Follow Us @nikikonyvesem

2014. február 18., kedd

J. A. Redmerski: Az örökké határa

A soha határa #2

Annak ellenére, hogy A soha határa tavaly nem kapta meg tőlem a maximális 5 csillagot (csak 4.5-öt), az egyik legjobban tetsző olvasmányom volt. Így érthető módon, nagyon örültem annak, hogy a Blogturné keretében még a megjelenése előtt elolvashattam Az örökké határát.

Mielőtt nekikezdtem anno A soha határa olvasásának, igazán semmi extrára nem számítottam. Nem voltam teljesen képben, hogy miről fog szólni -mivel szándékosan nem olvastam végig egy bejegyzést sem, ami a könyvről szólt-, így csak annyit tudtam, hogy egy fiatal lány utazgat, közben megismerkedik a nagy Ő-vel, és elgondolkodtató a történet. Aztán nekiestem, és azonnal magával sodort.
Úgy éreztem, hogy nem tipikusan romantikus könyv, inkább szól egy fiatal lány útkereséséről, de mégis úgy, hogy az igazi főszereplő számomra nem Camryn volt, hanem Andrew.
Őszintén szólva nem érzem úgy, hogy mindenképp folytatnia kellett volna az írónőnek a történetet, ettől függetlenül örültem annak, amikor láttam még tavaly nyáron a Goodreads-en, hogy számítani lehet a folytatásra. Természetesen kíváncsi voltam, hogyan fog folytatódni a szerelmesek története, olvastam csicsergésekről, hogy valami nagyon szomorú dolog fog majd történni, és ahogy kell, el is kezdtem tippelgetni magamban, mi is lesz ez a szomorú dolog. ... Hát nem az, amire gondoltam. ....

A borító alsó sávjából kiindulva úgy gondoltam, hogy Az örökké határában Andrew lesz inkább a középpontban, maga az "együtt" pedig, eléggé kis szerepet fog majd kapni. Nos, egyáltalán nem értek egyet a 60% illetve a 10%-al.
Míg az első rész főszereplője elviekben Camryn -nekem mégis inkább Andrew volt az-, Az örökké határáé Andrew lenne, nekem ennek ellenére Camryn volt a hangsúlyosabb. Az ő érzelmi válságán keresztül épül fel az egész történet, őt ismerjük meg igazán jobban.
A 10% "együtt" pedig egyáltalán nem helytálló, mivel a második rész eléggé erotikusra sikeredett, jóval több az ágyjelenet benne, mint az első kötetben. Így nyilván az együtt hangsúlyosabb, meg amúgy is feszt együtt vannak, együtt élik át a történteket, így ez a 10% számomra kevés.
Ha nekem kéne a könyvet százalékok szerint felosztanom, akkor így nézne ki az olvasása alapján:
50% Camryn, 30% együtt, 10% zene, 10% utazás

Az örökké határa újra váltott nézőpontként épül fel. Időben ott tartunk, hogy Camryn 4 hónapos kismama már. 
Nem szeretném lelőni a történet "poénját", hogy mi az a nagyon szomorú dolog, ami történni fog, mert mint ahogy említettem, én másra tippeltem, mint ami végül történt, így csak nagyon röviden vázolnám fel, miről is szól ez a kötet.
Szóval a főszereplőink maradnak, Camryn megünnepli a 21. születésnapját, később Andrew is a 26.-at. Megtörténik a "szomorú dolog", ezen keresztül pedig nagy rápillantást kapunk Camrynre. A lány nagyon törékeny, sérülékeny, a kérdés az, hogy képes lesz-e talpra állni, vagy pedig a gyász maga alá temeti. Andrew egy ideig hagyja, hogy a lány próbáljon a saját erejéből túltenni magát a fájdalmán, majd elhatározza, hogy ez nem mehet így tovább. Megjelenik a ház előtt a már ismerős autó, a lánynak pár percet ad, hogy összepakolja a cuccait, és nekiindulnak újra a nagyvilágnak. Vajon időközben begyógyulnak majd a sebek?

"Vannak pillanatok az ember életében, amikor olyan rettenetes dologgal kell szembenéznie, hogy úgy érzi, soha többé nem lesz már ugyanaz a személy. Mintha valami sötétség csapna le valahonnan a magasból, és elrabolná az összes boldogságot, amelyet valaha éreztél, és te nem tehetsz mást, csak figyeled, érzed, ahogy viszi, és tudod, hogy bármit teszel, soha többé nem leszel képes visszaszerezni. Mindenki legalább egyszer átéli ezt."

Míg A soha határában az utazás kulcsfontosságú tényező volt, Az örökké határában mellékszerepet kapott. A kötet a mély érzelmekről, a szenvedésről, a gyász feldolgozásáról szól.
Mindannyian másképp dolgozzuk fel a veszteséget. Van, akit látszólag nem érint mélyen, más összeroppan. Van aki úgy roppan össze, hogy észreveszi a környezete, más pedig úgy, hogy jól titkolja ezt. Camrynen keresztül arra kapunk rápillantást, hogy a gyász feldolgozása, milyen sok féle lehet.

Azzal nem árulok el nagy titkot, ha megsúgom, minden jó, ha jó a vége. És itt jön az a pont, amikor leszállóágba ereszkedett a történet.
A vége felé egyre összecsapottabbá vált. Mintha a könyv 3/4-ébe akart volna mindent belesűrűsíteni az írónő. Egyszerre csak azon kapjunk magunkat, hogy eltelt X hónap, ez történik, utána meg azon, hogy eltelt 1 év, az történik, majd azon, hogy hoppá, eltelt 15 év (!) és az történik, ami. Miért kellett ennyire sietni, kapkodni? Elhiszem, hogy szerette volna lezárni a történetet, de miért így? És miért kellett a 15 évvel később? Persze, néha jók az előrukkantások, de most kivételesen, szerintem hiba volt belevenni. 

Milyen is akkor Az örökké határa? Érzelmesebb, mélyebb, ugyanakkor erotikusabb is, mint A soha határa. Az igazi főszereplő Camryn, az utazás pedig mellékes. A középpontban a gyász feldolgozása áll.
Jól indult a történet, nagyon tetszett. Lehet, hogy szerepet játszott ebben az is, hogy én magam is, a gyász feldolgozásának egy bizonyos szakaszában vagyok, így teljesen megértettem, hogy min megy keresztül a lány. Kicsit olyan magamnak éreztem a történetét.
Igen ám, de aztán az írónő elkezdett kapkodni, és onnantól kezdve minden megváltozott bennem. Nem kellett volna sietni a lezárással, nem így kellett volna.
Összességében nem olyan jó, mint A soha határa, de másabb is. Nem mondom azt, hogy kár volt folytatni az első kötetet, mert nem, csak nem kellett volna a vége felé ennyire és így begyorsítani. Ettől függetlenül, akik olvasták A soha határát, és tetszett nekik, ne hagyják ki ezt sem, mert kellemes és nagyon elgondolkodtató olvasmány!


Megrendelhetitek a könyvet ITT!

__________________
Eredeti címe: The Edge of Always (2013.)
Kiadta: Ulpius-ház Könyvkiadó (2014.)
Oldalszám:
Sorozat: A soha határa #2 
J. A. Redmerski: A soha határa
Ára: 3499
Forrás: kiadó (előolvasás)
Értékelésem:


képek forrása:
1., 2.

Nyereményjáték


a Rafflecopter giveaway


A Blogturnéban részt vevő többi blogger bejegyzései a könyvről:

Olvassátok el az ő véleményüket is, több helyen extrákat is találtok! 

feb. 14. Kristina blogja
feb. 15. Angelika blogja
feb. 17. E-book Klub
feb. 18. Könyvesem
feb. 19. Keményfedél
feb. 20. Olvasószoba
feb. 21. Adri Könyvmoly
feb. 22. Könyvek erdeje
feb. 24. Kultúrkáló

5 megjegyzés:

mayertimi írta...

Hmmm ... én imádtam a Soha határát, de amikor megtudtam, hogy lesz folytatása, nem örültem neki. Olyan lezártnak éreztem akkor azt a könyvet. Valahogy nem is igazán vártam a folytatást, mert a zsigereimben éreztem/érzem, hogy nem fog akkora hatással lenni rám, mint az első könyv.
Persze azért elfogom olvasni ... ;)

Niki írta...

@mayertimi: Mielőtt nekikezdesz majd, tisztázd le magadban, hogy MÁS, mint A soha határa, és számíts erre is. Jó Az örökké határa, mélyebb, érzelmesebb, felnőttesebb, mint az első rész, megvan neki a pozitívuma. Nekem az egyetlen bajom vele, a vége felé a kapkodása volt az írónőnek.

Gaddemon írta...

@mayertimi
Én is pont így vagyok ezzel.

Jenőné Osztermajer írta...

Szeretvetném elolvasni a könyvet.

Niki írta...

@Jenőné Osztermajer: Remélem tetszeni fog majd. :o)