Könyvesem

És eljött Az olvasás 7 hetének második hete. :o)
Eredetileg csak az e-bookokról és a könyvekről szerettem volna írni, de most megszállt az ihlet még 2 témával kapcsolatban is, így ez most egy egyveleges bejegyzés lesz.


GYES-en lévő anyukaként nem vet fel a pénz jelenleg, de mindig is nagyon megfontoltam vásároltam könyveket. Inkább könyvtár párti vagyok, ha mégis vásárlásra adom a fejemet, akkor lesem az akciókat és csak olyan könyvre vetem ki a hálómat, amire nagyon kíváncsi vagyok, így ritkán szoktam mellé lőni. Igazán nem tudom, hogy a kis magánkönyvtáram mennyi példányt tesz ki, ugyanis jelenleg csak 1 könyvespolcunk van, amire kb. 150 könyv fél rá, a többi szekrényekben, szekrényeken, dobozokban van. Nagy álmom, hogy egyszer a nappalinak az összes fala könyvekkel legyen tele, de ez azért még biztos odébb van. ;o)

És, hogy e-book vagy könyv? Az utóbbi időkben egyre többször botlok e-bookos tapasztalatokba. Míg kb. olyan fél éve szigorúan elzárkóztam az e-booktól mondván, hogy mű, nincs meg a papír élménye, a lapozás, a KÖNYV, ma már kicsit másképp gondolom.
Praktikusnak tartom, rengeteg könyvet tud tárolni a memóriája, amik bármikor és bárhol előhívhatóak.
Ugyanakkor nem "könyv" olyan értelemben. Nem kézzel fogható, nem olyan zizegős, illatos, lapozós. Szeretem nézegetni a könyveimet a polcokon, rendezgetni őket, levenni, beléjük lapozni, ezt az érzést az e-book nem tudja visszaadni. Viszont, mint már említettem, praktikus. Akár egy kisebb könyvtárat is cipelhetünk így magunkkal.
Gyermekkoromban a bakelitlemezek élték virágkorukat, el se tudtuk képzelni, hogy valaha is lesz CD, DVD-ről nem is beszélve és így tovább. Úgy gondoltuk, hogy a bakelit örök. Viszont mégis leáldozott a csillaga. Néha beagyalok azon, hogy ez vajon megtörténhet-e a könyvekkel is?
Úgy gondolom, hogy a mi életünkben még nem fogja átvenni az uralmat az e-book, de a jövő mindenképp az övé a technikai fejlődés miatt. És el fog jönni az az idő, amikor a nyomtatott könyv olyan ritkaság lesz, mint manapság a bakelit.

Gyűjtök-e sorozatokat? Ahogy ránézek a polcomra, ami egyből szemez szúr, az a Harry Potter összes része. :o) Féltett Kincsem, Gyerkőc még a közelükbe se mehet, szóval igen. Ha egy sorozat igazán megfog, addig nem nyugszom, amíg az összes részét be nem szerzem, viszont nem vagyok olyan hű de nagy gyűjtő, összesen 3 sorozatom van meg teljesen és egy folyamatban. Kimondott gyűjtőnek nem tartom magamat.
Olvasni olvasok sorozatokat, de ha nem fog meg egy része, akkor nem érzek késztetést arra, hogy igenis elolvassam az összes folytatást.

A heti könyv pedig, amit ajánlanék, a sorozatokból kiindulva nem más, mint a Harry Potter első része. :o)

"Harry Potter kisfiú, történetünk kezdetén 11 éves, valamint varázsló is, talán a leghatalmasabb varázsló, a kiválasztott, aki meg tud küzdeni a gonosz erőivel, erről azonban fogalma sincs. (..) Harry aztán egy napon levelet kap, pontosabban néhány tízezer levelet, a biztonság kedvéért, mivel a nagybácsi elkobzós kedve magasra hág, amelyből megtudja, hogy a következő szemesztert Roxfortban kezdheti, a világ legnevesebb bentlakásos varázslóiskolájában, amely nem kis mértékben hasonlít a brit iskolarendszer hírhedett public schooljaira, talán attól eltekintve, hogy koedukált."

Az olvasás 7 hete első bejegyzése.
Az e-bookos kép illusztráció!

Új "rovat" indul a blogon, aminek a lényege egyrészt az lenne, hogy bemutassak pár új külföldi megjelenést, másrészt meg kicsit felfrissítsem az angolomat. Egyelőre havi 1 bejegyzést tervezek, természetesen nem az összes megjelenéssel, csak azokkal, amik valamiért szemet szúrtak.
És akkor az első ilyen a júliusiakkal:

Július 12-én jelent meg Maggie Stiefvater Mercy Falls trilógiájának befejező része angolul, Forever címmel. Magyarul a Könyvmolyképző Kiadó gondozásában olvasható a Shiver és a Linger. Előre láthatóan októberben jelenik meg nálunk az új rész.
Én egyelőre csak a Shivert olvastam és írtam róla. Annyira nem voltam odáig érte, de a második részről nagyon sok pozitív véleményt olvastam, így majd tán egyszer. Ahogy néztem a Forever eddigi osztályozását a Goodreads-en, inkább 5 és 4 csillagot kapott.

Bár még nem olvastam George R. R. Martin sorozatát, de az ebből készült filmes sorozatnak az első évadát végig néztem és odáig vagyok érte, nagyon várom a második szériát. És persze szeretnék majd egyszer a könyvekre is sort keríteni.
Július 12-én jelent meg A Jég és Tűz dala (vagy van ahol A Tűz és Jég dalának van fordítva) 5. része, A Dance with Dragons c.-mel. Az értékelése pedig szintén 5 és 4 csillag között van.

Jennifer Weiner első regénye 2001-ben jelent meg, magyarul pedig 2009-ben, Jó az ágyban címmel. Itt írtam róla. Nagyon kellemes olvasmány volt.
Az írónő új regénye, Then Came You július 12-én jelent meg.

Még januárban írtam arról, hogy Meg Cabot új vizekre evezett és egy vámpíros sorozattal rukkolt elő. Magyarul idén jelent meg az első rész a Ciceró Könyvstúdió gondozásában, Olthatatlan vágy címmel. Angolul pedig július 5-én jelent meg a második, az Overbite.

Jojo Moyes Tiltott gyümölcs c. regényéről itt írtam. Annyira nem ájultam el a történettől, de mégis olyan hangulata, varázsa volt, ami teljesen megdöbbentett. Tavaly júliusban jelent meg először The Last Letter from Your Lover c.-mel az új regénye, amit idén július 7-én újra kiadtak.

Emlékeztek az esti TV macira és a mesékre utána? Legyen szó Mekk Elekről, Kukori és Kotkodáról, A kisvakondról, Bob és Bobekről, Misi mókusról és Pom Pomról?
Igazán fogalmam sincs, hogy Pom Pom mi is, mindenesetre remekül beválna parókának, kesztyűnek, papucs orrán pamutbojtnak és szobafestő pemzlinek. Ő az, akivel útban az iskola felé mindig összefut Picur, majd együtt mennek tovább és közben elmesél neki egy mesét.
Jelen esetben szegény Gombóc Artúrt ismerhetjük meg. Tudjátok, ő az a pufi madár, aki bár fogyókúrázik állandóan, de a csokiról nem tud lemondani. Végül olyan pufi lesz, hogy már repülni se tud, gyalog közlekedik és maga se érti, hogy mitől hízik, hisz lemondott a kenyérről, a kóláról, a főzelékről, a teáról és mindenről, ... csak épp a csokiról nem.

Ez a rész arról szól, hogy egy napon Gombóc Artúrnak leesik, hogy jön a tél, neki pedig Afrikába kéne repülnie. Igen ám, repülni nem tud, akkor hogy jut el olyan messzire?

A mese segítségével a gyerekek megismerhetik a a közlekedési eszközöket, arról nem is beszélve, hogy finoman igyekszik felhívni a figyelmet arra, hogy a sok csoki hatása mi lehet.

Rettentően élveztem az újraolvasását a kötetnek, Gyerkőcömnek is elnyerte a tetszését, jókat nevetett rajta. :o)
A Könyvmolyképző Kiadónál a sorozatnak 6 része jelent meg, a Szegény Gombóc Artúr folytatása pedig A Radírpók, akivel Gombóc Artúr Afrikában találkozott.

Sajdik Ferenc ismert illusztráció pedig felejthetetlenek. :o)

Megjelenés: Pom Pom meséi- Szegény Gombóc Artúr (2010. Könyvmolyképző Kiadó)
Oldalszám: 32
Ára: 1699

SEP, Nicole Jordan többek között, tényleg jó áron.
Az Álom, édes álomra és az új SEP regényekre úgy, de úgy fáj a fogam. :o)

Nem tudom ki hogy van vele, de én kislányként Patrick Swayze és Michael Jackson között vacilláltam, melyikőjük is legyen majd a férjem, ha nagy leszek. (Aztán fiatal tiniként átpártoltam Backstreet boys-ra és Jan Cloud Vandamra. Nos, az Emberem egyikőjükre se hasonlít, de szent meggyőződése, hogy Vandame és közte van hasonlóság.) De visszatérve Patrick Swayze-re, olvasva A mennyország várhat fülszövegét, nekem olyan Ghost-os beütése volt, azt pedig nagyon szerettem, így rettentő kíváncsi lettem a történetre.

Cally Taylor második regénye idén októberben fog megjelenni angolul, Home for Christmas c.-mel. Az első pedig akkor egyértelműen A mennyország várhat, amivel több díjat is elnyert a megjelenése évében, vagyis 2009-ben.

Összességében nézve a történetet, aranyos kis romantikus, de nem a felejthetetlen kategória, inkább az egyszer elolvashatós. Kis tinglitangli, kellemes, néhol olyan butácska, megható, olyan kis cukika. :o)
Bár az elején nem így gondoltam, ugyanis nem sok kellett, hogy az első pár oldal után abbahagyjam az olvasását, akkora sületlenséget feltételezett a főszereplő csaj, hogy úgy éreztem ezek után semmi jóra nem számíthatok tőle, csak időpocsékolás. De kitartó voltam és végülis nem bánom. A közepe felé már nem a fejemet vertem a falba, már mosolyogni is tudtam határozottan, szóval egy pont a könyv javára. ;o)
Ha nem vártok tőle többet, mint ami, akkor jó el fogtok szórakozni az olvasásán. Gyorsan olvasható, gördülékeny a stílusa.

A mennyország ábrázolása nagyon komikus volt, jókat mosolyogtam rajta, ugyanakkor meg valahogy zavart is. Nem vagyok vallásos, de van elképzelésem arról, hogy milyen lehet ott fenn. Hiszek a mennyországban, hiszek abban, hogy ott minden jó és szép. Hinnem kell abban, hogy akiket elveszítettem, azok jó helyen vannak. Elképzelem, ahogy ülnek a felhőn, lógatják lefelé a lábukat, nevetnek azon, hogy néha milyen hülyeségeket csinálok vagy épp könnybe lábad a szemük. Elképzelem, hogy látnak, velem vannak. És épp emiatt olyan fura volt belegondolni, hogy ott állnak két mozgólépcső előtt és azon morfondíroznak, hogy merre is.

Lucy 28 éves, az esküvője előestéjén meghal egy balesetben. Felkerül a purgatóriumba, ahol eldöntheti, hogy vagy azonnal felkerül a mennyországba vagy pedig teljesít egy feladatot és akkor szellemkét a vőlegénye mellett maradhat. Lucy a feladatot választja, ami nem is olyan egyszerű, mert egy számítógépbubus, nagymamával élő fiúnak kell megtalálnia a lelki társát, méghozzá 20-onakárhány nap alatt. És mindeközben tudomására jut, hogy az egykori legjobb barátnője rástartolt a vőlegényére.

Lucy feladata adva vagyon, ami bizony nem könnyű, szorítja az idő, ráadásul 2 lakótársat is kap, akiknek megvan a maguk küldetése. Elég furának találtam hogy bár hallottak mind a hárman, a küldetésük tejesítése közben ugyanúgy itt élnek közöttünk.
Barátságok köttetnek, ezek nagyon kis aranyosak voltak, jó volt olvasni őket, de a szereplők nem lopták be túlzottan magukat a szívembe. Kimondottan egyik se lett a kedvencem.
Igazán nagy meglepetés nem is ért az olvasása során, sőt, éreztem, hogy a vége is az lesz, ami. Semmi extra, egyszerűen csak olyan kis aranyos, romantikus történet.

Többször eszembe jutott egy régebbi film, aminek nem jut eszembe a címe (tán a 90-es évek elején láttam?), de arról szólt, hogy meghalt egy pasi, felkerült ő is az "elosztó állomásra", ahonnan csak úgy juthattak tovább az emberkék a mennybe angyalként, ha teljesítettek valami jó dolgot utólag a Földön. Rémlik, hogy fehér tógában rohangáltak, szerelem is szövődött, szóval kicsit emlékeztetett erre a történet.

Amúgy a könyvet 13 nyelvre fordították már le és nézve a többi borítót, (vannak köztük érdekesek) nekem a kínai tetszik a legjobban. Bár lehet, hogy legkevésbé erről mondanám meg, hogy miről szól, mert nekem valami balerinás történet jönne le belőle, de akkor is olyan szép. :o)


A hazai se rossz, de nekem túl sötét, komor, pedig ez egy vidám, humorosabb történet.

Megjelenés: Heaven Can Wait (2009.)/ A mennyország várhat (2011. Könyvmolyképző Kiadó)
Oldalszám: 342
Ára: 2999
Az írónő oldala ITT.
A kép forrása ITT.

Ebben a bejegyzésben már írtam @Andiamo által létrehozott eseményről, Az olvasás 7 hetéről. Röviden a lényege, hogy 7 héten át szeretnénk az olvasást népszerűsíteni. Méghozzá úgy, hogy minden héten van 4 téma, és azok közül választva bejegyzéseket írunk róluk. Íme, az én első heti pötyögetésem:


Túl sok emlékem nincs arról, hogy a szüleim sokszor olvastak volna kiskoromban mesét nekem, viszont arra élénken emlékszem, hogy esténként sokszor ültem a nagymamám mellett, aki épp belemerült az olvasott könyvébe és közben azt játszottam, hogy én is olvasok. Néztem a mesekönyveket, a képek alapján történeteket találtam ki és egyszerűen nem értettem, hogy a betűk hogy állnak neki össze szavakká, mert nekem csak betűk maradtak. Úgy éreztem, hogy csak is varázslat lehet és rettentően vártam, hogy végre én is megtanulhassak olvasni.
Egyértelműen azok az olvasós esték varázsai alapozták meg a könyvszeretetemet, amikor úgy éreztem, varázslat az egész.

Az első könyv, amit végig olvastam, a Vuk volt. Szinte az egész nyári szünet ráment az elolvasására, de olyan büszke voltam amikor befejeztem, hogy utána boldogan mentem ki a szüleimhez, újságoltam nekik, hogy elolvastam életem első könyvét. Majd pedig kértem is a következő áldozatot.
A szüleim nem voltak erre a rohamra felkészülve, viszont nagyon sok Delfin könyvük volt, így hosszas válogatás után megkaptam az első nem kötelező olvasmányomat, Lester del Reytől, A szökevény robotot. És onnantól kezdve nem volt megállás. Összeszámolni se tudnám mennyi könyvet olvastam már el életem során.

Ami pedig A szökevény robotot illeti.
Eddig 1X olvastam el, kb. 20 évvel ezelőtt. Pár évvel ezelőtt beugrott a történet, de egyszerűen nem jutott eszembe a címe. Annyi maradt meg bennem, hogy a jövőben játszódik, szerepel benne egy kisfiú és egy robot. Végül pár hónappal ezelőtt a molyon találtam rá teljesen véletlenül. Hihetetlen élmény volt. :o)

Minden héten fogok egy könyvet is ajánlani nektek, ami valamiért fontos a számomra. A heti könyvajánló mi más is lehetne, mint A szökevény robot. :o)

"Abban a messzi, jövendő világban, amelyről ez az érdekes és nagyon izgalmas regény szól, a robotok már olyan mindennapos segítőtársai lesznek az embernek, mint manapság például a kutyák. Így aztán nem csoda, hogy a regény ifjú hőse, Paul és kedves robotja, Rex között őszinte jó barátság támad. Amikor a körülmények elszakítják egymástól a két pajtást, vállalnak minden veszélyt, minden megpróbáltatást és minden izgalmas kalandot, csakhogy ismét összetalálkozhassanak. E könyv írója hiszi és vallja, hogy a gépek sosem ellenségei, hanem mindig jó barátai lesznek az embereknek."

Két könyv ugrott be A Csokoládéimádók Klubja olvasása során. Dorothy Koomson: Csokoládéfutam és Marian Keyes: Szusi kezdőknek c. könyveik.
Gondolom mondanom sem kell, hogy csoki minden mennyiségben szerepelt a történetben, nekem már émelyítően sokszor. Nem, hogy megkívántam volna egy jó kis Milka mogyorósat, hanem a rosszullét kerülgetett még az édesség gondolatától is.
Humoros, kedves történet volt, tipikusan amolyan csajos regény. Jó volt olvasni, de semmi extra. Arra a 2-3 napra kikapcsolt és ennyi. Pár nap múlva már a szereplők neve se fog eszembe jutni.

Adva van 4 barátnő, akik rendszeresen áldoznak a Csokifüggők oltárán.
Lucy, aki egy szerencsétlen kapcsolatban él avagy épp nem él. Kisegítő titkárnőként dolgozik és mellesleg a főnöke nagyon szexi és úgy tűnik bejön neki.
Autumn, aki a munkájának él, mellesleg meg van áldva egy heroinfüggő tesóval. Pasi a láthatáron, de annyira félénk, hogy lépni se mer felé.
Nadia, az egyetlen anyuka a csapatban. Van egy 3 éves kisfia, akivel otthon van. A férje szerencsejáték függő, már a teljes csőd szélén állnak, fogalma sincs, hogy fognak ebből kikeveredni.
És Chantal. Közel a 40-hez, gazdag és nagyon szexi nő, viszont a férjével szökő évente bújnak ágyba, pedig a nő még mindig odáig van érte.

Kalmajka a történetben? Nos vegyük pl. Lucy barátját, aki szeret félrelépni. Vagy Autumn tesóját, aki beköltözik a fiatal nőhöz és ezzel felforgatja az életét. Vagy ott van Nadia, aki hatalmas lépésre szánja el magát. És akkor ne hagyjuk ki Cantalt sem, aki szexhiányos kínjában bonyodalmakból bonyodalmakba kerül, de a lányok mindig ott vannak, hogy segítsenek egymásnak.

Kellemes volt, élveztem az olvasását, de semmi extra. Mindenesetre kíváncsi vagyok a folytatására. :o)
Igaz, Lucy az agyamra ment. Leginkább a 38-as, hatalmas méreteivel verte ki a biztosítékot (haaataaaalmas, mit ne mondjak. A terhességem előtt lehettem ekkora. ) és a bulémiájával.

Megjelenés: The Chocholate Lover's Club (2007.) /A Csokoládéimádók Klubja (2008. Ulpius- ház Kiadó)
Oldalszám: 489
Ára: 2999

A könyv fülszövege túlságosan nem hozott lázba, így meglepetten tapasztaltam, hogy annyira magával sodort a történet, hogy már csak az 50. oldal környékén emeltem fel a fejemet. Magam is megdöbbentem, hogy milyen rövid idő alatt milyen sokat is olvastam el belőle.

Az írónő másik regényéről, az Árulásról még márciusban írtam. Míg azzal kapcsolatban azt éreztem, hogy inkább lélektani krimi, A kitaszított valahogy más. Nem a lélektan kapott nagyobb szerepet (legalábbis olyan értelemben nem), hanem Sibylla élete, a múltja, a menekülése, majd pedig a gyilkos felkutatása.

Sibylla 32 éves nő, hajléktalanként él. Magával cipeli a gyermekkora sérelmeit, az állandó megfelelési vágyát az édesanyja felé és egy ifjúkori botlását, annak következményét. Elmegyógyintézetből szökött meg, azóta az édesanyja rendszeresen pénzt utal neki, csak személyesen ne keresse őket fel.
A nő gazdag férfiakat vesz rá arra, hogy fizessék ki a vacsoráit, szállodai szobáit. Igen ám, egy napon az egyik ilyen férfit holtan találják és őt gyanúsítják a gyilkossággal. Sibylla menekül, a gyilkos viszont újra lecsap.

Izgalmasabbnak, pörgősebbnek, másabbnak tartom, mint az Árulást, valahogy tán jobban kiforrott is.
Felháborított a nő szüleinek viselkedése, tipikus példa, hogyan lehet tönkretenni a gyermekünket lelkileg.
Aki szereti a nem túl vérengzős krimiket, az szerintem nem fog csalódni Alvtegen új regényében sem.

Megjelenés: Saknad (2000)/ A kitaszított (2011. Animus Kiadó)
Oldalszám: 205
Ára: 2390

@FFG és @Sansa összefogott, hogy felkarolja a kezdő írókat. :o) Gondolom nem kell hosszan írnom arról, hány-és hány fantasztikus kézirat porosodhat az asztalfiókokban, amik vagy el se jutnak a kiadókhoz vagy ha el is jutnak, egyszerűen nem kerülnek elolvasására a sok próbálkozás között.
Ezért @FFG-ék létrehoztak egy oldalt, ahová várnák a kezdő írók munkáit és a bloggerek (nem bloggerek) segítségével szeretnék elérni, hogy a kiadók is felfigyeljenek az adott művekre.

Nem-nem erős leszek, pedig nagyon fenem a fogamat az új Moning könyvre, de kitartok. Majd tán névnapomra megkapom. ;o)

Míg Diana Gabaldon: Outlander-je (legutóbb ugyanis ezt olvastam a kiadótól) nagyon megosztotta az olvasókat, azon kaptam magamat, hogy Kelley Armstrong: The Summoning-A szellemidéző c. regénye csak elismerő visszhangra lelt nálunk. Emiatt rettentő kíváncsi lettem és tán túl nagy elvárásokat is tápláltam iránta. Vártam, hogy teljesen odáig leszek majd érte, hű-zök meg há-zok, az államat kapargatom fel a padlóról és örömtáncot lejtek majd, hogy milyen zseniális történetet olvashattam.
Röviden összefoglalva: ezt a hatást nem érte el nálam az írónő.
Jó volt a történet, élveztem az olvasását, bár néha untatott. Kicsit lassú, vontatott volt. Vártam, hogy jöjjön már az a plusz, amitől majd én is elájulok, de nem akart jönni, egyszerűen csak egy jó történet volt, de nem az a 100%-osan odáig vagyok érte típus. Tetszett, a vége tényleg zseniális lett, alig várom, hogy olvashassuk a trilógia második részét, de nem vagyok elájulva, egyszerűen csak egy jól megírt, olvasmányos, élvezhető ifjúsági regény.

Chloé 15 éves, az édesanyja meghalt, az édesapja nem nagyon foglalkozik vele, a munkájába temetkezik. A lánya nevelését leginkább a házvezetőnők és Chloé nagynénje látja el. Hétköznapian telnek a napjai, majd egyszer csak minden megváltozik.
Egy reggel iskolába menet mintha szellemet látna, majd az iskolában megjön az első menstruációja (szerintem fontos lesz ez az "időzítés"), na meg újra lát egy szellemet. Ez akkora pánikkal tölti el, hogy rohamot kap és beköltöztetik egy "zavaros" fiataloknak fenntartott otthonba.
A történet szempontjából rajta kívül 5 fiatal fontos még: Rachelle, Simon, Victoria, Derek és Liz. A csapatban megtalálható az elkényeztetett, gazdag kislány, a szépfiú, a titokzatos fiú és így tovább.
Kezdetben minden hétköznapinak tűnik, kezelik őket, barátságok köttetnek, na meg ellenséget is talál magának. De aztán Chloé furcsaságokat észlel a társaságban, ráadásul az otthonban is szellemet lát, aki valamit akar tőle.
De vajon mit? És miért vannak a többiek az otthonban? Mi az ő titkuk? És mi az otthoné?
A történet végére semmi sem olyan mint az elején volt, a lány élete darabokra hullik.

Összességében igazán semmi se történt ebben a részben, inkább csak egy felvezető szakasznak tartom, ami a vége felé kezdett kibontakozni, feszültséget kelteni az olvasóban, majd a következő részekben remélhetőleg robbanni fog.
Nagyon titokzatosak a szálak. Az, hogy Chloé sokszor úgy nézi a történteket, mintha filmet rendezne, azt az érzést keltette bennem, hogy teljesen normális és elfogadható, hogy ő szellemeket lát, mert tudja, hogy ilyenek csak a filmekben szerepelnek, de ő mégis látja őket, ergo tényleg vannak. :o) (Niki fantasztikus gondolatmenete.)
Van egyfajta misztikus légköre is a történetnek, amire rátesz még egy lapáttal a szereplők kiismerhetetlensége, titokzatossága.

Fura, mert az első pillanatban azt hittem, hogy a fiúk közül Simon lesz a kedvencem. A jó és szépfiú, de nem így lett. Derek lett a legszimpatikusabb és a viselkedése ellenére úgy érzem, hogy ő a legmélyebb érzésű szereplő a történetben.
A legtitokzatosabb pedig Victoria, róla igazán semmit se tudhattunk meg ebben a részben és Liz szerepe is érdekes, hogy mi a helyzet vele.
Tetszett hogy amolyan vegyesfelvágott a szereplők összeválogatása, ebből is egy kicsit- abból is, ez igazán feldobta a szálakat. De mégis hiányzott belőle valami.
Viszont sikerült Kelley Armstrongnak úgy befejezni a trilógia első részét, hogy az olvasó nagyon kecsegtetőnek találja a folytatást, el akarja olvasni.

Bár, nálam nem érte el, hogy azt mondhassam szenzációs regény, ennek ellenére mindenkit arra buzdítok, hogy olvassa el, mert JÓ. Izgalmas, titokzatos, olvasmányos. Néhol kicsit lassú, de az utolsó oldalak nagyon ütősek lesznek.

A Darkest Power trilógiáról tudni lehet, hogy The Summoning c.-mel 2008-ban jelent meg az első része, majd pedig 1 ill. 2 évre rá a második és a harmadik. De ezen kívül a 43 éves írónőnek jó pár regénye, sorozata van még.


Megjelenés: Darkest Power Trilogy 1.- The Summoning (2008.)/ Sötét erő trilógia 1.- A szellemidéző (2011. Könyvmolyképző Kiadó)
Oldalszám: 344
Ára: 2999
Az írónő oldala ITT.
A kép forrása ITT.

Mikor legelőször bukkantam a könyvre hónapokkal ezelőtt, mosolyogva nyugtáztam a Luxusnyalánkság után, hogy íme, itt a magyar verzió. Megfordult a fejemben, hogy igazán a téma kis hazánkban már lefutott, hisz Havas Henrik 2007-ben már meglovagolta ezt nagy sikerrel a Méhkirálynő c. könyvével és Szalai Vivien ezzel a témával csak az akkori sikert akarta magáénak tudni. Végülis sikerült neki, hisz az Alexandra oldalán hosszú hónapokig az eladási listák élén állt, de vajon miért?
Teljesen nyilvánvaló, hogy a botrányszag miatt nagyon sokan lettek kíváncsiak a könyvére. (Én is? Igen, én is.) Bár az ember magában lenézi a luxusprostituáltakat (mint ahogy pl. a bulvársajtót is, de mégis jobban fogynak az ilyen újságok, mint mások), de valahogy mégis vonzza az a világ, amiben élnek, olvasni akar róla. Meg is van a siker titka:
Valós történet? Valós szereplő? Mosolyogva olvastam az egyik fórumon a feltételezéseket, hogy ki lehet a valóságban Szofi. Én hajlok rá, hogy ez a történet 99%-ban kitalált. Legalább Havas Henriknél Anna felvállalta. ... A továbbiakban el is siklok afelett, hogy Szofi valós személy-e, a története megtörtént-e, csak úgy nézek a regényre, mint egy történetre és kész.

Már az első oldalak után tépi kezdtem a hajamat, "Ilyen nincs!" Eddig akárhány ilyen történetet olvastam, mindegyik prostituált azt állította magáról, hogy ő rettentően okos, művelt és ezt is szeretik bennük a férfiak, mert velük tudnak beszélgetni. (Szerintem inkább okosan tudnak hallgatni és bólogatni, ez a titok nyitja.) Na kérem, Szofi is így jellemzi magát. A bökkenő csak az, hogy egy okos nő valahogy nem mond olyan sületlenségeket, mint néha ő. Vagy visszatekintve a múltjára, inkább eltitkolná, hogy 16 évesen az első szexuális élménye azért történt meg, mert elvarázsolta a fiú aranyórájának a csillogása. Tiszta szarka-effektus. Arról nem is szólva, hogy 18 évesen ilyen levelet írt az apjának:

"neked bevallom: két éve veszítettem el a szüzességemet. Az a fiú is nagyon szeretett, tőle egy pár finom bőrcipőt kaptam."

Ez ám a szeretet fokmérője egy okos nő szemében! 1 pár bőrcipő, hűűűűűűhaaaa! :oS
Mondjuk tény és való, hogy nem mindegy óránként 250 ezer Ft-ért megy el valakivel, vagy 5000-ért.

Viszont kiakasztott, ahogy lenézte azokat a nőket, akik igába hajtják a fejüket, gyereket szülnek, háztartást vezetnek és szép lassan elhervadnak, ahelyett, hogy megkérnék a pénzüket.
És persze az, aki lenézi őt, az csak féltékeny lehet rá. Igazad van Szofi, hát persze. Irigylem tőled, hogy bármikor szájba vernek, kitépik a hajadat és ezt neked tűrnöd kell, vagy valaki olyan brutálisan elintéz, hogy a kórházban kötsz ki, vagy azt, hogy térdelhetsz rendszeresen idegen pasik előtt a férfivécékben, nézheted a meleg pasik együttléteit és járkálhatsz AIDS tesztre. Irigyellek, hát persze. Mi másra is vágyhatnék, ha nem erre? :oS
Mintha megállt volna a fejlődésben az első szexuális élményénél, vagyis 16 évesen. Ja, és egy 31 éves nőről beszélünk elviekben.
Nem, nem okos egyáltalán. Annak akarja látni magát és ennyi. Amit csinál, jól csinálja. Igaza van, ha már ehhez van kedve, kérje meg az árát ha megérdemli, de nem ettől lesz okos, max. csak rafinált.

A könyv stílusa. Jaj nekem. :oS
Túl egyszerű a nyelvezete, szájbarágós már idegesítően. Konkrétan le van írva, hogy mit kell tudnod, mit gondolj, mintha az olvasó butácska kislány lenne, akit ki kell oktatni. Könyörgöm, nagy eséllyel a könyvet a 20-on, 30-asok olvassák (legalábbis nagyon remélem, hogy főleg fiatal tizenévesek nem, mert a végén még leszűrik belőle, hogy luxusprostinak kell lenni, mert semmi munka sok pénzért) és azért ez a korosztály képben van abban, hogy ki volt Freddie Mercury. Legalábbis remélem.
Szóval a stílus túlontúl egyszerű, egyáltalán nem látom benne, hogy egy újságírónő munkája, akinek azért értenie kell az íráshoz.

Néha már kínomban könnyesre röhögtem magamat, amikor átváltott a történet szappanoperássá. Képzeljetek el az alábbi jelenetet:

"- Most már tudod, hogyan szerezz örömet annak a lánynak, akivel majd igazán megszeretitek egymást. ...
....
- De nekem nem kell más, csak Te. Te vagy számomra a tökéletes nő.
- Én nem lehetek kizárólag egyetlen férfié örökre. Én minden férfié vagyok, de csak egy kis időre.
- De én mindent megadok neked. ..."

Ó, nekem. :oS
Legszívesebben máglyán égettem volna el a cafatokra tépett papírlapokat, viszont magam is megdöbbentem, amikor a végén azt nyugtáztam magamban, hogy "Atyaég! Tudni akarom, hogyan folytatódik ennek a nőnek az élete! Vajon kifog egy gazdag homoszexuális férjet, aki dísznek megveszi maga mellé? Vagy AIDS-ben meghal pár éven belül? Esetleg megtalálja a nagy Ő, szerelembe esik és ő lesz a legpéldásabb, leghűségesebb anya és feleség?" Igazán nevetséges, mert katasztrófa volt a történet, de mégis valami megmagyarázhatatlan oknál fogva (megmagyarázhatatlan? Ó nem. Az emberi kíváncsiságra épít. És nyert nálam.) érdekel a folytatása. Ki érti ezt? :oS

Na de akkor a történetről.
Szofi 31 éves, nagy eséllyel rettentően szexi nő, aki mellesleg luxusprostituált. Vagyis 250 ezer Ft-ot kér egy egyetlen óráért. Ezért pénzért viszont lényegében mindent bevállal. Gazdag üzletemberek, producerek, sportolók, stb. bérlik ki őt és kényük kedvük szerint élvezetüket lelik benne.
Szofi belülről teljesen kiégett már, igazán undorodik magától, de a pénz gondolata mindig elvarázsolja és csak azt tartja az aktus közben a szeme előtt, hogy mire fogja költeni. Luxuskörülmények között él, szereti a drágaságot, lemondani se tudna róla, egyszerűen pénz függő, bármire képes érte. Még arra is, hogy Dubaiba utazzon és ott megtapasztalja milyen is az igazán durva aktus.
És akkor ne hagyjuk ki a szerelmet sem (?), mert bekopogtat hozzá egy nős férfi személyében. ...

Dubai része kimondottan érdekes volt, olvastam volna erről többet is, nem csak pár oldalt. És amennyire nem érdekelt Szofi valós személye (szerintem nagy eséllyel kitalált karakter), annál jobban érdekelt, elgondolkodtam, vajon kik lehetnek azok a modellek, szépségkirálynők, stb., akik itthonról még ha titkolva is, de bizony azért mennek Dubaiba, hogy gyorsan nem kevés összeget keressenek a testükkel.

És a folytatás miről szól? Íme:

"A nő a legkeresettebb magyar luxusprostituált. A férfi budai milliárdos, a leggazdagabb üzletemberek egyike. Túlfűtött, durva szenvedélyen alapuló viszonyuk során elmerülnek a legmélyebb perverzióban, s közben a nő megjárja a poklok poklát...
A Hamis gyönyörben megismert Szofi igaz története révén bepillantást nyerünk a hazai felső tízezer és a politikai elit eltitkolt, mocskos világába, Tel-Aviv luxusszállodáiba vagy éppen a Párizsban magyar szexrabszolgákat tartó szaúdi herceg hálószobájába. Az utazás végén ugyanúgy levonhatjuk a tanulságot, mint Szofi: az életben mindennek ára van, s mindenért meg kell fizetnünk. Szofi sorsa szorosan összefonódik más prostituáltakéval és szexrabszolgákéval, és egy nőével, akit vele szemben örök piedesztálra emel a társadalom: a feleséggel. ..."

Megjelenés: Hamis gyönyör- Egy luxusprostituált vallomásai (2010. Art Nouveau Kiadó)
Oldalszám: 222
Ára: 2699

Igazán ennek a könyvnek nem sikerült felhívnia magára a figyelmemet- pedig nagyon szeretem a II. vgh. alatt játszódó történeteket-, de annyi elismerő véleményt olvastam róla, hogy úgy éreztem, nem hagyhatom ki.
2005-ben jelent meg The Book Thief c.-mel, ekkor az írója még csak 30 éves volt. Meg is döbbentem ezen az információn, mert úgy éreztem, hogy egy idősebb férfi írhatta, sok-sok évvel, tapasztalattal a háta mögött, aki tán megjárta a táborok poklát is. De nem.
Közel 30 nyelvre fordították le azóta A könyvtolvajt, vezette a New York Times bestseller listáját és az Amazon.com-on is sokáig az első helyen szerepelt.
Most pedig itt ülök és megint nem tudom eldönteni, hogy tetszett avagy sem.

Érdekesnek, újdonságnak tartottam, hogy a Halál meséje alapján olvashatjuk a történteket.
Volt egy elképzelésem, hogy miről is fog szólni, durva dolgokra számítottam, de ezek igazán nem szerepeltek a könyvben. Persze megható, elgondolkodtató, néhol felháborító volt, de nem az a fajta, amikor patakzanak a könnyeim, a falnak akarom dobni és magamban kiáltok, hogy tehettük mi emberek ezt egymással.
Kicsit untam is és vártam, hogy a végére érjek, kiderüljön, hogyan is fog befejeződni.
Ugyanakkor szimpatikusak voltak a szereplők, főleg Papa. Liesel pótcsaládja amolyan reménysugár a sötétségben, ami jelzi, hogy nem minden és mindenki gonosz.

A Halál jövőben történő előrevetítései borzongással töltöttek el. Mint amikor nézel egy filmet, teljesen belemerülsz, majd valaki benyögi melletted, hogy ja, amúgy a pasi 20 perc múlva meg fog halni. És onnantól kezdve azt várod, hogy mikor és hogyan fog bekövetkezni.

El kell ismerni, hogy Markus Zusak tud írni. Tőmondatok ide vagy oda. ;o) Az elején teljesen megbabonázott a stílusa, faltam-faltam a sorait, olyan jó volt olvasni, olyan jól fogalmazta meg a gondolatait. De aztán egyre inkább kezdtem érezni, hogy kezd kevéssé válni.
Szép-szép, jó-jó, megható, tetszett, de valami plusz hiányzott belőle, ami feltette volna az i-re a pontot. Hiányérzetem volt. És így utólag, pár nap elteltével visszagondolva, még inkább érzem, mintha a történet nem lenne kerek. Valami hiányzik belőle. Tán, pont az átzokogott oldalak, mert annyira számítottam ezekre a pillanatokra.



-olvasható a könyv borítóján. Én még hozzátenném, hogy egy ártatlan gyermekkori szerelemről is, ami viszont összetöri a szíveket az olvasás során.

1939-ben veszi kezdetét a történet, amikor a 9 éves Liesel nevelőszülőkhöz kerül. Végignézte, ahogy meghalt az öccse és ez az emlék végigkíséri az életét, majd az édesanyja is magára kényszerült hagyni. Kezdetben nehezen illeszkedik be az új családjába, de egy fantasztikus pótapukája lesz, aki mindent megkönnyít neki, majd egy nagyon jó barátra is talál. Ahogy lennie kell, ártatlan, nagyon finom, szinte leheletnyi gyermekszerelem bontakozik ki a szemünk előtt. Szorítottam nekik, hátha, amikor vége lesz a pokolnak, eltelik pár év, boldogan élnek majd együtt, míg meg nem halnak.
A kislány megtanul olvasni, majd pedig könyveket lop. Mindeközben a II. vgh. rémtettei se hagyják őket nyugodni. Felelevenedik a Papa múltja, egy napon pedig kopogtatnak az ajtajukon, segítséget kér tőlük egy fiatal férfi. Kockáztatnak mindent egy régi ígéretért, a becsületért, a szeretetért. ...

Többször bevillant az olvasás során (legalábbis egy részénél), hogy olyan, mintha nem is lett volna háború. Élték a mindennapjaikat, a gyerekek iskolába jártak, iskola után játszottak, a felnőttek dolgoztok. Mindig úgy láttam magam előtt ezt az időszakot, mintha egyszerűen megállt volna az élet. A könyv pedig pont arra világított rá, hogy nem. Minden ment ugyanúgy, csak nehezebb lett az embereknek.

Mint írtam, nem okozott nagy katarzist, tán egy kicsit csalódtam is. Ugyanakkor úgy érzem, hogy mégis kihagyhatatlan olvasmány.

Megjelenés: The Book Thief (2005.)/ A könyvtolvaj (2010. Ulpius-ház Kiadó)
Oldalszám: 594
Ára: 3999