2012. november 13., kedd

Mats Strandberg- Sara B. Elfgren: A kör

Eredeti címe: Cirkeln (2011.)
Kiadta: Geopen Könyvkiadó (2012.)
Oldalszám: 549
Ára: 3499
Forrás: kiadó
Engelsfors apró, festői kis város Svédországban. Az itteni középiskola elsősei között van hat lány, akik különböznek a többiektől. Semmi közös nincs bennük, csupán az, hogy mindegyikükben természetfeletti erő lakozik.
Épp hogy elkezdődött a tanév, amikor egy halott fiút találnak a suli egyik mosdójában. Mindenki öngyilkosságra gyanakszik, kivéve a hat lányt. Egyedül ők sejtik az igazságot. Egyik éjjel, amikor a hold kísérteties vörös színre festi az eget, a lányok találkoznak a parkban. Maguk sem értik, mi vezette őket oda, csak azt tudják, szükségük van egymásra a túléléshez. Boszorkányok lettek. Egy ősi prófécia szerint kiválasztottak.
A rejtélyes gyilkosság óta a gimiben már élet vagy halál a tét. És a lányoknak még sok mindent meg kell tanulniuk saját erejükről is. Pedig fogytán az idő, mert valami vadászik rájuk, és ha nem találják meg, nem pusztítják el az ismeretlent, akkor ők halnak meg…
Kiállhatatlan szülők, iskolai gondok, barátság, szerelem, varázslat és halál tölti be az ifjúsági regénytrilógia első kötetének lapjait.


 

Engelsfors #1

Az idei év egyik legjobb könyve A kör, ezt vitatni nem lehet. Eddig egy negatív véleménybe se botlottam róla és ezt nem is csodálom. Kihagyhatatlan.

Amikor megtudtam a könyv megjelenése előtt, hogy svéd ifjúsági regény lesz, érdeklődve vártam, hogy olvashassam. A skandináv krimiknél is érezhető egy olyan *nem is tudom minek nevezzem* fíling, hangulat, érzet, amit a nem skandináv krimikben nem lehet felfedezni. Lehet, hogy ez amolyan egyedi specialitás és csak a skandináv országok lakóira jellemző. És ami ezt igazolja is, hogy ez a fajta hidegség, a skandináv érzet felfedezhető A körben is.

Amikor megtudom, hogy egy könyvet szerzőpáros írt, akaratlanul is felötlik bennem mindig a kérdés, hogy ezt mégis hogy hozzák össze? Leülnek egy asztalhoz és mondatról mondatról együtt fogalmazzák meg vagy hogyan? Hogy lehet két különböző embernek összehangolni az elképzeléseit, a gondolatait, ezeket összegyúrni és úgy összehozni egy történetet, hogy ne lehessen érezni rajta, hogy két külön ember munkájáról van szó?
Aztán a Vasárnapi Hírekben olvashattam egy interjút a szerzőkkel, amiben felmerült ez a kérdés is. Ha érdekel titeket a válasz, illetve kíváncsiak vagytok arra, hogy vajon még mi derülhetett ki a könyv írásáról, akkor olvassátok el ITT.

És akkor térjünk rá a történetre.
A helyszín Engelsfors. Ez egy svéd kisváros, a nevének a jelentése pedig Angyalzuhatag. 13.000 lakója van, ennek a 11,8%-a munkanélküli. Nem tudom, hogy mindezeknek lesz-e jelentősége a későbbiekben, de azért feljegyeztem magamnak, hátha. ;o)
A főszereplőnk 6 lány, akik a helyi gimnáziumba járnak. Mindegyik más, mások a családi körülményeik, de egy iskolatársuk, Elias halála összehozza őket.
Minoo a rendes kislány. Az anyja orvos, az apja a helyi újság főszerkesztője, a szülők "álma" lehet. Igen ám, de igazából Minoo úgy érzi, hogy ez nem ő. Szeretne kitörni, de ez nem jön neki össze.
Vanessa az anyukájával, öccsével és a nevelőapjával él. Szép, mindig a középpontban van, barátja van, sokan irigylik őt, de mindez csak a látszat.
Anna-Karin az anyukájával és a nagypapájával él. Próbál mindig a háttérben maradni, retteg attól, hogy kigúnyolják, kinevetik, kicsúfolják. A testét hatalmas pulóverekbe rejti és csak álmodozik arról, hogy egyszer mindenki szeretni fogja, ő lesz a középpontban és övé lesz az a fiú, akit szeretne.
Linnéa a lázadó. Az anyja meghalt, az apja alkoholista. Elias barátnője volt.
Rebecka az unalmas hétköznapjait élte, de aztán megismerkedett az iskola Mr. Nagymenőjével és meglepő módon összejöttek. Innentől kezdve hirtelen mindenki megtudta, hogy ki a lány és figyelni kezdtek rá. A sarokból a középpontba került. Igen ám, de van egy titka, amit nagyon próbál rejtegetni: evészavari vannak.
Ida pedig a "hülye tyúk". Aki mindig a középpontban akar lenni, felhívni magára a figyelmet. Ő az a szereplő, aki igazán nem tartozik bele a képbe, de a "másik" oldalról se árt egy karakter, izgalmasabbá teszi a történetet.
Szóval ők a főszereplőink, akik Elias halálával egymásra találnak. Ugyanis megtudják, hogy boszorkányok, mindegyiküknek van egy képessége és megindult a háború a gonosz ellen. A gonosz pedig feni rájuk a fogát, bármit megtenne, hogy apránként megölje őket. ...

Amire a fent már linkelt interjú is kitért és különösen tetszett a könyvben, hogy a lélekábrázolás nagyon alapos. Mindegyik lánynak van valami az életében, amin változtatni szeretne, ami bántja és felvetődik a kérdés, hogy vajon a képességük ehhez kapcsolódik-e, illetve ha igen és ennek a segítségével változtatni tudnak a problémájukon, annak mi lesz a következménye?
Kitér arra is, hogy manapság egyre több fiatal követ el öngyilkosságot, felhívva az esetükre a figyelmet: próbáljuk ezeket a katasztrófákat elkerülni! Nekem mindig összeszorul a torkom, amikor a Híradóban látom, hogy 13-14 éves fiatalok öngyilkosságot követtek el, mert nem bírták tovább a társaik piszkálódását. Miért? Miért?

"A halállal mindannyiunknak úgyis egyedül kell szembenéznie."
(17. o.)

Igaz, hogy elég vaskos kötet, a maga 544 oldalával, de annyira olvasmányos, hogy észre se veszed, milyen gyorsan haladsz az olvasásával.
Izgalmas, fordulatos, nem amolyan butácska tini könyv. A karakterek, a lélekábrázolás, a cselekményábrázolás, minden nagyon alapos és a helyén van. Tipikusan az a történet, amit nem nehéz elképzelned, nem okoz problémát, hogy a leírtakat, hogy képzeld magad elé.
Ajánlom a figyelmetekbe, tényleg az év egyik legnagyobb dobása és izgatottan várom a folytatást, aminek a címe A tűz lesz.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése