Te mennyi időt fordítasz arra, hogy felolvass a kisgyermekednek?

Forrás

Lássuk be, hogy valamilyen szinten meg lehet érteni azokat a szülőket, akiknek esténként sem energiájuk, sem idejük, kedvük nincs az esti meséhez, miután hajnalban felkeltek, lehúztak 8 órát a munkahelyükön, robotoltak, rohantak a gyerekért az oviba, otthon gyorsan elvégezték a ház körüli feladatokat, próbáltak játszani is a gyerkőcükkel, majd jött is a vacsoráztatás, fürdetés és alig várja azt a pillanatot, hogy elaludjon a kicsi és végre beeshessen az ágyba és aludhasson, mert hamarosan újra csörög az óra és veszi kezdetét minden elölről. 

Én bevallom, bevállalom, hogy nálunk amíg nem voltam itthon GYED-en a Kicsivel, volt jó pár olyan esti lefektetés, amikor a Nagy reménykedve kérdezte, hogy lesz-e esti mese, de olyan fáradt voltam, hogy magamat is szégyellve, de bizony könyörögtem, hogy ma ne, majd holnap, csak végre aludhassak, mert olyan rég volt már reggel 4:30.

A gyerekek pedig megértőek (többnyire) és elfogadják, hogy nem lesz ma este felolvasás.

A szülő szíve pedig vérzik, önmagát marcangolja, amikor hullaként vonszolja magát az ágyig, de hát csak egy mese lett volna, pár oldal ... és mire eljut idáig gondolatban, már alszik is. Hamarabb, mint a kb. 3 perce lefektetett gyerek.

Hosszan lehetne elemezgetni, hogy mik folyásolják be azt, hogy a gyerekeknek való felolvasásra egyre kevesebb időt tudnak fordítani a szülők. Persze vannak olyanok is, akik alapjáraton ezt nem tartják fontosnak, maguk se olvasnak. De most azokra a szülőkre koncentráljunk, akik tudják, hogy a felolvasás fontos a gyerekek fejlődéséhez. Csak aztán ez vagy összejön vagy nem.

Persze, lehet mondani, hogy a szülőség ezzel jár, kapja össze magát mindenki és bírja ki azt a napi 5 percet a gyerekéért, majd utána aludhat, de amikor mi magunk vagyunk benne ebben a szituációban, akkor kicsit már más helyzet.

Eltekintve attól, hogy nálunk is voltak az elmúlt években mese nélküli esti altatások, a The Guardian cikke azért lelombozott. 

Egyrészt azért is, mert nem mélyedt bele abba, hogy miért is nem fordítanak a szülők több időt a felolvasásra. Ez annyira összetett dolog, gondoljunk csak pl. abba bele, hogy fizetni kell a nem kevés lakáshitelt annak, akinek van; de megélni is; féltjük a helyünket a munkahelyünkön; a munkáltató kizsigerel; öregszünk, jön a fiatalabb utánpótlás és rettegünk attól, hogy az utcára kerülünk; és így tovább ... nem csak arról van szó, hogy a szülőnek NINCS KEDVE felolvasni. Van ilyen is, de sok esetben EREJE nincs már felolvasni.

Forrás

De nézzük akkor egy kicsit a cikket. 

Állítólag a kisgyermekeknek napi szinten felolvasók száma ötödével csökkent az elmúlt 5 év során. Míg 2013-ban az óvodás korosztály szüleinek 69%-a olvasott napi szinten a gyermekének, mára már csak 51%-a.

A szülők 19%-a a miértre azt válaszolta, hogy nincs erejük hozzá.

16%-uknak pedig más dolguk van.

A cikkből nem derült ki, hogy a többiek mivel magyarázták ezt, pedig kíváncsi lettem volna rá.

Én úgy gondolom, hogy a problémát jóval komplexebben kellene kezelni, mint hogy van-e kedv/erő hozzá, stb. Nem vagyunk egyformák. Lehet, hogy Jolánka is hajnalban ébred, ugyanott dolgozik, mint Gizike, az egyik mégis felolvas a gyerekének, másik meg nem. Pálcát törni nem szabad senki felett sem, de valami megoldást találni kell rá, mert a mesék nagyon fontosak a gyerekeknek.

Már maga a felolvasás is egy nagyon különleges, meghitt kapcsolatot teremt. A gyerkőc fekszik az ágyban, anya felolvas egy rövid mesét/fejezetet. Majd jön a puszi, villanykapcsolás. Holnap újra. Egy olyan rituáléról beszélünk, amikor a gyerek tudja, hogy az a perc csak érte van. Ez szerintem főleg akkor fontos, amikor több testvér van és több gyereknek kell osztoznia a szülők kevés szabadidején. 

Én pl. különösen odafigyel arra, mióta a Kicsi megszületett, hogy lehetőleg ne menjen úgy lefeküdni a Nagy, hogy nem volt esti mese. Ha én nem tudok, akkor legalább apa meséljen. Mert az a pár perc csak az övé.

Ugyanakkor a mese remekül fejleszti a gyerekeket. Hisz új információkat nyerhetnek a meséből, amikről lehet beszélgetni. Nő a szókincsük. Az emlékezőtehetségük is fejlődik, főleg, ha egy kis regényt olvasunk fel nekik fejezettől, fejezetig. Mit is tudunk eddig? Mi történt eddig?

Ha nincs erőtök, kedvetek, időtök egy hosszú munkanap után mesélni a gyerekeknek este, próbálkozzatok meg a hétvégi meséléssel.

Tudom, hétvégén mindenki bevásárol, aztán főz, mos, takarít, vasal, tanul a gyerekkel és hopp, már Vasárnap este is van, de próbáljátok legalább a hétvége estéit úgy alakítani, hogy legyen pár perc egy esti mesére. Higgyétek el, idővel meghálálódnak ezek a pár percek!

Havi szavazást indítok, amit itt oldalt láthattok is. Névtelen az egész, csak kíváncsi lennék arra, hogy ti mennyi időt tudtok fordítani a felolvasásra. Köszönöm mindenkinek, aki kattint egyet! 😊

 

A szavazás véget ért, íme az eredmény:

 Köszönöm azoknak, akik szavaztak. 😊