Könyvesem

Rég volt már nyereményjáték, de remélem örülni fogtok a mostani könyvnek. ;o)
Az ok pedig amiért ez a bejegyzés megszületett, hogy elérte a blog a
Köszönöm szépen minden ide tévedőnek, rendszeres vagy épp alkalmi olvasónak és tartsátok meg ezt a jó szokásotokat továbbra is. ;o)
Mit is lehet nyerni? Most újra rákattantam Jennifer Crusie-ra (egy nap alatt befaltam tőle tegnap az "Álmaimban kísértesz"-et, pedig nem is volt olyan hű de jó. Igen, végül a Kellys akció győzött és nem "A szürke ötven árnyalata".), így tőle nyerhettek

"A 33 éves Minerva Dobbst két hónap után kíméletlenül lapátra teszi a barátja, mert a lány nem hajlandó lefeküdni vele. Min dúl-fúl, leginkább azért, mert így húga három hét múlva tartandó esküvőjére kísérő nélkül marad. Így aztán kapóra jön, amikor véletlenül fültanúja lesz, amint ex-pasija fogadást köt egy üzlettársával, hogy az nem tudja Mint ágyba vinni egy hónap alatt. Az illető Calvin Morrisey, aki a nőfaló macsók közül is kitűnik, és mindig nyerésre játszik, ha a női szívek meghódítása a tét. Min hagyja magát felszedni. Hátsó szándék vezérli: ha egy hónapon át az orránál fogva tudja vezetni Calvint, a férfi elveszíti a fogadást, neki viszont lesz kivel mennie húga küszöbön álló lagzijára. Ám az első randi végére lemond a tervről. Amikor elköszönnek egymástól, mindketten remélik, a búcsú örökre szól. Csakhogy a sors más terveket szövöget számukra: Min és Cal képtelenek távol tartani magukat egymástól. Közben előkerül Min féltékeny ex-pasija, Cal elszánt ex-nője, és megjelennek a segítőkész barátok, akik persze mindenbe beleütik az orrukat. Számolatlanul fogy az édes, csokimázas fánk, számtalan szebbnél-szebb nyitott orrú cipő tűnik fel, megismerhetjük a káoszelméletet, és kiderül, hogy a legnagyobb hazárdjáték nem más, mint a szerelem. A New York Times bestseller-listás írónője, Jennifer Cruise előző, nagy sikerű könyve az Isten hozott Kísértésben után az olvasó ismét belefeledkezhet Cruise szeretnivaló és bolondos karaktereinek magával ragadó, egyszerre romantikus, szexi és kacagtató világába." 

*egy kis felelevenítés:
50.000 látogatottság: 2010. április 25.
100.000 látogatottság: 2011. november 19.
150.000 látogatottság: 2012. április 20.

Eredeti címe: Anna Dressed in Blood (2011.) Itthon kiadta: Geopen Könyvkiadó (2012.) Oldalszám: 285 Ára: 2990 Forrás: kiadó

Mit lehet tudni erről a szép borítójú könyvről?
Ami tán az egyik legfontosabb, hogy egy sorozatról van szó. Az, hogy hány kötetes lesz, még a jövő zenéje, de a második rész november 20-án várható magyarul is, A rémálmok lánya címmel.
Igazából egészen az utolsó oldalig úgy tűnt, hogy az egész történet lezárásra került, de aztán az írónő fél oldalban megoldotta, hogy folytatni lehessen. ;o)
A sok vámpíros, angyalos, alakváltós ifjúsági történet között Kendare Blake újdonságot mutatott, ugyanis a Vérbe öltözött Anna két főszereplője egy szellemvadász és egy szellem.

forrás: weheartit.com

Cas 17 éves és nem akármilyen szülőkkel büszkélgethet. Az édesanyja boszorkány, az édesapja pedig szintén szellemeket ölt, amíg valami nem végzett vele. A halála után a fiú megtalálta az édesapja fegyverét és abban a percben a sorsa megpecsételődött. Azóta az édesanyjával városról városra jár és végez azokkal a holtakkal, akik valamiért nem tudtak belenyugodni a halálukba és másokat is magukkal akarnak vinni a túlvilágra. 
Egy napon Cas új megbizatást kap, emiatt Thunder Baybe költöznek, ahol a rémes hírnévvel rendelkező Vérbe öltözött Annával kéne végeznie. Miközben próbál beilleszkedni a város lakói közé, iskolába jár, ahol barátokra és ellenségekre is szert tesz.

forrás: weheartit.com

Először is ott van Thomas, aki gondolatolvasó, meg egy kicsit ért a mágiához és a középiskola üdvöskéje Carmel. Most biztos arra gondoltok, hogy mivel ifjúsági irodalomból vétek kihagyni a romantikus szálat, Cas és Carmel lesznek a szerencsések, de elárulom, hogy nem. Szóval ezzel lényegében meg is van a kis csapat, kiegészítve még pár emberkével, akik próbálnak majd szembe szállni Annával. Na de ki is Anna? 
Anna Korlovát 16 évesen, 1958-ban meggyilkolták, a tettes nyomára sose bukkantak rá. A fiatal lány azóta a régi otthonában kísért és végez mindenkivel, aki beteszi oda a lábát. Eddig 27 fiatallal végzett, a holttestek sose kerültek elő. 
Hogyan halt meg Anna? Miért gyilkol? Sikerül Casnak végeznie vele? És hol van a szerelmi szál?

"Amikor az emberek valami természetfölöttivel találkoznak, azonnal racionális magyarázatot keresnek rá."

Milyen is volt a Vérbe öltözött Anna?
Ifjúsági irodalom ízig-vérig. Ne számítson senki arra, hogy mivel szellemekről van szó, akkor majd zizizni fog a könyv olvasása közben, mert nem vérfagyasztóan "szellemes". Inkább egy könnyedebb kísértetes történet, amiben néha vannak egy fokkal durvább dolgok, mint alapból lenne, de nem térdet remegtető és szőrt borzongató a hátunkon.
Igazából kellemes olvasmány volt, könnyed, szórakoztató, gyorsan és könnyen rá lehet hangolódni, de ifjúsági irodalom.

Kimondottan egyik szereplő se lopta be magát a szívembe. Olvastam, hogy mi történik velük, de nem tördeltem a kezeimet, hogy minden a lehető legjobban alakuljon. Aranyos volt Thomas, tán az ő esetlenségét bírtam a legjobban, Carmel az agyamra ment valamilyen szinten, Cas meg nem is tudom. Olyan távoli maradt. Anna se került hozzám olyan hű de közel. Amikor kiderült, hogyan halt meg, természetesen nagyot dobbant a szívem, tán még el is sápadtam, de komolyabb érzelmeket ő se mozgatott meg bennem.
A romantikus szál pedig, nekem rettentő fura volt, valahogy elképzelhetetlen.

Összességében?
A Vérbe öltözött Anna ifjúsági irodalom. Senki ne várjon tőle többet, mint egy kellemes, fiatalos, olvasmányos történetet. A romantikus szála elhanyagolható, ettől függetlenül kellőképpen izgalmas ahhoz, hogy kíváncsi legyek arra, mi fog kialakulni ebből az egészből.

Kinek ajánlom a figyelmébe?: azoknak, akik ebben a műfajban valami újdonságra vágynak.

Mit tegyél, ha a gyereked mániákusan hordja haza a kavicsokat/köveket a folyópartról, de ahhoz még kevés, hogy házat építs neki? :o) Csinálj belőle levél nehezéket vagy akár otthoni könyvjelzőt is!

Hozzávalók:

• 1 kő
• temperák
• ecset, víz

Elkészítése:

1. A követ tisztítsuk meg alaposan, majd szárítsuk meg.
2. Tervezzük meg, hogy milyen figurát szeretnénk rárajzolni, hogy szeretnénk díszíteni, majd temperával álljunk neki.
3. Én első körben fehérrel lefestettem az egészet.
4. Száradás után feketével felírtam először, hogy BOOK, a 2 O-ból kialakítottam két szemet szemüveggel, alá az orrot és a szájat, majd a szemöldököket. Aztán a végén esett le, hogy milyen jó kis kő is, mert ha úgy nézzük olyan, mintha oldalt a fülek is meglennének. ;o)

Jojo Moyes neve tán a hazai olvasóknak annyira nem ismert, mert magyarul eddig csak egy regénye jelent meg, a Tiltott gyümölcs.
Bár annyira hű de jónak nem tartottam a történetet, kicsivel jobbra értékeltem, mint közepes, ugyanakkor amikor újra elolvastam a bejegyzésemet róla, egyből éreztem azt az érzést, amit szerettem volna átadni nektek a bejegyzésben is. Amikor nem nagy szám egy könyv, de közben pedig még is az, mert jó olvasni. A selyemhez hasonlítottam az egészet, ami lágyan betakar.
És hamarosan olvasható lesz az írónőtől egy másik regénye is magyarul a Cartaphilus Kiadónak köszönhetően.

Jojo Moyes: Az utolsó szerelmes levél  Várható megjelenése: 2012. Eredeti címe: Last Letter from your lover Itthon kiadja: Cartaphilus Kiadó

"– Biztonságosabbak vagyunk mi, férjes asszonyok?
– Igen.
– És ezek a nők miért fekszenek le magával?
– Nem tudom. Talán mert boldogtalanok.
– Maga meg boldoggá teszi őket.
– Egy kis időre, azt hiszem.
– Akkor maga dzsigoló? – És újra az a szája sarkában bujkáló mosoly.
– Nem, csak olyan ember, aki szeret férjes asszonyokkal szerelmeskedni.
Ezúttal a csönd a csontjaikig hatolt. Anthony szerette volna megtörni, csak tudta volna, hogyan.
– Én nem fogok szerelmeskedni magával, Mr. O’Hare.”

Ellie századunk tipikus szinglije, aki az újságírói karrierje nyújtotta biztos jövedelmének és baráti társaságának köszönhetően alapvetően élvezi független életét. Jó kedélyét egyetlen dolog árnyékolja be: egy nős, családos férfiba szerelmes. A szerkesztőség archívumában – megírható téma után kutatva – véletlenül rábukkan egy levélre, melyben egy szerelmes férfi arra kéri kedvesét, Jennifert, hagyja ott a férjét, és utazzon el vele. Ellie az 1960-as években írt rejtélyes levélben saját titkos vágyait fedezi fel, ezért megpróbálja kibogozni a szerelmi történet szálait, bízva abban, hogy reményt meríthet a hajdani szerelmespár sorsából. Az eseménydús, váratlan fordulatokban bővelkedő regényben a múlt és a jelen romantikus, megható, szenvedélyes – olykor erotikus – képei váltakoznak. Jennifer a múltban próbálja megtalálni elveszett szerelmét, az időközben újabb szerelmes levelekre bukkanó Ellie pedig a jelenben igyekszik felkutatni az egykori szerelmeseket, és megtudni, vajon egymásra találtak-e végül?

Jojo Moyes újságíróként kezdte pályafutását, 2002 óta főállású íróként dolgozik. Kilenc regényt írt. 2011-ben Az utolsó szerelmes levél, melyet 11 nyelvre fordítottak le, elnyerte a Romantic Novelists’ Association / Pure Passion Awards „Az év romantikus könyve” díját.

Júliusi beszerzések

- mielőtt még elfelejtem őket -

A Geopen Könyvkiadó előrukkolt 2 olyan könyvvel is, amire nagyon kíváncsi voltam. Először is itt volt a Madame Tussaud, ami egyrészt azért érdekelt, mert az írónő egyik másik könyve is tetszett (Nefertiti), másrészt meg azért, mert nagyon érdekel az adott történelmi kor. Aztán megjelent A vérbe öltözött Anna is, amit nagyon sokat dicsértek és nem csak a szép borító miatt. Mind a kettőt megkaptam recenziós példányban a kiadótól.
Tetszettek, de máshogy. A Madame Tussaudban sikerült a történelmet a szórakoztató irodalommal nagyon jól kevernie az írónőnek.
A Vérbe öltözött Anna kicsit más volt, mint amire számítottam. Nem vagyok csalódott, mert olvasmányos, de valahogy komolyabbra, ütősebbre gondoltam. Inkább egy kis laza ifjúsági irodalom, vámpírok helyett szellemekkel.

Pár nappal később két könyv érkezett a PlayOn Magyarország Kft-től. Az egyik a Vaják 2. része volt, a másik a Guildwars. Még egyik kötetet se olvastam, de a Vaják 1. része számomra új vizekre evezés volt, így kíváncsi vagyok a második részre is.






Júliusban a szokásostól eltérően csak 1X jártam meg a könyvtárat, de ez annak köszönhető, hogy utána egy hónapos nyári szabadságra mentek. A nyaralás előtt pár nappal elmentem feltankolni magamat -legalábbis tankoltam volna-, de úgy tűnt sokak fejében megfordult ugyanez a gondolat, ugyanis mire megérkeztem, félig kifosztották a polcokat. Sokkoló élmény volt a tátongó polcok látványa, a támasztéktól eldőlő könyvek. Világvégi hangulatot idézett a könyvtár, amolyan "most már mindennek vége, jöjjön velem haza ami még van" elve alapján. Nos, én is így jártam.
Futottam egy kört, megtaláltam az Angyali csókot, még örültem is, mint majom a farkának és indultam tovább. Aztán innentől kezdve semmi.
Futottam még egy kört, kínomban megpillantottam az Egyetlen szerelmemet, eszembe jutott, hogy olvastam már róla valahol és mintha nem is lett volna rossz az értékelés, szóval a kosárban landolt.
Futottam még egy kört, de semmi. Kínomban odamentem a kis kerekes kocsihoz (ezekre szokták visszapakolni az épp visszahozott könyveket.) Pemberley-krónikák? Legyen. Végülis egyszer úgy is el akarom olvasni. *ha tudtam volna!* Futtattam végig a szememet a polcokon, semmi és semmi. Vagy már olvastam, vagy totál nem érdekelt. És akkor megpillantottam a Helló, Londont. Magamban még fel is sikkantottam, Niki! Ne csináld! Ne feledd az Eper reggelire c. könyvét! Erre a másik felem meg visszaszólt a másiknak, totál lelombozva a kifosztástól, Nekem már úgy is mindegy, jöjjön ami jönni akar, adok neki még egy esélyt. Így az is a kosárban landolt. *aztán a 160. oldal környékén végleg le is tettem. Most már tényleg soha többet Fejős Éva. Viszont legalább senki se mondhatja, hogy nem adtam neki még egy esélyt.*

A hónap utolsó napjaiban pedig megérkezett az Egmont Kiadótól az új sorozatuknak az első része, a Csábítás. Annyian áradoztak róla, hogy hű de jó lesz, hogy jön magyarul is, lehetetlennek tartom, hogy aki szereti ezt a műfajt, az ne legyen kíváncsi erre a könyvre.

Eredeti címe: Pleasure unbound (2008.) Itthon kiadta: Egmont Kiadó (2012.) Oldalszám: 440 Ára: 3999 Forrás: kiadó

Daemonica #1

Amikor jött a hír, hogy az Egmont Kiadó megjelenteti Larissa Ione Daemonica sorozatának első részét, szinte futótűzként futott végig a hír a közösségi oldalakon, blogokon. Szó szerint úgy éreztem, mintha vibrálni kezdett volna a levegő a romantikát kedvelő olvasók körében és kezeiket tördelve számolták vissza a napokat. Ezek után szinte figyelmen kívül se lehetett hagyni a könyvet.
Köszönhetően a kiadónak, a megjelenése után nagyon gyorsan kézhez kaptam és még aznap neki is estem az olvasásának. Mire számítottam? Egy nagyon erotikus történetre, ami nyilván kapott egy körítést, de az erotika lesz a középpontban.
Nos igazam lett, de nem úgy, ahogy számítottam rá.

Hátteréről annyit, hogy egy olyan világban játszódik a történet, amelyben az emberek között élnek a vámpírok, démonok és társaik. Tayla vadász, akinek a feladata végezni a démonokkal, de aztán minden megváltozik, amikor egy napon a démonkórházban tér magához.
A másik főszereplőnk Eidolon, aki démon orvos, méghozzá nem is akármilyen. Azon kívül, hogy nagyon szexi, van egy bizonyos képessége: kedvező feltételeket tud teremteni a női testben a megtermékenyüléshez. (Nesze neked mesterséges megtermékenyítés.) Csakhogy épp az átalakulása előtt áll, így két út áll előtte: vagy gyorsan párt talál magának és akkor boldogan élnek, míg meg nem halnak vagy ha ez nem történik meg, akkor még a futó vadászkutyára is rá akar majd ugrani az átalakulása után. 
A történet ott veszi kezdetét, hogy Taylat beviszik a démonkórházba és Eidolon kezelésbe veszi. (Hm, egyelőre nem úgy.) Megmenti a lány életét, de közben arra is fényt derít, hogy félig démon.
Aztán szegény pasi, aki minden nőt szeretne megtermékenyíteni épp belefut a testvére játékába, aki Tayla álmában erotikus képkockákat jelenít meg. Lényeg a lényeg, hogy a lány annyira beindul, hogy magánkívül rávetődik Eidolonra és naná, hogy a pasi kapni fog az alkalmon.
Aztán innentől kezdve ahogy lennie kell, macska-egér harc van közöttük egy ideig, majd Tayla beadja a derekát. Szexelnek ébredés után, fogmosás előtt, tusolás előtt-alatt-után, evés közben, evés után, szinte folyamatosan.
Persze van azért történet is, egy kis körítés.

Kb. a könyv 1/3-ig igazán bajom nem is volt a történettel, de onnantól kezdve egyre több minden kezdett zavarni.
Végülis bejövős volt a macska-egér harc

"Le akart feküdni vele, holott az lett volna a dolga, hogy megölje."

de az már kiakasztott, hogy folyamatosan szexeltek. Jobban mondva nem is a sok szexel volt bajom, ismerhettek már annyira, hogy nekem ez bejövős, nem zavar egyáltalán, hanem inkább ott volt a gubanc, hogy a rengeteg menetben semmilyen extrát nem mutatott az írónő. Így nem láttam mást magam előtt, mint két bagzó nyulat. :oS Tudom, "gáz", hogy ilyet írok, de egyből a nyulak képe ugrott be, amikor röviden szerettem volna összefoglalni milyenek is voltak. Eidolon tipikus bak nyúl, dobbant egyet, rávetődik a nőstényre, dob-dob és már vége is van az egésznek. Közben  persze Tayla siránkozik, hogy képtelen az orgazmusra, ettől Eidolon csak még jobban begerjed, mert nehogy már csorba esseni a férfiúi hírnevén, majd ő megmutatja kinek a műve a "spanyol viasz".
Furának találtam a megoldást is, hogy amint elmeséli a lány mi az örömének a gátja, mintha varázsütéssel megoldódott volna a probléma, tűzijáték, konfetti és íme az eredmény:

"Nem is egy, hanem mindjárt két orgazmusa volt, holott eddig nem tudott elélvezni férfiakkal."

A karakterek nem jöttek át, egyszerűen nem láttam őket magam előtt. (A nyulakat igen. Sajna.) Így visszatekintve nem tudnám megmondani, hogyan néztek ki. Annyi maradt meg bennem, hogy a pasi szexi volt, a lány pedig kicsike.
A szexjelenetek unalmasak és sablonosok voltak, ezt sajnáltam a legjobban. Minőségibb szexjelenetekre számítottam, változatosságra és ez nem jött össze.
Maga a körítés se jött be annyira. Azt éreztem rajta, hogy valamit össze kellett hozni az írónőnek, ne csak a sok ágyjelenet szerepeljen a kötetben, de nem sikerült izgalmasra.
A borító viszont szép, örülök, hogy megmaradt az eredeti.
Tetszettek a humorosabb jelenetek, amikről Eidolon testvérei gondoskodtak.
Bejött ez a nem kellesz-de inkább mégis dolog, bár kevesebb és minőségibb szexjelenetekkel tán olvasmányosabb lett volna.
Jó pontnak tartom, hogy sorozatról van szó és a folytatásokban mások a főszereplők. Így reménykedek, hátha csak bele kellett lendülnie az írónőnek ebbe az egészbe.

Hivatalos oldala

No de akkor milyen is a Csábítás és ajánlom-e?
Röviden: sok szex, közepes körítés. Aki szereti ezt a műfajt, az próbálkozzon vele. Nem rossz egyáltalán, pusztán csak néhány dolog számomra kiakasztó volt benne. Ugyanakkor olvastatja magát, nagyon gyorsan befaltam és nem szenvedtem halálra magamat közben. 

forrás: weheartit.com

Amikről a héten írtam:

Elkezdődött a hét:

Musing Mondays- Kérdezz! Felelek! (17.)

Mi az, ami vonz egy könyves blogban? Mi az, ami "taszít"? Személyes dolgokat megosztasz a könyves blogodban? 

Mi az, ami vonz? Nos, első sorban persze az, ahogyan a blog írója ír. Nem szeretem a hű de magas röptű gondolatokat és a túl hosszú bejegyzéseket sem. Legyen lényegretörő, nem rövid, de nem is hosszú és kellemes stílusban megírva. Nagyon szeretem a szép sablonokat és a szépen összehozott bejegyzéseket látványra is. De a legfontosabb a stílus.
Mi az, ami "taszít"? Utálom a kötekedő hangvételt, a trágár szavakat, meg úgy alapjáraton a kötekedő stílust. Nem szeretem a fekete háttért rózsaszín/fehér betűkkel, mert kikészül a szemem, de az apró betűket se olvasom el, mert nem látom. Azt se szeretem, ha a blog nem átlátható, zavaros az egész.
Túl sok személyes dolgot direkt nem osztok meg, a magánéletünknek úgy érzem semmi köze az oldalhoz. Egy icipici bepillantást engedtem ebben a hét végi összefoglalóban és ennyi. Nekem ez most teljesen meg is felel. :o)

A Top10 Tuesday-hez hozzászólni nem nagyon tudok ezen a héten.

És folytatódott:

Még mindig olimpiai lázban égve telt el a hét és bár semmi köze a könyvekhez, de rettentő büszke vagyok az induló magyarokra. Szinte minden számot megnéztünk ahol indultunk, az érmeseket főleg és hát szenzációsak voltak. A vízilabdás fiúkat sajnálom, de hűűűű. Minden érmesért odáig vagyok, szenzációsak voltak!
Az egyik legcsodálatosabb adás az volt, amikor Kozák Danuta állt a dobogón, 1000 valahány magyar volt kint állítólag, szólt a Himnusz és lehetett a háttérből hallani, ahogy énekelték a szurkolók. Azt megkönnyeztem rendesen. :o) A kajakosok nagyon ott voltak (Natasa, nagyon szép az a bronz!), az úszóknál kicsit több éremre számítottam, de Dani szenzációs volt, Risztov Éva pedig. Á, arra szavak sincsenek, elismerésem. És persze Cseh Laci is nagyon ügyes volt, de azért az arany jobban állt volna a nyakába. ;o) És akkor ott van még a vívás, atlétika, cselgáncs, birkózás, öttusa, mindenki fantasztikus volt. (Bácsi Péter sérülése pedig "tragédia".) Hihetetlen, hogy a 196 induló országból jelenleg a 9. legjobbak vagyunk. Mi, akikről sokan azt se tudják melyik földrészen keressenek. :o)
Na de így kitérve az Olimpiára, ezen kívül már csak 1 fontosabb dolog történt (elkészült Gyerkőcöm ovis zsákja. ... nem, nem ez, de ez is naplóba illő dolog ám) velünk: egy hozzám nagyon közel álló személy a hétvégén nagykorú lett, úgyhogy volt sírás-rívás-torta evés, picsogás az eltelt évek fölött. (Nem, nem ő picsogott, hanem én, lehet korral jár.)  :o)

Amit a héten olvastam:

Még mindig az Outlander 2.-t bújom, jelenleg kb. az 1/3-nál tartok. Tetszik-tetszik, de hova tűntek a forróbb jelenetek? ;o)

Milyen jó kis akciót láttam?

A Kelly Kiadó kb. úgy 3-4 havonta mindig előjön ezzel a 2+2 akciójával, szóval aki szereti a könyveiket, azok ne hagyják ki szerintem.
Egyelőre én még azon vacilálok, hogy ebben az akcióban beszerezzek 4 könyvet (Jennifer Crusie: Álmomban kísértesz; Sophie Kinsella: Tudsz titkot tartani?; Jennifer Crusie: Száguldás a szerelembe; Sophie Kinsella: Csörögj rám!) vagy inkább A szürke ötven árnyalatába ruházzak be. Szerintetek? Egyelőre agyalok, bár a Kellys akció 20.-ig tart csak, sok időm már nincs.

Egy kis blogstatisztika:

• Érdekességet nem produkált a hét, a legolvasottabb bejegyzés A Szent Johanna gimi 1. volt, eléggé elhúzva a másodiktól.
• A legtöbben Leiner Laurára kerestek rá és jutottak így el a blogra, bár a top10-be felkerült egy újdonság is, Dessen Altatódala. Még nem olvastam, de majd sorra fog kerülni. ;o)

És mik a tervek jövő hétre?

Outlander 2. még mindig. :o) És lassan nyit a könyvtár, juhé! Pedig sok olvasatlan könyv vár rám itthon (ami egyrészt köszönhető a Rukkolának is), de mégis alig várom, hogy bevetődhessek. :o)

Eredeti címe: The Pemberley Chronicles  (2008.) Itthon kiadta: I.P.C. Könyvek (2010.) Oldalszám: 451 Ára: 2999 Forrás: könyvtár

Pemberley- krónikák #1

Bár Hát-tal nem kezdünk mondatot, de csak tátogok itt, mint a partra vetett hal, mert írni kéne valamit erről a könyvről -ha már ezt ajánlottátok a legtöbben a nyaraláshoz-, csak hogy nem tudok mit.
Az első gondolatom amikor befejeztem a könyvet az volt, hogy olvastam már sok unalmas történetet, de ez azért benne van az első 10-ben, az tuti.
A második meg az, hogy könyörgöm, az írónőnek senki nem szólt, hogy nem bűn párbeszéddel feldobni a szöveget? Arról nem is szólva, hogy figyelmeztethették volna, hogy be lehet aludni rajta.
Nagyon unalmas, nagyon vontatott volt, egyáltalán nem nagyszerű folytatása a Büszkeség és balítéletnek, ahogy a borítón ez olvasható és csalódott vagyok. Pedig reménykedtem abban, hogy én majd azok táborába tartozom, akik elismerően nyilatkoznak a Pemberley-krónikákról, de ez sajnos nem így lesz.

A történet hátteréről annyit, hogy az írónő nagy rajongója a Büszkeség és balítéletnek, sokszor eljátszott gondolatban azzal, ő hogyan folytatta volna a szereplők életének megírását, aztán egyszer neki is állt papírra vetni. Annyira belelendült, hogy végül egy teljes sorozatot hozott létre, ami jelenleg 10 kötetből áll. A Pemberley-krónikák sorozat nyitókötete lenne ez a könyv.

Cselekmény szempontjából Collins ott vette fel a szálat, hogy megtörtént az esküvő, mindenki rettentő boldog és a két pár nászútra indul. Aztán ahogy lennie kell, jönnek a hétköznapok, születések, halálozások, telnek-múlnak az évek, stb.
A bökkenő az, hogy sajnos most nem direkt foglaltam össze nektek ebben a pár sorban a tartalmat, hogy nehogy lelőjek bármi poént, hanem egyszerűen ennyi a lényege és slussz-passz. Igazából az unalmas hétköznapokról olvashatunk, csillogó-villogó romantikával és ennyi. Ha bealszol rajta, én figyelmeztettelek!

Nagyon szeretem a Büszkeség és balítéletet. Austen bájosan, gördülékenyen, hangulatosan írta meg, ami nyilván abból is fakad, hogy abban a korban máshogy nem is tudta volna. De a XXI. században Rebecca Ann Collinsnak művi lett a hangulatkeltése. Nem sikerült neki felelevenítenie a szereplőket, olyanok lettek, mint valami arctalan, mozgó gépek. Folyamatosan a BBC-s sorozat szereplőit láttam maga előtt, adtam a szájukba a mondatokat, de valahogy nem volt az igazi, igazán elképzelhetetlen volt az egész. Dobálódzott az érzelmekkel, de egyszerűen nem találtam őket sehol.

"Darcy kezdte felismerni, hogy egyre jobban és jobban élvezi azt a könnyedséget és humort, amivel Lizzy folyamatosan gazdagította közös életüket."

Na de hol volt ezt a könnyedség és humor? Sehol. Példa rá? Sehol. Könyörgöm, egy humoros megjegyzést se olvastam, csak azt, hogy Lizzy humoros volt!
Austennek sikerült a romantikát finoman beleszőnie a történetbe, úgy, hogy csak egy-egy odavetett pillantás, megjegyzés megrebegtette romantikus szívemet. Collins ide-oda szó szerint hozzávágja az olvasóhoz a romantikus érzelmeket, de olyan tündi-bündin, hogy borsódzott a hátam ettől a túl nagy szerelemtől. Szinte folyamatosan cuki, művi mondatokba botlottam bele. Elizabeth és Darcy ill. Jane és Bingley a megtestesült tökéletes házaspár. Persze, persze, én is ilyennek képzeltem el őket, de néha olyan jó lett volna egy falhoz vágott tányér, szenvedély, vita, nem pedig langyos lábvíz. Pedig én tényleg pozitívan álltam neki. :o(

Hiányoltam a párbeszédeket, hiányoltam az igazi érzelmeket és hiányoltam azt a szenvedélyt, ami azért megvolt Austennél. Igen, úgy is lehet szenvedélyes egy könyv, hogy nincs benne ágyjelenet.
Művi lett a folytatása. Magával a szöveggel, a megfogalmazással nincs bajom, csak az unalmas cselekménnyel. Kiábrándító, hiányérzetem van és sajnálom szegény Büszkeség és balítéletet.
Az egyetlen jó dolog, amit fel tudok hozni, az a borító, mert nagyon szép lett.

Tavaly megjelent a sorozat másik része is magyarul, Pemberley asszonyai címmel. A borító újra gyönyörű, a fülszöveg megint talált, de nagyon félek az újabb csalódástól.

"Minden idők egyik legsikeresebb regényének, Jane Austen BÜSZKESÉG ÉS BALÍTÉLET-ének főhősei élik tovább életüket e bájos és szellemesen megírt történet lapjain. Öt fiatal nő - az Elizabeth Bennetet és Mr. Darcyt követő új generáció - élete bontakozik ki a kötet lapjain, némelyikük még Jane Austen, mások viszont már Miss Collins képzeletéből léptek elő. Az izgalmas történések egy mozgalmas időszakba ágyazódnak: az ipari forradalom utáni időszak érájából kiindulva egészen a viktoriánus kor kezdetéig.Ezek az asszonyok más Jane Austen-hősnőkhöz hasonlóan mind erős, független egyéniségek, kiknek történetét az egymáshoz és a Pemberley-hez fűződő viszony köti össze. A központi téma természetesen továbbra is a szerelem, barátság, házasság és a kötelességtudat, valamint mindezek mellett a kor legnagyobb politikai és szociális kihívásai."

Kinek ajánlom a figyelmébe?: annak, aki szereti a Büszkeség és balítéletet, kíváncsi arra, hogyan folytathatta egy kortárs írónő a szereplők életének alakulását és bírja a vontatott, kevés párbeszéddel ellátott, csillogóan szerelmetes történeteket.

Miért is választottam ezt a könyvet erre a hétre? Mostanában nagyon érdekelnek a disztópikus, posztapokaliptikus történetek, így került fel a listámra a Hervadás is. Hivatalos fülszövege még nincs, mint ahogy pontos dátum sem a megjelenésére tudtommal, de azért néhány infót sikerült összeolvasnom róla.

Lauren DeStefano: Hervadás Eredeti címe: Wither Kiadja: Cartaphilus Könyvkiadó Várható megjelenése: 2012.

Eredeti címe:Angelology (2010.)  Itthon kiadta: Kelly Kiadó (2011.) Oldalszám: 448 Ára: 3480 Forrás: könyvtár

Danielle Trussoni neve nem volt ismeretlen az amerikai olvasóknak, amikor megjelent az első regénye az Angelology, ugyanis a 38 éves írónő több magazinnál is dolgozott az évek során, illetve 2006-ban megjelent egy memoárja a vietnámi háborúról, amit abban az évben a New York Times beválasztott a 10 legjobb könyv közé.
Az Angelology egy sorozat nyitódarabja lenne, ami 2010-ben jelent meg Amerikában és az egyik legnagyobb könyvszenzáció lett. Mark Forster rendezésével pedig filmet készítenek majd belőle. (Will Smith lesz a producer amúgy.) Az írónő jelenleg a második részen dolgozik, ami elviekben jövő januárban jelenik meg angolul Angelopolis címmel.

A magyar beharangozókor nagyon kíváncsi lettem a történetre. Odáig vagyok az angyalokért, szinte minden könyv érdekel, ami róluk szól. Amikor pedig láttam a beharangozóját, izgatottan vártam, hogy a kezeim közé kerüljön. Kíváncsian vártam az első véleményekre és szinte mindegyik megegyezett abban, hogy Az átok igenis jó történet. Nem romantikus tingli-tangli, hanem olyan, amiben keverednek a mítoszok, a kaland és egy kicsit A Da Vinci- kód beütése van.

A történet egy oldal erejéig 1943-ban veszi kezdetét, amikor is angelológusok egy angyal tetemére bukkannak, majd gyorsan 1999-ben találjuk magunkat. A történet szempontjából a főszereplőnk Evangeline, aki egy 23 éves apáca. New Yorkban, a Szent Róza kolostorban él, de aztán a nyugodt élete egyik napról a másikra felborul. Ugyanis levelet kap egy bizonyos Verlaine-tól - aki nem mellesleg egy fiatal férfi-, aki arra kéri őt, hogy segítsen neki a kutatásában. Kapcsolatot keres a rend egyik tagja -aki titokzatos körülmények között meghalt 1944-ben, amikor is tűz ütött ki a kolostorban- és Mrs. Abigail Rockefeller között. Evangeline először visszautasítja a kérést, de aztán furdalni kezdi a kíváncsiság és elkezd utánanézni a kapcsolatnak. Innentől kezdve pedig felpörögnek az események.  
A cselekmény folyamatosan ugrál a helyszínek között. Hol Evangeline-nel való történteket olvashatjuk, hol Verlaine útját követhetjük nyomom, ugyanakkor van egy másik szál is, a Grigori családé. Remélem nem lövök le nagy "poént" ha elárulom, hogy ők nefilimek és valamit nagyon-nagyon keresnek, amihez Evangeline is egyre közelebb jut.  
Olvashatunk egy bibliai mítoszról, a nefilimek életéről és megbüntetésükről, továbbá egy nővér segítségével fokozatosan feltárul a múlt is, 1939-1944-ig, amikor is Evangeline nagymamája fiatal angelológus volt és kutatott az a bizonyos dolog után, amit a Gregori család már akkor is nagyon-nagyon keresett. Bár Evangeline úgy tudta, hogy a nagymamája halott, az idős hölgy mégis felbukkan és megindul a nyomozás, ami inkább menekülésnek felel meg. A nyomukban pedig a nagyhatalmú nefilim család. ... 

A könyv tényleg amolyan A Da Vinci-kód csak angyalos verzióban. Megindul a kutatás egy bibliai mítosz alapján, mindez persze harcolva az idővel. Kik a nefilimek? Létezhetnek?
Többször eszembe jutott Asa Schwarz: Nefilim; Halott angyal c. regényei és azok, amikről a könyvek elolvasása után olvashattam. A képek az óriásokról és a bennem kavargó miért is ne? kérdése.

A főbb szereplők: Evangeline, Verlaine, Gabriella (ő lenne a nagyi), Percival, Celestine, mind-mind jól kidolgozott karakterek, hibát nem találtam bennük.
A cselekmény is jól van felépítve. Az eleje könnyedebben indul, de aztán kb. a felénél mintha egy fordulat következne be, az addig csak simán olvasmányos történet átvált kalandregénnyé, titkok tudójává.

Ugyanakkor több "hibát" is találtam benne. SPOILER! Ha egérrel kijelölöd, olvashatóvá válik a szöveg, de ha még nem olvastad a könyvet és tervezed, előrevetítek a cselekményt!


És hogy az egésznek mi köze a II. vgh-hoz azon kívül, hogy az egyik szála abban az időben játszódik? Nos maguk a nefilimek, a gondolkodásmódjuk rettentően emlékeztet a náci Németország felsőbbrendűségi elveire.

Lényeg a lényeg, hogy ez egy nagyon jó kis történet volt. Nem romantikus, mint ahogy számítottam rá, hanem inkább fantasy kalandregénnyel fűszerezve, meg egy kis krimivel. És persze ott vannak a bibliai elemek is.
Tetszett és kíváncsian várom a folytatást.

Kinek ajánlom a figyelmébe?: annak, aki szereti A Da Vinci-kód féle nyomozásokat és a fantasy se áll tőle messze.

Várható megjelenések augusztusban

Várható megjelenése: aug. 13. Kiadja: Cartaphilus Könyvkiadó Oldalszám: 456 Ára: 3.400

"Miután Allie-t harmadszor is letartóztatják, szülei egy különleges iskolába íratják be. A lány egy hatalmas birtokon található, patinás kúriában találja magát, amelynek falait festmények díszítik, báltermében a diákság estélyiben és szmokingban keringőzik, miközben személyzet szolgálja ki őket. Az intézetben egyre különösebb dolgok történnek, a legnagyobb rejtély azonban az Éjjeli Iskolában zajló eseményeket övezi. Vajon mi állhat a dolgok hátterében, és kiben bízhat meg Allie?"

Várható megjelenése: aug. 6. Kiadja: Sanoma Budapest Kiadó Oldalszám: 336 Ára: 2.900

"Egy párizsi hétvége alkalmával Elizabeth Bard együtt ebédelt egy sármos franciával - és soha többé nem tért haza.

Vajon szerelem volt első látásra? Vagy az volt a döntő mozzanat, hogy a kés könnyedén siklott keresztül a pavé au poivre-on, és a hús rózsaszín leve étvágygerjesztően folyt rá a vajas borsmártásra? Az Ebéd Párizsban egy fiatal amerikai nő két szenvedélyes - újdonsült kedveséhez és a francia konyhaművészethez fűződő - szerelmi viszonyának hiteles krónikája. Elizabeth, miután fogja magát és új életet kezd a világ legromantikusabb városában, lelkesen veti bele magát a nyüzsgő piacok, a hangulatos bisztrók és a nádszálvékony femmes fatales-ok világába. Megtanulja, hogyan kell halat pucolni (ebben Jane Austen siet a segítségére), mindent elkövet, hogy leküzdje az időnként rátörő honvágyat (ehhez a csokoládéfelfújtat kell bevetnie), és belehabarodik a hentesébe (aki Matt Dillon kiköpött mása). Elizabeth rájön, hogy minél mélyebbre merül a francia konyhaművészetben, annál könnyebb megértenie Párizst.

Felfedezi, hogy a francia kultúra nem sokban különbözik az érett sajttól - a kérges külső lágy, pikáns belsőt takar."

Várható megjelenése: aug. 27. Kiadja: Ciceró Könyvstúdió Ára: 2.990

"Szeptember 1-jén Reniék immár irigyelt végzősökként lépnek be a suli épületébe, de vajon tényleg irigylésre méltó a helyzetük? Egy biztos: a legzsúfoltabb, legeseménydúsabb évnek néznek elébe, amelynek már az első fele is tele lesz óriási élményekkel (szalagavató, nagy végzős bulizások, utolsó közös szilveszter), ugyanakkor komoly buktatókkal (érettségi tárgyak kiválasztása, a felkészülés megkezdése és a nagy kérdés: a továbbtanulás). Ám a 12/b. , mint tudjuk, nem átlagos társaság: ők mindent megtesznek azért, hogy az utolsó évük valóban felejthetetlenné váljon, nemcsak önmaguk, de a Szent Johanna gimi összes tanára és diákja számára is..."

Várható megjelenés: aug. 9. Kiadja: Agave Könyvek Oldalszám: 160 Ára: 2.280

"A Picratt's egy kis éjszakai klub Párizsban, ami hajnali négykor zár be. Mindenki hazafelé igyekszik, kivéve Arlette-et, az egyik táncosnőt, aki a körzeti rendőrőrsre indul, hogy bejelentsen egy tervezett gyilkosságot. Állítása szerint két férfi arról beszélgetett a mulatóban, hogy másnap megölnek egy grófnőt. Bár az elmondottak részletei meglehetősen ködösek, reggel a bűnügyi rendőrségen Maigret felügyelő és kollégái kihallgatják a lányt, aki viszont visszavonja a bejelentést arra hivatkozva, hogy előző éjjel részeg mámorában nem is tudta, mit beszél. Maigret-nek azonban bogarat ültet a fülébe a történet, majd délelőtt befut egy telefonhívás; gyilkosság történt, de az áldozat nem az, akire számítottak...

Simenon 1950 decemberében fejezte be "A Maigret és az éjszaka örömei" című művét, ami az egyik legismertebb Maigret-regénnyé vált: mind a francia, mind az angol televízióban számos feldolgozás készült belőle."

Várható megjelenés: aug. 8. Kiadja: Európa Könyvkiadó Oldalszám: 288 Ára: 2.900

"Ha férfi vagy, el kell olvasnod ezt a könyvet, aztán elolvastatnod a partnereddel is... - írta Nick Hornby regényéről egy angol kritikusa. És a tanácsát sokan meg is fogadták, hiszen a "Pop, csajok, satöbbi" az utóbbi évek angol irodalmának egyik legolvasottabb, legnépszerűbb könyve.

Rob Fleming, a harmincöt éves popzenerajongó, poplemezgyűjtő, poplemezboltos történetében, boldog és boldogtalan szerelmeiben, szexuális hőstetteiben és leégéseiben, fájdalmas szakításaiban és olykor Woody Allent idéző szerencsétlenkedéseiben bizonnyal sokan ráismernek a saját életükre és jólesően kinevetik a főhőssel együtt saját magukat is. Nick Hornby ugyanis egyre terebélyesedő sikerét leginkább egészen utánozhatatlan humorának és öniróniájának köszönheti. Egy szó mint száz: ha férfi vagy (vagy nő, aki szeretné megismerni a mai férfiak mafla, gyötrődő lelkét), ha voltál már szerelmes (vagy leszel), ha valaha elhagyott a partnered (vagy te hagytad el őt), ha szereted a popzenét (bár akkor is, ha nem), ha még kezdő vagy, és szeretnéd tudni, milyen megpróbáltatások várnak rád a szexben és a szerelemben, vagy ha már túl vagy sok mindenen, ha olykor a szexet zűrös dolognak érzed, máskor meg az egyetlen örömnek az életben, ha olykor elfog a halálfélelem, ha sehogy sem sikerül felnőnöd, ha néha szörnyen elcseszed az életed... akkor el kell olvasnod ezt a könyvet.

A regényből készült nagy sikerű filmet nálunk is vetítették."

Amikről a héten írtam: 

 

 

 Elkezdődött a hét:

Ezen a héten a Musing Mondays- Kérdezz! Felelek! és a Top10 Tuesday- Leg-leg-leg is távol áll tőlem, szóval ez most kimarad.

És folytatódott:

Túléltük a vasárnap esti hatalmas vihart (én még ilyet sose láttam, nagyon félelmetes volt) és most főlünk a levünkben, nagyon-nagyon meleg van. Amúgy meg semmi extra nem történt, olimpiai lázban égünk.
Emlékszem, hogy az előzőnél Gyerkőcöm már a pocakomban volt és végigfutott bennem, hogy amikor legközelebb lesz majd, már 3 éves is el fog múlni, annyira távolinak tűnt az egész. El se tudtam képzelni, hogy milyen lesz, milyen lesz az életünk vele. És tessék, olyan, mintha csak tegnap lett volna, hogy ezen gondolkodtam nézve a versenyeket.
A legközelebbinél pedig már 7 és fél éves lesz, iskola előtt fog állni. Atya ég! Bele se tudok gondolni! Vajon milyen lesz majd akkor? :o)

Amiket olvastam:

A csokis keksz receptjét ITT találtam.

Befejeztem a Van valaki odaát?-ot. Teljesen más történet volt, mint amire számítottam. Azt hittem, hogy egy humoros, romantikus chick-lit lesz, erre meg kaptam egy rettentően szomorú történetet. Igazán nem is értem, hogy Keyes a szokásos történeteihez képest miért ilyen szomorúval rukkolt elő.
Aztán a Csábításnak estem neki. Szó szerint nekiestem, nagyon jóra számítottam. Romantikusra, erotikusra, amolyan második Singh-re. Nos, hacsak a folytatásokról nem lesz más a véleményem, akkor ez a sorozat nem lesz a kedvencem.
Ezután a Fejős Éva könyvet kezdtem el olvasni -mivel hála az égnek hamarosan nyílik a könyvtár és jó lenne addigra minden könyvtári példánnyal végezni-. Nos, a 140 valahanyadik oldalig jutottam. Most már tényleg soha többet nem vagyok kíváncsi a könyveire, ennyi volt. Nagyon-nagyon ritka, hogy ne fejezzek be egy könyvet, szerintem a 10 ujjamon meg tudnám számolni, hányszor fordult ez elő velem életem során, de ezt bizony félbehagytam.

Most pedig az Outlander második részét olvasom. :o) Remélem ugyanolyan jó lesz, mint az első volt.

Milyen jó kis akciót láttam?:

Az Alexandra akciók után most Libri akcióval jövök.

Eredeti ára: 2.990

Egy kis blogstatisztika:

• A legolvasottabb bejegyzés a héten Az angyalos ház lett, ami váratlanul is ért, ugyanis valamilyen oknál fogva csak tegnap 50 látogatás érkezett rá. (Mi történt?) Mára pedig már 2X annyian nézték meg ezen a héten, mint a második legolvasottabbat.
• Még mindig Leiner Laurára kerestek rá a legtöbben a héten és jutottak el így hozzám.

És mik a tervek jövő hétre?

Outlander 2. Szerintem még jövő hét után is. ;o) Újabb önvédelmi fegyveres könyv, de eddig jóóó.

Eredeti címe: Madame Tussaud (2011.) Itthon kiadta: Geopen Könyvkiadó (2012.) Oldalszám: 583 Ára: 3990 Forrás: kiadó (recenzió)

A francia forradalom regénye

Három dolog miatt voltam nagyon kíváncsi erre a könyvre:
- Tetszett az írónő egyik másik magyarul megjelent regénye, a Nefertiti is.
- A XVIII. és XIX. sz.-i Franciaország történelme kimondottan érdekel. A XVI. Lajossal és a családjával történtek mélységesen megdöbbentenek, ugyanakkor mégis nagyon érdekel a kivégzésükhöz vezető út.
- Nagyon szépnek találtam a borítóját. *Igen, én vagyok az az olvasó, aki bele tud szerelmesedni egy-egy szép borítóba.*
És hogy megfelelt-e az elvárásaimnak a Madame Tussaud? ... Igen.

Pedig nem valami jól indult a kapcsolatunk. Igazán nem értem, hogy miért úgy kezdte Michelle Moran a könyvet ahogy, mert jelentősége a történet szempontjából egyáltalán nincs.
1812-ben veszi kezdetét a cselekmény, amikor is egy szép napon, egy bizonyos Rose Bertin -aki nem mellesleg nem más volt, mint Marie Antoinette ruhakészítője- úgy dönt, hogy most már 20 év után kíváncsi arra, hogyan szökött el a forradalmi Franciaországból Londonba a főszereplőnk. Madame Tussaud pedig, aki akkor még csak Marie volt, mesélni kezd.
Mi is volt a problémám? Teljesen feleslegesnek találtam, hogy elviekben visszaemlékezés az egész történet, mert ha nincs előszó, ezt észrevenni nem is lehetett volna. Másrészt pedig olyan furának tartom, hogy eltelik 20 év, gondol egyet ez a bizonyos ruhakészítő, ideje most már megtudnia a teljes történetet, felkerekedik, hogy mesére bírja az asszonyt. Mert ha még az előszó 10-15 oldal lett volna, akkor megértem, hogy így indul, főleg, ha jelentősége lesz, na de csak 2 és fél oldal lett, minden jelentőség nélkül.

De akkor térjünk vissza a történetre, ezután a kitérő után, mert hibát ezen kívül nem tudok felhozni. ;o)
Alapjáraton ez egy szórakoztató irodalmi mű, ami próbálta hitelesen visszaadni az adott történelmi kort, szerintem nagy sikerrel.
Remekül tudta ábrázolni a forradalmi Franciaországot, a főbb történelmi alakokat.


A visszaemlékezés 1788 végén veszi kezdetét. Marie 28 éves vénkisasszony "lenne", aki a munkájának él. Az édesanyjával és a nagybácsikájával egy panoptikumot vezetnek, elég nagy sikerrel. Híres embereket, a királyi családot formázzák meg viaszból és állítják ki a látogatóknak.
A fiatal nő jó üzletasszony, igazán neki köszönhető, hogy a családja jól él ebből a vállalkozásból. De maga a panoptikum nem csak egy hely, ahol szobrok vannak kiállítva, hanem politikai látkép is. A kiállítás mindig az adott politikai helyzetnek megfelelően változik. Ráadásul gyülekezésnek is helyet ad. Lényegében innen indul el a forradalom eszméje.
Marie közel kerül a királyi családhoz, ugyanakkor a másik oldalon közel van a másik oldalhoz, a forrongó néphez. Végül kirobban a forradalom. A nép nem elégszik meg azzal, hogy a királyi családot letaszítják a trónról, vérpadra küldik őket. Mindeközben Marie és a családja próbál királypárti, ugyanakkor néppárti is maradni, ami egyre nehezebb. ...

Döbbenetes magunkban végigjátszani az eseményeket, ami a királyság bukásához vezetett. A nép éhezése, a királyi kincstár folyamatos apadása, Marie Antoinette költekezése. Néha úgy éreztem, hogy a hiba ott lett elkövetve, hogy összeházasítottak két fiatal gyermeket, akik az idő elteltével se voltak igazán készek a kormányzásra. Névlegesen XVI. Lajos uralkodott, de igazából az "udvaroncok".
Akik elvárták, hogy a királyné minden nap új ruhában és cipőben jelenjen meg -és ez hatalmas összegekre rúgott-, aztán meg arról sutyorogtak és hintették az "igét" a nép között, hogy a királyné két kézzel szórja a pénzt. De ha szerencsétlen szeretett volna visszafogottabban öltözködni, akkor meg azzal piszkálták őt, hogy egy királyné nem viselkedhet így. Akkor most mégis mit kellett volna tennie?

"Ha az emberek kétségbeejtő helyzetben vannak, a köztársaság nem tart sokáig. Királyt választanak maguknak."

Szóval cselekmény szempontjából egészen az előzményektől 1802-ig követi nyomon Marie életét és ugyanakkor Franciaország politikai átalakulását. Rengeteg vér folyt, rengeteg igazságtalanság történt. Remek példa arra, hogy amikor a közember hatalmat kap, mennyire el tud vakulni ettől.

Az írónő oldala

A cselekmény és az adott történelmi kor ábrázolása szerintem telitalálat volt és a karakterek ábrázolása is jól sikerült.
Marie nagyon erős egyéniség, aki folyamatosan küzd az érzelmei és a politikai nyomás között. Ugyanakkor természetesen a szerelem se kerülheti el. Bár ő a címszereplő és az elvilegi főszereplő, de szerintem igazán nincs főszereplője a könyvnek. Vagy jobban mondva mintha a XVIII.-XIX. sz.-i Franciaország lenne a középpontban.