Könyvesem

Mi is az Ajánlok egy könyvet a figyelmedbe?: külföldi minta alapján indult rovat. A lényege az, hogyha ajánlanál egy könyvet a figyelmembe/figyelmünkbe, akkor "ragadj tollat" és írj egy ajánlót róla nekem. Én pedig megosztom a gondolataidat a blogomon.

Bővebben ITT olvashatsz a hogyanokról és a rovatról.

A mostani könyvajánló ENNEK a bejegyzésnek köszönhetően futott be hozzám.

 

Szia Niki! 

A történet egy kitalált világról szól. Tetszett benne, hogy érdekes, izgalmas történet, nem lehet letenni. 

Ami nem tetszett, az talán az, hogy általában a kedvenc szereplőim haltak meg, vagy szenvedtek, viszont mégis csak ajánlani tudom, az író remek munkát végzett, nagyon részletgazdag könyv, remekül felépített világ, ami egyszerűen magába szippantja az embert, mintha maga is ott lenne a szereplőkkel. 

Izgalmas történet, mi magunk szurkolunk a kedvenceinknek. Sok érdekes, váratlan csavart tartalmaz, hogy csak kapkodja a fejét az olvasó. 

Üdv:

Kiss Boglárka

Nem olyan rég írtam ki a Twitterre, hogy fogalmam sincs mikor történt, de én nem olyan rég vettem csak észre, hogy elkezdtek lehullani a fákról a levelek. Valószínűleg ez azért lehet, mert reggel iskolába menet mindig rohanok a hidegben a két gyerkőccel, egyrészt azért, nehogy a Nagy elkéssen, másrészt azért, hogy minél előbb megjárjuk a Kicsivel az iskolát, boltot és visszaérjünk a meleg lakásba. Vagyis reggel rohanok, délután bár andalogva megyünk időjárástól függően vissza az iskolába, de annyira lefoglal, hogy a macskakövön ne törjem ki a babakocsi kerekét illetve figyelem a Kicsit, hogy nem-e bukik a döcögős úton, hogy egyszerűen az ősz majdnem elröppent mellettem. Aztán egy napon azt vettem észre, hogy a Kicsi megbabonázva néz a feje fölé, követtem a tekintetét és jé, hullottak a színes falevelek a fákról. Én meg, mint aki álomból ébredt, magamhoz tértem. Ősz van. Tényleg.

A hónap képe

3 gondolat, ami októberben történt velem

1. Már hónapok óta terveztük a Naggyal, hogy elmegyünk megnézni a Titanic kiállítást, csak aztán maga alá gyűrt a nagy terhesség a kánikulában, majd a Kicsi születése, de októberben eljutottunk. Nagyon tudom a figyelmetekbe ajánlani, nagyon jól összehozták, nagyon élveztük! Azért meg külön dicséret illeti a szervezőket, hogy amint meglátták, hogy babakocsival vagyunk, azonnal intézkedtek, hogy bejussunk a kordonon soron kívül és már jött is egy hosztesz, hogy a lifthez kísérjen minket. Tetszett a "távirányítós idegenvezetés", bár a két harmadát tuti nem hallgattam végig. Döbbenetes volt látni a leleteket, a kiállított csónakot, a valósághűen megépített folyosó és berendezett szobák pedig teljesen megbabonáztak. Na és a fényképekhez előkészített hátterek zseniálisak voltak!
2. Jelenleg is, amikor ezt a bejegyzést írom, az elmaradt nyaralásunkat pótoljuk be Hajdúszoboszlón. Fantasztikus az itteni élményfürdő, csak ámulok. Ilyen szinten baba-gyerekbarát fürdőben nem is voltam még, pedig az elmúlt években megjártunk párat.
3. A 7 könyv olvasása nem jött össze, csak 6-ot fejeztem be és jelenleg 3 olvasása van még folyamatban. ;)

 

TOP3 könyv, amit a hónapban olvastam

Mint ahogy fentebb említettem már, 6 könyv olvasását fejeztem be és a TOP3-ba ezek kerültek bele:
Helen Fielding: Bridget Jones naplója 3. – Bolondulásig
Charity Norman: Luke Livingstone titkos élete ► ITT írtam róla már
Sylvain Neuvel: Ébredő istenek

És amiknek az olvasása jelenleg folyamatban van még

Blogélet a hónapban

A hónapban 10 könyves bejegyzést tettem közzé, de írtam az idei nyaram legjobb olvasmányairól; book tag is volt, méghozzá az olvasási szokásaimról; sabloncsere is történt; pötyögtem a könyvesblogolás árnyoldalairól és még alkottam is. Egészen termékeny voltam októberben, ezt el kell ismernetek. ;)
A 10 könyves bejegyzés közül a legolvasottabb a Papírhattyú volt, de ha az októberi legolvasottabb bejegyzést nézzük, akkor az a 2016 márciusában írt Lenn, a nyúl üregében volt.

3 gondolat, amit novembertől remélek

1. Mivel a hónapban semmi se jött össze, amit szeptemberben reméltem, így remélem, hogy a mostaniak bejönnek majd. (Sem 7 könyvet nem olvastam el, sem a fűtést nem úsztuk meg és sajnos a náthás időszakot sem. A három hónaposom elkapta a takonykórt.)
2. Kezd már most úrrá lenni rajtam a karácsonyi fíling (nem lehet korán kezdeni). Remélem, hogy ki fog tartani az ünnepekig, nem csak fellángolás nálam. Bár mivel a Kicsinek ez lesz az első Karácsonya, hiába csak 5 hónapos lesz majd, azért mégis csak az első és ez lendületet ad a készülődéshez. 
3. Szép őszt szeretnék a továbbiakban. Esőt, hideget, viharokat nem.

Forrás

Múlt hét Csütörtökön pont a Kicsivel sétáltam, amikor arra lettem figyelmes, hogy középiskolás lányok csapata jön velem szemben és valahogy éreztem, hogy az arcuk nem félresikerült reggeli sminkelés eredménye - gondolom csak szóltak volna egymásnak, hogy valami nem stimmel vagy ki tudja, pusztán szívbaráti jóságból lehet hagyták volna, hogy a másik egész nap hülyét csináljon magából-. Egy ideig gondolkodtam, hogy miért is voltak ennyire kimázolva, nincs még farsang, a szecskáztatások ideje is már lejárt szerintem, aztán leesett, hogy biztos a Halloweent ünnepelték a suliban.
Igaz, hogy a Halloweent leginkább az angolszász országokban tartják, de egy ideje itthon is felbukkantak már a töklámpások, a szellem/vámpír/stb. jelmezek, a tökös, vámpírfogas gumicukrok, cukorkák, csokik, szóval itthon is kezdi megvetni a lábát.

Innen jött az ötlet, hogy a figyelmetekbe ajánlok olyan zizis könyveket, amik kellően rémisztőek, félelmetesek és az egekbe szökell az olvasásuktól a pulzusunk. Vagy ha nem is félelmetesek, akkor is akkora feszültséget kelt az olvasóban az olvasásuk, hogy méltán van egy ilyen listán a helyük.
Olyan hű de sok ilyen típusú történetet nem olvastam még, de az alább ajánlottakat igen és higgyétek el, borzongásból nem lesz hiányotok ha úgy döntötök, hogy valamelyiket elolvassátok. ;)

Még fiatal tizenéves voltam, amikor először a kezembe akadt Stephen Kingnek ez a története. Tán ez volt az első, amit tőle olvastam. A mai napig élénken emlékszem arra, hogy nem kicsit be voltam tojva az olvasása közben, de ennek ellenére nem tudtam becsukni, egyszerűen folytatnom kellett az olvasását. Azóta már többször is olvastam és mindegyik alkalommal kellően be voltam zizive.

A hetedik ház nem olyan félelmetes történet, mint az előző és a következő lesz majd, viszont zseniálisan izgalmas és tele van feszültséggel. Imádtam olvasni, egyszerűen faltam. ITT írtam is róla.

Az Állattemetőt már nem tizenévesen olvastam, mint a Cujot, hanem huszonévesen és több King történettel a nyomomban már. Így fel voltam vértezve már az író stílusából és nem is csalódtam.  Ez a története hihetetlenül izgalmas és zizis. 

A Kitekintőben olyan könyvekre próbálom felhívni a figyelmet, melyek kis hazánkban még nem jelentek meg, de jónak tűnnek a külföldi értékelések alapján.

Mona ígéretet tesz anyja halálos ágyán, hogy megmenti anyja művészeti galériáját. Aztán rájön, hogy nincs más lehetősége, mint eladni, de ekkor egy jóképű, angol és szörnyen csábító férfi felbukkan a galériában és ajánlatot tesz neki. Megmenti neki a galériát, cserébe Monaért.

Az utóbbi napokban serény origami könyvjelző gyártásba kezdtem, aminek egyetlen oka van: Gyerkőcöm kispajtásai egyedi origami könyvjelzőket kapnak majd karácsonyi ajándékként az iskolában. Így hát nem egy és nem kettő hajtogatást kell végeznem addig és mivel gondoltam, hogy közeledik a Halloween (mire a bejegyzés közzétételre kerül pont aktuális lesz), készítek olyanokat is, amik erre az ünnepre utalhatnak. Így készült el ez a tökös, szellemes és vámpíros könyvjelző.

Az elkészítésük nagyon egyszerű, ugyanarra a hajtogatásos módszerre épül mindegyik.

Még 2016 nyarán hívtam fel a figyelmeteket erre a könyvre a Kitekintőben és legnagyobb örömömre a napokban láttam, hogy a Könyvmolyképző novemberben megjelenteti itthon is. :) Olvassátok! Nagyon jónak ígérkezik.

„Még a legboldogabb házasságban is vannak titkok...”

Luke Richardson hazaérkezik szeretett felesége, Natalie temetéséről, akivel tizenhat boldog éven át éltek együtt, és három gyerekük született. De van valami, amire Luke nem számított: egy kék boríték várja michigani otthonuk előszobájának padlóján, amire az ő neve van írva Natalie kézírásával.
A boríték egy levelet rejt, amit Natalie egy évvel korábban írt, az első kemoterápia napján. És a levelek egyre csak érkeznek. Luke nem kételkedik a valódiságukban, de nem tudja, ki küldözgeti őket. Szinte a levelek megszállotjává válik, és a nyomozása során rég elfeledett titkokra bukkan, melyek kételyeket ébresztenek benne a feleségével, a családjával, az egész életével kapcsolatban.
De a szeretet örök – még az írott szavakban is, még az emlékekben is, és az ígéretekben is, amelyeket a halál után is be lehet váltani.
Levelek a síron túlról – az év egyik sikerkönyve

Ismerd meg Natalie felkavaró titkait!

Mi is a Ti kérdeztétek? Külföldi minta alapján a Musing Mondays mintájára kialakult rovat, mely során kérdéseket tehettek fel és ezek közül hetente egyre válaszolok.

"Hogy szoktál könyveket venni?"
(Oláh Flóra)

Többnyire neten keresztül vásárolok, könyvesboltban ritkán szoktam már csak azért is, mert viszonylag ritkán járok. :)

A Meseóra a Tesz-Vesz város mintájára épül fel. A könyvecskében több rövid történet van, a szokásos Tesz-Vesz város illusztrációkkal.

Nagyon bájos könyvecskének tartom, gazdag rajzokkal. A történetek rövidek, maximálisan alkalmasak kisgyerekek esti meséjének, a gazdag, színes illusztráció pedig lehetőséget ad a beszélgetésekre, játékokra. Csak ajánlani tudom a gyerekek és a szüleik figyelmébe!

Még a hazai megjelenése előtt futottam bele ebbe a könyvbe a külföldi blogokon és a borítója alapján azonnal szerelembe estem. Egyszerűen gyönyörű, kivételesen szép szerintem. 2016 májusában az egyik Kitekintőben is igyekeztem felhívni rá a figyelmet.

A fülszövege annyira már nem hozott lázba, de igen, azok közé tartozom akiket a szép borító vásárlásra tud ösztönözni és felkelti az érdeklődésemet a könyv irányába. Így hát beszereztem. ... És nagyot csalódtam.

A történet főszereplője a 16 éves Katherine, aki a bátyjával él Amerikában. A szüleik elhunytak, aztán egy napon furcsa idegen jelenik meg náluk. Kiderül, hogy nagy vagyont és nemesi címet örököltek Angliába, így a testvérpár "hazautazik". Igen ám, de a vagyonnak és a nemesi címnek vannak ám veszélyei is.

Először Katherine bátyját ölik meg, majd a sorban következik más is. Természetesen kezdetben nem hisznek a lánynak, hogy a testvére gyilkosság áldozata lett, de Katherine nem adja fel és küzd az igaza bebizonyításáért. Aztán egyre több furcsaság történik körülötte és rájön, hogy minden csak egy dologért történik: a vagyonért.

"– Az elmúlt hetekben megtanultam, hogy az életben semmi sem biztos, és az élet néha nagyon félelmetes."

Kezdetben egész jól haladtam Az aranykalitka olvasásával, volt benne valami, ami miatt olvastatta magát. De aztán kb. a felénél annyira unalmas és kiszámítható lett, hogy szinte alig-alig haladtam vele. Totál ki lehetett következtetni, hogy melyik szereplő mit fog lépni (így a nagy fordulat számomra inkább nevetséges volt, mint döbbenetes) és hogy igazán mi van a háttérben. Semmilyen meglepetést nem okozott a történet.

Az aranykalitka összességében egy kis semmiség. A külseje szép, a belseje üres. Egy semmi.

Ez a könyv egyetlen ok miatt került csak a kezeim közé: kedvelem a Könyvmolyképző Kiadó köteteit, de a "Rázós könyvek" jelzővel ellátott történeteiket nem olvastam még azóta, hogy kitalálták ezt a besorolást. Egyszerűen kíváncsi lettem, de pusztán csak a véletlen műve, hogy a Papírhattyú volt az első kísérleti alanyom.

A bejegyzésben SPOILER található!

A könyv fülszövege szerintem elég semmitmondó, ráadásul félrevezető is lehet. Legalábbis az én fantáziám teljesen másfelé szárnyalt, hogy vajon miről is szólhat a történet.

Skye a fiatal, irigyelni való nők életét éli. Huszonnégy éves, gazdag és ő apucika kislánya. Az egyetlen féltett gyermeke.

A történet azzal veszi kezdetét, hogy elrabolják őt és egy hajóra viszik, ahol hatalmas "meglepetés" éri az elrablója személyazonosságát illetően.

Esteban édesanyja volt Skye dadusa, aki úgy szerette a kislányt mintha  sajátja lenne főleg azután, hogy Skye édesanyja még gyermekkorában meghalt. A két gyerek együtt cseperedett, de aztán a sors kegyetlenül elválasztotta őket.

Skye édesapja a házassága révén bekerült egy maffiózó családba és mi mást tehetett volna, folytatta a "hagyományt". Ennek a folytatásnak az egyik eredménye, hogy Estebant és Skyet elválasztották egymástól, a fiúban pedig felizzott a gyűlölet.

Aztán teltek-múltak az évek és a fiú elhatározta, hogy itt az ideje a bosszúnak.

"Kikre gondolsz utoljára, mielőtt meghalsz?
(…)
Ők azok, akiket a legjobban szeretsz."

A "Rázós könyvek" besorolás nem nyújt többet, mint egy átlagos new adult történet. Ott van benne az egyik lelkileg megsebzett főszereplő, a szerelem, az erotika és némi agresszió is. Nagy különlegesség nincs a Papírhattyúban, de ennek ellenére alig tudtam letenni, szinte faltam.

Leylah Attar remekül ír. Kedveltem a szereplőket és izgalmas volt a cselekmény is. Amikor egy kicsit lanyhult az érdeklődésem, hozott egy olyan fordulatot, ami megint felpörgetett mindent és újra faltam a könyvet.

Végig szorítottam Skyenak és Estebannak, hogy megleljék a lelki nyugalmukat közösen és boldogok legyen. Aztán ahogy a vége felé az írónő odavágott a történetben ... imádtam! Végre egy olyan történet, ami nincs nyolcvanhat kötetre bontva, le van zárva, happy end a vége, romantikus lelkületű olvasók pici szíve kielégülhet. 

"– Néha azért hullik szét minden, hogy valami sokkal jobb épülhessen a helyén."

Mégis akkor miért 4 csillagot adtam rá? Azért, mert többször lanyhult az érdeklődésem annak ellenére is, hogy aztán mindig sikerült visszaszereznie azt.

Akik kedvelik a new adult történeteket, szerintem ne hagyják ki ezt a könyvet sem!

Mi is az a Cover Reveal, magyarul Borítóleleplezés? Nos, egy csapatnyi könyves bloggernak lehetősége nyílt arra, hogy a Könyvmolyképző Kiadó várható megjelenései közül elsőként mutathassák be nektek bizonyos könyvek hazai borítóit. :o)

A blogon most Julianne Donaldson: Edenbrooke örököse c. könyvét mutatom be nektek, melynek a várható hazai megjelenése az idei ősz. ;o)

Jegyezd elő a kötetet! * | Tedd kívánság és/vagy váró listára a kötetet!

Olvastam a sorozat már megjelent 2 kötetét is (Julianne Donaldson: Edenbrooke
Julianne Donaldson: Blackmoore) és elnyerték a tetszésemet. Így gondolom nagyon nem is kell megmagyaráznom, hogy miért vagyok kíváncsi az Edenbrooke előzménykötetére.

"– Miss Blythe? – kérdezte anyám.

A zsebembe süllyesztettem a kezem, és kimondtam az első szót, ami az eszembe jutott.

– Unalmas.

– Miss Emily Keane?

– Kedélytelen.

– Miss Parham?

– Szürke.

– Lady Sandeford?

– Érdektelen.

– Miss Sophronia Goodall?

– Fárasztó.

Anyám hirtelen elhallgatott, és lesújtó pillantást vetett rám. Rachel folytatta az olvasást.

– Miss Downing?

– Sótlan.

– Lady Pearce?

– Jellegtelen.

– Miss Amelia Endicott, Miss Georgiana Endicott és Miss Frederica Endicott?

– Szellemtelen, semmitmondó és… ööö…

Rachelre meredtem, és gyanakvóan húztam össze a szemem.

– Nem is ismerem Miss Frederica Endicottot .

Rachel bosszúsan nézett rám.

– Aha! Ez csapda volt! De nem estem bele – mosolyogtam önelégülten. – Nos, nyilvánvaló, hogy olyan feleséget szántok nekem, aki idő előtt a sírba visz. Ezt kikérem magamnak."

Sok helyen olvastam már az írónőről és a munkásságáról véleményeket, de amit a legfurábbnak találtam, hogy szinte csak olyanokba botlottam melyek szerint közepes, szokványos történeteket ír. Nem találtam olyat, hogy az olvasó örömében ugrált volna, hogy milyen fantasztikus könyvet olvasott. Igaz olyat se, hogy szerette volna cafatokra tépni. Így úgy indultam neki a történet olvasásának, hogy egy sablonos, egyáltalán nem kiemelkedő történethez lesz szerencsém. Igazam lett.

Kezdjük ott, hogy nehezen tudom eldönteni, hogy a young adult vagy a new adult műfajába tartozik a Where the Road Takes Me. Mert ha a főszereplők korát vesszük figyelembe, akkor inkább a young adult közé sorolnám, ugyanakkor a lelki mizéria - ami itt is megfigyelhető a főszereplő lány esetében -, a new adultra emlékeztet. Így valahol a történetet a tiniknek és a fiatal felnőtteknek szóló történetek közé tudnám besorolni. Idősebbeknek nem ajánlanám, hisz nem a szokványos romantikus irodalom.

A történetünk főszereplője Chloe, aki szeretne láthatatlan lenni az életben, és Blake az iskola kosaras sztárja. A lány mindig háttérbe húzódik, a fiú pedig reflektorfényben él. Vagyis teljesen különbözőek, a sors mégis egymás karjaiba vezeti őket. Ami beárnyékolja a „boldogságukat”, hogy Chloe már-már mániákusan fél közel kerülni bárkihez is, mert egyrészt fél attól, hogy a családjában már „elterjedt” daganatos betegség benne is kialakul majd, másrészt attól is tart, hogy akit szeret, fontos neki, azt elveszíti.

Milyenek is voltak a főszereplők? Teljesen átlagosak, semmiben se emelkedtek ki számomra. Tucatszereplők, sablonosak.

Chloe ráadásul szerintem egy kicsit bugyuta, túlságosan szőke és idegesítő.

Blake még úgy ahogy elment, az ilyen történetekben megszokott „híres” szépfiú, de nem a rossz, érzelemmentes kategóriából.

És milyen a történet? Mit lehet várni a történettől akkor, ha már maguk a szereplők is sablonosak? Azt, hogy a történet is sablonos lesz és így is lett. Többször volt olyan érzésem, mintha én ezt a könyvet olvastam volna, mintha több könyvből lenne innen-onnan összerakva. És valószínűleg emiatt is, untam. Vártam, hogy minél előbb a végére érjek, kerüljön már pont erre az egészre.

Miközben London rehabilitáció alatt álló részén lebontanak egy régi házat, a munkások egyike sok éve eltemetett parányi csontvázra bukkan. Kate Waters, a tapasztalt újságíró megsejti, hogy a felfedezés mögött figyelmet érdemlő sztori lappang. Összeüt egy cikket a lapja számára, de teljes tanácstalanságában csak arra képes, hogy feltegyen egy kérdést: Ki az építési területen talált csecsemő?

Miután Kate kutakodni kezd, azzal szembesül, hogy a szálak egy bűncselekményhez vezetnek, mely évtizedekkel korábban megrázta az országot. Egy kisbaba eltűnt egy kórház szülészetéről, és soha nem került elő. A lesújtott szülők azóta sem tudták túltenni magukat a veszteségükön.

De a történetnek ezzel nincs vége, és Kate - házról házra járva - egyre mélyebben alámerül a környék hajdani lakóinak múltjában. Hamarosan azon kapja magát, hogy várakozása ellenére három asszony titkainak lett ismerője, és egyre többet vívódik, vajon mit szabad nyilvánosságra hoznia, és mit nem.

Nem rég ajánlottam ezt a könyvet a Kitekintőben és tessék, várható magyarul is. :)

Véget ért a legutóbbi nyereményjáték, mely során 1 példányt lehetett nyerni a Szörnyen boldog családból. Nézzük akkor, hogy kinek kedvezett most a szerencse. ;)

SIPOS GEORGINA

Gratulálok! :)

Mi is az Ajánlok egy könyvet a figyelmedbe?: külföldi minta alapján indult rovat. A lényege az, hogyha ajánlanál egy könyvet a figyelmembe/figyelmünkbe, akkor "ragadj tollat" és írj egy ajánlót róla nekem. Én pedig megosztom a gondolataidat a blogomon.

Bővebben ITT olvashatsz a hogyanokról és a rovatról.

A mostani könyvajánló ENNEK a bejegyzésnek köszönhetően futott be hozzám.

 

Szia Niki!

Néha annyira félünk szeretni...

Tele volt érzelmekkel, érzésekkel, rengeteg elgondolkodtató helyzettel. 

Lisa élete nem könnyű... nagyon nem könnyű... egy szeretethiányos és magányos lányból felelősségteljes édesanya válik, aki bár csetlik-botlik az útján, de végül a saját és a gyermeke álmait is valóra váltja... nagyon sok akadályt gördít elébe az élet... de mindig képes talpra állni, maga és a gyermeke miatt. Nem mást tanít, mint hogy sosem szabad feladni, hogy mindig van kiút és hogy a szeretteinkért BÁRMIT megteszünk... Erre a könyvre jelenleg nincsenek szavak... Fantasztikus volt... Lelkileg hatalmas erőt képes adni ez a történet, számomra most nagyon sokat adott... 

Hálás vagyok, hogy elolvashattam és az egyik kedvenc regényemmé vált... :) 

Üdv:

Répási Judit