2017. július 21., péntek

Ajánlok egy könyvet a figyelmedbe! 29.

július 21, 2017 0 Hozzászólás
Forrás
Mi is az Ajánlok egy könyvet a figyelmedbe?: külföldi minta alapján indult rovat. A lényege az, hogyha ajánlanál egy könyvet a figyelmembe/figyelmünkbe, akkor "ragadj tollat" és írj egy ajánlót róla nekem. Én pedig megosztom a gondolataidat a blogomon.
Bővebben ITT olvashatsz a hogyanokról és a rovatról.
A mostani könyvajánló ENNEK a bejegyzésnek köszönhetően futott be hozzám.

Kedves Niki!

Anthony Ryantől ajánlanám neked A vér énekét. Zseniálisan van minden felépítve benne, a jellemábrázolás kiváló, a fordulatok csavarosak, a történet részletgazdag, minden annyira élő és a főszereplőt nem lehet nem imádni. Én már az első oldalon belé szerettem. Vaelin meséli el benne a szívfájdító, fájdalommal, bánattal, izgalommal teli történetét, azt a szörnyű 20 évet, ami alatt olyan emberré vált, aki soha nem akart lenni. Nem egy könnyed olvasmány, hanem megrázó, felkavaró. De pont ettől jó. Nem lehet benne csalódni. 

Üdv: Orbán Erzsébet 


Kedves Erzsébet!

Most nagyon zavarban érzem magamat, de bizony még nem hallottam, nem olvastam erről a könyvről, de mindenképp utána nézek majd. ;o) Köszönöm az ajánlót!

2017. július 20., csütörtök

Angolul olvastam- Lisa Scottline: Every Fifteen Minutes

július 20, 2017 0 Hozzászólás
Körülbelül egy évvel ezelőtt kölcsön kaptam ezt a könyvet az egyik barátnőmtől azzal az ajánlással, hogy muszáj elolvasnom, mert Lisa Scottline egy zseni és az addig megjelent könyvei közül ez a leges-legjobb.
Mindig kicsit bajban vagyok, amikor egy könyvet ekkora hévvel ajánlanak, mert egy fajta kényszert érzek, hogyha neki tetszett, akkor nekem is tetszenie kell, nehogy harag és értetlenkedés legyen belőle. Nos, az Every Fifteen Minutes-al ez nem jött össze. Úgy az ötvenedik oldalig juthattam az olvasásával, de nem ment tovább. Nem tudott lekötni, nem tudtam ráhangolódni és csak a negatív jellemzők maradtak meg bennem.
Viszont érdekes módon nem olyan rég jött a vágy, hogy újraolvassam a történetet és a mostani kapcsolatom teljesen másképp alakult a könyvvel. Sokszor elgondolkodok azon, hogy az épp aktuális vélemény mennyire lehet mérvadó egy könyvről, hisz annyi minden befolyásolhatja, hogy épp akkor tetszik-e valami, avagy sem. Hisz elég ha -csak tegyük fel- nem épp romantikus hangulatban vagyunk, ne adj ég épp haragban is vagyunk a Párunkkal és akkor olvasunk egy romantikus könyvet. Két lehetőség lehet ilyenkor. Vagy jókat bőgünk mások boldogsága és a saját boldogtalanságunk miatt és a könyv elnyeri a tetszésünket, vagy épp ellenkezőleg, más boldogsága idegesíteni kezd minket és a történetet túl sziruposnak, nevetségesnek tartjuk és lepontozzuk. Lehet, hogy az lenne a szerencsés, ha több hónap elteltével újra elolvasnánk egy-egy könyvet és a két véleményt összevetve alkotnánk meg az értékelésünket, mert ahogy fentebb már említettem, most teljesen más véleményem lett erről a könyvről, mint egy évvel ezelőtt.

Most nem indult döcögősen az olvasása, élveztem is és nem okozott problémát túllépnem az ötvenedik oldalt sem. Sőt, csak úgy pörögtek az oldalak a kezeim között. Az Every Fifteen Minutes egy nagyon jól és okosan megírt pszichológiai krimi/thriller. Nem hibátlan, de nagyon lehet élvezni az olvasását.
Dr. Eric Parish a philadelphiai Havemeyer Kórház pszichiátriai vezetője. A szakmájában nagyon sikeres és elismert, de sajnos a sok munkára ráment a házassága. A felesége, Caithlyn elhagyta őt és magával vitte a hét éves lányukat, Hannah-t is. Ráadásul úgy tűnik, hogy a nőnek új barátja van, így Ericnek el kell fogadnia, hogy az életük külön-külön megy tovább.
Aztán egy napon egy érdekes esethez hívják. Az egyik kollégájának az egyik betegének tüdőrákja van és már csak napjai vannak hátra. Ez a bizonyos kolléga aggódik a beteg tizenhét éves unokája miatt és ezért kéri Eric segítségét. Eric megállapítja, hogy Max kényszerbetegségben szenved és nagyon fél attól, hogy elveszíti a nagymamáját. Ugyanis rajta kívül nincs senkije.
Miután a nagymama meghal, Max eltűnik és kiderül, hogy megölték Max feltételezett barátnőjét, Renee-t. Eric kétli, hogy a fiú lenne a tettes.
Miközben próbálja kideríteni, hogy ki állhat a gyilkosság mögött, ő is bajba keveredik, ugyanis az egyik orvostanhallgató szexuális zaklatással vádolja. Vajon a két dolognak van köze egymáshoz? És egyáltalán ki a tettes?

2017. július 19., szerda

Várólistára 115.

július 19, 2017 0 Hozzászólás
Kiadja: Libri
Várható megjelenése: 2018.01.20.

Miről szól? 

Amikor Cassie és Ethan a színművészetin találkoznak, a levegő is felforr körülöttük.
Cassie igazi jó kislány, nehezen találja a helyét a folyton bulizó művészdiákok közt.
Ethan ezzel szemben vérbeli rosszfiú, vad, tüzes, félelmetes és mégis érzékeny.
Akár a Romeo és Júlia amiben címszerepet kapnak Cassie és Ethan szerelme is mintha a csillagokban lett volna megírva amíg Ethan össze nem törte Cassie szívét, mindörökre eljátszva a bizalmát.

Valami rejtélyes okból, olyan rád nézni, mint megtalálni valami értékeset, amiről nem is tudtam, hogy elvesztettem.

Évek múlva a szívtipró visszatér, hogy ismét felforgassa a lány életét érintésről érintésre. Fokozatosan újraélik titkos diákszerelmük minden felemelő és pusztító pillanatát, mígnem rájönnek, hogy a csillagokban írt szerelemnek nem kell tragédiával végződnie.

Miért? 

Izginek tűnik a fülszöveg alapján, nem? ;) Hamarosan jövök majd egy külön bejegyzéssel erről a könyvről, ugyanis angolul már olvastam.

2017. július 17., hétfő

Ti kérdeztétek (128.)- Mi a véleményed a könyvekben előforduló fordítási hibákról?

július 17, 2017 0 Hozzászólás
Mi is a Ti kérdeztétek? Külföldi minta alapján a Musing Mondays mintájára kialakult rovat, mely során kérdéseket tehettek fel és ezek közül hetente egyre válaszolok.
Ha kérdeznétek, akkor bátran írjatok nekem ERRE az e-mail címre.

"Mi a véleményed a könyvekben előforduló fordítási hibákról?"
(Zsófi)

Ha nem olvastam az adott könyvet az eredeti nyelvén, akkor nehezen jönnék rá arra, hogy fordítási hiba van az adott könyvben, avagy sem.
De tegyük fel, hogy olvastam vagy felhívták a figyelmemet a fordítási hibára. Megmondom őszintén, hogy különösebben a hiba miatt nem verném a fejemet a falba, hacsak nem egy hatalmas bakit követett el ezzel a fordító.

2017. július 14., péntek

Helen Fielding: Bridget ​Jones babát vár

július 14, 2017 0 Hozzászólás
Eredeti címe: Bridget Jones's Baby (2016.)
Kiadta: Európa (2016.)
Oldalszám: 266
Forrás: könyvtár
Értékelésem: 4
Hosszú-hosszú évekkel ezelőtt olvastam a széria első két részét és a babás kötet nem is jöhetett volna jobbkor, mint amikor én is kisbabát várok. :o)

Bridget nem is lenne Bridget, ha nem sodorja magát megint vicces szituációkba. Igen ám, de most azért ott van a történetben a komolyság is, ugyanis nem tudni, hogy ki a baba apukája. Két jelölt is van a pozícióra és naná, hogy a két apajelölt nem épp egymás szíve csücskei. Megindul kettőjük közt a rivalizálás, hogy vajon kinek sikerült sikeresen célba érnie. Természetesen a történet végére kiderül, hogy ki az apuka, de addig a főhősnőnk sok vicces helyzetben találja magát.

Kellemes olvasmány volt a Bridget Jones babát vár, szinte faltam, élveztem. Azt nem mondom, hogy hibátlan, mert néhol kicsit erőltetnek, elcsépeltnek éreztem a humort benne, de mindezektől függetlenül nagyon le tudott kötni és szerettem olvasni, úgyhogy szívből tudom ajánlani azok figyelmébe, akik olvasták már a széria első két részét. Azok ismerete nélkül, csak úgy vaktában belekezdeni ebbe a kötetbe szerintem hiba lenne.

"– És ha valaki a babából akar DNS-t?
– Ahhoz amniocentézis kell. Ami valószínűleg okos ötlet, tekintve, hogy maga előrehaladott korú anya.
– ELŐREHALADOTT KORÚ ANYA?
– Igen. Harminchat fölött az ember gyakorlatilag előrehaladott korú anya.
– Nézd a jó oldalát – tanácsolta Tom, miközben Shaz és Magda társaságában kísért az amniocentézisre. – Egyszerre igényelhetsz nyugdíjat és gyerektartást."

2017. július 12., szerda

Marie F. Mongan: Szülés, ​ahol én irányítok!

július 12, 2017 0 Hozzászólás
Kiadta: Sanoma (2005.)
Oldalszám: 256
Forrás: könyvtár
Értékelésem: 4
Nem terveztem a könyv elolvasását, igazából teljesen véletlenül sétált szembe velem és úgy gondoltam ha már így alakult, akkor miért ne? Nem kicsit szkeptikus voltam ezzel a hipno szüléssel kapcsolatban, de adtam a könyvnek azért egy esélyt, hisz mit veszíthetek az időn kívül az elolvasásával?

A szülés az élet egyik legnagyobb csodája, ami egyszerre rémisztő, ugyanakkor felemelő is. Szerintem nincs két édesanya, akik egyformán élik át, sőt, ugyanannak az édesanyának mindegyik szülése más. Egy az azonos csak: az a pillanat, amikor végre kibújik a pici, meghalljuk a felsírását és megláthatjuk végre azt a pici lényt, akit 9 hónapon keresztül magunkban hordoztunk. Mi ez, ha nem csoda?

Rengeteg szülésre felkészítő könyv található a hazai könyvpiacon is, melyeket elsősorban tán az első babás kismamák keresnek. Nem tudják mire számíthatnak, mit fognak érezni, milyen lesz az a bizonyos nap és egyfajta segítséget, megnyugvást, támaszt várnak ezektől a könyvektől.
Igaz, hogy én már a második babámat vártam, ettől függetlenül mivel az első szülésem nem volt egy fáklyásmenet, én is megnyugtatásra vágytam.

Miről szól?

"A gyermek születése nem félelmetes esemény, hanem az élet legtermészetesebb csodája. Marie F. Mongan, a hipno-szülés módszerének megalkotója gyakorlati tanácsadójában eloszlatja a fájdalommal kapcsolatos mítoszt, amit eddig a szülés szükséges velejárójaként fogadtunk el. Bebizonyítja, hogyha leküzdjük a félelmet, mely izmainkat görcsben, testünket mereven tartja, akkor gyöngéd szülésben lesz részünk.
A könyvben bemutatott hipno-szülés program a természetes, beavatkozástól mentes szülést támogatja. Segít ellazítani elménket, hogy testünk közben dolgozhasson. A gyakorlatok – pozitív gondolkodás, relaxáció, vizualizáció, légzéstechnika és fizikai felkészülés – boldog, kényelmes terhességet eredményeznek. A megszerzett önbizalmon és hiten alapuló örömteli várakozás békés, természetes szüléssel zárul, amihez minden anyának joga van."

Hogy tetszett?

Nem tudom mit éreztem volna a könyv olvasása után, ha 8 évvel korábban olvastam volna, de azt tudom, hogy mit éreztem most, a második babámat várva.
Mint ahogy fentebb már említettem, nem volt könnyű szülésem. Elhúzódott nagyon és mire eljött végre a vége kimerült, fáradt voltam. A fájdalom meg leírhatatlan volt. Mindezek ellenére évekig azt mondtam, hogy életem legcsodálatosabb napja volt. Mert a fájdalom feledésbe merült és csak az a pillanat élt élénken bennem, amikor végre megpillantottam Őt.
Aztán beköltözött a pocakomba a kistesó. Hónapokig gondolni se akartam a szülésre mondván, hogy messze van még az. De ahogy elkezdtünk közeledni a vége felé, egyre intenzívebben törtek fel bennem az elfeledett emlékek. A fájdalom, a kín, a könny, hogy azt hittem nem lehet kibírni ezt a fájdalmat, sőt, ilyen fájdalom egyszerűen nem is létezhet. És szó szerint rettegni kezdtem attól, ami rám vár. A rettegéshez pedig bűntudat társult, hogy milyen anya vagyok, milyen gyenge.

Amikor a fülszövegben olvastam, hogy "hipno szülés", a szemöldököm szerintem lemászhatott a homlokomról. Micsoda? Hipno? Hipnotizálják a kismamát, transzba esik és úgy szül? De mégis hogy? Meg egyáltalán hol engedélyeznek ilyen szülést? Aztán persze olvasva a könyvet rájöttem, hogy nem épp erről van szó.

A hipno szülés egyaránt épül a lelki felkészülésre és a megfelelő légzéstechnikára.
Emlékszem ahogy a kitolási szakaszban a szülésznő kérte, hogy figyeljek oda a légzésemre, de annyira kapkodva vettem a levegőt, annyira fájt, annyira túl lettem volna rajta, hogy nem is értettem mások hogy képesek szépen beszívni fájások közt a levegőt 1-2-3, majd ugyanolyan nyugodtan kiengedni 1-2-3. Nekem nem ment.
Úgy érzem, hogy maga a könyv nagyon jól leírja a szülést és a folyamatát. Részletes, valósághű. Én legalábbis ezeken mentem keresztül, így éreztem. A hipno részéhez hozzászólni nem tudok, bár az tény és való, hogy a vége felé önkéntelenül relaxált állapotba kerültem anno, mert ugyanúgy megszűnt körülöttem minden (tér és idő), mint a hipno szüléseknél, csak én ezt eddig ősi erőnek neveztem. Két kinyomásra született meg így a Gyerkőcöm. Nem tudom, hogyha a vajjúdás során alkalmaztam volna a könyvben leírt légzéstechnikákat, akkor is szenvedésnek éltem volna meg azt a 18 órát, de azt kijelenthetem, hogy a kitolásnál önkéntelenül relaxált állapotba kerültem 8 éve és két nyomásra tényleg kibújt a pici.

Érdekesnek tartom a könyvben leírtakat és szerintem minden kismamának érdemes elolvasnia. Nem hipnotizálásról szól, hanem egyszerűen különböző légzéstechnikák bemutatásáról és a vajjúdás, szülész szakaszainak nagyon jó bemutatásáról. Érdemes elolvasni.
Most megpróbálok majd higgadtabb maradni, annyira nem átadni magamat a fájdalomnak és odafigyelni majd a légzéstechnikára. Aztán jövök majd a beszámolóval, hogy volt-e eredménye. ;o)

2017. július 11., kedd

Kitekintő 44.

július 11, 2017 0 Hozzászólás
A Kitekintőben olyan könyvekre próbálom felhívni a figyelmet, melyek kis hazánkban még nem jelentek meg, de jónak tűnnek a külföldi értékelések alapján. 

Angolul megjelent: 2017. jún.

Miről szól?

Sarah Dessen most egy kicsit a habos- babos romantika felé vette az irányt.
Louna egy híres esküvőszervező lánya. Látott már minden féle esküvőt: tengerparton, kúriákban, díszes szállodákban és klubbokban. Kicsit cinikus a "boldogan éltek, míg meg nem haltak" tekintetében már csak azért is, mert az első szerelme tragikus véget ért.
Igen ám, de aztán megismerkedik Ambrose-al.

2017. július 10., hétfő

Ti kérdeztétek (127.)- Szoktál idegen nyelven könyveket olvasni?

július 10, 2017 0 Hozzászólás
Mi is a Ti kérdeztétek? Külföldi minta alapján a Musing Mondays mintájára kialakult rovat, mely során kérdéseket tehettek fel és ezek közül hetente egyre válaszolok.
Ha kérdeznétek, akkor bátran írjatok nekem ERRE az e-mail címre.

"Szoktál idegen nyelven könyveket olvasni?"
(Zsófi)
Igen, szoktam. Egy bizonyos hazai könyvkiadónak úgy segítem a munkáját, hogy angol nyelven megjelent könyveket olvasok el és véleményezem őket, hogy ajánlanám-e hazai megjelenésre avagy sem.

2017. július 9., vasárnap

Hidas György · Raffai Jenő · Vollner Judit: Lelki ​köldökzsinór

július 09, 2017 0 Hozzászólás
Kiadta: Helikon (2013.)
Oldalszám: 254
Forrás: kölcsön kapott
Értékelésem: 4
Ajánlás miatt kezdtem el olvasni a könyvet mondván, mivel kismama vagyok olvasnom kell, nem hagyhatom ki, meg fogja változtatni az életemet, stb. Őszintén szólva nem hittem, hogy túl nagy hatást tudna rám gyakorolni -hisz másodjára vagyok pocakos, mi újat tudna nyújtani-, de azért nekikezdtem.

A szerzők olyan megtörtént eseteket írtak le, amikor Raffai Jenő által kidolgozott módszer segítségével a kismama képes volt kapcsolatba kerülni a magzatával. Mindegyik eset nagyon szép, bájos, megható, de túl nagy varázslatot akkor sem érzek. Nem vettem részt soha ilyen kapcsolatanalízisen, nem tudom, hogy a kismamák ténylegesen mit élnek át, amikor kapcsolatba tudnak lépni a kisbabájukkal, de azt tudom, tapasztaltam, hogy valamilyen szinten kapcsolatba lehet lépni a picikkel mindenféle segítség nélkül is. Pusztán csak nyugalom, csend kell hozzá és az, hogy rájuk tudjunk koncentrálni. Egy kicsit befelé figyelni, rájuk gondolni, szinte sugározni befelé a gondolatainkat, érzelmeinket és láss csodát, ha már érezni lehet a baba mocorgását egy idő után szerintem reagálni fog ezekre. Nekem legalábbis ilyenkor mind a kettő elkezdett mozogni. Olyan is volt a terhességeim vége felé, hogy amikor nem nagyon éreztem mozogni őket, akkor így próbáltam rávenni őket, hogy adjanak egy pici jelet, hogy minden rendben van. És hoppá, kaptam egy kis rúgást, mocorgást, bármit. És mindenféle külső személyek által nyújtott segítség nélkül.

Nem szólom le a könyvet, sem a módszert, mert a könyv jól megszerkesztett és tényleg szép történetek vannak benne. A módszert se szólom le, mert biztos vagyok abban, hogy kapcsolatba lehet lépni a magzatokkal. Csakhogy szerintem erre mindenki képes, akinek van módja egy kicsit magában elvonulni, totál kikapcsolni és csak a babára gondolni. Nem kell ezért súlyos összegeket kiadni.

"Miért vagyunk úgy szocializálva, hogy csak a születés utáni életidőtől számít az emberi létezésünk?"

2017. július 8., szombat

Júniusi összefoglaló

július 08, 2017 0 Hozzászólás
Június mindig az egyik kedvenc hónapom volt. Gyerekkoromban azért, mert ekkor van a születésnapom és hát melyik gyerek ne várná izgatottan a nagy napot, vajon milyen tortát kap majd és milyen ajándékot? De ekkor ér véget az iskola is, veszi kezdetét a nyári szünet, ami szintén ünneplésre ad okot, hisz végre nem kell korán kelni, na meg úgy egyáltalán tanulni. ;o)
Később egészen egyszerűen csak a nyár kezdete miatt szerettem ezt a hónapot. Magával hozza a jó időt, a strandolást, a pihenést, a nyaralást.
Édesanyaként már egy kicsit aggodalomra ad okot a hónap, az iskola befejezte, hisz jön a nyári szünet, meg kell oldani a gyerekek elhelyezését, nyaraltatását, amíg anyuka, apuka dolgozik, bár idén lévén, hogy hamarosan megérkezik a kistesó, ez a probléma megoldódott egy időre. :o)

Milyen is volt a júniusom? Leginkább pihenéssel és a kistesó érkezésére való felkészüléssel telt. Nem nagyon olvastam, maximálisan el voltam foglalva azzal, hogy minden készen álljon még idő előtt és ahogy megszokhattátok már az utóbbi időben, a blog továbbra is háttérben maradt.
Így nem tudok szolgálni
- sem "A hónap képével", lévén, nem készült ilyen
- sem "TOP3 könyvvel, amit a hónapban olvastam", ugyanis nem olvastam 3 könyvet
- sem beszámolóval a "Blogéletről a hónapban", lévén nem frissül az oldal, így a blogélet is elég silány volt, szóra sem érdemes

De hogy valamivel azért szolgálni is tudjak. ;o)

3 gondolat, ami júniusban történt velem

1. Ez a hónap sok izgalomra adott okot, mind a Pocaklakóval, mind a munkahelyemmel kapcsolatban, de eljött az a nap is, amikor 2 évre elköszöntem a munkahelyemtől és itthon maradtam végre készülődve a pici érkezésére.
2. A hónap nem szólt másról, mint pakolászásról, babaszoba rendezgetésről, babaruhák mosásáról, vasalásáról, szóval minden volt, aminek köze van egy pici érkezéséhez.
3. De a sok izgalom, készülődés mellett volt sok pihenés is és a Nagynak megvolt az első évzárója, a kitűnő bizonyítványával együtt, amitől természetesen hízott a mellem rendesen. ;o)

3 gondolat, amit júliustól remélek

1. Most, hogy itthon vagyok már remélem, hogy a blogon kicsit aktívabb tudok majd lenni.
2. Bízom abban is, hogyha a Pici úgy dönt, hogy eljött az ideje, akkor nem fog annyira megszenvedtetni, mint a Nagy tette anno.
3. Tekintsünk úgy a júliusra, mint az újrakezdés hónapjára és tán ebben a hónapban a magánéletünkben is új fejezet kezdődik majd a Pici érkezésével. :o)

2017. július 6., csütörtök

Danielle Paige: A ​Sárga Téglás háború

július 06, 2017 0 Hozzászólás
Eredeti címe:  Yellow Brick War
Kiadta: GABO (2016.)
Oldalszám: 300
Forrás: könyvtár
Értékelésem: 3

Miről szólt?

A második rész ott ért véget, hogy Dorothy és Amy újra találkozott, de a "végső" összecsapás nagyon nem úgy alakult, ahogy alakulnia kellett volna.
Kiderült, hogy Ózfölde igazából nem más, mint maga Kansas, csak amolyan másik időintervallumban és most veszélybe került mind a két Világ. Amynek csupán csak annyi a dolga, hogy Kansasben megtaláljon valamit, aminek köze van Dorothyhoz és hátha ezzel megmenthető mind a két Világ és legyőzhető Dorothy is.

Ha egyszerűen csak a rövid véleményemre lennél kíváncsi, akkor kattints IDE! :o)

Hogy tetszett?

Megközelítőleg se tetszett a harmadik rész annyira, mint az első vagy a második, sőt.
Nem kicsit untam.
Számomra nagyon vontatott volt, nagyon lassan haladtam az olvasásával, egyszerűen nem tudott lekötni. Kellett volna a történetbe egy nagy fordulat (na jó, próbálkozott azért a szerző, csak elég lagymatagra sikeredett neki) vagy teljesen egyszerűen nem annyira összekuszálni a szálakat amennyire össze lettek. A szereplők karaktereivel se ártott volna többet foglalkozni, mert a harmadik részre valahogy kiégtek, lelketlen, papírra leírt betűk lettek csak.

Kiknek ajánlanám a figyelmükbe?

Azoknak, akik olvasták az első két részt.

A véleményem röviden, tömören

Beszélgessünk!

* Ha olvastátok mind a három részt, nektek melyik tetszett a legjobban?



2017. július 5., szerda

Várólistára 114.

július 05, 2017 0 Hozzászólás
 Kiadja: Magistra
Várható megjelenése: 2017.07.23.

Miről szól?

Bécs, 1898. A császárváros még fel sem ocsúdott Erzsébet császárné, a legendás Sissi meggyilkolásának sokkjából, amikor kegyetlen gyilkosságsorozat veszi kezdetét Schönbrunnban, a császári család nyári rezidenciáján. Az áldozatok fiatal, gyönyörű nemes hölgyek, akiknek közös vonása, hogy meglehetősen szabados életet éltek, megjelenésükben pedig mindannyian feltűnően hasonlítottak az elhunyt császárnéra.
Gustav von Karoly, a fess fiatal magánnyomozó - egy magyar gróf és egy bécsi operett-primadonna szerelemgyermeke - az udvar által béklyóba kötött rendőrség helyett ered a máris "Bécsi Hasfelmetszőnek" elkeresztelt gyilkos nyomába.

2017. július 3., hétfő

Ti kérdeztétek (126.)- Mit gondolsz egy adott könyvről amit megfilmesítenek?

július 03, 2017 0 Hozzászólás
Mi is a Ti kérdeztétek? Külföldi minta alapján a Musing Mondays mintájára kialakult rovat, mely során kérdéseket tehettek fel és ezek közül hetente egyre válaszolok.

"Mit gondolsz egy adott könyvről amit megfilmesítenek? Vissza tud-e neked adni annyi élményt, mint amennyit egy könyv nyújt? Csalódtál már egy ilyen filmben?"
(Bagány Adrienn)
Szeretem az adaptációkat, mindig kíváncsian várom az eredményt a filmvásznon, hogy mennyire tudják visszaadni azt, amit a könyv tudott nyújtani. Van amikor szerintem egész jól sikerülnek a dolgok, van amikor nem.
Legutóbb pl. a Vándorsólyom kisasszony különleges gyermekeit láttam és az az érdekes szituáció állt fent, hogy maga a könyv nem tetszett, a film annál jobban.
A Harry Potter esetében szerintem az adaptációk ugyanolyan jól sikerültek, mint maguk a kötetek is.
Hm. Szeretnék olyan példát is mondani, amikor a könyv tetszett jobban, de most egyszerűen semmi se ugrik be, pedig tuti volt ilyen is, sőt. :) ... Tán a Szürke 50 árnyalata. A film elég bénára sikeredett.

2017. május 19., péntek

Guillaume Musso: Az ​angyal hív

május 19, 2017 0 Hozzászólás
Eredeti címe: L'appel de l'ange (2011.)
Kiadta: Park (2016.)
Oldalszám: 412
Forrás: könyvtár
Értékelésem: 4

Miről szólt?

New York. Kennedy repülőtér. A zsúfolt csarnokban egymásnak ütközik egy férfi és egy nő. Némi vita után mindketten folytatják útjukat. Madeline és Jonathan korábban soha nem találkozott, és soha nem kellett volna viszontlátniuk egymást. De a holmijukat összeszedve véletlenül elcserélik a mobiljaikat. Mire észreveszik a tévedésüket, már 10 ezer kilométer választja el őket egymástól: a nőnek virágboltja van Párizsban, a férfi egy San Franciscó-i éttermet vezet. Kíváncsiságuknak engedve mindketten átnézik a másik telefonjának tartalmát. Kettős indiszkréció és egy nagy felfedezés: életüket összeköti egy titok, amelyről azt hitték, sikerült örökre eltemetniük.

Hogy tetszett?

Egy időben szinte faltam Musso magyarul megjelent történeteit. Volt bennük valami elgondolkodtató, valami szép, megható. Többször a fiatal Coelho-ként is emlegettem.
Most viszont Az angyal hív után azt kell mondanom, hogy inkább már egy sablonos romantikus, szórakoztató történetecske, mint olyan, ami megfogja, elgondolkodtatja az olvasót.

A női főszereplőnk egy virágboltot vezet Párizsban.
A férfink egy éttermet San Franciscoban.
Aztán véletlenül találkoznak egy reptéren és véletlenül telefont cserélnek. Elég sablonos, nem? Hazamennek, majd egy idő után persze leesik nekik, hogy nem a saját kütyüjük van náluk. Felveszik a másikkal a kapcsolatot, vissza akarják cserélni, de mindeközben a kíváncsiságuk is hajtja őket, hogy milyen ember a másik és elkezdik átnézni a telefonokat.
Így derül ki, hogy a nő valamit titkol.
A férfi múltja se egyszerű. Remek szakács volt, de valamiért most a háttérbe húzódott.
És akkor a főszereplők nyomozni kezdenek, kiderülnek a titkok és mindeközben egyre inkább kezd a történet krimivé átalakulni.

Műfajilag eléggé vegyes a történet. Mert hol sziruposan romantikus, hol pedig egész jó krimi. Mintha Musso nem tudta volna eldönteni, hogy krimit írjon vagy a tőle megszokható könnyed, romantikus sztorit, de ez nem zavart. Egész klassz történet kerekedett ki belőle.

2017. május 17., szerda

Juliet Grey: A ​forradalom napjai

május 17, 2017 0 Hozzászólás
Eredeti címe: Confessions of Marie Antoinette
Kiadta: Tericum (2015.)
Oldalszám: 466
Forrás: könyvtár
Értékelésem: 4

Mária Antónia #3

Miről szólt?

1789, Versailles. A lázadó nép már közeledik a királyi palota kapuihoz. Mária Antónia békés és fényűző élete fenekestül felfordul. Akik nemrégen még a királyi család hű alattvalói voltak, most az életére törnek.
A politikai és személyes fenyegetések ellenére Mária Antónia mindvégig odaadó feleség és anya marad, rendületlenül kiáll férje, XVI. Lajos mellett. És bár a királyné titkos tervet dolgoz ki a család megszöktetésére, nem sikerül kitörniük a forradalom karmaiból.
Mária Antónia nem menekül szörnyű sorsa elől.
A tragikus sorsú és fényűző életviteléről elhíresült királyné életét megörökítő trilógia utolsó kötete az előző részekhez hasonlóan valóságos történelmi tényeken alapul.


Hogy tetszett?

Olvasva a trilógia második részét, nagyon kíváncsi voltam Mária Antónia életének befejező kötetére. A történelem során sok szörnyűség történt, de számomra felfoghatatlan, hogy mindez hogy történhetett meg.

Grey stílusa egyszerűen fantasztikus. Remekül ír, fogalmaz. Láttam magam előtt az adott kort, a királynét, az eseményeket.
Eddig még nem olvastam olyan könyvet, ami ennyire részletesen és pontosan bemutatta volna a királyné utolsó éveit. Döbbenetes volt, nagyon tudom a figyelmetekbe ajánlani, ha érdekel titeket ez a kor vagy Mária Antónia élete.