Follow Us @nikikonyvesem

2018. február 14., szerda

Várólistára 130.

Mostantól kezdve a Várólistában változás következik be. Nem két hetente fog jelentkezni ez a rovat, váltakozva a Kitekintővel, hanem havonta 1X, akkor viszont azokra a könyvekre fogom felhívni a figyelmet, melyek az előző hónapban a Várólistámra kerültek. 
Nézzük akkor, hogy januárban mely könyvek kerültek fel erre a bizonyos listára és miért.


Amikor először megpillantottam a Viktória borítóját, nekem egyből Allison Pataki két részes regénye jutott eszembe. Sissi ugyanis hasonlóan egy ajtó előtt állt arra készülve, hogy belépjen valahová. De nem csak a borítók közti hasonlóság miatt keltette fel az érdeklődésemet hanem amiatt is, mert nem olyan régen láttam egy műsort Viktória királynőről a Historyn, ami szerintem nagyon jól sikeredett és szeretnék róla többet megtudni, olvasni. Az Európa Kiadó gondozásában tavaly megjelent könyv pedig nagyon ígéretesnek tűnik. 
Az Új Pompeji Jodi Taylor Egyik ​átkozott dolog a másik után c. könyve miatt került fel a listámra, ami szintén a kiadó gondozásában jelent meg és nagyon tetszett. Itt is egyfajta időutazásról van szó, amikor is a pusztulás előtti Pompejből szeretnék kimenekíteni az embereket. Nagyon izgalmasnak tűnik!
A Tűz és dühről nem is tudtam egészen addig, amíg valamelyik csatorna Híradója fel nem hívta rá a figyelmemet, hogy a könyv már akkor lényegében hiánycikk volt, amikor még meg sem jelent és hogy hiába próbálták megakadályozni a megjelenését, nem jártak sikerrel. Aztán jött a hír, hogy itthon várhatóan március végén az Athenaeum adja ki. Kíváncsi vagyok, hogy fog-e a könyv annyit nyújtani, amennyit ígér.
A Múzsára azonnal kíváncsi lettem, ahogy megtudtam, hogy megjelent. A szerző másik magyarul is megjelent története, A babaház úrnője is nagyon tetszett és egyszerűen kihagyhatatlanná vált számomra ennek a történetének az elolvasása. A babaház úrnője egyszerűen megbabonázott és ugyanezt az élményt várom a Múzsától is. Remélem, hogy nem fogok csalódni.
Igazából nem tudom megfogalmazni, hogy a Lányok csöndje mivel is hívta fel magára a figyelmemet, egyszerűen csak olvasni akarom.


A Garantált hepiend a Könyvutca bejegyzése miatt került fel a listámra. Egy könyvmolynak egy könyvmolyos könyv? Igazi csemegének tűnik.
Bár különösebben nem vagyok oda Fejős Éva könyveiért annak ellenére sem, hogy egy időben szinte faltam őket, de ennek ellenére a Bébi. Bumm! felkeltette az érdeklődésemet. Tetszik, hogy az írónő papírra vetette a gondolatait, érzéseit, hogyan élte meg a várandóságot, a babavárást 49 évesen. Akárhogy is nézzük, azért még nem olyan elterjedt, hogy valaki közel az 50-hez váljon először édesanyává.
A hatalom szerintem minden nő titkos álmának könyve lehet. Egy könyv, melyben a nők rájönnek arra, hogy különös erővel rendelkeznek? Ha a gyilkolászát elfelejtjük, ugye hogy ugye mindannyian elfogadnánk egy kis szupererőt. Kíváncsi vagyok, hogy Naomi Alderman hogyan hozta ezt össze.
A betű mágusának egyszerre babonázott meg a borítója és a fülszövege. Eleve, ha egy könyvet a Harry Potterhez hasonlítanak, egyszerűen akkor is olvasnom kell, hiába tudom, hogy az egész hasonlítgatás nem más, mint egy reklámfogás. De tegyük hozzá azt is, hogy Furia Faerfax a könyvek világában él, ami tele van különleges lényekkel és mágiával. Nagyon izgatott vagyok!
Látva a 13 percet nekem Picoult 19 perce jutott eszembe. Ott is döbbenten lehetett tapasztalni, hogy mi mindenre elég 19 perc. Hát most Pinborough révén kiderül, hogy mire elég 13 perc.


A Slammed-et Dorka ajánlotta a figyelmembe, miután felhívtam a figyelmet arra, hogy nem olvastam mást még az írónőtől a Velünk véget érten kívül.
A sehány éves kislány gyermekkorom egyik csodás mesekönyve volt. Annyira gyönyörűek voltak benne a rajzok! Nagyon szeretnék egy példányt belőle a könyvespolcomra.
Nagyon örülök annak, hogy a Manó Könyvek újra megjelenteti a Mesél az erdő sorozatot. Nekem annó az első rész volt meg és nagyon szerettem! Sokszor csak az illusztrációkat nézegettem benne, annyira szépek voltak. Így gondolom nagyon megmagyaráznom sem kell, hogy miért is szeretném, ha a gyerekek könyvespolcán lenne a Mesél az erdő az állatokról és a Mesél az erdő a törpékről.

Ezek kerültek januárban a Várólistámra. Ha valamelyiket elolvastam, írok majd róla.
De addig is: ti olvastátok valamelyiket? Ha igen, akkor hogy tetszett?

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése