Follow Us @nikikonyvesem

2018. február 26., hétfő

8 éves lett a Könyvesem

Forrás
Bár már többen is felköszöntötték a blogot (vagy jobban mondva engem, mint a szerkesztőjét) a születésnapi nyereményjátékról szóló bejegyzésben - amit még egyszer köszönök (aki még nem játszott, az jöjjön!) -, de hivatalosan ma ünnepli a 8. születésnapját az oldal. 8 év! Leírni, kimondani olyan könnyű, de ha visszatekintek erre a 8 évre, nagyon érzem a súlyát magamon. 😆

Amikor belevágtam 25 éves voltam és a Nagy akkor ünnepelte az első születésnapját. Elképzelni se tudtam, hogy milyen lesz az életem 8 év múlva, mi minden fog velünk történni. Milyen lesz ő, milyen leszek én, milyenek leszünk mi közösen.
Sok mindent tanultam ezalatt az idő alatt, kaptam nagy pofonokat az élettől (de legyünk optimisták, kaphattam volna nagyobbakat is), de nyilván, ha ez a 8 év nem lenne mögöttem, nem lennék ma az, aki vagyok. 
Fura, de ha így vissza kéne emlékeznem, hogy milyen mérföldköveim voltak ez idő alatt, lényegében kettőt tudnék kiemelni, mert ezek az események voltak azok, amik kibillentették az életemet az addig biztosnak hitt kis mélyedéséből. 
Kezdődött minden az édesapám betegségével, majd a halálával. Már jó pár év eltelt, az emlékek is sajnos megkoptak, de a fájdalom valahogy még se akar múlni. Vajon eljön majd az a nap, amikor nem lábad egyből könnybe a szemem, ha eszembe jut? Annyira fura belegondolni, hogy az ő halála indított el egy lavinát az életemben.
A második esemény pedig az, amikor egyedül maradtam a Naggyal. Ez egy olyan fordulat volt, amire egyáltalán nem voltam felkészülve. Tipikusan az, amikor olvasunk egy könyvet és azt mondjuk becsukva, hogy ez velünk nem történhet meg, csak mással. Aztán tessék! Hirtelen azon kapod magadat, hogy te vagy az a más. Egyedül maradni egy kisgyerekkel olyan volt, mintha hirtelen csupaszon kellene az emberek közt mászkálnom. Rémisztő, félelmetes, borzongató. Kiszolgáltatottnak, gyámoltalannak érzi magát a nő, mert kiesett a biztosnak hitt fészkéből és hirtelen nem tudja, hogy mit is csináljon. De nincs idő arra, hogy megpróbáljunk visszakapaszkodni a fészekbe, de arra sem, hogy sírva csipogjunk a földön, hátha valaki megment attól, hogy más összetaposson, hisz ott van melletted a fiókád. Nincs időd gondolkodni, nincs időd merengeni a múlton (max éjszakánként, mikor már mindenki alszik), nincs időd gyászolni, mert meg kell tanulnod repülni. Meg kell állnod csupaszon az emberek előtt, igen tessék, lássatok és felemelt fejjel tovább lépni köztük. Megerősödve (látszólag, aztán ténylegesen erősen).
Ez a két esemény volt az elmúlt 8 évben, mely gyökeresen megváltoztatta az életemet. És ez idő alatt vezettem a blogot, olvastam, írtam. Már amikor a legnehezebb időszakban épp nem szünetelt, de akkor is igyekeztem jelentkezni hébe-hóba.
És aztán tessék. Itt vagyok. Látom magam előtt a 25 éves, friss édesanyát, az 1 éves Gyerkőcével, ahogy belevágott ebbe a blogba. Látom a Nagyot magam előtt, pöttöm volt még, kis pufók és feszt kipakolta a konyhaszekrényt, hogy be tudjon mászni. Nem is tudom miért ez a pillanat jutott most eszembe! Sose gondoltam volna arra, hogy 8 évvel később lesz egy kislányom is. Azt pedig pláne nem, hogy egyedül maradok a Naggyal, majd megismerkedek valakivel, összeházasodunk és jön majd a Kicsi is, aki jelenleg egy 7 hónapos kis gézengúz. 😊 És most megállva egy pillanatra és belegondolva, hogy újabb 8 év múlva mi minden vár rám. ...
41- 42 éves leszek. Ó te jó ég! A Nagy 17 éves lesz (mint amennyi én voltam, amikor megismerkedtem az édesapjával), a Kicsi majdnem 9 (annyi, mint most a Nagy). ... És ha a blog működni fog még, akkor a 16. születésnapját ünnepelhetjük majd. ...

Forrás
De nagyon elmerengtem most, ahogy öregszem egyre picsogósabb leszek a születésnapokon is, hová fajul a Világ, már a blogszülinapon is! 😁 Egyenlőre a 8. születésnapnál tartunk.
Nem tudok statisztikával jönni, mivel csak a blogger statisztikája működik az oldalon, más nincs beállítva, az pedig minden időpontot figyel, ha úgy nézzük. Így ez alapján tudok néhány kis érdekességet megosztani veletek:
↪ összesen 977.056 látogatás történt az oldalra a mai napig (hihetetlen, de hamarosan elérjük az 1 milliósat!)
↪ TOP3 könyves bejegyzés: Natascha Kampusch: 3096 nap (közzétéve: 2011. febr. 8., megtekintés: 13.819), E. L. James: A szabadság ötven árnyalata (közzétéve: 2013. jan. 8., megtekintve: 6287), Jay Asher: Tizenhárom okom volt (közzétéve: 2010. okt. 1., megtekintve: 4681)
↪ TOP3 keresési kulcsszó: natascha kampusch (5260X), tudorok (2684X), leiner laura (530X)
↪ 2451 rendszeres követő a Facebookon, 181 a Twitteren, 289 az Instagramon és 280 feliratkozott rendszeres olvasó
↪ TOP3 ország, ahonnan a legtöbb látogatás érkezett: Magyarország (726.862), USA (57.825), Oroszország (32.805)
↪ 952 könyvről írtam az oldalon a mai napig, de 15 receptet, 17 DIY ötletet is megosztottam, valamint 44 filmről és sok más dologról is pötyögtem

És hogy milyen volt ez a 8 év könyves blogosként? Úgy érzem, hogy szerencsésnek mondhatom magamat, mert megtapasztaltam a szárnyalást, a mélyrepülést is, a könyvesblogolás pozitív és negatív oldalát is, de nagyon szeretem az oldalt. Ezt látni lehet abból a majdnem 2 évből is, amikor lényegében szünetelt az oldal, de még se tudtam bezárni, abbahagyni. És utólag visszanézve a statisztikát, ti akkor is jöttetek, olvastatok.
Nem tartom magamat szuper bloggernek, mert látom, hogy sokan jóval kevesebb idő alatt nagyobb látogatásra és rendszeres olvasótáborra tettek szert, de mivel nő a rendszeres olvasók száma, nő a látogatás, ez számomra egyfajta visszajelzés arról, hogy annyira rosszul nem csinálom ennek ellenére sem. Érdekel titeket, hogy mit olvastam, mi volt róla a véleményem vagy épp csak miről pötyögök. Köszönöm ezt nektek!
És természetesen a könyvkiadókat se lehet kihagyni a sorból, akiktől recenziós könyveket kaptam az elmúlt évek során. Az egyik legnagyobb blogos sikeremet is az egyik hazai könyvkiadónak köszönhetem, akiknek külsős munkatársként két éven keresztül olvastam elő a könyveket és véleményeztem őket, hogy ajánlanám-e megjelenésekre. Ezt tekintem jelenleg a legnagyobb sikeremnek. Hisz egyrészt rendszeres kiegészítő jövedelemre tettem szert ezalatt az idő alatt, másrészt nagyon élveztem, hogyha egy kicsit is, de részt vehettem abban, hogy jó történetek jelenjenek meg.

A blog anno szórakozásként, kikapcsolódásként indult. Itthon voltam a Naggyal (aki akkor még a Kicsi volt), sokat olvastam, így adott volt az írás is az olvasmányélményekről. Az évek során úgy érzem, hogy sokat fejlődött az oldal, mind tartalmilag, mind látványra. Finomodott, tán öregedett is velem együtt. 😋
És hogy milyen hosszútávú terveim vannak? Szeretnék továbbfejlődni. Nem csak könyvekről és a megszokott kis pötyögéseimről írni. Szeretnék szélesebb körben írni, több rendszeres olvasóra szert tenni. Szeretném, ha minél több embernek azonnal eszébe jutna az oldal, amint meghallja, meglátja a szót, hogy Könyvesem.
 
Elég hosszúra nyúlt ez a bejegyzés és elég merengős is lett, de néha kell ilyen is. 😊 Tudnék még miről pötyögni most, de úgy érzem az sem jó, ha túl sokáig húzom a lezárást, így hát gyorsan befejezem.
Köszönöm, hogy itt voltatok velem ezalatt a 8 év alatt és remélem, hogy továbbra is maradtok majd. 💗

3 megjegyzés:

  1. Szia! Pár napja találtam rád. Engem nagyon megfogott ez a bejegyzés, a stílusod, és amint időm engedi, a többit is megpróbálom átböngészni. (Sajna időm az nagyon kevés van, én is itthon vagyok a kicsivel, és mivel a nagy kb. november óta sokat beteg, így tkp. vele is. 2 és 5 évesek.) Nehéz időszakon vagy túl, sajnálom a történteket. Sokszor én is belegondolok, mi történne, ha egyedül maradnék. Mindig csak azzal tudom biztatni magam, hogy a gyerekeimért bármit!! És hogy ha más képes rá, akkor én is. Kívánom, hogy többé ne kelljen ilyet átélned! Telefonon valamiért nem tudok rendszeres olvasóddá válni, majd bekapcsolom vmikor az ezeréves PC-t... Sok sikert a következő évekre! Üdv. Cd. :)

    VálaszTörlés