Follow Us @nikikonyvesem

2011. február 8., kedd

Natascha Kampusch: 3096 nap

Két pillanat ragadt meg bennem nagyon a könyvből:
Amikor Natascha hallgatta a rádiót, amiben váratlanul szóba került az eltűnése és az, hogy a mai napig nem került elő, ő pedig üvölteni tudott volna a "börtönében", hogy ott van, életben van. Szinte láttam magam előtt az ágyán lelkileg teljesen összetört kislányt ahogy zokog, kiállt magában, Itt vagyok, élek! Gyertek értem. ...
A másik pedig az a pillanat, amikor 3096 nap után végre újra megölelhette az édesanyja.

Az, hogy mélységes döbbenettel olvastam a visszaemlékezéseit, biztos nem újdonság nektek. De ugyanakkor remegtem is belülről. Hány és hány ilyen beteg ember van szabadon a világon, mint a tettes? Hány és hány áldozat van jelenleg is így elzárva a külvilágtól és reménykedik abban, hogy megtalálják, kiszabadítják őt?
Édesanya vagyok. Eljön majd az a perc, amikor Gyerkőc ki fogja kérni magának, hogy ide-oda kísérgessem őt. Hogy tudnám"elengedni a kezét", hogy tudom majd mosolyogva mondani, "Repülj kicsi madaram, próbálgasd a szárnyaidat!", miközben tudom, hogy mennyi ilyen beteg ember rohangál szabadon. ...

Natascha Kampusch 10 éves volt, amikor elrabolta a 35 éves Wolfgang Priklopil és 8 éven át, mintegy 3096 napon át tartotta fogva a háza alatti 5 négyzetméteres "pincében".
Nem lehet szavakkal kifejezni, mit is élhetett át a lány. Sorozatos testi és lelki bántalmazások, éheztetések, még olvasni is szörnyű volt. Hihetetlen, hogy Natascha már 10 évesen is milyen lelki erővel rendelkezett, hogy túlélje. Szörnyű lehetett, belegondolni se lehet.
A lány állandó félelemmel és fájdalommal élte a napjait és várta a percet, amikor meg tud majd szökni. 3096 nap után ez sikerült neki. ... Priklopil még aznap öngyilkosságot követett el. ...

Emlékszem arra a napra amikor kiszabadult és a sajtó szinte darabokra próbálta szegényt tépni. Leginkább az érdekelte az embereket, hogy miért nem próbált megszökni hamarabb, miért nem kért segítséget, hisz a tettes többször is vitte emberek közé, na meg hogy a férfi megerőszakolta-e? Mintha lehetne még jobban is megalázni szegény lányt, mintha lenne jogunk pálcát törni felette. Hisz ő élte át ezeket.
A könyvében őszintén ír születésétől kezdve a szabadulásáig. Már az elrablásáig eltelt élete se épp sima út volt. Hogyan élte meg ezt a 8 évet, hogyan bánt vele az elrablója, hogyan szabadult ki és válaszol a fenti kérdésekre is.
Stílusilag nagyon jól megírt könyv. Natascha kitér az ok-okozatokra, próbálja pszichológiailag elemezni Priklopil tetteit és a saját cselekedeteit is. Senki se számítson szaftos részletekre, de a verések részletes leírásaira igen. Görcsbe rándult a gyomrom ezek olvasásakor, még felnőtt fejjel is sok volt, még így olvasva is, hát még átélve. Ezeket tényleg nem lehet szavakkal kifejezni.

Amikor Natascha kiszabadult, nem sokkal előtte olvastam John Flowles A lepkegyűjtő c. könyvét. Ahogy sorra jelentek meg a médiában a hírek, többször is eszembe jutott mennyi a hasonlóság a könyv és a lány története között.
A könyv olvasásakor akkor csak döbbenetet éreztem.
Ma már, olvasva a 3096 napot, félelmet is.
Natascha kiszabadult. És ezzel remény öntötte el a sok-sok családot, akik eltűnt gyermekeiket keresik, hátha. ... Ki tudja milyen lelki és testi sérüléssel, de hátha élnek és egyszer visszakaphatják őket. ...
Én viszont belegondolni se akarok. ... Belegondolni se merek. ... Édesanya vagyok. ...

Megjelenés: 3096 Tage (2010.)/ 3096 nap (2010. Scolar Kadó.)
Oldalszám: 261
Ára: 3.250 Ft

Kép forrása: http://vergiftet.wordpress.com/2010/10/07/natascha-kampusch-szerint-marhasag-az-egesz-stockholm-szindroma-dolog/

4 megjegyzés:

csenga írta...

Én mikor olvastam félbe kellett hagynom,szó szerint klausztrofóbiás lettem közben.Nagyon jól át tudta adni az érzelmeit.Bár tudjuk,hogy igaz mégis hihetetlennek gondoljuk az ilyen történeteket:

sajtosrolo írta...

Nem tudom, hogy fogom bírni ezt a könyvet, lehet, hogy nekem is abba kell majd hagynom néhányszor..

Szilvamag írta...

Én az ilyen rettenetes könyveket el sem merem olvasni. Félek attól, hogy még jobban fogok félni.

Niki írta...

csenga: Nem is csodálom. Mikor olvastam, milyen szinten volt lezárva a föld alá ... hát, nem volt kellemes. Főleg, hogy én még liftbe se szállok, mert rosszul vagyok a bezártságtól.

sajtosrolo: Nem egyszerű olvasmány, nagyon döbbenetes, de mégis N. kitartása és ereje bámulatos.

Szilvamag: Megértelek, van, hogy nálam is így van.