Szubjektíven könyvekről, adaptációkról és miegymásról

Mi az a 10 dolog, ami eszedbe jut az ősszel kapcsolatban?

Kérdezz! Felelek! (29.)

Igaz, hogy külön bejegyzést szerettem volna írni arról röviden, hogy nekem mit jelent az ősz (hogy miért? Tudom, nem könyves téma, de akkor is.), de mivel már megint elmaradtam a Kérdezz! Felelek!-kel, hát újra kombinálom a kettőt.
Szóval
Mi az a 10 dolog, ami eszedbe jut az ősszel kapcsolatban?
forrás: weheartit.com
  • az eső - nem szeretem. Hiába szenvedek reggelente fél órát a hajammal, hogy valahogy megzabolázzam, amint kimegyek a párás, esős levegőre, azonnal összeugrik és olyan leszek, mint aki fésűt évek óta nem látott, hajvasalót meg sose.
  • a kabát, sapka, sál, kesztyű előkerülése a szekrényből- na jó, a kabátomat szeretem, a sálamat szintén, a sapkát utálom -nem is hordok- és most már a kesztyűt is szeretem, mivel sikerült beszereznem idén olyat, amilyet szerettem volna már vagy 2 éve.
  • hulló falevelek- elvarázsolnak. Csak azt sajnálom, hogy hamar elszáradnak és sárosak lesznek.
  • gesztenye- nyam-nyam. Tegnap este is sütöttem egy keveset.
  • rövidebb nappalok- nem szeretem. Lehangol a sötét. Annak viszont örülök, hogy mikor lefekszem este aludni, korom sötét van.
  • a meleg lakás- nyáron utálom, de ilyenkor imádom. Miért nem lehet nyáron valahogy összegyűjteni a meleget, télen meg kiengedni a lakásban?
  • a fűtésszámla- ki szereti?
  • az olvasófotelom és az olvasós plédem- az enyém!
  • a tea, forró csoki- ;o) De jöhet a forralt bor is.
  • a bunkó sofőrök, akik direkt rányomnak a gázra egy tócsa és egy gyalogos láttán- összefogdosni mindegyiket és nyakon önteni egy vödör hideg vízzel! Aztán ráadásként sárral megdobálni őket!
Amúgy nem vagyok oda ezért az évszakért, sőt, ez a leginkább nem szeretem évszakom. Már eleve ha abból indulok ki, hogy ősszel kezdődik az ovi, iskola, már kicsinek is volt okom utálni. És akkor nem is beszélve a nagykabátról, a sapkáról (ó te jó ég! Még mindig emlékszem az egyik legutálatosabb sapkámra. Anyukám kötötte, rá kellett húznom az egész fejemre és csak az arcom látszódott ki belőle. Olyan volt, mint egy sapka és egy sál egyben. Utáltam. Mindig szúrt, vakaróztam tőle, de persze anyukám mindig közölte velem, hogy ez a sapka jó, mert nem fogok megfázni. Na ja.), sálról, az állandó esőről, a latyakról és a sofőrökről.
Valahogy mindig úgy voltam az ősszel, hogy ez csak egy megálló, ahol muszáj megállni, majd továbbmenni és örüljünk, mert aztán jön a Mikulás, a Karácsony és az milyen szuper is lesz. Én mindig így álltam hozzá. A szükséges rossz. Kész szerencse, hogy viszonylag rövidre szokott sikeredni mostanság.
Persze, amikor elkezdenek hullani a falevelek, elvarázsolnak. Imádom nézegetni a különböző színeket, rugdosni őket, dobálni, ugrálni bennük (na jó, így 28 évesen nem ugrálok bennük, de kicsinek már csak a szalmabálában való ugrálás volt szuperebb az összehordott falevelek szétugrálásán kívül.) ;o) De összességében lehangol.
Mert nagyon gyorsan véget ér az ősz szépsége, maradnak utána a sáros, elszáradt falevelek, a kopasz fák és hirtelen azon kapjuk magunkat, hogy minden kopár, sötét, sivár. Eltűnt a sok szín a Világból, maradt a szürke és a sötét. Ilyenkor a természet tényleg haldoklik és totál lehangol.
Nekem színekre, madárcsicsergésre, virágokra, melegre van szükségem! De vigasztal a tudat, hogy ez csak egy rövid megálló. Hamarosan kezdődik a tél, lehet készülődni az ünnepekre és ha szerencsénk lesz, akkor a tavasz se fog sokáig váratni magára és hamarosan nyílnak majd a virágok, feltámad hosszú alvásából a természet.

És nektek mi jut eszetekbe az ősszel kapcsolatban?

2 megjegyzés:

Félcsi írta...

Nekem az jut eszembe, hogy mindjárt itt a karácsony, amit imádok! :-)
Szép napot!
F.

Niki írta...

Engem is ez vigasztal. :o) Én a készülődést szeretem legjobban. Amikor díszítjük a lakást, lehet sütögetni mindenféle finomságot, tervezgetni, várni. :o)