Katherine Center: Szépségtapasz

Eredeti címe: Everyone is beautiful (2008.)
Kiadta: Kelly Kiadó (2011.)
Oldalszám: 284
Ára: 2980
Forrás: könyvtár

Lanie Coates egy nap rádöbben, hogy nem ilyen életre vágyott. Hiába van három fia, akiket imád, hiába büszke a férjére, akiből egyszer talán híres zeneszerző lesz, hiába valósult meg számára az "amerikai álom", mégsem boldog. Kétségbeesetten próbál visszaemlékezni fiatalkori álmaira, de minden energiáját lekötik a gyerekek, és képtelen kiszabadulni a hétköznapok taposómalmából. Végül egy szerencsétlen találkozás egy régi iskolatárssal megadja neki a lökést, amely ahhoz kell, hogy megváltoztassa az életét. Lanie nekiáll, hogy kihalássza a pelenkás doboz aljáról azt a ragyogó embert, aki azelőtt volt, mielőtt az anyaság minden mást kiszorított az életéből. Sportolni kezd, visszatalál régi hobbijához, megpróbál új életet lehelni szexuális életébe, és legfőképpen azért küzd, hogy elhitesse önmagával: még mindig szép - bár ez utóbbi sokkal nehezebb feladatnak bizonyul, mint gondolta. Az idő múlásával egyre elkeseredettebben vágyik arra, hogy újra régi önmaga legyen - ám ezt egyáltalán nem olyan könnyű elérnie, főleg miután rádöbben, hogy a nagy átalakulással a házasságát is veszélybe sodorja...



Nem gondoltam volna arra, hogy ez a könyv ennyire tetszeni fog. Megmaradt bennem egy értékelés róla: az olvasó mást várt, gyengének találta, csalódás volt a számára. Igazán nem tudom, hogy miért pont ez maradt meg bennem, de elkönyveltem magamban, hogy ez a könyv közepes lesz, nem sürgős nekem elolvasni.
Aztán megtaláltam a könyvtárban. Levettem a polcról, tudtam miről szól, felrémlett az értékelés és majdnem visszatettem. Félig már vissza is toltam, mondván, közepes történetre nincs most szükségem, de aztán mégis újra kivettem és a kosaramba tettem. Nem bántam meg.

El bírom képzelni, hogy annak, aki még nem anyuka, nem fog sokat jelenteni ez a könyv, de nekem sokat jelentett. Egy kicsit magamra ismertem a főszereplőben, közel került a szívemhez és szívből szurkoltam neki, hogy minden jóra forduljon.

Nem minden anyuka egyforma, mint ahogy nem minden kisgyerek sem. Vannak akiknek a szülés után ugyanúgy folyik az életük tovább, mint előtte. De vannak, akiknek fenekestül felfordul. Nem képes magát egész nap tipi-topiba vágni, sőt, örül, ha esténként van 5 perce lezuhanyozni, mielőtt a gyerek bömbölni kezdene. Van aki kipihenten ébred reggelente, de vannak, akik több megszakítással pár órát alszanak és ezek után nem csoda, hogy letojják magasból, hogy pecsétes-e a pólójuk, amiben épp a játszótérre mennek, csak egy kis csöndre, pihenésre szomjaznak. Vannak olyan anyukák, akik pikk-pakk visszanyerik lányos alakjukat, mások hónapokig nem vagy épp soha. És vannak, akik mindig jobban tudják a másiknál, hogy az adott szituációban mit kéne tennie, de amikor ő kerül bele abba, ugyanúgy csődöt mond.

Lanie a harmincas éveiben jár, 3 gyermek édesanyja. 4, 2 éves fiai vannak és egy kisbaba. Új városba költöznek a férjével és elhatározza, hogy új életet kezd. Nem mehet úgy tovább minden, hogy az élete csak a pelenkák körül forog. Edzőterembe kezd járni, hogy ledolgozza a terhességek óta rajta maradt feleslegét és a házasságát is szeretné felfrissíteni.
Mindeközben belátást kapunk a múltba, amikor megismerkedett a férjével és a jelenlegi magánéletükbe. Milyen lehet az élet 3 ilyen kis gyerkőccel? Jut idejük egymásra a férjével? Egyáltalán mivé alakult a kapcsolatuk? És mennyire változott meg Lanie az elmúlt években? ...

Humoros volt néhol, ugyanakkor nagyon finoman megtalálhatóak a történetben az elgondolkodtató mondatok is.
Megkönnyeztem amikor az anyaságról írt az írónő, nagyon jól vissza tudta adni egy édesanya gondolatait, érzelmeit.

"... volt az anyaságban valami rémítően sebezhető. Olyan elsöprően és vadul szereti az ember a gyermekét, hogy attól kiszolgáltatottá válik a nap minden percében: hiszen elveszítheti őket."

A történet nagyon könnyed és szórakoztató, de ami mögötte van, az jóval több.
Ajánlom azoknak az anyukáknak, akik a szülés óta kicsit elveszettnek érzik magukat és nem találnak vissza régi önmagukhoz. Ajánlom azoknak, akik még szenvednek a plusz kilókkal és ez zavarja őket. És azoknak is, akik siratják azt, ami elmúlt és úgy érzik, hogy nem fog soha visszatérni.