 |
| Kiadta: Helikon (2013.) Oldalszám: 254 Forrás: kölcsön kapott Értékelésem: 4 |
A szerzők olyan megtörtént eseteket írtak le, amikor Raffai Jenő által kidolgozott módszer segítségével a kismama képes volt kapcsolatba kerülni a magzatával. Mindegyik eset nagyon szép, bájos, megható, de túl nagy varázslatot akkor sem érzek. Nem vettem részt soha ilyen kapcsolatanalízisen, nem tudom, hogy a kismamák ténylegesen mit élnek át, amikor kapcsolatba tudnak lépni a kisbabájukkal, de azt tudom, tapasztaltam, hogy valamilyen szinten kapcsolatba lehet lépni a picikkel mindenféle segítség nélkül is. Pusztán csak nyugalom, csend kell hozzá és az, hogy rájuk tudjunk koncentrálni. Egy kicsit befelé figyelni, rájuk gondolni, szinte sugározni befelé a gondolatainkat, érzelmeinket és láss csodát, ha már érezni lehet a baba mocorgását egy idő után szerintem reagálni fog ezekre. Nekem legalábbis ilyenkor mind a kettő elkezdett mozogni. Olyan is volt a terhességeim vége felé, hogy amikor nem nagyon éreztem mozogni őket, akkor így próbáltam rávenni őket, hogy adjanak egy pici jelet, hogy minden rendben van. És hoppá, kaptam egy kis rúgást, mocorgást, bármit. És mindenféle külső személyek által nyújtott segítség nélkül.
Nem szólom le a könyvet, sem a módszert, mert a könyv jól megszerkesztett és tényleg szép történetek vannak benne. A módszert se szólom le, mert biztos vagyok abban, hogy kapcsolatba lehet lépni a magzatokkal. Csakhogy szerintem erre mindenki képes, akinek van módja egy kicsit magában elvonulni, totál kikapcsolni és csak a babára gondolni. Nem kell ezért súlyos összegeket kiadni.
"Miért vagyunk úgy szocializálva, hogy csak a születés utáni életidőtől számít az emberi létezésünk?"
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése