Eredeti címe: The Courtesan and the Samurai (2010.) Kiadta: Victoria Kiadó (2010.) Oldalszám: 265 Ára: 3299 Forrás: könyvtár |
Már több, mint két év telt el, mióta olvastam az írónőtől Az utolsó ágyast, de mégis amint megláttam ezt a könyvet a könyvtár polcán, azonnal beugrott az a könyv. Sokat nem gondolkodtam, hogy kivegyem-e, azonnal a kosárban landolt.
Az utolsó ágyasban az tetszett, hogy egy olyan világra kaptunk bepillantást, ami tőlünk európaiktól elég messze áll. Merev japán szokások, ahol a nők csak a gyermekszülés miatt fontosak, ahol épp úgy harcolnak, mint a férfiak és úgy kell élniük az életüket, hogyha úgy alakul, azonnal, akár önkezűleg is véget tudjanak vetni neki. Ezekre számítottam ebben a könyvben is.
A történet:
1868-ban veszi kezdetét a történet, amikor is a sógunok ideje lejárt Japánban.
Hana 17 éves, amikor a férje a háborúba indul és a fiatal lánynak menekülnie kell. Josivarában talál menedéket, ahová az emberek két dolog miatt mennek. Vagy örömöt lelni vagy örömöt adni. Hana egy bordélyházban kezd el dolgozni és elég hamar felkelti az ottani emberek érdeklődését.
A másik szálon egy katonát ismerhetünk meg, Jozot. Természetesen a két fiatal egymásra talál, a kérdés csak az, hogy boldogok lesznek-e, amíg meg nem halnak?
A szereplőkről és a történetről:
Két szálon fut a cselekmény. Hana szála érdekes volt, de elég unalmas. Nem sikerült az írónőnek annyira bemutatnia Japánnak ezt az oldalát, messzi, rideg maradt az egész. Mivel a lány kurtizán lett, ne gondoljatok arra, hogy akkor tele van szexjelenetekkel a könyv, mert nem így van. 1-2-ről van pár sor említés, de mivel nem ez a lényeg, így nincs hangsúlyozva.
Jozo szála pedig teljesen hidegen hagyott. Nyilván rajta keresztül szerette volna az írónő bemutatni, hogy egy férfi hogyan élte át ezt az időszakot, de nekem elég vontatottra, unalmasra sikeredett, mindig vártam, hogy végre Hana kerüljön sorra, mert legalább egy hangyányival izgalmasabb volt az élete.
Egyik szereplő se került hozzám közel, semmilyen érzelmet nem ébresztettek bennem, a közömbösségen kívül.
Maga a történet pedig közepes. Az utolsó ágyas után kicsivel jobbra számítottam volna.
Ami tetszett:
- az adott kor és kultúra, csak nem sikerült az írónőnek annyira élethűen visszaadnia
Ami nem tetszett:
- unalmas, vontatott volt
- a szereplők nem voltak különösebben szimpatikusak
Összességében:
Egy közepes történet, ami kicsit gyengén, de azért bemutatja, hogy a sógun bukása után milyen volt az élet Japánban. Hogyan éltek a kurtizánok és a háború milyen hatással volt rájuk.
Ne várjatok tőle sokat és ha így tesztek, akkor viszonylag kellemes olvasmányban lesz részetek, még ha szerintem elég közepes is.
Más az írónőtől:
Lesley Downer: Az utolsó ágyas
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése