.
Kicsivel a könyv fele után mindez megváltozik amikor egy elbeszélésből felelevenedik a múlt.

Hogy a mesebeli Csipkerózsika volt-e tényleg a nagymama? Vagy más jelentése van a mesének? Olvassátok el! A mesebeli hangulat végig átjárja a könyvet, egyszerűen nem tudod lerakni. És nem fogod tudni megállni, hogy ne olvass Chelmno után. ....


Jane Yolen 1939-ben született. Amerikai író és szerkesztő.
Mesék, fantasy és Sci-fi művek, valamit gyerekkönyvek kapcsolódnak a nevéhez.
A Csipkerózsa egy sorozat darabja, amiben más-más írók egy-egy tündérmesét dolgoztak fel.

"A regény főhőse, Susannah Faulconer felrúgja a társadalmi konvenciókat, s a szíve parancsszavának engedelmeskedik. Elmenekül a saját esküvőjéről, és követi szerelme, Sam álmait.A Szilícium-völgyben az 1970-es esztendők végén számtalan kisvállalkozás alakult. A három fiatal, Sam, Yank és Susannah részesei lesznek a high-tech és az informatika szédítő forradalmának, és hisznek abban, hogy egyszer majd megváltoztatják a világot.Mitchell Blaine, a megfontolt, mértékletes bostoni üzletember az egyetlen, aki belépést nyerhet közéjük. S valóban, vállalkozó kedvű hőseink az alapjaiban rengetik meg az egész világot!A sikeres írónő egy hihetetlen korszakkal ismerteti meg az olvasót, s egy romantikus történet segítségével mutatja be az 1970-es évek Amerikáját, a high-tech nyugati-parti központját, a Szilícium-völgyet, s a mindent elsöprő szerelem erejét."

Egy ideje már szemeztem Susan Elizabeth Phillips eme regényével, de valahogy még se vettem le a könyvtár polcáról. Jó megérzés volt, hogy húztam, mert sajnos ez a könyve nem jött be.

Már az olvasása közben is éreztem, hogy ez az írónő első könyvei között jöhetett létre, és igazam is lett. 1991-ben jelent meg és több minden is más benne, mint az újabb regényeiben.
Eddig úgy tapasztaltam, hogy az írónő követ egy saját mintát: 30-as nő, szerelembe esik, összejönnek, boldogan élnek, míg meg nem halnak. Igazán nem bonyolult a történet, egyszerű, romantikus és ennyi.
A Tűzgolyó Kisasszony viszont más.


Míg a mostani történetei a mostani időkben/mondhatni jelenben játszódnak, ez a könyve az 1950-es években kezdődik, de igazán a 70-80-as években játszódik.
A főszereplő 25 éves és nem szűz. (Csak azért, mert az újabb történeteiben többször is előfordult, hogy szűz a női főszereplő.)
A történet pedig nem a tőle megszokott egyszerűség, elég nagy csavar van benne.
Továbbá a férfi főszereplő egyáltalán nem volt szimpatikus, és magán a stíluson is lehet érezni, hogy még nem az igazi "SEP"-es.
Sőt, 2 olyan "rész" is volt, amikor majdnem falra másztam.
SPOILER!
1.) csajszika együtt van a sráccal, majd utána kimegy a fürdőszobába. Igen ám, de 2 sorral később meg kiderül, hogy kocsiban ülnek. Akkor ez most, hogy jött össze? A srácnak nem lakókocsija volt. :oS
2.) főszereplő csaj közli a férjével, hogy meghalt az apja, mire az ürge letámadja, hogy szexeljenek, attól majd jobb lesz. :oS

Röviden: aki az írónőtől szeretne olvasni valamit, semmiképp se ezzel kezdje! És a későbbiekben is ha nekiállsz, akkor se felejtsd el, hogy ez az 5. regénye az eddigi 21-ből, nem olyan jó, kiforrott még.
Ugyanakkor meg, jó ezt is elolvasni, látni, hogy "miből lett a cserebogár".


Az írónőtől olvastam még:
Édes, mint a méz
Apafogó
Csak te kellesz!
Várom a párom
Latin szerető
Se veled, se nélküled
Játék az élet

"Az alig húszesztendős lány Szicíliából érkezett Berlinbe, hogy a hírneves egyetemre járhasson. A szülei nem tudják fizetni a sok ezer eurós tandíjat, a barátja munka helyett inkább kocsmázik, ő pedig a tanulmányai miatt nem vállalhat állást. A prostitúcióval keresett jó pénz nagy csáberő. Éjjel árulja a testét, miközben bemocskolja a lelkét.
A Fucking Berlin felkavaró és kíméletlenül őszinte beszámoló egy fiatal lány viszontagságairól és a bordélyházak világáról. Döbbenetes szexuális perverziók, elfojtott vágyak, durvaság és szeretetlenség. A derék családapa csak egy rövid menetre fizet be, mert sietnie kell az óvodába a gyermekéért. A köztiszteletben álló bíróról senki sem sejti, hogy miután a fiatal lányokon kiélte perverz vágyait, feleségét a város legelegánsabb éttermébe viszi. Sonia Rossi mindennek tanúja volt, megélte, a bőrén tapasztalta. Kevés ennél megrázóbb vallomás látott napvilágot. "

Megjelenése óta fájt a fogam erre a könyvre. Felkeltette a tartalma a kíváncsiságomat: fiatal egyetemista lány, aki a testével keresi meg a tandíját.
Már nem élek "álomvilágban" mióta olvastam a Luxusnyalánkságot, és rájöttem, hogy itthon is elég sokan vállalnak ilyen "munkát", így kíváncsi voltam arra, hogyan élik meg ezt a nők, mi vezeti őket erre az útra. Kíváncsi voltam. Ugyanakkor fel voltam készülve, hogy a szövege biztos nagyon obcén, trágár lesz, mint a Luxusnyalánkságban.

Ha össze kéne hasonlítani a két könyvet, akkor Sonia Rossié jóval "finomabb". Természetesen ebben is néhol közönségesen fogalmaz az írónő, de valahogy mégis más világ, mint Holly Hillé.
Sonia szerencsére nem gondolja úgy, mint pszichológus "sorstársa", hogy segít azzal a házasságokon, hogy nős férfiakkal bújik ágyba. Nem keres magának mentségeket, más munkával nem tudott annyit keresni, hogy úgy éljenek ahogy szeretnének, a tanulmányait se szerette volna abbahagyni, itt kötött ki, ez van.
Voltak benne olyan részek, ami már sok(k) volt nekem, pl. hogy terhesen se hagyta abba, vagy hogy 30 eurót kevésnek talált 20 percért, amiben csak masszázs volt és kézimunka, semmi más. (Átszámítva, ez jelenleg 7.800Ft.)
De míg Holly Hillt valahol szántam, Sonia-t viszont nem ítéltem el. Nem értettem vele egyet, de valahogy mégis sikerült neki úgy fogalmaznia, hogy ő kerüljön ki a történetből győztesként.

Igazából, semmi extra.
20-as lány Berlinben, aki először videochates munkával indít az egyetem mellett, majd bordélyházban köt ki.
Tanul, férjhez megy, elfuserált a párkapcsolata, végzi a dolgát a bordélyházban, szerelmes lesz, terhes lesz, stb.

Hiába várja az olvasó, hogy lesz amolyan tanulsága, ez nem következik be.
Sonia 4 évet húz le a "piroslámpás negyedben", de nem bánja. Tapasztalt sok kellemetlen dolgot, sok minden van mögötte, de mégis végig optimista. Azt tartja szem előtt, hogy lediplomázik, lesz normális munkája, és abbahagyhatja az egészet, addig pedig elviseli, és utána élnek boldogan a fiával, amíg meg nem halnak.


Sonia Rossi a saját tapasztalatait, életét írta le a könyvében.
Matematikát tanult az egyetemen.
Második regénye idén jelent meg Dating Berlin címmel.

"A második világháború lengyelországi borzalmait követően Magda Janek elhagyja szülőhazáját, s egy dél-walesi kisvárosban telepedik le, hogy ott kezdjen új életet kislányával, Helenával. Választott hazájában hasznos tagja lesz a helyi közösségnek, megszeretik őt az emberek, s Magda mindent elkövet annak érdekében, hogy Helena egyszer majd valóra válthassa az ő gyermekkori álmait. Helena immár gyönyörű, okos ifjú hölgy, aki miután megszerezte tanári diplomáját, lázas izgalommal készülődik az esküvőjére. Ekkor azonban váratlanul tudomást szerez anyja titkáról, amely miatt az ő boldogsága is veszélybe kerül. Magda lánya kalandos útra indul, s meg sem áll egy isten háta mögötti lengyel falucskáig. Egyetlen célja, hogy kiderítse a teljes igazságot, bármilyen szörnyűségek is leselkedjenek rá a múltban..."

Az utolsó nyár után úgy éreztem, hogy hagynom kell ülepedni az olvasottakat, mert ha azonnal neki estem volna ennek a könyvének is, akaratlanul összehasonlítottam volna a kettőt és ez nem biztos, hogy jó lett volna.
Aztán rájöttem, hogy lehetetlen nem párhuzamot vonni a két történet között, hisz az írónő történeti alapjai ugyanonnan indulnak. Az édesanyja és a nagymamája naplóiból, emlékeiből. Ezek az alapok, és ezekre építi a kitalált történeteit, fűszerezve valós eseményekkel.
Egy biztos. Catrin Collier elérte nálam azt, hogy a neve biztosíték arra, hogy egy igazán jó történelmi- romantikus regényt fogok olvasni tőle.
A Magda lánya, tán még egy picit jobban is tetszik, mint Az utolsó nyár.

Most nem az 1990-es években járunk, hanem a 60-as években. Helena édesanyja váratlanul meghal. A fiatal nő felkerekedik a vőlegényével, hogy hazavigye Lengyelországba az édesanyja hamvait és végre találkozhasson az ottani családjával.
60-as évek. Vasfüggöny. A lengyel nép "éhezik". Fél, és ott vannak a háborús emlékek.
Helena megérkezve döbbenetes dolgok tudója lesz, összetör egész addigi élete.
Tovább tud-e lépni?
És mit titkolt előle Magda?
Meg tud-e bocsátani neki?

Különbség van az édesanya és az anya között.
Nem tudom, hogy valaha is utána olvastatok-e már, de az anya szótári definíciója: 1.) nő, nőszemély 2.) aki gyermeket szült, akinek gyermeke van.
És tudjátok, hogy mi az édesanya? Ezekkel a jelzőkkel illetik: "szeretet, ölelés, nevelés, védelem, ápolás, optimizmus, gondoskodás, menedék bajban és vészben, szószló, reménység, segítség, közbenjárás, megértés, türelem, megbocsátás, áldozatkész, önzetlenség, aggodalom." forrás: http://www.c3.hu/~nyelvor/period/1303/130301.pdf
Ugye érzitek a 2 fogalom között a különbséget? Ne felejtsétek el, ha olvassátok a történetet.

Itt is, éppúgy, mint Az utolsó nyárban, 2 szereplő kerekedik útra, hogy Lengyelországba utazzon.
Míg Az utolsó nyár a 90-es években, a Magda lánya egy teljesen más történelmi időszakban, a 60-as években játszódik.
A múlt azonos. Német fennhatóság, táborok, öldöklés, halál, fájdalom. Ebben a könyvben nem zsidókról van szó, hanem az egyszerű lakosokról. Ők sem menekültek.

Hallottatok már a Lebensborn gyerekekről? Más néven Életforrás programról?
Himmler 1935-ben hozta léte ezt a programot. Árjának látszó gyerekeket raboltak el, egészen csecsemőkortól 10-12 éves korig. A szüleiket megölték, táborba küldték, vagy ki tudja mi történt velük. Ezek a gyerekek először intézetbe kerültek, megsemmisítettek minden iratot róluk, új nevet kaptak, próbálták átnevelni őket, majd árja szülőkhöz kerültek.
Mivel egészen picik is más szülőkhöz kerültek, emlékeik nem lehettek az igazi szüleikről, a papírjaik megsemmisítésre kerültek, sokan a mai napig kereshetik az igazi felmenőiket.
Ilyenkor mindig arra gondolok, hogy történhetett ez meg?

Megrázó, hihetetlenül emberséges történet. Szerintem kihagyhatatlan.



Az írónőtől olvastam még:
Az utolsó nyár

Nancy eme bejegyzése eléggé elgondolkodtatott, aztán még rá is tett egy lapáttal, hogy utána neki is kezdtem a Tizenhárom okom volt ...-nak.
Itthon már kiveséztük a témát, de kíváncsi lennék a ti véleményetekre is.
A kérdés pedig az, hogy jó-e, hogy egyre több olyan könyvet olvashatnak a fiatalok, amik pl. öngyilkosságról, erőszakról, fiatalon való teherbe esésről, stb. szólnak? (mit pl. a Tizenhárom okom volt ..., Hadd mondjam el ..., Figyelj rám!, Gólyaregény)
Mi a véleményetek? Jó, hogy ilyen könyvek vannak, olvasni tudják vagy inkább elzárnátok gyerekeitek/leendő gyerekeitek elől?
És milyen könyveket ismertek, amik hasonló témákról szólnak, amolyan "jó lenne, ha elolvasnák"?

Én örülök annak, hogy egyre több ilyen témájú könyv jelenik meg, szerintem szükség van rájuk.
Kamasznak lenni nem könnyű, nem könnyű beszélgetést kezdeményezni a szülővel, ha alapból nem olyan a kapcsolat.
És biztos nem könnyű kamasz szüleinek se lenni. Mit mondjuk el neki, hogyan mondjuk el, stb.?

Természetes módon a szülő félti a gyermekét, szeretné megóvni minden gondtól, bajtól. De ehhez szerintem hozzátartozik az is, hogy fel kell nyitni a fiatalok szemét, lássanak.
Nem olyan kemények, mint amilyennek kívülről tűnnek, hisz mégis csak gyerekek.
És visszaemlékezve, kamasz fejjel teljesen komolynak gondoltunk olyan dolgokat, amikre ma már mosolyogva emlékszünk.

Igen, követnek el öngyilkosságot tinik is.
Igen, történnek erőszakok.
Igen, sok fiatal lány szül gyermeket és még sorolhatnám.
Nem szabad homokba dugni a fejünket, ezek megtörténnek. És nem lehet legyinteni rá, hogy "á, az én gyerekemmel ez nem történhet meg". És miért nem?
Beszéljünk velük ezekről a témákról is. Igen, adjuk a kezükbe ezeket a könyveket, majd beszéljük át. Akármilyen nehéz is ez a kor, tudatosítsuk a gyerekben, hogy a szülő mindig ott van mellette, neki tényleg mindent elmondhat és nincs olyan, amit ne lehetne megoldani, megbeszélni.

Tudom, én még könnyen beszélek, hisz Gyerkőc még messze van a kamaszkortól, de egy nagyon közeli családtagom most éli, és előhozza belőlem a saját emlékeimet, illetve felnyitja a szememet, hogy felnőtt fejjel mit hiányolok az akkori szülő-gyermek kapcsoltból.

Amikor egy pici megszületik, leírhatatlanul szoros a szál az anya és a gyermeke között.
Amikor először pillantottam meg a Gyerkőcöt, egyszerűen megszűnt minden. Elmúlt a fájdalom pár pillanatra, nem hallottam hangokat, csak néztem őt, patagzottak a könnyeim, és éreztem, hogy abban a percben minden megváltozott. Érzed, hogy érte tényleg képes lennél gondolkodás nélkül meghalni, mert ő maga lett az életed.
Sokszor nem könnyű, sokszor nehéz, sokszor pokolian nehéz lehet velük.
Egyszer egy könyvben azt olvastam, hogy az életre neveljük a gyerekeket. Ha mi nem leszünk, ők akkor is talpon tudjanak maradni. Egyetértek. Ehhez pedig, néha álomvilágot kell rombolni, szemeket kell felnyitni. De jobb félni, mint megijedni.
Mutassátok meg nekik ezeket a könyveket, hagyjátok, hogy elolvassák, beszéljétek át őket, kérdezzetek ti is, kérdezzenek ők is, és válaszoljatok. Egyszerűen csak BESZÉLJETEK. Hadd mondja el! Figyelj rá!
Ez az én véleményem. ;o)

"Clay Jensen semmit sem akart tudni Hannah Baker kazettáiról. Hannah meghalt - gondolta -, magával kellett volna vinnie a titkát. Aztán Hannah hangja közölte Clay-jel, hogy az ö neve is elhangzik a kazettákon és az is, hogy Clay valamilyen módon felelős a haláláért. Aztán Clay egész éjszaka a kazettákat hallgatta. Hannah szavai nyomán bejárta a városkájukat... és amire fényt derített, az örökre megváltoztatta az életét."

A Könyvmolyképzőnél ez az egyik olyan újdonság, aminek a megjelenését nagyon sokan vártunk. Érdemes volt várni. A Tizenhárom okom volt ... nagyon felkavaró, elgondolkodtató történet.
Kell-e, hogy ilyen témájú könyveket is olvashassanak a fiatalok? Egyértelműen igen. Főleg, ha megértik az üzenetét.

Még csak reggel 7 volt, amikor a futár betoppant vele. Izgatottan bontottam ki, vettem a kezembe, csodáltam a borítót (nagyon szép!) és vártam, hogy neki eshessek, elmerülhessek benne.
Gyerkőc délelőtti alvásakor neki is kezdtem. Szálltam a sorokon, észre se vettem milyen gyorsan haladok vele. Megszűnt az idő, csak Clay volt és Hannah kazettái. Magam is megdöbbentem, de mire felébredt a kicsi, már csak kb. 60 oldal volt hátra.

A könyv felépítése nagyon érdekes, időbe tellett, amíg sikerült átállnom rá, és a "hangok" nem keveredtek össze a fejemben.
Clay az, akinek a szemén keresztül látjuk a történteket, ugyanakkor a kazetták segítségével, Hannah szemével látjuk a múltat.
Clay a jelen, Hannah a múlt, sorsuk mégis egybe fonódott.

Hannah Baker öngyilkos lett. Halála után Clay egy csomagot kap. Feladó nincs rajta, a csomagban kazetták.
Clay döbbenten tapasztalja mikor nekikezd a hallgatásuknak, hogy Hannah beszél rajtuk, mesél.
Mindegyik kazetta 1-1 emberhez szól.
1-1 olyan emberhez, akik az öngyilkosság felé vezették.
Aki megkapja a csomagot, 2 feladata van. Végig kell hallgatni őket, majd tovább kell adnia a listán utána következőnek.
13-an vannak.
13 oka volt. De mik voltak azok?

Amire a történet leginkább felhívja a figyelmet az az, hogy mennyire figyelmen kívül tudjuk hagyni, hogy cselekedeteink milyen hatással tudnak lenni másokra.
Belegondoltatok már abba, hogy akár egy mondattal valakit el tudunk indítani egy lejtőn lefelé?

Hannah-nál is minden egy kis dologgal kezdődik, majd, mint a láncszem, folytatódik.
A pletyka az egyik legocsmányabb dolog.

"Hallhatsz pletykákat", mondtam "de nem ismerheted őket."

Úgy érzi egyedül van, úgy érzi nincs megállás. Áldozat. Ugyanakkor ő is áldozattá tesz 13 embert, akiket a kazettákkal a haláláért okol.
Igen, áldozat volt. Göröngyös út volt mögötte, de ő döntött, hogy eldobja az életét. Folytathatta volna, volt más választása, de ő úgy döntött, hogy véget vet neki. Nem mások kergették bele, nem mások hozták meg ezt a döntést, hanem ő maga.

Hannah a hibát ott követte el, hogy rejtjelezve kért segítséget. Nem várhatjuk el a másiktól, hogy értsen a "morze" jelekből.

Végig a könyv olvasása során görcsben volt a gyomrom, mint amikor érzi az ember, hogy valami rossz közeledik, amivel szembe kell néznie.
Nem értem Hannah-t. És sajnálom Clay-t.
Sajnálom, mert a többiek bűnének tudatával kell élnie.
Sajnálom, mert így egy titok tudója lett.
És sajnálom, mert elveszített valakit, aki fontos volt neki.

Alakulhatott volna minden másképp? Egyértelműen igen. Nevezzük sorsnak, nevezzük döntésnek, ami a lány halálához vezetett. De egy biztos: mindig van más megoldás. Csak rajtad múlik, hogy mely utat választod. A döntést te hozod meg.

Nem vagyok pszichológus, fölösleges litániát írnom arról, hogy mi a véleményem az öngyilkosságról. Röviden gyáva dolognak tartom. (Az eutanázia más tészta.) Könnyű elmenekülni, másokat meg itt hagyni a tudattal, hogy dobtad el az életedet. Nehezebb harcolni. És, hogy megéri-e? Ezt csak később tudhatod meg.
Amikor pl. évek múlva majd ott állsz boldogan, oldaladon a pároddal, karodban a gyermekeddel, és arra gondolsz, hogy milyen jó, hogy felálltál és nem tetted meg. Lehet, akkor úgy gondoltad, hogy mindennek vége. És fura, de a jövő mégis más lett. ...



Jay Asher 1975-ben született Californiában.
A mai napig ez az egyetlen kiadott munkája.
13 díjat zsebelt be vele.
A könyvet egy barátja "próbálkozása" ihlette.
Az író blogja: http://jayasher.blogspot.com A magyar borító az első helyen szerepel rajta. ;o) Tényleg ez a legszebb!
A regény oldala: http://www.thirteenreasonswhy.com/index.php